A hajtatott növények közül a legtöbb meleget igénylő zöldségfaj. A léghőmérséklettel szemben 25 °C körüli, a talajjal szemben 21 °C az igénye. 12 °C alatt a növekedése leáll, hasonlóképpen romlik a növény teljesítő képessége, ha a léghőmérséklet 35 °C fölé emelkedik. Fényigénye a paprikához vagy a paradicsomhoz viszonyítva kisebb, ami nem jelenti azt, hogy árnyékkedvelő. A termésképzéshez sok vizet használ fel, egy napsütéses meleg napon egy tő akár 2-4 liter vizet is képes elpárologtatni. Tápanyagban jól ellátott, csak kiváló szerkezetû talajon hajtatható, gyökérzete laza, levegős talajon fejlődik kielégítően. Rendszeres fejtrágyázás mellett – kb. 7-10 naponként 1 dkg/m2 komplex vízben jól oldódó mûtrágya – az ültetést megelőzően a talajt érett szerves trágyával bőven el kell látni, 1 m2-re megközelítőleg 20-25 kg szórható ki, ill. dolgozható be.
A hajtatott uborkát palántáról szaporítjuk. Tekintettel arra, hogy nem tûzdelhető, a magját közvetlenül a tápkockába vagy cserépbe vetjük. A palántanevelés során a rendszeres öntözés mellett nagyon fontos a hőmérséklet szabályozása, amit a következők szerint törekedjünk tartani:
csírázáskor 26-28 °C
szikleveles korban nappal 18-20 °C
éjjel 16-18 °C
lombleveles korban
nappal, napos idő esetén 24-25 °C
borús idő esetén 20-22 °C
éjjel, napos időt követően 18-20 °C
borús időt követően 16-18 °C
Korai termesztés esetén 1,2-1,7 db-ot, későbbi kiültetéseknél 2,5-3 db-ot ültessünk négyzetméterenként. Őszi termesztéshez, a rosszabb fényviszonyok miatt még kevesebbet, csak 1,2-1,4 db-ot rakjunk ki. A sortávolság 110-120 cm-nél nem lehet kevesebb, mert a szedések alkalmával a leveleket és a hajtásokat letörjük. A termesztési gyakorlatban a következő tőelrendezést alkalmazzák:
normálsoros elrendezés esetén:
150 x 50 cm
160 x 40 cm
130-140 x 50 cm
ikersoros elrendezés esetén:
140-150 + 80 x 30 cm
110-120 + 80 x 40 cm
A kiültetett növényeket rögtön a kirakás után alaposan be kell öntözni, majd fel kell kötözni. A zsineget nem a növény szárához, hanem egy földbe szúrt dróthoz kötjük.
A hajtatott kígyó uborka hajlamos a túltermelésre, ami azt jelenti, hogy több termést képez, mint amennyit ki tud nevelni. Különösen a téli, késő őszi és kora tavaszi hónapokban figyelhető meg, hogy a főszáron, a nóduszokon csokrosan képződnek az uborkák. Azok a megjelenést követően hamar görbülni kezdenek, rendkívül vontatottan növekednek, és idővel a lombozat fejlődése is jelentős mértékben lelassul.
A ritkítást célszerû minél korábban elkezdeni, hogy a termések ne görbüljenek meg. Az első terméseket a fajtától és a kiültetés időpontjától függően csak 10-14 levél után hagyjuk meg (télen több, tavasszal kevesebb levél meghagyása után). Ízközönként legfeljebb egy-egy termés hagyható, a többit törjük ki, eltávolításához kést ne használjunk. A főszáron 8-10 darab termésnél többet semmi esetre se hagyjunk – bár ez jelentős mértékben függ a növény kondíciójától és a fajta növekedési hajlamától. Egy intenzívebb növésû fajtán lehet növelni a főszárterhelést, de vannak kifejezetten gyenge növésû fajták, amelyeknél esetenként a 8-10 termés is sok.
Ha a főszár elérte a felső huzalt, akkor visszametsszük, és a felső két-három oldalhajtást meghagyva a növényt a vezetéken átvezetjük, és lefelé hagyjuk növekedni. Erre az időre rendszerint már kialakult egy olyan jelentős lombtömeg, amely mellett a termésgörbüléssel nem kell számolni.
A korai hajtatásban igen gyakori jelenség a felső levelek kanalasodása, fonáki irányba történő pödrődése. Ez többnyire a rossz szellőztetésből adódik, és hivatalosan mészhiánynak nevezzük. Nem a talaj alacsony mésztartalma váltja ki, hanem legtöbbször (az esetek 95 %-ában), a magas 95-98 % feletti páratartalom miatti transzspirációs zavarok. A magas páratartalomban a növény nem tud párologtatni, párolgás hiányában nem képes vizet felvenni, vízfelvétel hiányában pedig nagyon nehezen jut a levélzet a tápláló elemekhez, különösen nehezen a legrosszabbul transzspirálódó kalciumhoz, amelynek hiánytünetei hamar megjelennek a leveleken. Az ilyen betegségben szenvedő növény kondíciója rohamosan romlik, és a fentiekben jelzett termésszámot sem képes a főszáron kinevelni. Ilyenkor meg kell „kopasztani” a növényt, még erősebben kiritkítani a termést, gondoskodni kell az intenzív szellőztetésről, még akkor is ha az átmenetileg többlet fûtéssel jár. A mészhiányban szenvedő növényen sokkal erősebben görbülnek a termések.
Az uborka akkor tudja a talajból jól felvenni a tápanyagot, ha annak hőmérséklete 20-21 °C. Ezt az értéket csak légfûtéssel nagyon nehéz biztosítani, ezért a kertészek az úgynevezett talpfûtést alkalmazzák. Az uborka alá éretlen istállótrágyát raknak, amely „begyullad”, bomlásnak indul, és hőt termel. Baj az, hogy a hő mellett jelentős mennyiségû ammónia is képződik, ami a vékony, tápanyagfelvétel szempontjából meghatározó hajszálgyökereket is leperzseli, elpusztítja. Az ilyen növény a tápanyaghiány jellegzetes tüneteit mutatja, a rajta képződő termések aprók, görbék és lassan fejlődnek. Súlyos esetben a képződő ammónia gáz – a rossz szellőztetés következtében – felgyülemlik a légtérben és a leveleket is leperzseli.
Az ápolási munkák közé tartozik az oldalhajtások visszavágása, a növény zsineghez történő igazítása, idővel az alsó elöregedett levelek eltávolítása. Miután a főszár elérte a felső huzalt, visszavágjuk, és a legfelső két-három oldalhajtást a dróton átdobva visszaengedjük.
Újabban a talajok gyenge szerkezete és elfertőzöttsége miatt egyre többen a szalmabálás termesztést választják, amely során a talajt teljesen kikapcsolják a termesztésből.
Dr.Terbe István
Címlapkép: Getty Images
