TOVÁBB CSÖKKEN AZ EU SERTÉSÁLLOMÁNYA
Az Európai Bizottság adatai szerint az EU sertéshústermelése 22,6 millió tonna körül alakult 2012-ben, ami az előző évi termeléshez képest 1,3 százalékos csökkenést jelent. Ezzel párhuzamosan az egy főre vetített sertéshúsfogyasztás a 2011. évi 41,2 kg-ról 40,5 kg-ra esett vissza. Az USDA jelentése alapján az USA sertéshústermelése viszont 2,2 százalékkal nőtt 2012-ben a 2011. évi adatokkal összehasonlítva. Brazília szintén a sertéshús-kibocsátásának növelésére törekszik, amit az Abipecs adatai alá is támasztanak, hiszen a 2013. januári sertéshúskivitele 5 százalékkal növekedett az egy évvel korábbi kivitelhez képest. Kína sertéshústermelése a világ sertéshústermelésének közel a felét jelenti, de ennek ellenére sertéshúsból importra szorul, így a nemzetközi élelmiszerárakat kevésbé tudja befolyásolni. Az elkövetkező években várható, hogy az EU legnagyobb versenytársai a sertéshúsexport terén továbbra is az USA és Brazília maradnak. Az Európai Unióban a gazdasági válság hatása ugyan még mindig érzékelhető a sertéstenyésztés és a sertéshús-kereskedelem területén, de ennek ellenére a húsfogyasztás közel 50 százaléka sertéshús, így még mindig a legkeresettebb húsféle.
Az EU sertésállománya 2006-tól 2012-ig mintegy 10 százalékos csökkenést mutatott, de a kocaállomány csökkenése ennél is jelentősebb, meghaladja a 15 százalékot. A sertéslétszám csökkenését a magas takarmányköltségek tovább fokozzák, ugyanakkor az EU tagországaiban 2013-ban életbe lépő a kocák csoportos tartására vonatkozó állatjóléti rendelet (2008/120/EK) sok tagállamban szintén a költségek további növekedésével jár, így várhatóan e rendelet miatt az EU sertésállománya még kevesebb lesz. Külön nehézséget jelent az EU sertéstartói számára, hogy az állati fehérjék etetésére vonatkozó tilalom miatt a fehérjetakarmányok jelentős részét azokból a tengerentúli országokból kénytelenek importálni, amelyek a legnagyobb versenytársaiknak számítanak. A hús- és vérlisztek esetleges ismételt etethetőségével azonban az EU sertéságazatának versenypozíciója jelentősen javulhat.
MÉLYPONTON A MAGYARORSZÁGI SERTÉSÁLLOMÁNY
A rendszerváltás óta az állattenyésztési ágazatok közül a sertéstenyésztésben következett be a legnagyobb visszaesés. A sertéságazat teljesítménye folyamatosan csökkent, ami megmutatkozott az egyre alacsonyabb jövedelmezőségben és a sertéslétszám drasztikus visszaesésében is. Magyarországon 2012-ben már kevesebb, mint 3 millió sertést tartottak. Az ország EU-hoz történő csatlakozása után a közvetlen ágazatspecifikus támogatások megszûntek és azóta a sertéstenyésztők részére nincsenek közvetlen termeléshez kapcsolódó szubvenciók azzal az indoklással, hogy az ágazat közvetetten már támogatást élvez a gabonanövények piacszabályozásán keresztül. A sertéstartók jelentős része azonban termőföld hiányában ebből a támogatásból sem részesül.
A termőföld hiánya azonban nem csak a támogatások korlátozott igénybevételét, hanem nagyfokú kiszolgáltatottságot is jelent. A magyarországi sertéstenyésztés ugyanis az európai átlagnál jóval nagyobb mértékben gabonára alapozott, így a megfelelő mennyiségû takarmány megtermelése, valamint a termelés során képződött hígtrágya elhelyezése komoly problémát okoz. A kedvezőtlen földhasználati feltételek és a sertéstartás legnagyobb költségét jelentő takarmányozási költség – a magas gabonapiaci árakat figyelembe véve – egyre több tenyésztőt arra kényszerítenek, hogy felszámolja a sertéstartását.
A magyarországi sertésállomány megfogyatkozása miatt a húsfeldolgozók jelentős mértékû import alapanyaggal is dolgoznak kapacitásaik jobb kihasználása érdekében. A 151 493 tonna import sertéshús mintegy 60 százaléka 2012-ben Németországból és Lengyelországból származott, de a francia, a szlovák és a dán import is jelentős volt. Az import sertéshús 2012-ben mintegy 6 százalékkal haladta meg a 2011. évi import mennyiségét. Magyarország 44 864 tonna élő sertés behozatalában a lengyel, a szlovák, a holland és a német import 80 százalékos részesedést jelentett. Az élősertés-behozatala 2012-ben ugyanakkor 26 százalékkal kevesebb volt az előző évihez képest. Összességében Magyarország 2012-ben élősertésből nettó exportőr, míg sertéshúsból nettó importőr volt (1. ábra).
CSÖKKENŐ TENYÉSZTÉSI KEDV, APADÓ KOCALÉTSZÁM
A jövő szempontjából egyáltalán nem biztató, hogy a hízósertés létszámával párhuzamosan a kocalétszám is drasztikusan megfogyatkozott (2. ábra). 2012-ben már csak 198 ezer kocát tartottak Magyarországon, ami egyértelmû utalás arra, hogy a sertéstenyésztők a jövőbeli kilátásaikat is kedvezőtlenül ítélik meg. A naturális hatékonyság csökkenése szintén a sertéstenyésztési kedv hanyatlását erősítette. Ehhez a folyamathoz azonban gyakran a termelők is jelentősen hozzájárulnak azzal a hosszabb távon nem kifizetődő gondolkodásukkal, hogy a leselejtezett tenyészállatokat gyakran a saját hízóállományukból pótolják.
Ezzel párhuzamosan a tenyészállomány meglehetősen heterogén, a szelekciós bázis pedig kicsi, valamint sok tenyésztő nem is képes megteremteni azokat a környezeti feltételeket, amelyek az adott fajta magas szintû teljesítményének eléréséhez szükségesek. Nem segíti a sertéslétszám növekedését az sem, hogy hiányzik a hazai kutatási eredmények gyakorlatba ültetése és a hazai sertéstenyésztés kisléptékû előrehaladása mindössze a külföldről behozott másod- vagy harmadvonalbeli tenyészállatok itteni tenyésztésbe állításának köszönhető.
A tenyésztési kedv csökkenése a törzskönyvi ellenőrzés alatt tartott sertések számának hanyatlásában is megmutatkozik. A 2011. december 31-i adatok szerint – az akkor még 210 ezer darabos magyar anyakoca állományból – a törzskönyvi ellenőrzés alatt tartott kocák létszáma mindössze 29 147 darab volt, szemben a 2010-es év 44 841 darabos törzskönyvezett anyakoca állományával. A törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tenyészetekben a fajtatiszta kocaállomány részaránya (a mangalicán kívül) mintegy 70 százalék. A hibridek közül a Topigs és a Rattlerow Seghers is 5-5 százalékos részarányt képvisel, míg a törzskönyvezett állomány 20 százalékát a napjainkban reneszánszát élő őshonos mangalica sertés jelenti. A törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tenyészetekben a fajtatiszta állományon belül a magyar nagyfehér hússertés részaránya mintegy 33 százalék, a magyar nagyfehér-magyar lapály F1 aránya pedig 55 százalék, míg a magyar lapály sertés mintegy 11 százalékot képvisel. A fajtatiszta kocaállományon belül a duroc, a piatrain és a hampshire sertés létszáma elhanyagolható, hiszen ezeket a fajtákat elsősorban végtermék-előállító kanokként használják.
EGYRE KEVESEBB EGYÉNI GAZDASÁG FOGLALKOZIK SERTÉSTARTÁSSAL
A negatív gazdasági folyamatok hatására a hazai sertéstartásnál is elindult egy határozott koncentrálódási folyamat, ami az EU régebbi tagállamaiban, valamint az USA-ban már évtizedek óta megfigyelhető. Míg 1995-ben az összes magyarországi sertés – akkor 5032 ezer – mintegy 53 százalékát az egyéni gazdaságok tartották és csak 47 százalékát gazdasági szervezetek, addig 2012-ben az egyéni gazdaságok aránya a sertéstartásban 27 százalékra csökkent, míg a gazdasági szervezetek aránya 73 százalékra nőtt. Még jobban érzékelteti ezt a folyamatot, ha az anyakocatartás egyéni gazdaságokban történő csökkenését vizsgáljuk meg. A magyarországi 436 ezer anyakoca 54 százalékát tartották az egyéni gazdaságok 1995-ben és 46 százalékát a gazdasági szervezetek, ugyanakkor 2012-ben az egyéni gazdaságok az anyakocák mindössze 26 százalékát tartották, míg a gazdasági szervezetek 74 százalékát. A 2012 decemberében sertést hizlaló gazdasági szervezetek száma az egy évvel korábbi adatokhoz képest mindössze 1 százalékkal mérséklődött, míg ugyanebben az időszakban az egyéni gazdaságoké már 11 százalékkal csökkent.
A sertéshús termékpályán az üzemmérettől függetlenül az együttmûködés elsődleges fontosságú lenne a versenyképesség javítása szempontjából. A jelenlegi magyarországi integráció – mind horizontális, mind vertikális szinten – azonban lesújtó képet mutat. A rendszerváltást követő időszakban az integrációs kapcsolatok felbomlottak és a költségek növekedésével párhuzamosan a jövedelmezőség egyre szerényebb lett. A termékpálya szereplői között érdekazonosságra lenne szükség, hogy az integráció ismét megvalósulhasson, ennek megvalósulását azonban a kölcsönös bizalom hiánya és a pillanatnyi érdekek alapján meghozott döntések jelentősen megnehezítik. A termékpályán tevékenykedő szervezetek szervezettségének fejlesztése, az összefogás ma már elkerülhetetlen a hatékonyság növelése érdekében. Az összefogás és a szervezettség irányába történő elmozdulás szükségszerûsége a sertéstenyésztők és a sertéshizlalók esetében fokozottan igaz.
KORMÁNYZATI PRIORITÁS A SERTÉSÁGAZAT HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA
Felismerve a sertés termékpályán kialakult helyzet tarthatatlanságát, a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012-ben elkészítette a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedések programját, amely 7 éves távlatban a jelenlegi sertésállomány megduplázását tûzi ki célul. A sertésstratégia leszögezi, hogy a hazai sertéságazatban a kis-, közép- és nagyüzemek jelenléte is kívánatos és az ezek között kialakuló harmonikus kapcsolatrendszer alapját kell, hogy képezze a vidékfejlesztésnek és a versenyképességnek. Lényeges célkitûzés a sertéságazat termelői és feldolgozói kapacitásának felmérése és ehhez kapcsolódóan a meglévő és potenciális külföldi igények valamint az értékesítési csatornák felkutatása is.
A sertésstratégiában felvázoltak reálisan bemutatják az ágazat jelenlegi problémáit és rávilágítanak azokra a lehetőségekre is, amelyek megvalósulása a termelőtől a feldolgozóig minden ágazati résztvevő közös érdeke. Jogos azonban az elvárás, hogy az ismertetett tervek végrehajtásának pontos megvalósulási ütemterve, a tényleges gyakorlati intézkedések minél hamarabb napvilágra kerüljenek és megvalósuljanak. Biztató jelként értékelhető, hogy a 2012. december 1-jén meglévő 2 millió 956 ezres sertésállomány a júniusi létszámnál 43 ezerrel már több volt, ami nem egészen fél év alatt 1,5 százalékos létszámnövekedést jelentett, ez azonban a hízósertések arányában a téli időszakban érzékelhető szezonális növekedés is lehet csupán. Az elkövetkező hónapok, illetve évek fogják megmutatni, hogy a célként kitûzött nagyszabású létszámnövelés sikeresnek mondható-e. A kormányzati célkitûzések között mindenesetre az szerepel, hogy a sertéshústermelés mintegy 60 százalékát a jövőben is a nagyobb sertéstelepek állítanák elő, de a belső piacokon a helyi termelőknek a jelenleginél nagyobb szerep jutna.
Elviekben, a falvakban és a tanyákon adott a lehetőség, hogy a korábbi évtizedekhez hasonlóan minél több portán ismételten általánossá váljon a sertéstartás. A takarmány beszerezhető, a férőhelyek általában rendelkezésre állnak és a gazdák még kiegészítő jövedelemhez is jutnának. Látni kell azonban, hogy a kisgazdaságok által hizlalt és tenyésztett állomány évek óta folyamatosan csökken, ami a magas takarmányárak és az alacsony hatékonyság miatt érthető. A melléktermékeken hizlalt dán vagy holland sertésekkel szemben a hagyományos gabona alapú takarmányokon hizlalt magyar sertések jobb minősége az értékesítési árban jelenleg nem érvényesíthető. Az említett nehézségek miatt még nem érzékelhető a gazdák részéről a hajlandóság, hogy a közeljövőben ismét a háztáji sertéstartással kívánnának foglalkozni, ezáltal a magyarországi sertésállomány jelentős növelése főként a családi vállalkozásokra alapozva nehezen elképzelhető. A sertésstratégiában felvázolt célok azonban néhány hónap alatt nyilvánvalóan nem megvalósíthatók. Bízzunk benne, hogy a célkitûzések közül minél több sikeres lesz. Ez minden sertéságazati szereplő közös érdeke.
Nagy László
Agrárgazdasági Kutató Intézet
A cikk szerzője: Nagy László
