A kénhiány megjelenése a repceállományban

Ez negatív környezeti hatásai ellenére (savas esők okozása) a termőföldek kéntartalmát is gazdagította, így a korszerûbb szûrőberendezések bevezetése mintegy „mellékhatásként” kénhiánytünetek megjelenéséhez is vezetett. Emellett utalni kell arra is, hogy évtizedekkel ezelőtt a mainál nagyobb mennyiségben használtak fel szuperfoszfátot, amely járulékos kéntartalmával hozzájárult ennek a tápelemnek az utánpótlásához. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy a kén növénytáplálási jelentőségének felismeréséhez az őszi káposztarepce termesztés térhódítása is jelentékeny mértékben hozzájárult, hiszen ez a növényünk – mint általában a keresztesvirágúak – kifejezetten kénigényesnek tekinthető. A kénigény tekintetében sokkal ritkábban ejtünk szót a napraforgóról, amelynek igénye azonban alig marad el a repcéétől. Mind a repce, mind pedig a napraforgó esetében az olajvegyületek képződése során igényel a növény nagyobb mennyiségû ként.

A jó beltartalmi tulajdonságok azonban az őszi búza tekintetében is felértékelik a kénre is kiterjedő trágyázást. Élettani szerepe tekintetében kiemelendő, hogy az aminosavak alkotójaként részt vesz a fehérjék felépítésében, egyes fehérjemolekulák közötti kötőhidak kialakításában. Utóbbi funkcióból következik, hogy a jó sütőipari minőség elérése búzában csak megfelelő kéntápláltság mellett lehetséges. Általában elmondható továbbá, hogy a kén növeli a nitrogénhasznosítás hatékonyságát a növényi fejlődés során. A nagy termésszintek realizálását alapvetően meghatározza a felhasznált nitrogén mennyisége, ugyanakkor ez csak két szempont érvényesítése mellett érheti el hatását: a nitrogénszint növelésével járulékosan megnő a növény többi makro-, mezo-, ill. mikroelem iránt támasztott igénye is, így ezek utánpótlásáról is gondoskodni kell. A nitrogénhasznosulás javítása legalább ugyanannyira fontos feladat, mint a megfelelő mennyiség biztosítása – ez a szempont pedig felértékeli a kén utánpótlásának jelentőségét.

A megfelelő kénellátás hatása a búza sütőipari minőségére:

balra kéntrágyázás nélkül, jobbra kéntrágyázás mellett (DLG, 2012)

A növények átlagos kémiai összetételét (1. táblázat) tanulmányozva megállapítható, hogy a kén a főbb makroelemekkel azonos nagyságrendben alkotja a növényt. A 2. táblázat a főbb szántóföldi növények esetében egy tonna növényi termésre vetítve adja meg a kénigényt. Jól látható, hogy a legmagasabb értékek repce és napraforgó esetében jelentkeznek, nem lebecsülendő mennyiségileg azonban a búza, vagy akár a kukorica igénye sem. Jelentős még a pillangósvirágúak kénigénye is. Külön kiemelendő, hogy mindegyik feltüntetett növénykultúra esetében jól látható, a felvett kén nagy része a termésben transzlokálódik, amiből egyrészt következik a termésképzésben betöltött fontos szerep. Másrészt ez arra is rámutat, hogy a növényi termés betakarításával a felvett kén mennyisége is lekerül a termőföldről, utánpótlásáról tehát mûtrágyázás útján kell gondoskodni.

1. táblázat: a növényeket alkotó kémiai elemek

(Breuer és mtsai, 2003)

2. táblázat: a főbb szántóföli növények kénigénye egy tonna szemterméshez

és a hozzá tartozó mellékterméshez (KTBL, 2009).

A kén utánpótlására kevésbé talajvizsgálat alapján végzett számítások szerint, inkább gyakorlati, tapasztalati úton kialakított átlagos adagok kijuttatásával szokott sor kerülni. A talaj felvehető kéntartalma az ásványi kéntartalom meghatározásával (Smin módszer), az ásványi nitrogéntartalom méréséhez hasonló elv szerint lehetséges és ez részét is képezi a talajvizsgálatoknak. Azonban akárcsak az ásványi nitrogén esetében, a talaj ásványi kéntartalma is nagymértékben függ a talaj szervesanyag-tartalmának mineralizációjától, a talaj nedvességtartalmától, mikrobiológiai aktivitásától és nem utolsósorban hőmérsékletétől.

Ebből következően az ásványi kéntartalom meghatározása céljából begyûjtött talajmintákat zárt zacskóban, alacsony hőmérsékleten tárolva kellene a mintavételtől számított maximum néhány napon belül laboratóriumi vizsgálat alá vetni, hogy pontos és hiteles vizsgálati eredményt kaphassunk. További fontos szempont, hogy akárcsak az ásványi nitrogéntartalom esetében, a kora tavaszi mintavétel lenne leginkább ajánlott, megismerve a talaj aktuális kéntartalmát a növényi vegetáció indulásának kezdetén. Amennyiben sor kerül ásványi nitrogéntartalom vizsgálatra, ezt érdemes lehet egybekötni az ásványi kéntartalom meghatározásával is, tudvalévő azonban, hogy sokszor szervezési és/vagy költség oldalról is inkább az empirikus úton kiszámított mûtrágyaadagok kijuttatása célszerû. Ha nem kerül sor ásványi kéntartalom vizsgálatra, pontosabbá teheti a tápanyag-utánpótlás tervezését az alábbiakban közölt táblázat (3. és 4. táblázat) szerinti kalkuláció. Itt a területi adottságok és a jellemző növénytermesztési gyakorlat alapján végezhetünk egy értékelést arra nézve, mennyire fontos odafigyelnünk a kén utánpótlására.

3. táblázat: becslési eljárás szántóföldi kultúrák kéntrágyázásának

szükségességéhez (KTBL, 2009)

Nagyításhoz katt a képre

4. táblázat: értékelés

Nagyításhoz katt a képre

A kénutánpótlás technológiába illesztése az alábbi módszerekkel, ill. azok kombinációjával valósítható meg a növénytermesztési gyakorlatban:

- Komplex mûtrágyákkal végzett alaptrágyázás esetében érdemes ként is tartalmazó terméket választani. Búzában és repcében – ha nem került sor őszi alaptrágyázásra – még az első tavaszi fejtrágyázás alkalmával is lehetőség van ennek pótlására, amennyiben jól oldódó mûtrágyát választunk és így a tápanyagok gyorsan felvehetővé válnak a növények számára.



- Napraforgó esetében startertrágyázás céljára lehet érdemes kéntartalmú komplexet választani közvetlenül vetés előtti, vagy vetéssel egymenetben történő kijuttatásra.

Kénes levéltrágyázás napraforgó állományban

A kénes nitrogénformák választása leginkább repcében számít elterjedt nitrogéntrágyázási gyakorlatnak, napraforgóban, vagy búzában is érdemes lehet alkalmazni, ha nem végeztünk kéntartalmú készítménnyel alap-vagy startertrágyázást.

A levéltrágyázás fontos kiegészítése a talajon keresztüli tápanyag-utánpótlásnak, egyes, a jó növényi kondíció elérése, ill. fenntartása szempontjából kritikus fenofázisokban gyakorlatilag nélkülözhetetlen az ilyen formában történő, a növény számára rögtön felvehető tápanyag-utánpótlás. Nem szabad azonban azt sem szem elöl téveszteni, hogy a növény kénigénye (mint általában a makro- és mezoelemek esetében) nem elégíthető ki teljes mértékben levéltrágyázás útján. A levéltrágyázás tehát fontos kiegészítője, de nem helyettesítője a talajon keresztüli kéntrágyázásnak. Mikor lehet különösen fontos a levéltrágya formájában történő kénkijuttatás? Búzában szárbainduláskor, repcében pedig rejtett zöldbimbós állapotban, valamint akár egy fenofázissal később, a sárgabimbós állapot kezdetén is.

Benedek Szilveszter

szaktanácsadó

Irodalom

- Breuer J. és mtsai. (2003): Die Pflanzenanalyse zur Diagnose des Ernährungszustandes von Kulturpflanzen. Agrimedia GmbH, Bergen/Dumme.

- DLG (2012): Schwefel-Düngung effizient gestalten. Merkblatt 373.

- KTBL (2009): Faustzahlen für die Landwirtschaft. KTBL, Darmstadt.

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter