A női virágzat

A cső tengelyével párhuzamosan párban helyezkednek el a magkezdeményekben a petesejtek. A magkezdeményekből fejlődik ki a bibeszál. A bibeszálakon apró fogószőrök találhatók (1. kép: bibeszál a rajta található fogószőrökkel), amelyek a pollen megtapadását segítik. A bibeszálak fejlődése a cső alapi részétől indul, és halad a cső felső része felé. A csuhéleveleken túlnőtt bibeszálak megjelenése azok fejlődésének sorrendjében történik, így tehát az alapi szemek tudnak először megtermékenyülni, míg a cső felső része utoljára. A csőkezdemény összes bibeszálának megjelenése 3–5 nap között várható. A bibeszálak növekedési üteme a napi 2–3 cm-t is elérheti, ennek dinamikája a növekedési napok számával fordítottan arányos, mivel a bibeszálakat alkotó sejtek megnyúlása okozza növekedésüket.

A bibeszálak egész felületükön képesek befogadni a pollen hímivarsejtjeit, így a lerágott bibeszálak megtermékenyülésére is van lehetőség, amennyiben a rágás nem folyamatos.

A bibeszálak 99%-ban vizet tartalmaznak, és megnyúlásuk időszaka is éjszakára tehető, amikor a levelek vízszükséglete alacsonyabb (csökken az evaporáció). A bibeszálak növekedése a megtermékenyülésig folyamatos, magas víztartalmuk miatt viszont az alacsony páratartalom és a magas hőmérséklet megtermékenyülés előtti kiszáradásukhoz vezethet. (Nielsen 2010a)

A hím virágzat

A növény csúcspontjában található címer megjelenése az esetek többségében megelőzi a növény teljes kifejlődését (az utolsó levél megjelenése). A címer egy fő ágból és több elágazásból áll. Egy címeren megközelítőleg ezer kalászka található, amelyben két hím virágzatot takar a pelyva. A hím virágzatokban három porzó található, amely a porzószálon csüng (2. kép: felnyílt kalászka, melyből kinyúlik 3 porzó). Ha összegezzük az eddig felsorolt adatokat, könnyen kiszámolhatjuk, hogy egy címervirágzaton közel hatezer porzót találhatunk, bár ez hibridenként eltérhet. A pollen a porzók végén kinyíló póruson keresztül jut ki a szabadba. A pollen az a jól megfigyelhető sárgás por, amely a virágzás időszakában megfigyelhető az állományban.

Egy címer megközelítőleg kettő-ötmillió pollen kibocsátására képes. A pollen külső membránja vékony, így élettartama igen rövid: szélsőséges körülmények között csak néhány perc, azonban szelesebb körülmények között még így is képes akár 400 m megtételére is.

A címer porszórása folyamatos; a főág középpontjától kezdődik a kalászkák felnyílása, és terjed a főág végei, majd az elágazások oldalirányába. A címer porszórása ideális körülmények között

7 napig is eltarthat, a legintenzívebb időszak azonban a második-harmadik napra tehető. Táblaszinten a heterogenitások következtében a pollenszórás tizennégy nap is lehet.

A pollenszórás napon belül nem folyamatos. Általánosan elmondható, hogy a pollenszórás fő időszaka napon belül kora reggelre és késő délutánra, estére tehető, amikor a hőmérséklet alacsonyabb. A portokok pórusai elzáródnak, ha a páratartalom nagyon magas, vagy esős az idő. A porszórás a felhős, szelesebb időszakokban intenzívebb. (Nielsen 2010b)

A megtermékenyülés

A pollen szél segítségével jut el a bibeszálra. A pollen a bibeszálon található fogószőrökön tud megkapaszkodni, és tömlőt hajt a bibeszálban. (3. kép: csíratömlőt hajtott pollen a bibeszálon)

A pollentömlő ideális körülmények között tizenkét-tizennyolc óra alatt éri el a női ivarsejtet a csőkezdeményben, és eljuttatja a hímivarsejteket. A megtermékenyülés után két-három nappal a bibeszál elszakad a magkezdeménytől, és elszárad.

A megtermékenyülést akadályozó tényezők elsődleges oka a magas hőmérséklet. Mind a pollen életképességét, mind a bibeszálak életképességét drasztikusan csökkenti a magas hőmérséklet, és a száraz körülmények. Az aszályos körülmények másik meghatározó jelensége az alacsony talajnedvesség-tartalom, amely együttesen lép fel a magas hőmérséklettel és a szárazsággal, amerikai kutatások alapján azonban önmagában is elég ahhoz, hogy a bibeszálak megjelenését három-négy nappal eltolja a pollenszóráshoz képest.

Ha a száraz körülmények a virágzás előtti periódusban lépnek fel, a virágzás szinkronja felborul, és a növény számára elérhető nedvesség csökkenésével a bibeszálak fejlődése lassul. Így a porszórás a virágzási szinkronban egyre előrébb tolódik (Nielsen 2007).

A másik veszélyforrás a kukoricabogár imágóinak kártétele. Az imágók lerágják a csuhéleveleken túlnőtt bibeszálakat, és ezzel megakadályozzák a pollen megtapadását a bibeszálon. Fontos, hogy ellenőrizzük kukoricatábláinkat a virágzás időszaka előtt, és amennyiben az szükséges, védekezzünk a kártevők ellen.

Az aszály ellen sajnos nincs ellenszer. Azonban kukorica-portfoliónk és vetési ütemtervünk elkészítésekor tudjuk csökkenteni annak veszélyét, hogy teljes vetésterületünk egy héten virágozzon. Ahhoz, hogy területeink virágzási idejét táblán, blokkon belül kiterjesszük, két megoldási lehetőségen gondolkodhatunk.

Adott területen azonos vetésidőben, érésidejében eltérő hibridek használata. Egy korai, illetve egy középérésû hibrid vetése egy táblában vagy blokkban megosztva, három, négy nappal tudja meghosszabbítani a táblán a pollenszórás idejét. Természetesen ebben az esetben a betakarítást eltérő időpontra kell időzíteni. A DEKALB portfoliójában több éréscsoportban vannak két-három napos eltérések a virágzási időben éréscsoporton belül is. (1–2. diagram)

Nagyításhoz katt a képre

Nagyításhoz katt a képre

Adott területen azonos hibridet eltérő vetésidőben elvetni ugyanazon táblán, vagy blokkban. Ebben az esetben az eltérő vetésidők virágzási ideje több héttel is eltérhet, a vetésidő különbségének függvényében. Ezt a megoldást csak ideális csírázási körülmények között válasszuk, mivel a hideg, száraz talajba vetés esetén a kelési idők könnyen egybeeshetnek, illetve ha a kelési idők közötti különbség meghaladja az egy hetet, a különböző vetési idők porszórásának nem lesz közös intervalluma, amivel segítenénk a megtermékenyülés javulását.

Ha az említett technikák túl körülményesnek tûnnek, akkor is érdemes a vetési ütemtervet úgy elkészíteni, hogy abban nem az éréscsoportok alapján állítjuk fel a vetési sorrendet. Amennyiben vetéstervünkben korai vetésben mind korai, mind középérésû hibrideket is vetünk, illetve a későbbiekben is ezt a technikát alkalmazzuk, a virágzási idők biztosan nem fognak egy időpontra esni, amivel csökkenthetjük a veszélyét annak, hogy teljes vetésterületünk az aszályos időszakban virágozzon.

A virágzási időt az adott évjáratban mérhető hőösszeg erősen befolyásolja. A virágzási idő pontos meghatározásához a kelési idő ismerete szükséges, ami a vetési körülmények következtében hét és húsz nap között változhat a vetéshez képest. Ezért igyekeztünk olyan javaslatokat adni, amelyek biztos eltéréseket eredményeznek a virágzási időben, ha azokat átültetjük a gyakorlatba. A virágzási idők szezon előtti „megjósolása” olyan spekuláció, amiért nem tudunk felelősséget vállalni, és azt természetesen nem is tudjuk pontosan, napra megjósolni.

Sok sikert kívánunk a vetéshez és a tervezési folyamatokhoz!

A DEKALB Fejlesztői csapata

Források:

Nielsen 2010a: Nielsen, RL (Bob). 2010. Silk Emergence. Corny News Network, Purdue Univ. [On-Line]. Available at http://www.kingcorn.org/news/timeless/Silks.html [URL accessed July 2010]

Nielsen 2010b: Nielsen, R.L. (Bob). 2010. Tassel Emergence & Pollen Shed. Corny News Network, Purdue Univ. [On-Line]. Available at http://www.kingcorn.org/news/timeless/Tassels.html [URL accessed July 2010].

Nielsen 2007: Nielsen, RL (Bob). 2007. A Fast & Accurate Pregnancy Test for Corn. Corny News Network, Purdue Univ.

[On-Line]. Available at http://www.kingcorn.org/news/timeless/EarShake.html [URL accessed July 2010].