Az AKI elemzése szerint (Garay–Varga 2012.) a világ kukoricatermése 2012-ben 840 millió tonna körül alakult, míg ezzel szemben a felhasználás 854 millió tonna volt. A növekvő felhasználás következményeként jelentősen, 11 százalékkal csökkentek a készletek. A tavalyi eredményt nagymértékben befolyásolta az időjárás, mivel világviszonylatban 41 millió tonnával kevesebb kukorica termett, mint 2011-ben. Az előrejelzések szerint a törékeny egyensúly a kínálat és kereslet között a jövőben is jellemző lesz, ami előrevetíti a magas terményárak fennmaradását. A kukorica értéknövekedése miatt már nem tonnákban érdemes számolni az egyes tényezők termésmennyiséget befolyásoló hatását, hanem kilókban. A termesztéstechnológiával kapcsolatos döntések emiatt nagyobb körültekintést, szakértelmet követelnek meg a gazdálkodótól. Gyakorlati és kísérleti adatok szerint az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb termést befolyásoló tényező a gyomosodás, mivel akár 60–70 százalékban is meghatározhatja az eredményt, emiatt nem kérdés, hogy a gyomirtást a lehető leghatékonyabban tanácsos megoldani. Tekintettel a kukorica globális fontosságára a növénytermesztésben, a kukorica gyomirtó szer fejlesztése kiemelt figyelmet élvez. Folyamatos az új hatóanyagok megjelenése, mialatt a régi, gyakran lejárt szabadalmi védettségû készítmények új kombinációkban, különböző fantázianevekkel kerülnek nagy számban a piacra. Mindeközben az Európai Unió újraengedélyezési folyamatában sajnálatosan kiesnek a felhasználásból eddig szinte nélkülözhetetlennek gondolt hatóanyagok.
A kukorica gyomirtásban három fő tényező figyelembevételével ajánlatos a gyomirtási technológia megválasztása. Egyik a gyomirtandó terület gyomflórája, másik a gyomirtó szer hatásspektruma, a harmadik pedig a szelektivitás az adott hibridre nézve. Ez utóbbi esetben elsődlegesen a gyártó felelőssége a biztonság, de a fajtatulajdonosnak is ajánlatos meggyőződni az új hibridek megfelelő toleranciájáról.
A gyomflóra változása Magyarországon
A gyomflóra folyamatos változáson megy keresztül a mezőgazdaságilag mûvelt területeken. A változás sebessége és nagysága több tényező függvénye:
- gyomirtószer-használat,
- behurcolt fajok,
- monokultúra, vetésváltás,
- talajmûvelési módok,
- a terület általános kultúrállapota
A növényvédelmi hálózat már több mint 60 éve rendszeresen vizsgálja az ország szántóterületeinek a gyomösszetételét (1. táblázat). Ez az időszak gyakorlatilag magába foglalja a vegyszeres növényvédelem és azon belül a gyomirtás hazai történetét.
A magyarországi gyomflóra sokszínû, egyes fajok szinte minden táblában megtalálhatók, míg mások helyi jelentőségûek. Kiemelt figyelmet érdemelnek az egyszikû gyomok és az új technológiákhoz kapcsolódó gyomosodási problémák.
Egyszikûek
A felmérésből jól látható, hogy a különféle gyomirtási technológiák mellett egyes magról kelő egyszikû fajok, mint a kakaslábfû és a fakó muhar fontossága nem sokat változott az elmúlt hatvan évben. Az 1996–97-es felmérés szerint a fakómuhar elterjedtsége akkor visszaesett, ami nehezen hihető, mivel az abban az időben bevezetett szulfonil-karbamid típusú készítmények egyik gyenge pontja éppen ez a gyomfaj volt, ezért inkább az előretörése lett volna várható. Hasonlóképpen a vadköles is mindig fontos faj volt az elterjedési területein, ezért a második felvételezés idején mért eltûnése a mintaterekből utólag már csak nehezen magyarázható évjárathatás lehetett. Az utóbbi években két új, özönnövényként viselkedő köles faj (parti és kései köles) jelent meg az országban, amelyek irtása speciális technológiai megoldásokat igényel.
Napraforgó árvakelés
A hatvanas-hetvenes években általános volt a hosszú monokultúra kukoricában, így ritkábban került kukorica napraforgó után, ezért az árvakelés nem volt jellemző gyomprobléma. A vetésváltás alkalmazásával nőtt a napraforgó gyomként történő megjelenése, amit hûen tükröz az országos felvételezés. Amire újabban figyelni kell az a gyomirtószer-ellenálló napraforgóhibridek gyors terjedése és árvakelése kukoricában, és gabonafélékben. Hasonló, de jóval kisebb jelentőségû az alacsonyabb termőterület miatt az ugyanilyen repcehibridek árvakelésének a problematikája. Mind a két növény elhullajtott magja több évig megőrizheti csírázóképességét, de a legnagyobb tömegre a közvetlenül utána következő évben lehet számítani.
A hatékony gyomirtás alapja az, hogy a kukoricatábla gyomflórája és az alkalmazott gyomirtó szerek gyomirtási spektruma átfedésben legyen, illetve az időzítés a gyomnövények érzékeny stádiumában történjen. Ma már nem lehet kijelenteni azt amit a rendszerváltást követően, hogy a gazdálkodók nincsenek tisztában egy adott tábla gyomnövényzetével, mivel a termőterület túlnyomó hányadán kialakultak illetve megszilárdultak a tulajdonviszonyok és ezzel párhuzamosan a gazdálkodók alaposan megismerhették területeiket gyomosodási szempontból. Így a döntések nagy biztonsággal helyi megfigyelésekre alapozhatók, még akkor is, ha a gyomirtó kezelésre a gyomok kelése előtt kerül sor. Ebben az esetben a tapasztalati, többéves információ a szerválasztás alapja. Másik megközelítés a gyomkelés utáni, felvételezésen alapuló technológia összeállítása. Ebben az esetben azonban nem elegendő csírakorban felismerni a gyomokat, hanem a gyomversengés alapszabályaival is ajánlatos tisztában lenni, annak érdekében, hogy a kezelés esetleges helytelen időzítése önmagában ne okozzon terméskiesést.
Kompetíció
A gyomirtás időzítésének megértéséhez nélkülözhetetlen a gyomversengés, vagy kompetíció törvényszerûségeinek ismerete, amelyről HUNYADI és munkatársai (2000) részletesen írtak a „Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia” címû könyvükben. A kompetíció két vagy több növényegyed ugyanazon időben, ugyanazon tényező megszerzésére irányuló törekvése. A gyomversengés tisztán fizikai folyamat. Két növény bármilyen közel is legyen egymáshoz, mindaddig nem verseng egymással, amíg a víz a tápanyagkészlet és a fény mindkettő szükségletét meghaladja. Amikor a közvetlen ellátás egyetlen szükséges tényezőből a növények együttes szükséglete alá csökken, megkezdődik a versengés. Ismerve a magyarországi talajok tápanyag-ellátottságát, a versengés, és ezen keresztül a gyomok károsító hatása a kelés után hamar megindul. Azt az időtartamot, amely alatt a gyommentességet a kultúrnövény számára biztosítanunk kell, hogy a gyomnövény-kultúrnövény kompetícióból adódó termésveszteséget elkerüljük, kritikus kompetíciós periódusnak nevezzük. A kritikus kompetíciós periódus időtartama több tényező függvénye, és fajon belül is változó lehet. Függ többek között a termesztett növényfajtól, a gyomnövényzet összetételétől, a termesztéstechnológiától és egyéb tényezőktől. Kakaslábfû fertőzés esetén a termésveszteség 3 leveles kukoricafejlettség körül indul, ha nem történik meg a védekezés ezt megelőzően (ábra). A gyomirtásnak a kritikus periódust meg kell előznie. A kukoricában ez azt jelenti, hogy az adott hibrid nyújtotta terméspotenciál minél teljesebb kiaknázásához a gyomirtást a kukorica 3 leveles kora előtt kell elvégezni. Ugyanakkor fontos a realizálható termés szempontjából a gyommentes időszak hossza. Szintén kakaslábfû dominanciája mellett a kukorica legalább 10 leveles koráig kell a területnek tisztának lennie. Nagy valószínûséggel hasonló eredményre jutnánk, ha a tesztnövény fakómuhar, vadköles vagy más kukoricában előforduló egyszikû lenne.
Az egyes gyomfajok eltérő mértékben befolyásolják a kukorica termésátlagokat, amennyiben az egész tenyészidőben versengenek a kukoricával (2. táblázat). Ugyanakkor a gyomflóra általában vegyes összetételû, így a gyomok egymással is versengenek.
Gyakorlati tapasztalatokból is köztudott, és a tudományos közlemények is alátámasztják a gyomfertőzöttség mértéke és a terméskiesés közötti összefüggést. Kanadai kutatók két évjáratban összesen nyolc helyszínen vizsgálták azt, hogy az adott gyomfertőzés mellett mikor alakul 5 százalékos termésveszteség (3. táblázat). Az eredmények alátámasztják a korai gyomirtás szükségességét erős gyomfertőzés mellett és rugalmasságot igazolnak, ha kisebb az egyedszám.
Általános gyakorlati tanácsok
A hazai gyomflóra és a gyomversengés dinamikájának ismeretében világosan meghatározható a követendő gyomirtási stratégia. Erős gyomosodás mellett minden esetben törekedni kell a gyomnövények minél korábbi irtására, azonban ha alacsony a kezdeti gyomnyomás, akkor nagyobb rugalmasságra van lehetőség és a kezelés elhalasztható a tömeges kelésig, természetesen figyelembe véve a kiválasztott készítmény előírt alkalmazásmódját. Tekintettel az egynyári fûféle gyomok általános elterjedtségére és elnyújtott kelésére, a legtöbb esetben ajánlatos talajon keresztül ható készítmények alkalmazása. Évelő fajok, különösen a fenyércirok ellen a leghatékonyabb az osztott kezelés, így a korai gyomversengés kiiktatásával a terméspotenciál jobban kiaknázható. Az évelő egy- és kétszikû gyomok elleni védekezés megkönnyítésére a tarlókezelés hatékony megoldás. Hosszú távon a különféle egyéb eljárások (vetésforgó, talajmûvelés stb.) összehangolása ajánlatos a terület folyamatos jó kultúrállapotban történő tartásához. Részletes gyomirtási tanácsok a második részben kerülnek megtárgyalásra.
Czepó Mihály
Az AKI elemzése:
Garay Róbert – Varga Edina: Csökkenő tartalékok a kukorica világpiacán. Agrofórum 2012. december. p. 22–26.
