A tenyészidő során különböző hatások érik a talajt, hullik rá – váltakozó intenzitású és halmazállapotú – csapadék, megfagy, kiszárad, zömül stb. Ezek mellett, a növénytermesztés velejárójaként tapossuk, tömörítjük. A talaj állapota a hosszú időszak alatt leromlik, úgymond elfárad a talajunk. E degradált talajállapotot jellemzi a tömörödöttség, a szerkezetnélküliség, a többnyire kiszáradt állapot és a lelassult biológiai élet. Mindezek miatt a következő növénykultúra számára nem kis optimizmussal is csak feltételesen alkalmas. A talaj állapotát javítani, megújítani szükséges, és e folyamatban a tarlómûvelésnek alapvető feladata van.
Tisztázni szükséges, hogy a talajállapot-javulás beindítására csak a sekélyen porhanyító és a felszínt visszazáró eljárások megfelelők, nem a forgatás. E törvényszerûséget az alábbi folyamat magyarázza.
A betakarítást követően – lehetőleg még beárnyékolási érettségben – végzett sekély porhanyító tarlóhántás következményeként szigetelőréteg alakul ki a mûvelés mélységében. A mélyebb talajrétegekből a felszín felé mozgó talajnedvesség itt lecsapódik és a felszíni réteg nedvességtartalma növekszik, nyirkossá válik. A szakszerûen elvégzett tarlóhántást követően két-három héttel már tapasztalható ezen egyszerû fizikai folyamat hatása és a talaj vízháztartásának kedvezőbbé válásával megindul a többi fent említett minőségi tényező javulása is. A felszíni réteg visszanyirkosodásával intenzívebbé válik a biológiai élet, megindul a növényi maradványok lebontása. Összefoglalóan, talajunk beéredik (1. kép). Ennek indikátorai a földigiliszták is, melyek kerülik a száraz, tömörödött, szervesanyag-hiányos talajokat. Ha tehát jelen vannak a mûvelt rétegben, tudhatjuk, jó irányba mozdul a talajunk állapota. A szervesanyag-mineralizáló folyamatok következtében csökken a tömörödés, lazultabbá válik a felső réteg. A földigiliszták mellett az árva- és gyomkelés is kitûnő indikátorok. Amint kedvezőbb a talajminőség, intenzív csírázásnak indul a felső réteg gyommag-készlete és kizöldül a hántott tarló. Szakszerû tarlóhántást követően e folyamatok fennakadás nélkül zajlanak, hiszen a felszíni rétegbe kevert, valamint a felszínen is megtalálható mulcs véd a klimatikus szélsőségektől. A gyomok fenológiai állapota határozza meg a következő mûvelet, a tarlóápolás időzítését.
A gondos tarlómûvelés mûszaki-technológiai megoldásai eleget kell tegyenek a sekély porhanyítás, a tarlómaradványok egyenletes bekeverése és a felszín visszazárása követelményeinek. E célok megvalósítására a tárcsás mûvelőeszközök és a szántóföldi kultivátorok alkalmasak. Az ún. síklapú tárcsák újkori történelmében bizonyságot kaphattunk arról, hogy ezek az eszközök a tarlómûvelés célgépei (2. kép). A hagyományos – IH jellegû – tárcsákhoz képest számos előnnyel bírnak. Kisebb átmérőjük miatt nagyobb kerületi sebességgel forognak a lapok, valamint egyenkénti, gumibakos a felfüggesztésük, ezért intenzívebb a porhanyító, keverő munka. A kevésbé domború vagy gömbsüveg profilú lapkiképzésnek köszönhetően kisebb a talajjal érintkező felület, így kevésbé tömörítik azt. Gyártótól függetlenül minden gépen található lezáró elem, leginkább acél- vagy gumihenger valamely verziója. Jól megválasztott – talajtípushoz illeszkedő – hengertípus esetén egy menetben megtörténik a bolygatott felszín hatékony visszatömörítése. Ki kell emelni a felszínegyengető képességet, ami a nagy munkasebesség és a jó keresztirányú stabilitás következtében igen jelentős, jótékony tulajdonság.
A szántóföldi kultivátorok is alkalmasak az agronómiai szempontból jó minőségû tarlómûveletek elvégzésére. Oda kell figyelni a mûvelési mélység helyes megválasztására és az alkalmazott kapatípust a talajnedvességhez kell megválasztani. Nedves talajon – a tömörítést elkerülendő – ne használjunk lúdtalp kapát. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a grubbereket nem tudjuk annyira sekélyen járatni, mint a síklapú tárcsákat. Mûszaki adottságok miatt szükséges a 10 centiméter körüli munkamélység az egyenletes munkaminőséghez. E mellett általában kisebb a haladási sebesség és a területteljesítmény is.
Természetesen – e modern eszközök hiányában – használhatjuk a hagyományos (pl. IH) tárcsás boronákat is tarlómûvelésre. Tartsuk be a gondos tarlóhántás elvárásait, sekélyen bolygassuk a felszínt és zárjuk le hengerkapcsolással vagy külön menetes hengerezéssel. A talajállapot javulása meghálálja a nagyobb gondosságot.
Tarlóápolásra ugyanezen eszközök használata javasolt, néhány centiméterrel mélyebben járatva. Így gyakorolva a fokozatos mélyítés elvét, ami a talajállapot központú mûvelés fontos ismérve.
Megbizonyosodhattunk arról, hogy az elmúlt években tapasztalható rendkívül szélsőséges klimatikus hatásokat csak kedvező talajállapot biztosításával van esélyünk ellensúlyozni, hiszen nedvességet, szerves anyagot, lazultságot, szerkezetességet, biológiai életet nem tudunk inputanyagok módjára kijuttatni. Ennek első lépése a gondos nyári tarlómûvelés, aminek elhagyása nem költségkímélés, hanem nagyfokú meggondolatlanság, ha úgy tetszik megalapozatlan merészség.
Bottlik László
Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet
A cikk szerzője: Bottlik László
