A legtöbb esetben szükséges a mélyebb talajrétegek állapotjavítása is, hiszen a termőréteg lazultsága alapvetően meghatározza a termesztés sikerét. A talajtömörödési helyzetkép finoman szólva is lehangoló. Hazánk termőterületének kétharmadán tömörödésre hajlamos talaj található és a gyakorlati tapasztalatok alapján ennek döntő részén tapasztalható is e káros jelenség. A talajtömörödés természetes folyamat, a csapadék leiszapoló hatásának következtében csökken a pórustérfogat. E mellett – amióta talajmûvelés létezik – az emberi beavatkozás, a mezőgazdálkodás, a talajon járás a legfőbb oka a tömörödésnek, hiszen az erő- és munkagépek tömörítik a termőréteget. A gazdaember számára ismert, hogy a tömör réteg fizikailag gátolja a termesztett növény gyökérzetének mélyre hatolását, így korlátozza a termőréteg vastagságát. Ily módon gátolt a víz- és tápanyagfelvétel is és a termesztés sikere az időjárás kegyeire van bízva. Az idei aszályos időjárás ismét bizonyítja, hogy a csapadékban bízva növényt termeszteni egyfajta szerencsejáték. A 2010-es vizes évben szinte minden terület tömörödötté vált. A most jellemző szárazságban jól megfigyelhetők a tavalyi taposási károk nyomai, a nem orvosolt tömörödött területek, hiszen a növényállományok jelzik a talajállapot hibákat.
Már az elmúlt évben is több ízben szóltam arról, hogy szükség lesz a tömörödés orvoslására, mégpedig olyan hamar, amilyen hamar csak lehetséges. Úgy tûnik, az idei nyári szezon kiválóan alkalmas lehet a mélyebb rétegek állapotjavítására, hiszen a lazító hatás száraz vagy enyhén nyirkos talajon érvényesül.
A talajlazítás gyakorlata
Időzítését tekintve a nyári szezonban a tarlóhántást (és -ápolást) követő beéredett állapot alkalmas leginkább a középmély lazítás elvégzésére. Mint azt előző lapszámunkban összefoglaltam, ekkor már a megélénkült biológiai tevékenység következtében a felső réteg szerkezetes, a talaj mûvelésre alkalmas. Ekkor szerkezetkárosítás nélkül lazítható át a tömörödött alsóbb termőréteg.
A talajmûvelési rendszerben a középmély lazítás az alapmûvelés szerepét tölti be, hiszen ez a legmélyebb mûvelet. Így időzítéskor ezt is célszerû figyelembe venni. A talajtípus, a növényi sorrend és a gépesítés színvonala is befolyásolják a mûvelés optimális idejét. Ha nem rendelkezünk megfelelően hatékony magágykészítő- és vetőgép kapacitással, valamint nehéz, kötött a talaj, hagyjunk időt az ülepedésre, regenerálódásra, beéredésre. Könnyebb talajokon végezhetjük a lazítást közvetlen a magágykészítés és a vetés előtt, elmunkálási nehézségek kevésbé adódnak.
A lazításos talajállapot javítás célgépe a középmély lazító. A 40-50 cm-es munkamélység tartására más eszköz nem alkalmas, hiszen a legrobosztusabb nehézkultivátorok sem képesek ilyen mélyen dolgozni. A munkaminőség szempontjából nagy jelentőséggel bír a lazító konstrukciója. A kések kialakítása befolyásolja a bolygatás intenzitását, az egyenes késszárak kevésbé szerkezetrombolók, mint az íveltek. Gondoljunk vissza az IH típusú középmély lazítókra, amelyek lényegesen jobban megemelték és nagy darabokra törték a talajszelvényt, mint a mai modernebb kialakítású munkaeszközök. Az intenzív, szerkezetkárosító munka eredménye elmunkálhatatlan felszín lett, amit csak hosszú idővel és a csapadék segítségével lehetett vetésre alkalmassá tenni. A manapság piacra kerülő konstrukciók döntő hányada egyenes késszárral van szerelve, ezek nem emelnek fel nagy táblákat, nem „robban” a felszín. Éppen annyira emelkedik meg a lazított réteg, hogy a tömörödött szelvény átrepedezzen. Kiemelkedő fontosságú, hogy a munkagép rendelkezzen lezáró elemmel. Nem túlzás azt állítani, hogy lezárás nélkül középmély lazítást végezni egyenlő a termőrétegben raktározott víz teljes elvesztegetésével.
A 40-45 cm mélységben bolygatott, nyitva hagyott felszínû talaj a teljes mûvelési mélységig kiszellőzhet, leáll a biológiai tevékenysége, így állapota nem javul, hanem romlik. Az elmunkáló-lezáró elemek közül a tüskés fémhenger a leghatékonyabb és szerencsés, ha hidraulikusan állítható a pozíciója (lásd a képen). Így könnyedén az aktuális munkamélységhez és talajviszonyokhoz állítható. Ha nem áll rendelkezésre ilyen jellegû modern eszköz, gyûrûshengerrel kombináltan alkalmazhatók a régebbi lazítók is. Fontos, hogy a behúzást végző orrbetétek ne legyenek kopottak és a késszárak koptató felületét is rendszeresen ellenőrizni, felújítani szükséges.
Korszerû lazító, hidraulikusan állítható elmunkáló hengerrel (Fotó: Bottlik, 2008)
A középmély lazítás a fenntartható szántóföldi növénytermesztés rendszeresen visszatérő mûvelete, amit a talajélet és a talajminőség javítása, fenntartása céljából szükséges végezni. Talajállapotra gyakorolt hatása nem pótolható más mûvelési eljárással és a mûszaki fejlődéssel egyre jobban beilleszthető valamennyi növény mûvelési rendszerébe. Nincs törvényszerûség abban, hogy hány évente célszerû végezni, ezt leginkább az évjárathatás (csapadék) és a növényi sorrend határozza meg. Ne feledjük, hogy az AKG integrált szántóföldi növénytermesztés célprogram előírja, hogy ötévente egyszer középmély lazítást kell végezni. Remélem a fenti gondolatok és tapasztalatok segítséget jelentenek a munkálatokhoz!
Bottlik László
Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet
A cikk szerzője: Bottlik László
