A tényleges, a költségvetési elszámolásokban megjelenő támogatásokat az OECD közvetlen és közvetett kifizetésekre osztja, aszerint, hogy azokat közvetlenül a gazdálkodók vagy mezőgazdasági szolgáltatást nyújtó szervezetek kapják.
A PSE csak a piaci ártámogatást és a közvetlen termelői támogatásokat foglalja magában, a közvetett támogatások az általános szolgáltatások becsült támogatása (General Services Support Estimate, röviden GSSE) mutatóban jelennek meg. A PSE és GSSE összesítése adja a becsült összes támogatást (Total Support Estimate, röviden TSE). A GSSE és TSE mutatókra nagyon ritkán szoktak hivatkozni, ezekben ugyanis lényegesen kisebb a piactorzító szubvenciók aránya.
AZ OECD a fogyasztóknak juttatott tényleges és burkolt jövedelemtranszfereket is méri. A becsült fogyasztó támogatás (Consumer Support Estimate, röviden CSE) mutató a piaci ártámogatás negatív értékéből (a termelőknek nyújtott implicit támogatás egyben a fogyasztóktól történő elvonás) és a fogyasztóknak juttatott tényleges, költségvetési elszámolásban megjelenő támogatásokból áll.
A támogatottsági mutatók mindegyikét ki lehet fejezni összegszerûen, nemzeti valutában, egy hektárra, egy gazdaságra vetítve, illetve százalékos formában. A nemzetközi összehasonlításoknál elsősorban ez utóbbi használatos. A százalékos PSE a becsült termelői támogatás értékének összes mezőgazdasági bevételre (árbevétel és kifizetett költségvetési támogatások összege) vetítése.
Magyarország támogatottsági mutatóinak hazai használatra szánt, az OECD módszertanának kisebb módosításával végrehajtott kalkulációja elsősorban EU-tagságunk miatt indokolt. Az OECD 2004 óta egyáltalán nem publikál Magyarországra vonatkozó PSE adatokat, a termelés, árak és agrártámogatások alakulásáról bekért információkat csak az EU-27 támogatottsági mutatóinak kiszámításához használja. Az agrárpolitikai döntések megalapozásához azonban jogos igényként merül fel a hazai támogatottsági mutatók kiszámítása és alakulásuk elemzése.
Az EU több tagállamában készítenek ilyen, az OECD módszertanára alapozott számításokat, noha ezek hivatalos dokumentálását a szervezet nem tartja kívánatosnak. Ennek legfőbb oka, hogy a piaci ártámogatás, amely egy-egy ország közösségen belüli piacvédelmének implicit, számított indikátora, elvileg nem mutathatna eltérést. A gyakorlatban azonban, a piacok tökéletlensége miatt, az árak sohasem egyenlítődnek ki, ezért az MPS tagállamonként eltérő értékeket jelez.
Magyarország EU-csatlakozása előtt a piaci ártámogatás kiszámításához úgymond saját, Magyarországra érvényesnek tekinthető külpiaci (világpiaci) referenciaárakat kellett használnunk, 2004-től azonban az EU-ra érvényes referenciaárakkal kell dolgoznunk. Ez módszertani törést jelent, amely megnehezíti a PSE időbeli alakulásának elemzését. Annak érdekében, hogy az EU-tagság támogatási hatásait tisztábban láthassuk, ki kellett szûrnünk e torzító tényezőt. Kézenfekvő megoldás volt uniós referenciaárak választása, aminek köszönhetően pontosabban mérhetők a támogatáspolitikában bekövetkezett változások és a vámunióhoz való csatlakozás hatásai – igaz, a harmadik országokkal szemben fennálló, egységes külpiaci védelmet így nem vesszük figyelembe. A fentiekből következően Magyarország PSE mutatója alacsonyabb szintû, mint az eredeti módszer szerint, ahhoz nem is hasonlítható, csak az időbeli változások elemzésére alkalmas. Az új mutatószám a mezőgazdaság közvetlen támogatottságának változását jelzi az EU-csatlakozás előtt és után, illetve burkolt támogatottságát más, egy-egy termék piacán meghatározó EU tagállamokéhoz képest.
A módszertan módosításával számított PSE mutató világosan jelzi, hogy az EU-csatlakozás után javult a magyar mezőgazdaság támogatottsága. Míg a 2000–2003 közötti időszak átlagában a PSE mutató 11%-os volt, a 2004–2010 közötti időszak átlagában 15%-ot jelzett (1. ábra). Vagyis költségvetési és burkolt agrártámogatások együttesen az összes mezőgazdasági bevétel ekkora hányadának feleltek meg.
A látható ingadozások elsősorban a piaci ártámogatásnak tulajdoníthatók, ami könnyen belátható, ha az MPS-t elkülönítjük a ténylegesen kifizetett támogatásoktól (2. ábra).
A kifizetések látszólagos visszaesése 2010-ben csalóka: bár a nemzeti forrásból finanszírozott támogatások összege a válságintézkedések nyomán valóban csökkent az előző évhez képest, az uniós forrásokból származó szubvenciókkal együtt azonban meghaladta 2008 és a korábbi évek szintjét, miközben egyre több olyan vidékfejlesztési támogatás indult, amelyet nem a PSE-hez, hanem a GSSE alá tartozó kategóriákba kell besorolni (3. ábra). (Ilyenek pl. a mezőgazdasági vállalkozások tevékenységének diverzifikálását, fejlesztését célzó programok, képzések, szaktanácsadás, termelői összefogás támogatása, vidéki infrastruktúra fejlesztése stb.) Ez összhangban van az Európai Unió céljaival és nemzetközi kötelezettségvállalásaival, miszerint folyamatosan le kell építeni a piactorzító intézkedéseket, ugyanakkor növelni kell a vidék népességmegtartó, illetve a környezetvédelemben és a tájgondozásban betöltött szerepét erősítő támogatások arányát.
A PSE-n belüli támogatáskategóriák súlyának változását a 4. ábra szemlélteti. Jól látható a SAPS támogatások arányának növekedése (területre vetített támogatások, termelési kötelezettség nélkül), a termelési kötelezettséghez kapcsolódó területre, állatlétszámra vetített támogatások visszaesése 2010-ben (ide tartozik a nemzeti kiegészítő támogatások egy része), a kibocsátásra vetített támogatások 2009. évi piaci zavarok miatti átmeneti megemelkedése, illetve az inputtámogatások hasonló megugrása. Ez utóbbi kategóriában kerülnek elszámolásra a hazai agrártámogatási rendszerben nagy súlyt képviselő beruházási támogatások, a gázolaj adókedvezménye és a hitelekhez kapcsolódó kamattámogatások.
Kürthy Gyöngyi – Potori Norbert
A cikk szerzője: Potori Norbert
