A mûvelet-kapcsolásos eljárások azért népszerûek, mert általuk: 



- kedvezőbbé válik a gép hasznosulása és a gép hatásfoka, 



- a munkacsúcsok kitolhatók, illetve lényegesen mérsékelhetők, 



- mód nyílik a csapadékvíz jobb tárolására és hasznosulására, 



- hatékonyan csökkenthető a víz- és szélerózió, 



- a magágy-előkészítés szempontjából fontos mûveletek összekapcsolhatók, több munkafolyamatot egy mûveletben egyesítő talajmûvelést a talaj jó, sok esetben pedig optimális állapotában lehet végrehajtani, 



- a gépek és eszközök járatszámának lényeges csökkentése következtében mérséklődik a talajnyomás és a talajt érő káros behatások mértéke, 



- a helyesen értelmezett gépkapcsolásos talajmûvelés lehetővé teszi a talaj jó szerkezeti tulajdonságainak kialakítását, illetve a kedvezővé tett fizikai-kémiai, biológiai tulajdonságok fenntartását, 



- egységnyi növényi termék előállításához kevesebb munkaidő és fajlagos ráfordítás szükséges, 



- az önköltség alakulása kedvezőbb, kisebb a területegységre vonatkoztatott ember-, gép- és energiafelhasználás.

Nehéz magánykészítő-vetőgép kombinációk:

1., Felszínegyengetés rugós ujjakkal

2, Felszínegyengetés hengerboronával

3, Mechanikus adagolásúsorvetőgéppel kombinált magágykészítőgép

4, Pneumatikus sorvetőgéppel kombinált magágykészítőgép

Az elmúlt évtizedekben a talaj-előkészítő és vetőgépek olyan mértékû átalakuláson mentek át, hogy az irodalom a minimális mûvelés fogalomkörébe – a kapcsolt és kombinált talajmûvelő gépeken túlmenően – a vetéssel egy menetben végzett talaj-előkészítést is beleérti. Voltak és helyenként vannak olyan állásfoglalások is, amelyek a minimális mûvelés egyes eljárásait non, no, null és zéró tillage néven szerepeltetik. Mások igen találóan úgy vélekednek, hogy ez az elnevezés képtelenség, mivel a traktorkerék tömörítő hatása és a magágy-nyitás már önmagában is mûvelést jelent.

A talaj-előkészítés és vetés egymenetes módszereinek csoportosítása eltérő az USA-ban és Európában.

Az USA-ban leginkább használatos csoportosítás a következő:



1. A szántással egyidejû vetés. A szántást és a vetést egy munkamenetben végzik el. A vetőgép a traktor, vagy az eke oldalára szerelve, illetve az eke után kapcsolva dolgozik.



2. Keréknyomba vetés. Ezt a módszert kukorica vetésénél, őszi vagy tavaszi szántás után alkalmazzák. A vetőcsoroszlyák előtt a talaj tömörítésére és rögzítésre egy-egy kereket járatnak. A tömörítőkerék lehet a traktor kereke is.



3. Kapcsolt talajmûvelés és vetés. Akár őszi, akár tavaszi szántás után végrehajtható. A vetőgép előtt ez esetben magágykészítő gép halad.



A munkamenetek száma csökken, de az elvégzett mûveletek száma nem. A leggyakrabban alkalmazott ilyen gépkapcsolások:



3.1. Vontatott kétsoros tárcsa, vagy szántóföldi kultivátor és vontatott vetőgép, esetleg mûtrágya és vegyszerszóró stb. adapterekkel.



3.2. A traktorra függesztett kultivátor, kombinált magágykészítő, rotációsborona, talajmaró stb. és vontatott vetőgép.



3.3. A traktor elejére, vagy törzse alá szerelt kultivátor és vontatott vagy függesztett vetőgép.



4. Vetés mély vetőbarázdába. Az eljárás során a vetőmagot egy, a vetőelem elé szerelt barázdanyitó eketest által nyitott vetőbarázda aljára helyezi a vetőgép.



5. Talajtakarásos mûvelés. Kapásnövények, elsősorban a kukorica termesztésekor alkalmazható. A módszer lényege, hogy az előző évi termésnek a területen visszamaradt szármaradványa felszecskázott állapotban a talajon szétterítve marad. Az ennek következtében fellépő árnyékoló hatás lassítja a gyomnövények fejlődését, megóvja a talajnedvességet, védelmet nyújt a szél- és vízerózióval szemben. A vetőágyat a vetőelemek előtt járó V alakú lazítószerszám, tárcsa, vagy sávosan dolgozó talajmaró elem alakítja ki.



6. Tarlóba vetés. A legelők felújításánál és a kukorica közvetlenül tarlóba vetésekor terjedő módszer. A magot éles hasítótárcsa, vagy keskeny talajmaró elem által kihasított vájatba vetik, a vetéssel egyidejûleg a terület felszínére gyomirtó vegyszert szórnak.

Az Európában használatos csoportosítás a következő:



1. Magágykészítéssel egyidejû vetés. Az alapmûvelet továbbra is a szántás, az eljárás a szántás utáni magágykészítést és a vetést kapcsolja össze. (Megfelel az előbbi osztályozás 3. pontjának.)



2. Szántással egyidejû vetés. Az alapmûvelet továbbra is szántás, amellyel a vetés egy munkamenetben történik. (Megfelel az előbbi osztályozás 1. pontjának.)



3. Közvetlen vetés. A szántás elmarad, a teljes terület a vetéssel egy munkamenetben, a vetési mélységnél mélyebben, valamely kiegészítő talajmûvelő géppel megmûvelésre kerül. (Az előbbi osztályozásban ilyen módszer nem szerepel.)

4. Sávos, közvetlen vetés. A szántás elmarad, a vetéssel egy munkamenetben csupán a vetés sávjait mûvelik meg. (Részben megfelel az előbbi osztályozás 5. és 6. pontjainak.)



Az előzőek alapján belátható, hogy a magágykészítés-vetés egymenetes eljárásai igen változatosak. Ebből következik, hogy a termesztendő növény igényeitől, a talaj-, a tábla az üzemi, az éghajlati, a közgazdasági és egyéb viszonyoktól függően kell mérlegelni a bevezetendő optimális eljárást.

A magágykészítés-vetés kapcsolt, illetve egymenetes eljárásait, valamint a gépi megoldásokat áttekintve megállapítható, hogy alapvetően eltérő rendszerek alakultak ki az őszi, ill. a tavaszi vetésû növények számára.



A különféle technológia, ill. mûszaki variációk elterjedését és elfogadottságát tekintve azonban két fő irányzat található. A kisméretû gazdaságok alapgépeként szinte egyeduralkodó a függesztett rotációs borona-vetőgép kombináció. A rövid építésû és ezért könnyen kombinálható rotációs boronák – a fordulatszám-váltó hajtómûvek bevezetésének eredményeként – a felhasználási terület változásait (eltérő talajféleség-állapot-előkészítés) egyszerûen-gyorsan követhetővé tették. Különféle elmunkáló egységgel (hengerborona, henger) és vetőgéppel egybeépített, vagy kapcsolt változatai a kisméretû gazdaságok (5–50 ha) igen hatékony alapgépeivé váltak.

A nagytáblás gazdaságoknál, amelyek természetszerûleg nagy ­teljesítményû traktorokkal dolgoznak a vontatott, ill. féligfüggesztett magágykészítő-vető gépkombinációk, valamint ezek modernebb változata a talajelőkészítő-vetőgép megoldások terjednek. Ezekben a talaj-előkészítő (magágykészítő) gépekben meghatározóak a rugós ­szárú kultivátorok és a különféle rögtörő, tömörítő henger elemek.



A következő fejlesztési lépcső egy olyan új kombinált gép, amelyben mind a talajelőkészítő egység, mind a vetőgép egység cserélhető az adott igények szerint. Az ismert konstrukciók döntő többsége Nyugat-Európában már bizonyított. A hazai körülményeket tekintve a Lemken (Smaragd + Solitar), az Amazone (Cirrus, Citan, Primera), a Horsch (Pronto, Sprinter), a Kverneland (MSC), Rabewerk mulch-drill és a Väderstad (Rapid, Spirit) típusok elterjedésére számíthatunk.



Említést kell tennünk azokról a vetőgépekről is, amelyek általában nem igényelnek külön menetes talajelőkészítést (kivételnek tekinthetők az extrém üzemeltetési körülmények), a vetőágy nyitást a kombinált gépen elhelyezett talajmûvelő elemek – általában tárcsás borona levelek – végzik. Ez a fejlesztési törekvés a magágykészítő-vető gépkombinációk rendkívül széles választékában testesül meg. A ma már hagyományosnak tekinthető rotációs borona-vetőgép kombinációk mellett nagy számban készülnek a mulcs-vetőgép változatok. Ezekben a kombinációkban a kultivátor mellett mindinkább meghatározók lesznek a kompakt tárcsák.

A talajmûvelőeszköz-vetőgép kapcsolások/ kombinációk mellett már egy-két éve találkozhatunk a fejlődés következő generációját képviselő talajelőkészítő-vető géppel. Ezek az új gépcsodák tulajdonképpen olyan vetőgépek, amelyeknek talajmûvelő részegységük is van, de ezek szerves részei a vetőgépnek. A nagy ­mennyiségû (>30%) növényi maradvánnyal borított területek számára olyan vetőgépeket alakítottak ki, amelyeknél a tárcsás vetőcsoroszlyák előtt szintén tárcsás (gömbsüveg, vagy sík) talaj-előkészítő egység dolgozik esetleg sorterelő-tisztító elemmel kiegészítve.



Ez utóbbi megoldások főleg Észak-Amerikában népszerûek, ahol az ilyen módszereknek már sikeres hagyományai vannak. A JD-750 No-Till Drill gabonavetőgép mulcsba vetésnél és direkt vetésnél is jó eredményeket ért el.



Végül néhány szót kell ejtenünk az extenzív gabonatermesztés másik tengeren túli technológiáját lehetővé tevő vető kultivátorokról is. A termesztési költségek csökkentését lehetővé tevő vetőkultivátoros technológia alapgépét (SX mulcs vetőgép) a hazai tapasztalatok felhasználásával fejlesztették ki oly módon, hogy az kielégítse az európai szállítási követelményeket.

A magágykészítés és vetés egymenetes technológiáinak és gépi megoldásainak vázlatos áttekintése azt mutatja, hogy a korábbi elvi megoldások után, napjainkban már széles körû a gyakorlatban is jól használható gépválaszték áll a felhasználók rendelkezésére. Agrotechnikai, mûszaki szempontból mind a hazai, mind az import gépek általában megfelelőek, a konkrét kiválasztást a felhasználó területi, technológiai és gazdasági lehetőségei határozzák meg.

Jóri J. István-Rádics János Péter, BME GT3

Kapcsolódó cikk: Tapasztalatok a szántóföldről

A cikk szerzője: Jóri J. István