Nem kérdés, hogy amint lehet, pótolni kell az elmaradt alapmûveléseket. A munka megkezdésének optimális időpontja a hordképes talajállapot kialakulására tehető. Ekkor a talaj elbírja az erő- és munkagépeket, alkalmassá válik a mûvelésre. A mélyebb rétegek jellemzően még nedves állapotúak, de a felszín már megszikkadt annyira, hogy járható, mûvelhető. Ilyenkor a munkaeszközök többsége még nem a legkedvezőbb minőségben dolgozik, de az elmaradt mûvelések pótlása esetében nem is feltétlen erre törekszünk. Az idővel kell versenyt futni majd, hiszen a kora tavasz mindig kiszámíthatatlan. Bizonytalan, hogy mikor és milyen formában érkezik meg az elmúlt évekre jellemző hirtelen felmelegedés. Ne feledjük, hogy a sok csapadék vagy éppen a víznyomás következtében a talaj erősen leülepedett, tömörödött. Ha kiszárad, még nehezebb lesz megmûvelni és még inkább kedvezőtlen minőséget kapunk.



A munkaeszköz megválasztásakor figyelembe kell venni az elővetemény szármaradványainak mennyiségét és minőségét. Mivel a munkát így is nehezíti a nedves talajállapot, nem kerülhető el a növényi maradványok zúzása, aprítása és célszerû sekélyen bekeverni azokat mielőtt mélyebb mûveléshez kezdünk. Alapmûvelésre olyan ­eszköz alkalmas, amely a nedves talajállapot ellenére képes mélyítő jellegû munkára. Így tehát dönthetünk a szántásos, a kultivátoros és a nehéztárcsás mûvelés mellett. Mindhárom változat alkalmas lehet az elmaradt őszi alapmûvelés pótlására, de az aktuális talajállapotnak megfelelően nem egyforma kockázat mellett alkalmazhatóak.

A szántásos alapmûvelés akkor alkalmazható a legkisebb kockázattal, ha a talaj az erősen nedves állapottól már szárazabb. Ilyenkor az eke már képes átfordítani a barázdaszeletet és leforgatni a felső, leiszapolt, elfáradt talajréteget. A munka akkor elfogadható, ha a mûvelt felszín egyenletes és szikkadás után elmunkálható. Célszerû a váltvaforgató eke használata, amivel csökkenthető a – nedves talajon nagymértékû – taposási kár. Jó szolgálatot tehetnek az ekére szerelhető elmunkálók is, amikkel csökkenthető a felszín hirtelen kiszáradása. Ne feledjük, hogy a még nedves talaj hamar kiszáradhat a mûvelést követően, nehezítve a későbbi magágykészítési feladatokat. A szántott felszín elmunkálására akkor is figyelmet kell fordítani, ha az alapmûvelés megkésve vagy akár tavasszal történik. Tisztában kell lennünk a szántás kockázataival, amelyek közül a nedves talajon történő eketalpképzés és a jelentős taposás emelhető ki.

Kevesebb károkozással jár a nehézkultivátorok alkalmazása a megkésett vagy elmaradt alapmûvelések pótlására. A grubber (képen) nedves talajállapot mellett is képes keverni, porhanyítani a mûvelt réteget. A hordképesség kialakulásával azonnal megkezdhető a munka. Szakszerû szerszámozással kisebb a taposási és tömörítési kár, mint a szántás vagy a tárcsázás esetében. Nedves talaj mûvelésére – a talptömörödés veszélye miatt – nem alkalmas a lúdtalp alakú kapatest. A kultivátorok előnye, hogy a lezáró elemek (henger) nyomán a felszín elmunkálása is megtörténik. Nem ok nélkül terjednek a szántóföldi kultivátorok hazánkban sem, hiszen igen széles körben használhatóak és a talajállapotra mért kockázatuk kisebb, mint a hagyományosnak tekinthető eszközeink esetében.

A tárcsás változat is elfogadható lehet az elmaradt mûvelések kora tavaszi pótlására, de tudni kell, hogy a talaj állapotában a legtöbb kárt a tárcsázással tehetjük, hiszen minden esetben keletkezik tömörödést jelentő tárcsatalp és a talajszerkezetet sem kíméli. Alkalmazásakor mindenképpen célszerû megvárni, amíg a talaj nedvességtartalma eléri a nyirkos állapotot. Ekkor képes a leghatékonyabb munkavégzésre és ilyenkor már a tárcsatalp kialakulásának veszélye is mérsékelt. Kerülendő az erősen nedves talaj tárcsázása!



Amint a fentiekből látható, általános receptúra nincs a megkésett vagy elmaradt őszi alapmûvelések pótlására. Bármely változat mellett döntünk, minden esetben kell kockázatokkal számolni. Ezek talajállapot hibákban fognak megmutatkozni, amiket rövid ­távon el kell fogadnunk, hiszen az elmaradt mûvelések pótlásakor kompromisszumokat szükséges kötni a minőség terén. E hibákat nem szabad elfelednünk! A leghamarabb, arra alkalmas időszakban orvosolni kell a talajunk betegségeit (középmély lazítás, szervesanyag-pótlás).

A víznyomott területek esetében kiemelt fontossága van a kímélő mûvelésnek és a szervesanyag-bevitelnek. Újra ki kell alakítani a lazultságot, a szerkezetességet, törekedni kell a biológiai élet fokozására. A talajállapot javító munkát sekély levegőztető porhanyítással kell kezdeni. Jó eszköz e célra a síktárcsa. Ezután fokozatosan kell elérni a kívánt mûvelési mélységet, egyszerre annyit lehet mélyíteni, amennyi még nem számít erős bolygatásnak. A talajélet kímélése a legfontosabb feladat.

Bottlik László

A cikk szerzője: Bottlik László