Nem kérdés, hogy amint lehet, pótolni kell az elmaradt alapmûveléseket. A munka megkezdésének optimális időpontja a hordképes talajállapot kialakulására tehető. Ekkor a talaj elbírja az erő- és munkagépeket, alkalmassá válik a mûvelésre. A mélyebb rétegek jellemzően még nedves állapotúak, de a felszín már megszikkadt annyira, hogy járható, mûvelhető. Ilyenkor a munkaeszközök többsége még nem a legkedvezőbb minőségben dolgozik, de az elmaradt mûvelések pótlása esetében nem is feltétlen erre törekszünk. Az idővel kell versenyt futni majd, hiszen a kora tavasz mindig kiszámíthatatlan. Bizonytalan, hogy mikor és milyen formában érkezik meg az elmúlt évekre jellemző hirtelen felmelegedés. Ne feledjük, hogy a sok csapadék vagy éppen a víznyomás következtében a talaj erősen leülepedett, tömörödött. Ha kiszárad, még nehezebb lesz megmûvelni és még inkább kedvezőtlen minőséget kapunk.
A munkaeszköz megválasztásakor figyelembe kell venni az elővetemény szármaradványainak mennyiségét és minőségét. Mivel a munkát így is nehezíti a nedves talajállapot, nem kerülhető el a növényi maradványok zúzása, aprítása és célszerû sekélyen bekeverni azokat mielőtt mélyebb mûveléshez kezdünk. Alapmûvelésre olyan eszköz alkalmas, amely a nedves talajállapot ellenére képes mélyítő jellegû munkára. Így tehát dönthetünk a szántásos, a kultivátoros és a nehéztárcsás mûvelés mellett. Mindhárom változat alkalmas lehet az elmaradt őszi alapmûvelés pótlására, de az aktuális talajállapotnak megfelelően nem egyforma kockázat mellett alkalmazhatóak.
A szántásos alapmûvelés akkor alkalmazható a legkisebb kockázattal, ha a talaj az erősen nedves állapottól már szárazabb. Ilyenkor az eke már képes átfordítani a barázdaszeletet és leforgatni a felső, leiszapolt, elfáradt talajréteget. A munka akkor elfogadható, ha a mûvelt felszín egyenletes és szikkadás után elmunkálható. Célszerû a váltvaforgató eke használata, amivel csökkenthető a – nedves talajon nagymértékû – taposási kár. Jó szolgálatot tehetnek az ekére szerelhető elmunkálók is, amikkel csökkenthető a felszín hirtelen kiszáradása. Ne feledjük, hogy a még nedves talaj hamar kiszáradhat a mûvelést követően, nehezítve a későbbi magágykészítési feladatokat. A szántott felszín elmunkálására akkor is figyelmet kell fordítani, ha az alapmûvelés megkésve vagy akár tavasszal történik. Tisztában kell lennünk a szántás kockázataival, amelyek közül a nedves talajon történő eketalpképzés és a jelentős taposás emelhető ki.
Kevesebb károkozással jár a nehézkultivátorok alkalmazása a megkésett vagy elmaradt alapmûvelések pótlására. A grubber (képen) nedves talajállapot mellett is képes keverni, porhanyítani a mûvelt réteget. A hordképesség kialakulásával azonnal megkezdhető a munka. Szakszerû szerszámozással kisebb a taposási és tömörítési kár, mint a szántás vagy a tárcsázás esetében. Nedves talaj mûvelésére – a talptömörödés veszélye miatt – nem alkalmas a lúdtalp alakú kapatest. A kultivátorok előnye, hogy a lezáró elemek (henger) nyomán a felszín elmunkálása is megtörténik. Nem ok nélkül terjednek a szántóföldi kultivátorok hazánkban sem, hiszen igen széles körben használhatóak és a talajállapotra mért kockázatuk kisebb, mint a hagyományosnak tekinthető eszközeink esetében.
A tárcsás változat is elfogadható lehet az elmaradt mûvelések kora tavaszi pótlására, de tudni kell, hogy a talaj állapotában a legtöbb kárt a tárcsázással tehetjük, hiszen minden esetben keletkezik tömörödést jelentő tárcsatalp és a talajszerkezetet sem kíméli. Alkalmazásakor mindenképpen célszerû megvárni, amíg a talaj nedvességtartalma eléri a nyirkos állapotot. Ekkor képes a leghatékonyabb munkavégzésre és ilyenkor már a tárcsatalp kialakulásának veszélye is mérsékelt. Kerülendő az erősen nedves talaj tárcsázása!
Amint a fentiekből látható, általános receptúra nincs a megkésett vagy elmaradt őszi alapmûvelések pótlására. Bármely változat mellett döntünk, minden esetben kell kockázatokkal számolni. Ezek talajállapot hibákban fognak megmutatkozni, amiket rövid távon el kell fogadnunk, hiszen az elmaradt mûvelések pótlásakor kompromisszumokat szükséges kötni a minőség terén. E hibákat nem szabad elfelednünk! A leghamarabb, arra alkalmas időszakban orvosolni kell a talajunk betegségeit (középmély lazítás, szervesanyag-pótlás).
A víznyomott területek esetében kiemelt fontossága van a kímélő mûvelésnek és a szervesanyag-bevitelnek. Újra ki kell alakítani a lazultságot, a szerkezetességet, törekedni kell a biológiai élet fokozására. A talajállapot javító munkát sekély levegőztető porhanyítással kell kezdeni. Jó eszköz e célra a síktárcsa. Ezután fokozatosan kell elérni a kívánt mûvelési mélységet, egyszerre annyit lehet mélyíteni, amennyi még nem számít erős bolygatásnak. A talajélet kímélése a legfontosabb feladat.
Bottlik László
A cikk szerzője: Bottlik László
