A versenyképes növénytermesztés mindegyik mûvelési ágban feltételezi a talajvizsgálatokra alapozott trágyázást. A sok ok közül kiemelkednek:
- a termelési költségek jelentős hányadát képezi a trágyázás,
- a talaj termőképességének fenntartása megköveteli a tápanyagok pótlását,
- az élelmiszer, a takarmány és az ipari nyersanyagok minőségét a trágyázás lényegesen befolyásolja.
A mûvelt területen a talaj tápanyagtőkéje és tápanyag-szolgáltató képessége folytonos változásban van. Csak a szabatos talajvizsgálatok és eredményeik helyes értelmezése küszöböli ki a „megérzésen”, „vakon”, „saccimetriásan” végzett hibás, többnyire káros és nem egyszer drága trágyázásból adódó talajkárosodást, hozamcsökkenést, minőségromlást. A modern gazdálkodásban a trágyázás egyik feltétele a talaj tápanyag-szolgáltató képességének meghatározása, mely három alappillérre épül.
A hasonlatnál maradva a 3 pillérre akkor építhető célravezető híd, ha a termesztő, a mintavevő, a laboratórium, a trágyázási tervet készítő jól együttmûködnek.
A következőkben a 3 alappillér lényeges elemeit tekintjük át.
1. Átlagminta készítés a laboratóriumi vizsgálathoz
Az átlagmintát az MSZ-08-0202-1977, a laboratórium és a szaktanácsadó útmutatása alapján kell készíteni. A legjobb megoldás az, ha a vizsgálatot és a trágyázási tervet is ugyanaz az akkreditált intézmény végzi. Az átlagminta jelentőségét az adja, hogy a készítése során elkövetett hibák később nem korrigálhatók. Az átlagminta készítés munkafázisai:
- mintavételi térképvázlat készítés,
- átlagminták számának (min. 1 db/5 ha) területarányos meghatározása,
- mûvelési áganként változó mintavételi rétegvastagság megállapítása (0–20, 0–30, 20–40, 30–60), a mintavétel idejének és eszközeinek meghatározása,
- részmintákból (20–30 db) egalizált átlagminta készítés, csomagolás, külső-belső azonosítóval való ellátás.
Az általában 5 ha-t reprezentáló átlagminta „valósághû” elkészítése azt jelenti, hogy pl. 5 ha 0–30 cm-es rétegét (ami kb. 18–25 t talaj) a 0,8–1,2 kg-os átlagmintával kell jellemezni.
2. Az átlagminták vizsgálata, archiválása
A támogatásokhoz, pályázatokhoz szükséges vizsgálati eredményeket csak akkreditált (ellenőrzésekkel minősített) laboratóriumok szolgáltathatnak.
A szárazmûvelésû ágazatok trágyázásához szükséges szaktanácsadáshoz a következő paraméterekkel jellemezhetők talajaink kémhatás (pHKCl): Arany-féle kötöttség (KA), vízoldható összes só (%), humusztartalom (%), szénsavas mésztartalom (CaCO3%), AL-oldható K2O és P2O5 tartalom (mg/kg), valamint az EDTA-oldható Cu, Mn, Zn (mg/kg) tartalmak. Meliorációhoz, öntözéshez, illetve egyéb különleges esetekben ennél többféle vizsgálat is szükséges lehet.
Meghatározásukat MSZ szabványok szerint kell elvégezni. A megrendelő a talajvizsgálati eredménylapon szembesül a talajára jellemző adatokkal, amelyeket az többek között az ún. MÉM-NAK szaktanácsadói rendszer határértékei alapján is értelmezhet, minősíthet.
A pHKCI érték (a talaj kémhatása)
A pHKCl a talaj kémhatását mutatja. A pHKCl eredmények alapján talajainkat a következő kémhatás kategóriákba sorolhatjuk be (1. táblázat).
Az Arany-féle kötöttség (KA)
Speciális magyar jellemző (Arany Sándor dolgozta ki) a talaj fizikai összetételére utal, ami szoros összefüggésben van a vízgazdálkodással (5 h mm) és a higroszkópossággal (hy %). Az AK értéktartományokat ezekkel az összefüggésekkel együtt mutatjuk be. (2. táblázat).
Az összes só % és értelmezése
A talajban levő, vízben oldható sók összegét nevezzük a talaj összes só tartalmának.
Ez a mérés nem ad felvilágosítást arról, hogy valójában milyen sók vannak a talajban. Ismerete elsősorban a szikes talajokon jelentős, mert a túl sok só a gyenge termékenység egyik oka. Kis sótartalmúnak mondjuk a talajt, ha a sók mennyisége kevesebb, mint 0,05%, gyengén szoloncsákosnak, ha 0,05–0,15% és szoloncsákosnak, ha 0,15–0,4% sót tartalmaz. 0,4% felett erősen szoloncsákos a talaj.
A humusztartalom (humusz %) és értelmezése
A humusztartalom a talajok szervesanyag-tartalmának jellemzésére szolgál. Meghatározása a szerves anyagok oxidálhatóságán (karamellizálhatóság) alapul. A hazai talajok humusztartalma leggyakrabban 0,5–6% között alakul. A humuszellátottságot sohasem szabad azonban a talaj fizikai összetételétől, genetikai típusától függetlenül megítélni. Egy homoktalaj esetében 2% általában nagy értéknek számít, kötött réti talajon viszont ugyanez nagyon sovány talajt jelent. A humusztartalom alapján határozzuk meg a talajok hosszú távú nitrogénszolgáltató képességét. A humusztartalom határértékeit a 3. táblázat mutatja (MÉM-NAK szerint).
Az AL-oldható P2O5 és K2O-tartalom és értelmezése
Növényeink a talaj foszfor és kálium tőkéjének csupán elenyésző hányadát képesek a talajoldatból felvenni. Ezt a részt a laboratóriumok az 1960-as évektől az ammon-laktát (AL) oldattal kivonható mennyiséggel jellemzik. Az ellátottságokról talajtípusonként a 4. és 5. táblázat nyújt felvilágosítást (MÉM-NAK szerint).
A mésztartalom és a talaj mészállapotának megítélése
A növényélettani vonatkozásokon túl a mész kedvezően alakítja a talajok szerkezetességét és a talaj szerkezeti elemeinek a stabilitását. A talaj szerkezetén keresztül a megfelelő mészállapot kedvezően befolyásolja a talajok víz-, hő- és levegőgazdálkodását, valamint ezen keresztül a tápelemek feltáródásához elengedhetetlen mikrobiológiai folyamatokat. A talajok szénsavas mésztartalma alapvetően befolyásolja azok kémhatását, így a különböző tápelemek felvehetőségét is. A szénsavas mésztartalmat CaCO3 %-ban adják meg a laboratóriumok (6. táblázat).
Az AL-oldható Na mg/kg tartalom és értelmezése
A közepesnél nagyobb Na tartalom káros a legtöbb növényfajra (kivétel a halofil fajok), a talajban pedig szikesedési folyamatokra utal. Különösen fontos a Na tartalom mérlegelése mind a felszíni, mind pedig az altalaj öntözésénél.
Mennyiségi megítélése a következő:
- 70 mg/kg-ig: kedvező száraz- és öntözött termesztési módoknál egyaránt;
- 80–150 mg/kg között: öntözéses termesztésnél vizsgálni kell az öntözővizet, mérlegelni az öntözési módot és bizonyos trágyaféleségeket;
- 150 mg/kg felett: szikesedési folyamatokat figyelembe veendő gazdálkodás szükséges (talajmûvelés, tápanyagellátás, növényfajok megválasztása, melioráció)
A nKCl-oldható Mg mg/kg tartalom és értelmezése
Az oldható Mg mennyiségi megítélése a talaj kötöttségével együtt reális (7. táblázat).
A talajok rövid távú N- és Szolgáltató képességét a nKCl-oldható NO2 és NO3 tartalommal, illetve a nKCl-oldható SO4–Startalommal jellemezzük. Mivel azonban az említett vegyületek átalakulása a talajban meglehetősen gyors és bonyolult folyamat, mely leginkább a talaj mikrobiológiai aktivitásával mutat összefüggést, az értékek gyakorlati jelentősége a hagyományos szaktanácsadási rendszerekben meglehetősen korlátozott. Pontosabb eredményt és a szaktanácsadás számára jobban alkalmazható összefüggéseket a tavasszal végzett Nmin és Smin módszerekkel nyerhetünk.
A növények mikroelem szükségletének kielégítéséhez szükséges adatok egy részét a talajminták elemzéséből nyerjük. Ezek a Cu, a Mn és a Zn (8., 9., 10. táblázatok). A mikroelemek többségét, mivel a talajból történő felvételüket számos tényező befolyásolja ezért célravezetőbb növényanalízissel meghatározni (B, Mo, Fe stb.). A laboratóriumok az esetleges vitás kérdések (jogi-, szakmai és financiális) megválaszolásához a vizsgálati mintákat meghatározott ideig tárolják.
3. A trágyázási javaslat (szaktanácsadás) alapelvei
A talaj (tábla, „EU szóhasználat” szerint a parcella) tápanyag szolgáltató képességén kívül a trágyázási javaslathoz még számos adat, körülmény ismerete szükséges:
a) a növényfaj (sok esetben már fajta) fajlagos statikus és dinamikus tápanyagigénye,
b) a növényfaj (fajta) által preferált tápanyag milyensége, szerves, vagy mûtrágya, az utóbbinál a kémiai formáció, halmazállapot, formulázás,
c) a növényfaj (fajta) dinamikus tápelemigényéhez igazodó, megosztott (esetenként periodikus) adagok mértéke,
d) a szerves és mûtrágyák a növényfaj (fajta) hasznosítási módozatait, minőségét befolyásoló szerepe,
e) a tábla (parcella) domborzata, kitettsége, víz- és hőgazdálkodása,
f) a tábla (parcella) „növénytermesztési előélete” (elővetemények, elővetemény melléktermékek sorsa),
g) előző évek meliorációs beavatkozásai (meszezés, vízrendezés),
h) időszakos, vagy intenzív öntözés,
i) helyi tapasztalatok, amit nem nélkülözhet a szaktanácsadó,
j) a tábla (parcella) trágyázását befolyásoló törvényi előírások, elkötelezettségek, támogatások.
Mindezen túl, mérlegelni kell a tápanyagadagok megállapításánál a gazdálkodó financiális lehetőségeit, a gazdálkodás eredményességére vonatkozó célkitûzését (hozamméretezés, költség – árbevétel – jövedelem).
Mai ismereteink szerint a konkrét tervezéshez a szaktanácsadók több lehetőség közül választhatnak.
A gyakorlatban számos módszer és modell áll rendelkezésünkre a konkrét adagok minél pontosabban történő meghatározására. Ezek közül az 1980-as években használt, mára már emelt dózisaival átgondolásra intő MÉM-NAK, a rendszerváltás utáni időktől kezdődően folyamatosan fejlesztett költségkímélő MTA-TAKI – MTA-GKI (www.proplanta.hu ), a Talajerő KKT (www.talajerogazdalkodas.hu ), illetve az Agrofil Kft (www.agrofil.hu ) által alkalmazott rendszerek valamint a 3RP System (www.3rpsystem.hu ) emelhetők ki.
Felhívjuk egyben a szaktanácsadók, valamint tisztelt gazdatársaink figyelmét a 3RP System névre keresztelt újgenerációs számítógépes szaktanácsadó szoftverre, mely az idei évtől az országban egyedülállóan valamennyi érdeklődő számára kedvező áron hozzáférhető. A szoftver ismertetője megtekinthető a www.3rpsystem.hu honlapon.
Dr. Késmárki István CSc 1 • Dr. Kalocsai Renátó PhD 2 • Dr. Schmidt Rezső CSc 1
Dr. Szakál Pál CSc 1 • Giczi Zsolt 2
1 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 UIS Ungarn Laborvizsgálati és Szolgáltató Kft, Mosonmagyaróvár
A cikk szerzője: Dr. Szakál Pál
