A 2010 tavaszán várható helyzet elemzéséhez röviden vissza kell tekinteni a 2009-es évre. Korábban a repce tavaszi védelmében általában a repceszár-ormányosok és a repce-fénybogár kártételének megelőzésére koncentráltunk. Természetesen a szakemberek körében ismert volt a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog lehetséges kártétele, de a gyakorlatban a várható kártétel és a védekezési költség összevetése alapján általában elmaradt a védekezés e terméskártevők ellen. 2009 a többszöri kezelés szükségességét hozta a korai kártevők ellen, majd a védekezés folytatását az említett becőkártevők ellen.
Ennek ellenére megállapítható, hogy a kártevők sokáig jelen voltak a táblákon. A repceszár-ormányosok és a repce-fénybogár inkább a keleti országrészben szaporodtak fel, ennek megfelelően a telelő kártevő tömeg e területeken átlag feletti, míg a Dunántúlon inkább átlagos. A repcebecő-ormányos kártétele a gyenge mértéket kevés helyen haladta meg, a becővizsgálatok alapján lárváját átlagosan 5–12%-ban találtuk meg. Ennek ellenére a tenyészidőszakban végzett kezeléseknél e kártevőt is figyelembe kellett venni. A telelő kártevő tömeg átlagosnak tekinthető, ez viszont magában hordozza a felszaporodásának lehetőségét.
Általános, hogy a repce-ormányosok jelenléte és kártétele tendenciájában nő, károsításuk megfékezése egyre nagyobb növényvédelmi problémát jelent
Az előbbinek egyenes következménye, hogy a repcebecő-gubacsszúnyog kártétele is emelkedőben van. 2009-ben, a téli báb állapotból április utolsó dekádjában repültek ki a repcebecő-szúnyog imágói. Rövid időn belül párosodtak, és már április végén megkezdték a nőstények a tojások lerakását a becőkbe. A lárvák által károsított becők száma a kártevő számára kedvező időjárási feltételek megléte mellett tovább növekedett, közepes mértékû magkárosítást okozva. Rövid 2 hét után a lárvák bebábozódtak, és május 25-én már megindult az újabb imágók kirajzása, és a még zöld becőkbe a tojások letojása. Zöld becők pedig a hosszan elnyúlt virágzás miatt még ekkor is voltak. Tavaly a repcebecő-szúnyog lárváinak károsítása gyenge (Dunántúl), illetve közepes (Alföld északi pereme) szintet ért el. Az áttelelő nemzedék egyedszáma továbbra is magas, így 2010-ben, meleg tavasz esetén, erős károsításra számíthatunk. Ezek után meg kell említeni a levéltetvek károsítását is. Több éves megfigyelés, hogy a tojások jól telelnek, s már az induló nemzedék nagy népességet, s kártételi helyzetet hoz.
A 2009-es ősz nem igazán kedvezett a repcének. A vetések korán, augusztus 20-án kezdődtek, helyenként – ott ahol a megelőző időszak csapadék maradékát még meg tudták menteni – még jó minőségû magágyba. Sajnos többségében a száraz talaj, poros magágy jellemezte a vetéseket, s az idő haladtával egyre inkább ez lett a jellemző. A kelés éppen ezért vontatott volt, ami kedvezett a fiatalkori kártevőknek. Ugyanakkor az enyhe, sőt meleg, de továbbra is csapadékszegény őszi időben (gyakorlatilag október 11-ig tartott az őszi aszályos időjárás) az állományok kelése és fejlődése nagymértékben lefékeződött, sok táblát kiszántottak, esetenként újra-, vagy felülvetettek. Szeptember végére az elvetett területeken a kelés csak 30–50%-os volt.
A kikelt állományok is heterogén fejlettséget mutattak. Október végén továbbra is változóan fejlett képet mutattak az állományok. A legfejlettebbek már 12–15 levelesek, igen erősek voltak, de az átlag csak 4–6 levelet hozott, s némely táblán még keltek a növények. Jelentős terület (1500–2000 ha) került kiszántásra. További, rosszul kelő táblák kiszántásával még kivártak a termelők. A legfejlettebb állományokban szükségessé vált, és el is végezték a termelők a növekedés gátlását célzó regulátoros kezelést (esetenként kétszer is). A tél szokatlanul sok havat hozott, s előfordultak fagyos periodusok is. Ennek ellenére az első szemlék nem állapítottak meg komoly károsodást, kifagyást. Ami gondot okozhat az a tavasz kései érkezése. Március 7-én még esett a hó, s a következő napokra fagyos időjárásról szólt az előrejelzés. Ennek várhatóan az lesz a következménye, hogy a korai kártevők hirtelen, tömegesen lepik el a táblákat, a védekezések pontos időzítése, időbeni elvégzése nehézségekbe ütközik.
A szárormányosok időjárástól függően február végén, március elején jönnek elő, s rövid tájékozódás után megkeresik a repcetáblákat. Erre az időszakra mindenképpen érdemes a növény magasságában kihelyezni a sárgatálakat. Ez a legalkalmasabb a károsító megjelenésének és a betelepülő állomány nagyságának követésére.
Ha éjszakai fagyok fenyegetnek, akkor érdemes egy csipet sót tenni a vízbe, illetve kevés mosogatószer hozzáadásával növelhetjük a csapda fogósságát. E bogarakat nem sokkal követik a repce-fénybogár egyedei is, s gyakran a táblákba már együtt, egyszerre telepednek be. A sárgatálas módszer ez utóbbiak megfigyelésére is alkalmas. Amikor a repce szárbaindul már alkalmazhatjuk a hálózásos megfigyelést is. A védekezési döntést van aki a sárgatálas megfigyelésre alapozva hozza meg, s van aki a hálózásra esküszik, de a növényeken található bogarak számolása is iránymutatást adhat. A küszöbértékek is változnak ennek megfelelően, 10–15 szárormányos/csapda/3 nap, illetve 10–20 szárormányos/ 10 hálócsapás, 5 feletti repce-fénybogár/ növény indokolja a védekezések kezdetét. A védekezések során használhatjuk a piretroidok valamelyikét, választhatjuk a klórpirifosz+cipermetrin kombinációt, de alkalmazhatjuk a nikotinszármazékok valamelyikét is. Fontos a méhkímélő technológia alkalmazása és vegyük figyelembe, hogy az agrár-környezetvédelmi programokban szigorú korlátozások vannak érvényben.
A virágzás kezdetétől alkalmazott védekezések megfelelő védelmet adnak a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog ellen. E kártevők esetében a virágzás végén, a becőfejlődés kezdetén végzett felvételezések erősíthetik meg a további kezelésekre vonatkozó döntést. A levéltetvek ellen általában külön nem kezelünk, de a hatóanyag választásánál e kártevőket is figyelembe kell venni.
A tavaszi vetésû növényeknél a kukorica kezdeti fejlődését veszélyezteti kártevő, köszönhetően az amerikai kukoricabogár országos elterjedésének. 2009-ben az amerikai kukoricabogár lárvakelése május harmadik dekádjában kezdődött. A kártétel időszakában csapadékosra fordult időjárásunk, így annak tünetei nem jelentkezetek azonnal, s később is kisebb mértékben lehetett találni. A növények nagyobb tömegû gyökérzetet neveltek, ami intenzívebb víz- és tápanyagfelvételre volt képes, illetve a gyökérzet regenerálódása is nagyobb mértékû volt.
Az imágók tömeges rajzása június második felében kezdődött, s június utolsó napjaitól már általános és nagyszámú jelenlétükről, ezzel párhuzamosan a károsítás kezdetéről beszélhetünk. Az ország déli tájain a bogarak nagymértékû felszaporodását és jelentős kártételét tapasztaltuk. Ebben a térségben az egyedszám július közepére általában elérte a 3 bogár/tő értéket, ezzel egyidőben a gazdálkodók megkezdték a helikopteres védekezéseket.
A kártevő országos kártétele nem érte el az előző évi értéket, de ez nem jelent előrejelzést a 2010. évre. A lerakott sok tojás miatt várhatóan ebben az évben is nagy számban fog veszélyeztetni a kukoricabogár. Kérdés, hogy az elmúlt éveknél keményebb tél mit okozott a telelő tojásokon, de a talajban telelés és a tojás alak valószínûsíti a magas tûrőképességet.
A védekezésnél alapvető eljárás – és nem elhanyagolható jellemzője, hogy költségtakarékos valamint környezetbarát megoldás – a vetésváltás. Tekintettel a kukorica termőterület nagyságára a teljes vetésváltást megoldani nem sikerült, de mindenképpen törekedni kell annak betartására, amit jogszabály is előír. A lárvakártétel csökkentését szolgálja a vetőmagcsávázás. Erre a célra a nikotinszármazékok és a piretroid csoportba tartozó hatóanyagot tartalmazó készítmények közül választhatunk. A másik védekezési mód a talajfertőtlenítés. Az utóbbi évek visszavonásainak hatására a hagyományos granulátum formulációjú készítmények közül gyakorlatilag csak a teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő szer maradt a palettán, de mindenképpen szólni kell egy új engedélyezett termékről, ami a neonikotinoidok csoportjába tartozó klotianidin hatóanyagot tartalmaz, s engedélyokirata szerint amerikai kukoricabogár lárvák ellen is használható. Lehetőség van a klórpirifosz hatóanyagú terméket teljes felület vagy sorkezelés formájában kijuttatni. A gyakorlat a talajfertőtlenítést találta hatásosabbnak a vetőmagcsávázással szemben.
A bogár (imágó) elleni kezelés teszi teljessé a védekezést. Erre a célra a piretroidok és a nikotinszármazékok csoportjába tartozó hatóanyagot tartalmazó készítmények közül választhatunk. Meg kell említeni a táplálkozást fokozó adalékanyag használatát, ami alacsonyabb lémennyiséget tesz lehetővé, és környezetkímélő technológiai megoldást ad. Az utóbbi években a barkók korai kártétele nem ért el jelentős mértéket, de 2009-ben gyenge emelkedést tapasztaltunk. Az amerikai kukoricabogár lárvakártétel elleni védekezés ezeket is alacsony szinten tartja. Amennyiben ez a kezelés elmarad, úgy a barkók számának ellenőrzése indokolt.
A napraforgó korai növényvédelmében fontos kérdés a csirázó- és kikelt kis növények védelme. Korábban a barkók jelentősége csökkent, kártételük visszaszorult. Néhány éve viszont egy tartósnak ígérkező tendencia érvényesül, az olajos magvú növényeket jól fizeti a piac, aminek következtében a termőterület emelkedett, s ez kedvezett a kevésbé mozgékony kártevők (barkók) felszaporodásának. Előbbi fejtegetés nem az azonnali veszélyről szólt, de mindenképpen figyelni kell e kártevők megjelenésére, potenciális kártételére. 2009-ben már tettünk ilyen megfigyelést, Borsod megyében – főleg a borsodi mezőségen – a sároshátú bogár (bár e kártevő nem az ormányos bogarak közé tartozik) imágói nagy számban károsítottak. A védekezések elmaradtak, éppen ezért a termelők a kártétel nyomán a tőszám csökkenését regisztrálták. A kártevők megfigyelése nem egyszerû, de a károsítás mértéke jól követhető.
Amennyiben a károsított növények aránya az 5%-ot meghaladja, a védekezés megkezdése indokolt. Erre a piretroidszármazékok közül választhatunk, esetleg a klórpirifosz hatóanyagú terméket használhatjuk.
Kevéssel később telepednek be levéltetvek az állományokba. 2009-ben a fekete répalevéltetû (Aphis fabae) május közepétől jelent meg, a sárga szilvalevéltetû (Brachycaudus helichrysi) felszaporodását június elejétől észleltük. Szaporodásuk intenzitása közepesre tehető, a virágzás kezdetén népes kolóniák (10–50 egyed) károsítottak. A kártételük hatására megjelenő fitotoxikus tünetek csaknem általánosan előfordultak, amit az egyedszámok csökkenését követően a növények kinőttek. Betelepedéskor az állományok 2%-án fordult elő gyenge fertőzöttség. Korai bimbós állapotban a fertőzött területek nagysága és a kártételi szint nőtt, a terület egynegyedén észleltük kártételüket, ami jellemzően a gyenge szinten maradt, a közepes mértéket csak kevés táblán érte el. Azokon a területeken, ahol páradúsabb körülmények alakultak ki, a levéltetvek száma nőtt, gyenge-közepes fertőzést regisztráltunk június végén, a terület 50–60%-án.
Az őszi időjárás kedvezett a levéltetveknek, nagyszámú tojást raktak. A tél kissé keményebb volt az utóbbi évek átlagánál, ennek ellenére a tojás alakban telelő kártevők nagyobb mértékû pusztulására nem számíthatunk. A tavasz kicsit késve érkezett, viszont ez azt is jelentette, hogy a tartalékok gyors felhasználását, a telelő alak legyengülését okozó – ebben az időszakban gyakori – felmelegedés-lehûlés váltakozása elmaradt. A korai népesség további sorsára jelentős hatást gyakorol az időjárás alakulása. Párás, meleg májusi és júniusi időjárás esetén erőteljes felszaporodásukra számíthatunk, ellenkező esetben mérsékelt kártétel kialakulása feltételezhető. A kolóniák kialakulása során ajánlott a védekezés elvégzése, de – ha addig nem – a csillagbimbós állapotban mindenképpen indokolt az állomány védelme.
A fitofág poloskák 2009-ben május végétől telepedtek be a napraforgóba. Bimbós állapotban a vetésterület 30–40%-án 1–2 db kártevő/tányér fordult elő. A környezeti tényezők a tojások kelése és a fiatal lárvák fejlődése idején nem voltak optimálisak a kártevő számára, a fertőzött területek nagysága 33%-ra csökkent. Citroméréskor a poloskák száma tányéronként a terület 30–40%-án 5 alatt volt, 5–10%-án ezt meghaladta. A magasabb fertőzöttség az Alföldön fordult elő.
Az egyedszám és a telelő népesség kissé csökkent az elmúlt évben, a betelepedés idején kisebb mértékû kártétel valószínû. A felszaporodásának a száraz, meleg időjárású évek kedveznek, s miután ezek egyre gyakrabban fordulnak elő, érdemes felszaporodásukat követni. Ha indokolt, akkor a bimbózás szakaszában méhkímélő technológiával védekezzünk.
Az utóbbi évtizedben többször fordult elő, hogy az április hónap meleget, ugyanakkor gyakorlatilag csapadékmentes időszakot hozott. Ez kedvezett a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) és a tripszek felszaporodásának és korai kártétel lett a következmény. 2009-ben már május első felében tapasztaltuk ezt, ami a nedvességhiánnyal együtt visszafogta a növények fejlődését és helyenként komoly károkat okozott. Most még nem látható az áprilisi–májusi időjárás, de ilyen szemlélettel is figyeljük növényeinket.
A burgonya védelmében tovább tart a burgonyabogár alkalmazkodóképessége és a növényvédő szer hatóanyag fejlesztők közötti verseny. Tavaly az első bogarak május elejétől telepedtek be a táblákba, a tojásrakás folyamatos volt. A lárvák kelése május közepétől–végétől vált általánossá, június elején vegyes népesség (imágó, L1 és L2 lárva) károsított. A kezelések hatására viszont a kártevő tömeg visszaesett. A telelő bogarak száma alapján közepes nagyságú induló népességre számíthatunk, de a lárvák számát, az általuk okozott kártétel mértékét a környezeti tényezők alakulása fogja meghatározni. A védekezéseknél érdemes az újabb termékeket bevetni, az egymást követő kezeléseknél az alkalmazott hatóanyag csoportokat váltogatni.
Nehéz a címben feltett kérdésre választ adni, de a cikk megírásakor még tartott a tél végi hideg időjárás, s a tavasz érkezését csak Sándor–József utánra ígérte a meteorológia. A korai kártevők ekkorra már előjöttek telelőhelyeikről, ott „kucorognak” pl. a repcetábla közelében. A hoszszúra nyúlt tél után gyors felmelegedés várható, erre a növények gyors fejlődéssel reagálnak, s ezzel párhuzamosan a kártevők gyorsan betelepednek, megkezdik a károsítást. Talán nevezhetjük ezt a változást „robbanásszerûnek” is. Ebből következik, hogy a tavaszi munkákkal elmaradt gazdák feladatai egyszerre, ugrásszerûen megnőnek, összetorlódnak, s igen jó szervezést igényel mindennek a teljesítése.
Tóth Miklós
A cikk szerzője: Tóth Miklós
