Nyáron megjelent írásunkban a vetési és kelési időszak meteorológiai anomáliáiról tettem említést, amely jelentősen befolyásolta a kukorica kelését, kezdeti és korai fejlődését. Az áprilisi időjárási adatokra alapozva jeleztem, hogy nem számíthatunk a 2008-ashoz hasonló kiemelkedő termésre. Az eddigi eredményeket tekintve megbízhatunk a népi hiedelmekben, hiszen a legutolsó termésbecslések szerint 6,5, az eddigi adatok szerint 6-6,5 tonna kukorica szemtermésre számíthatunk hektáronként.
A korai fejlődési időszak csapadékhiánya a gyomirtás hatékonyságát jelentősen rontotta, így súlyosbítva a kukoricanövények amúgy sem kedvező helyzetét.
Nagy kérdés volt, hogy milyen időjárás köszönt ránk a virágzásban és a szemkitelítődés időszakában!
Az OMSZ adatai szerint június, mikor a termésképző tényezők (pl. a szemsorok száma) egyes részeinek kialakulása, illetve determinálódása történik nem volt szélsőséges az időjárás, sőt a harminc éves átlaghoz képest 0, -1°C-kal hûvösebb volt. Csapadék tekintetében az ország jelentős részében a sokévi átlag körüli mennyiség hullott, de természetesen voltak régiós eltérések. Kevesebb csapadékot regisztráltak az ország középső részén, illetve keleten és délen a határ menti területeken. Az elosztást nézve a kukorica számára kedvezően alakult (kivéve a legkorábbi vetéseknek!), hiszen a hónap második felére jutott a nagyobb mennyiség, esetenként viharos széllel és jéggel.
Júliusban, amikor a kukorica virágzási időszakát éli akkor a legérzékenyebb a környezeti tényezőkre így a termésveszteség ebben a hónapban érheti el a legmagasabb értékeket (a virágzás kezdete: -10–12%, virágzás: akár -50%!). Július már az országos átlagot tekintve 1-1,5°C-kal volt melegebb, bár-amint az ábrán látszik- az Alföld déli megyéiben 1,5-2°C-kal volt melegebb a 30 éves átlagnál.
Csapadék tekintetében nem volt ennyire kedvező a kép, hiszen országos szinten is átlag alatti csapadékmennyiséget mérhettünk, nem beszélve az egyes régiókat jellemző jelentős eltérésekről. Észak-keleten és az Alföld déli részein csak a sokéves átlag 20–40%-a hullott le.
Augusztusban rég nem látott nagy meleg és egyes területeken szárazság köszöntött ránk, ami egy „új” típusú stresszt jelentett növényeink számára. Július második fele és augusztus az az időszak a kukorica életében, amikor a termékenyült szemekben a szárazanyag felhalmozódása lezajlik, a csőkocsány és a csuhélevél véglegesen kialakul. Irodalmi adatokból tudjuk, hogy a szemtelítődéskor (virágzást követő 12–36 nap) a növényeket ért fokozott hő- vagy szárazságstressz 30–40% vagy akár magasabb termésdepressziót is okozhat. (3. ábra).
A túlzottan magas hőmérséklet a fotoszintézis hatékonyságát csökkenti, a légzés fokozódik, a transzspiráció lelassul, a levél felmelegszik, ami végül az elbontott szerves anyagok mennyiségének növekedéséhez, így a nettó szemtermés csökkenéséhez vezet. Ezt az úgynevezett késői stresszt volt lehetőségünk megfigyelni 2009 nyarának második felében. A későn vetett táblákon, illetve a későbbi (relatív késői!) éréscsoportok hibridjei virágzásuk késői szakaszában, illetve a szemkitelítődés időszakában szenvedtek el mérhetően több stresszt, mint FAO300-as versenytársaik. Nem egy kísérleti helyen biztosan előre jelezhetjük, hogy a FAO300-as csoport átlageredménye magasabb lesz, mint a FAO400-as éréscsoport fajtáinak átlaga. Fontos tény, hogy Magyarországon szeptember elejére-közepére átlagosan mintegy 10%-kal több GDU (a kukorica számára hasznosítható hőösszeg) gyûlt össze, mint 2008-ban. Nem meglepő tehát, hogy egyes helyeken legfőképpen a korán vetett korai 300-as hibridek könnyen túlérésbe kerültek. A túlérés tüneteit (pl. a szárdőlést) az előbb említett hő-, de főképp a szárazságstressz még tovább fokozta (3. ábra).
A fent említett élettani folyamatok megértése, megfigyelése és eredményeinek a szelekcióban történő figyelembe vétele alapvető feladata napjaink nemesítőinek a hazánkat is jellemző kontinentális és trópusi éghajlatokon. Korábbi cikkünkben már szóltunk ilyen irányú munkánkról, a nemesítési és fejlesztési folyamatok tudatos, a környezeti kihívásoknak megfelelő alakításáról. Ezen munkánk eredményeit már az idei betakarítás korai stádiumában is láthatjuk! A korai éréscsoportban olyan hibrideket bocsátottunk az elmúlt években a gazdálkodók rendelkezésére, mint a DKC4490, a DKC4964 amelyek kiemelkedő terméspotenciáljuk mellett már a szárazságtûrésükről és évjárati stabilitásukról is elismertté váltak a szakmában.
Legújabb hibridjeink szintén komoly visszaigazolások számunkra!
Reményeink szerint a magyar gazdák a jövő nagy hibridjeit köszönthetik a DKC4590 és a DKC4795 személyében. Meggyőződésünk, hogy Magyarországon a kiszámíthatatlan időjárás miatt a korai éréscsoport (FAO300) az az éréscsoport, ami biztonsággal kiszolgálja igényeinket. 2010-ben ismét bemutatunk új DEKALB hibrideket.
Az EE3802 nagyon jó kelési eréllyel rendelkezik, korán is vethető, hosszú csövekkel rendelkezik, erős szárának köszönhetően ezzel a hibriddel elkerülhető a túlérés fázisában jelentkező szárdőlés.
Ez a hibrid az első DEKALB dihaploid nemesítésből származó fajta! Az EE4605 az elmúlt években, mind aszályban, mind a bő termés évében többre volt képes, mint a már sokat bizonyított DK440.
Javasoljuk, hogy a FAO400-as éréscsoport hibridjeinek választásakor a kiemelkedő terméspotenciál és jó vízleadás mellett legyen szempont a korai vethetőség, a virágzáskori stressz elkerülésének hibridben rejlő lehetősége és a jó kezdeti fejlődési erély. A DKC4889 korai virágzásával és nagy termés-potenciáljával tûnik ki, valódi intenzív hibrid.
A DKC4983 idén is bizonyítja, hogy a száraz évek megbízható hibridje, mely széles tőszám-optimumának köszönhetően a gyengébb termőhelyeken is sikerrel termeszthető. A DKC5170 és a DKC5276 éréscsoportjuk kiemelkedő potenciállal és stabilitással rendelkező hibridjei. Korai és agresszív virágzásukkal az esetleges stresszes időszak sikeres elkerülését, vagy megbízható átvészelését biztosíthatjuk.
Ha visszatekintünk az elmúlt 3 évre három, a kukorica szempontjából gyökeresen eltérő időjárási körülményt figyelhettünk meg. Megtapasztalhattuk a virágzás körüli stressz hatását 2007-ben, volt részünk optimális időjárásban is 2008-ban – az ország nagy részén.
2009-ben pedig a kezdeti és a késő stressz hatásaival szembesültünk.
Elmondhatjuk, hogy a DEKALB hibridajánlat minden egyes új hibridje mindhárom évben kitûnően vizsgázott, részben a kísérletekben, részben pedig már a termelésben is (100 000 hektáron új DEKALB hibrid 2009-ben). Egy szó, mint száz a termelő mikor DEKALB hibrideket választ nagy biztonsággal számíthat rá, hogy mind stresszes, mind optimális körülmények között a lehető legjobb eredményt lesz képes elérni.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni azonban, hogy a kockázatkezelés egyik legfontosabb eleme a megfelelő portfolió választás! Tehát soha ne csak egy hibridet termeljünk! Válasszunk mindig több hibridet, ugyanis az időjárás okozta rizikót ezáltal csökkenthetjük a leghatékonyabban.
Használják hibridjeinket egészséggel és sok sikerrel!
Könczöl Péter
nemesítő
