Kinek a piaca bővül?

Az EU és USA között kötendő szabadkereskedelmi egyezményről (Transatlantic Trade and Investment Partnership, röviden TTIP) eddig megjelent hatástanulmányok jelentős GDP-növekedést remélnek mindkét félnél. A német Bertelsmann Alapítvány modellszámításai szerint 0,27%-os GDP-növekedés érhető el EU szinten, ha csak a vámok leépítésére kerül sor. Tagállamonként is becsülték a növekedés mértékét, ami eltérő a földrajzi elhelyezkedés szerint. A szerzők számításai szerint a skandináv és balti államok, az Egyesült Királyság és a mediterrán országok nyerhetik a legtöbbet, ahol az egy főre eső GDP akár 0,3–0,6 százalékkal is emelkedhet. Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el 0,26 százalékos éves bővüléssel. Teljes liberalizáció esetén a jövedelememelkedés mértéke akár 5–10 százalék is lehet a szerencsésebb országokban, Magyarország számára ez 4,43 százalékos egy főre eső GDP-növekedést jelentene.

A két tárgyaló fél agrár-külkereskedelmi pozíciójának vizsgálata azt mutatja, hogy az USA mezőgazdasági termelése erősen exportorientált, sőt az USA az Európai Unió mellett a világ agrár-külkereskedelmének legmeghatározóbb szereplője. A magyar élelmiszergazdaság külkereskedelmének szempontjából viszont marginális szerepet játszik, más szóval az USA hazánk egyik leginkább kihasználatlan élelmiszergazdasági célpiaca. Magyarország összes élelmiszergazdasági kiviteléből 2012-ben csupán 0,43 százalék volt az USA részesedése, míg Magyarország az USA élelmiszergazdasági importjából mindössze 0,03 százalékot képviselt.

Jelenleg csak néhány termékkel vagyunk jelen az USA piacán, és úgy tűnik, az egyezmény sem fog komoly exportbővülést okozni. Ennek oka, hogy fő kiviteli cikkünk, a toll eddig is vámmentességet élvezett, ezért az egyezmény e tekintetben nem javítja az export feltételeit. A többi réstermékünket ugyan kedvezően érintheti a vámok leépítése, de ez egyrészt nem jelent nagyarányú csökkenést a jelenlegi mérsékelt vámszintek miatt, másrészt fő versenytársaink − más EU országok − számára is javulnak a feltételek, ezért nem számítunk arra, hogy versenyesélyünk látványosan javulna önmagában az egyezmény megszületésétől.

Az EU és az USA között érvényben lévő mezőgazdasági és élelmiszertermékekre alkalmazott vámok tulajdonképpen nem tekinthetők magasnak: az USA ilyen jellegű vámtételeinek átlagos értéke vámegyenértékben kifejezve 4,9 százalék, míg az Európai Unióé valamivel magasabb, 13,8 százalék. Fontosabb szerepe van az egyéb nem vám jellegű akadályoknak, amelyekről az egyezkedés a tárgyalások legnehezebb fejezete lehet.

Kényes kérdés az élelmiszerbiztonsági szabályozás és a fenntarthatóság témája

A WTO multilaterális keretek között már próbálta rendezni a nem vám jellegű akadályok kérdését, ennek érdekében eddig három fontos egyezmény született a GATT/WTO tárgyalások keretében: az állat- és növény egészségügyi szabályozásról szóló ún. SPS Egyezmény, minden egyéb, minőségi előírással kapcsolatos, a kereskedelem technikai akadályairól szóló TBT Egyezmény és a földrajzi árujelzőkkel is foglalkozó TRIPS Egyezmény. A WTO Megállapodás alapvető célja megakadályozni, hogy a nem vám jellegű akadályok eredeti szándékukon túlmenően burkolt import korlátozó eszközként működjenek, azaz olyan akadályokat gördítsenek az exportálni kívánó országok elé, amelyet azok nehezen tudnak teljesíteni. Ugyanakkor a megállapodás elismeri az államok jogát arra, hogy csak biztonságos, az emberi egészséget, a természeti környezetet, a mezőgazdaságot nem veszélyeztető árukat engedjenek be a területükre és ennek biztosítása érdekében indokolt mértékű követelményrendszert alakítsanak ki és megfelelő ellenőrzést végezzenek a fertőzött szállítmányok kiszűrése érdekében.

A WTO szabályozási kísérlete ellenére az EU és USA között a múltban már számos ilyen jellegű vita zajlott. A viták rendezése a WTO „Dispute Settlement” eljárása keretében zajlott, ami nem döntőbíróságként, inkább amolyan „békéltető testületként” működik, így ezek a nézetkülönbségek jórészt feloldatlanok maradtak, ezért a mostani, kétoldali megállapodás során kellene ezekről megegyezni.

Az élelmiszerbiztonságot érintő eltérő álláspontok fő oka a két fél közötti szemléletmódbeli különbség a szabályozás filozófiájában. Az unióban az ún. „szántóföldtől az asztalig” elv érvényes, azaz az élelmiszerek biztonsága szorosan kapcsolódik azok nyomonkövethetőségéhez és nagy hangsúlyt fektetnek a megelőző szemléletmódra, azaz az „elővigyázatosság elvére”.
Ezzel szemben az USA-ban az élelmiszerbiztonságot hatékony eljárásokkal igyekeznek biztosítani.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg az USA bármilyen szer, eljárás alkalmazását csak akkor tiltja, ha annak káros hatásairól tudományos bizonyíték van, az unió ezzel szemben akkor is ellenzi ezek használatát, ha a káros hatás lehetséges, azaz nincs egyértelmű tudományos bizonyíték arra, hogy a szer, eljárás ártalmatlan. Ez a látszólag apró különbség számos esetben vezetett a múltban komoly kereskedelempolitikai konfliktusokhoz.

Ezen konfliktusokra jó példa a vágóhidakon alkalmazott káros kórokozókat csökkentő eljárások eltérő megítélése. Míg az USA ezek alkalmazását az emberi egészség védelmében fontosnak ítéli, az unió álláspontja szerint ez csak a higiéniai problémák elfedését szolgálja, s alkalmazásukra nem lenne szükség, ha megfelelően tartott, egészséges, a termelés teljes folyamatában nyomonkövetett állatok vágására kerülne sor.

A másik ismertebb ügy az 1999-ben kirobbant szarvasmarha hormonokról szóló vita.
A szarvasmarhatartásban alkalmazott növekedési hormon alkalmazása miatt ugyanis az EU exporttilalmat vezetett be az amerikai szarvasmarhahúsra. Noha tudományos bizonyíték nem volt arra, hogy ez az emberi egészségre káros lenne, de az unió úgy ítélte meg, hogy az alkalmazása nem szükségszerű, ezért ok nélkül veszélyezteti az emberi egészséget. Válaszul az unióból származó élő szarvasmarhaimportot tiltotta meg az amerikai fél a BSE-fertőzöttségre hivatkozva. A tilalom azóta is, mintegy 15 éve érvényben van, noha az unió már többször nehezményezte, hogy a járvány kitörése óta több év eltelt.

A legnagyobb érvágást az amerikai exportőrök számára a szójaexport tilalma jelentette, amit a GMO miatt vezetett be az unió. A GM gabonákra és olajnövényekre bevezetett termelési- és importtilalmat az unió azzal a hivatkozással hozta meg, hogy a génmódosítás túlmutat az SPS Egyezményben szabályozott kérdéseken, ezért élt a védintézkedés jogával. Emiatt a GMO kérdése az unió részéről politikai kérdés is, de ugyanez elmondható az amerikai fél esetében is, ahol komoly lobbiérdekek állnak a GM növények terjesztése mögött.

Szintén vitára adhat okot a tejiparban használatos pasztőrözési eljárások eltérő megítélése, ami az uniós sajtok exportját nehezítette a közelmúltban. Az európai gyümölcstermelők is gyakran panaszkodnak arra, hogy az unióból származó alma- és körteszállítások azért hiúsulnak meg, mert az amerikai növényegészségügyi eljárás átláthatatlan, gyakran változnak a szermaradvány határértékek, a hatóságok munkája lassú, ami az olyan friss termékek esetében, mint pl. a gyümölcs, ellehetetleníti a kereskedelmet.

Egyelőre megjósolhatatlan, hogyan lesz képes kezelni a két fél az unió agrárpolitikájában kiemelten fontos állatjóléti és a fenntarthatósággal összefüggő környezetvédelmi előírásait. Ezek az előírások az unió agrárpolitikájának alapvető elvei közé tartoznak, ugyanakkor betartásuk megdrágítja az európai mezőgazdasági termékeket. Ebből következik, hogy amennyiben az ilyen előírásoktól mentes termékeket szabadon beengedné Brüsszel az uniós piacra, azok olcsóbb előállításuk miatt komoly versenyképességi előnyt élveznének.

A számos megoldandó kérdés mellett örvendetes, hogy néhány területen már sikerült az EU-nak és az USA-nak megegyeznie a szabályozási kérdésekről. Így például megszületett az Állatorvosi Megfeleltetési Egyezmény, ami az EU és USA állategészségügyi előírásainak összehangolását szolgálja. 2012 nyarán további SPS kérdésekben is sikerült megállapodnia a két félnek. Az USA például elismerte az EU deklarációját arról, hogy Észtország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia mentes a sertéspestistől. Továbbra is nyitott kérdés maradt viszont a BSE ügy.

Forgatókönyvek vámkérdésekre – hosszú tárgyalások várhatók

A fentieket figyelembe véve a Magyarországra irányuló import jelenlegi szerkezetének vizsgálatából arra következtettünk, hogy az egyezmény esetleges megkötése nem veszélyeztetné lényegesen a belpiacot. Árnyaltabb a kép, amennyiben a jelenlegi intra-EU, más szóval EU-n belüli exportpiacainkon vizsgáljuk versenytársi pozíciónkat. Úgy tűnik, bizonyos feltételek bekövetkezése esetében az USA ezeken komolyan veszélyeztetheti hagyományos exportlehetőségeinket, bár nem egyenlő mértékben.

Részletes hatáselemzésünket a fent említett kutatásokra támaszkodva két fő szcenárióra tagoltuk. Az első szerint csak a vámok, a második szerint a vámok és a nem vám jellegű akadályok is eltörlésre kerülnének. Az első szcenárió teljesülése esetén a gabonafélék és olajnövények esetében nem várunk komoly változást, hiszen e termékek zöme jelenleg is vámmentesen érkezik az EU-ba. A húsfélék és a borok esetében egyes termékeknél magasabb vámokkal találkozhatunk, ennek ellenére úgy véljük, önmagában a vámleépítés nem hozna változást. A feldolgozott zöldségfélék, különösen a Magyarország számára is kiemelten fontos csemegekukorica-konzerv, a bioetanol és az izoglükóz viszont már a vámok eltörlése esetén is komoly fenyegetésnek lenne kitéve.

A második szcenáriónál, vagyis, ha mind a vámok, mind a nem vám jellegű akadályok eltörlésre kerülnének, sokkal komplexebb tényezőket kell mérlegelnünk. A gabonafélék és olajnövények piaci lehetőségeinek alakulását a GM termékekkel összefüggő szabályozási kérdések érinthetik leginkább. Amennyiben az EU és az USA álláspontjai közelednének, és az EU megkönnyítené a GM termékek belépését belső piacára, elvileg komoly importnyomásnak lenne kitéve az EU piaca az USA-ból érkező termékekkel szemben. Erre az elvi lehetőségre akkor is készülnünk kell, ha a jelenlegi piaci viszonyok között valószínűbbnek tűnik, hogy a közeljövőben a gabonafélékből inkább Oroszország, Ukrajna, repcemagból pedig Ukrajna és Ausztrália lesz a fő beszállítója az EU-nak.

Hasonló megfontolások érvényesek a hústermékek esetében is. Bár a szállítási és állategészségügyi, állatjóléti előírások miatt az USA-ból származó élőállat és friss hús importjával nem számolhatunk, a fagyasztott termékek importja növekedhetne a jövőben. A baromfihús esetében csökkenti az USA-ból származó behozatal valószínűségét az is, hogy a thaiföldi és a brazíliai baromfihús egyelőre olcsóbb. Ennek ellenére az egyezmény esetleges megkötésének hosszabb távon érvényesülő hatásait nem szabad alábecsülnünk a hústermelés szempontjából, hiszen az EU állatjóléti, állategészségügyi előírásai miatt az európai költségszintek jóval magasabbak a tengerentúliaknál.

Magyarország, illetve az USA borkereskedelmét illetően kijelenthető, hogy a vámok és a nem vám jellegű korlátozások együttes eltörlése sem jelentene számottevő hatást. A friss zöldség- és gyümölcsféléknél elvileg már a vámok eltörlésének nyomán is nőhetne az USA-ból érkező mennyiség, de valójában a szállítási távolságok és a termékek romlandósága miatt ez mégsem valószínű.

A vámok és nem vám jellegű akadályok együttes leépítése esetében nem csak Magyarország, hanem számos más EU-tagország érdeke sérülne, ezért feltételezhetjük, hogy az EU hosszas tárgyalásokat fog folytatni ezekről a kérdésekről. A szigorúbb élelmiszerbiztonsági, állatjóléti, környezetvédelmi előírások miatt az EU termelői hátrányba kerülhetnének, ha a tengerentúli termékeket „feltételek nélkül” beengednénk az EU piacára. Ez ellen vagy az uniós feltételeknek megfelelő termékek védjegyezésével, címkézésével lehet védekezni, rábízva a fogyasztókra, hogy hajlandóak-e drágábban megvenni a kontinensen termelt élelmiszereket.

Kürthy Gyöngyi, Wagner Hartmut

AKI

A cikk szerzője: Kürthy Gyöngyi