A kukorica növényvédelmében a gyomirtásnak kulcsfontosságú a jelentősége.

A termesztés sikerének az alapja a táblák gyommentességének biztosítása az egész vegetációs tenyészidőszak folyamán.

Ez látszólag könnyű feladatnak tűnik, hiszen sok tapasztalt szakember, több évtizeden keresztül, több mint egymillió hektáron végzi sikeresen ezt a tevékenységet. A termelőknek számos hazai és nemzetközi szakirodalom is rendelkezésre áll. Jelenleg a vegyszeres gyomirtásra 33 hatóanyag és több mint 130 készítmény engedélyezett hazánkban.

Miért is kell erről mégis beszélnünk? A gyomnövények elleni küzdelmet különböző és folyamatosan változó körülmények között kell megvívnunk. Az ökológiai tényezők (pl. tavaszi időjárás), a gyomnövények biológiája (pl. csírázás, szaporodás, túlélési képesség, tolerancia) és a növénytermesztési rendszer (pl. agrotechnika, talajművelés, gyomirtási gyakorlat) állandóan változva hatnak nem csak egy adott terület gyomviszonyaira, hanem egymásra is.

A továbbiakban néhány változó körülményt említek meg.

Változó, szélsőséges időjárás

A kukorica vegyszeres gyomirtásának eredményességét nagymértékben meghatározó tavaszi, kora nyári hónapok időjárása az elmúlt években szélsőségesen és kisszámíthatatlanul alakult. A hőmérséklet és a csapadék területi eloszlásában is nagy különbségek jelentkeztek.

Az ilyen körülmények a gyomirtási technológia választást, a készítmények kijuttatásának időzítését nehezítette meg. A hűvös, csapadékos, szeles időjárás (pl. 2010. év) által okozott „stresszes” állapotú kukoricán elvégzett kezelések, még a magas fokú szelektivitással rendelkező készítmények esetében is fitotoxikus tüneteket okoz(hat)tak. A termelőknek néhány napjuk volt, hogy a gyomirtást elvégezzék. A kijuttatás időpontját legtöbb esetben nem a kukorica, illetve a gyomnövények fejlettsége, hanem az időjárás határozta meg.
A korai posztemergens gyomirtások többsége megkésett, valódi poszttá alakult. Ezzel szemben emlékezzünk az elmúlt néhány év száraz tavaszára (pl. 2011, mely az elmúlt 100 év legszárazabb évjárata). Okozva ezzel a pre- és korai posztemergens készítmények hatásának részbeni vagy teljes elmaradását. A kukorica gyomnövények a talajrepedésekből elhúzódóan, vontatottan keltek. A gyomfajok – különösen a fehér libatop – többsége korán (2–4 leveles) leviaszolt, ezzel megakadályozta, illetve megnehezítette a gyomirtó szerek bejutását. Gyakori kép volt az egymástól lényegesen különböző fejlettségű (szik 8 levél) egyedek látványa a sorban, sorközben, keréknyomban ugyanazon a táblán belül. Ez megnehezítette a készítmények optimális kijuttatásának időzítését.

Változó gyomviszonyok

A gyomviszonyokban a legjelentősebb változás az egyszikű gyomnövények felszaporodása. A muhar és köles fajok robbanásszerű előretörését figyelhetjük meg. Elterjedésükben több tényező is szerepet játszott: alapkezelések hatástalansága, posztemergens technológia aránytalan növekedése, egyszikű fajok eltérő csírázási tulajdonságai, toleranciájuk növekedése stb. Az utóbbi évek száraz időjárása a mélyről is csírázó, nagy magvú kétszikű gyomnövények (pl. selyemmályva, csattanó maszlag, szerbtövis fajok, árvakelésű napraforgó, varjúmák) további előretörésének kedvezett. A libatop fajok fontossága a száraz időjárásnak, valamint morfológiai tulajdonságuknak köszönhetően tovább nőtt.

A gyomirtási technológia megválasztását tovább nehezítette, hogy HPPD-gátló hatóanyagokra ellenálló új (vagy csak most megtalált) köles fajok (kései köles, parti köles) jelentek meg az elmúlt években. A korábbi évektől eltérően már nem elég általánosságban köles fajokról beszélnünk, hanem konkrétan meg kell neveznünk azt a köles fajt, ami ellen a védekezés irányul.

Változó gyomirtási technológiák

Az elmúlt évek időjárásának változása és a posztemergens készítmények számának növekedése egyre inkább a posztemergens technológia alkalmazása felé irányította a kukorica vegyszeres gyomirtási technológiáját. Ezáltal még nagyobb hangsúlyt kap a készítmények időzítése: sokkal precízebb és pontosabb kijuttatást igényelnek.
A gyomnövények érzékenységének változására, az adott hatóanyagra érzékeny gyomfejlettségi állapot maghatározására még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt években nagyon gyakran találkoztunk a megkésett kezelésekből következő hatáscsökkenéssel.  Például, kinőtték a gyomnövények a legérzékenyebb fejlettségi állapotukat, a kukorica és a fejlettebb gyomok takarása. Jellemző kép volt, hogy a később jött eső hatására, a tartamhatással nem rendelkező készítmények után, visszagyomosodtak a táblák.

Hatóanyag-kivonások, -korlátozások

Az egyszikű gyomnövények elleni küzdelemben további jelentős, de nem megoldhatatlan problémákat okoz a propizoklór és acetoklór hatóanyagok kivonása. Helyettesítésükre a megfelelő készítmény vagy kombináció megválasztása még nagyobb odafigyelést igényel.

A gyomnövények elleni védekezésben kulcsfontosságú az egyenletesen kelő és fejlődő homogén állomány biztosítása a vegetáció végéig. A 2014. évtől a talajlakó és a fiatalkori kártevők elleni védekezésre a neonikotionidok (imidakloprid, klotianidin és a tiametoxam) korlátozása miatt lényegesen kevesesebb hatóanyag áll rendelkezésre. A szerves foszforsav tartalmú rovarölő és a szulfonil urea tipusú gyomirtó készítmények ugyanazon területen való használata kockázattal járhat. A szelektivitás mértékét a hibridek különböző érzékenysége; a kijuttatás időzítése, pontossága; a kukorica egészségi állapota; illetve a kezelés idején uralkodó időjárás együttesen határozza meg.

Természetesen a gyomirtási technológia megválasztásakor a felsoroltakon kívül sokkal több szempontot (pl. szermaradék, rezisztencia, új veszélyes gyomnövények megjelenése, ill. további terjedése) is figyelembe kell venni.

A következőkben arra lennék kíváncsi, hogy a változó körülményekhez a kukorica ágazat különböző szereplői hogyan alkalmazkodnak, ill. hogyan látják a megoldás lehetőségeit?

 Fókuszban a kukorica egyszikű gyomnövényei!

A kukorica vetésterületének gyomösszetétele folyamatosan változik, egyre nagyobb gondot jelent a magról kelő és évelő egyszikűek elleni védekezés. Tovább nehezítik a problémát a korábbi években megtalált gyomnövények (parti köles, kései köles és az ázsiai gyapjúfű).

E gyomnövények ellen a védekezési technológia kidolgozása folyamatban van.

A gyomösszetétel változásának több oka is megfigyelhető az elmúlt években, évtizedekben.
A változást több esetben a gyomirtást tervezők és irányítók idézik elő (pl. a gyomnövények toleranciájának helytelen ismerete a készítményekkel szemben, a preemergens kezelések indokolatlan elhagyása; a posztemergensen alkalmazott készítmények kijuttatásának rossz időzítése; a nem megfelelő dózisok kijuttatása stb.), és részben a tőlünk független időjárási viszonyok is okozhatják (pl. klimatikus viszonyok változása; fagymentes napok számának csökkenése stb.).

Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés eredményei bizonyítják, hogy az utóbbi években a magról kelő egyszikűek előretörése látványos. Egyre „előkelőbb” helyet foglal el a fakó muhar (Setaria pumila), a zöld muhar (Setaria viridis), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a termesztett köles (Panicum miliaceum). Változatlanul az „élmezőnyben” szerepel a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), megjelent az első húsz legfontosabb gyomosító növény között a csillagpázsit (Cynodon dactylon) és tartja helyét a fenyércirok (Sorghum halepense) és a tarackbúza (Elymus repens).

Összességében elmondhatjuk, hogy amíg a korábbi évtizedekben a kukorica húsz legfontosabb gyomnövénye közül öt-hat faj tartozott az egyszikűek közé, úgy ez a szám nyolc fajra emelkedett.

A kukoricát gyomosító egyszikűek közül megyénkben, de elmondható országosan is, a legnagyobb gondot a muhar fajok felszaporodása jelenti, ezért részletesebben erről a gyomnövényről írok.

Muhar fajok (Setaria spp): a Setaria nemzetségbe tartozó fajok közül hazánkban a fakó muharnak (Setaria pumila), a zöld muharnak (Setaria viridis) és a ragadós muharnak (Setaria verticillata) van gyakorlati jelentősége. Melegigényes fajok, csírázásuk a talaj felmelegedésével indul meg. Az erősen meszes helyeken a zöld muhar (Setaria viridis), a savanyú talajokon a fakó muhar (Setaria pumila) a tömegesebb.

A fakó muhar az utóbbi évek egyik legdinamikusabban terjedő gyomnövénye, borítása az elmúlt 10–12 évben a háromszorosára nőtt. A negyedik országos gyomfelvételezés idején jelentősen visszaesett a fontossági sorrendben, köszönhetően a hatékony preemergensen használható egyszikűirtó készítmények kijuttatásának. A felszaporodásának oka lehet, hogy a posztemergensen használt herbicidek a gyomnövény biológiája (később kel, mint a kakaslábfű) miatt nem találkozik a gyomirtó szerrel, illetve a már kikelt gyomnövények nagyobb ellenállóságot mutatnak. A fakó muhar elleni védekezés során ki kell használni a kukoricában engedélyezett pre- és korai posztemergens egyszikűirtó készítmények adta lehetőségeket. A védekezés tudatos megtervezését és pontos végrehajtását indokolja, hogy magvai akár 8 cm mélyről is kikelnek, illetve azok még 30 év elteltével is csíraképesek. A zöld muhar kelése általában kissé elcsúszik a fakó muharhoz, vagy a kakaslábfűhöz képest, így gyakran kibújik a herbicidek hatása alól.

Ragadós muhar nincs benne a kukoricát gyomosító legfontosabb 20 gyomnövény között. Az ország területén, több helyen problémát okoz. Felszaporodása várható, amit a növény biológiája is elősegít. Megfigyelések igazolják, hogy kelése a legkésőbbi a Setaria nemzetségen belül.

Egy kicsit zavarba vagyok a kérdéstől, mert számomra legalábbis azt sugallja, mintha új és nehéz dolog lenne a változó körülményekhez való alkalmazkodás. Ezzel szemben a kezdetekben, amikor a mechanikai gyomirtást felváltotta a kémiai gyomszabályozás, ahhoz nagyon hamar tudott mindenki alkalmazkodni. Égtek a győzelmi lángok és sokszor ész nélkül szórta boldog-boldogtalan a „gyomirtó szereket”. Egyszer csak megjelentek az intő jelek, hogy nem minden fenékig tejfel. Természetesen a közben folyó fejlesztések eredményeként új hatóanyagok és így új készítmények egész sora jelent meg. Ezáltal is időről időre finomodtak a technológiák, mivel új és újabb feladatokat kellett megoldani. Helyhiány miatt nem célszerű, bár nem lenne tanulság nélküli áttekinteni a kukorica gyomirtási technológiák nagy korszakait. Most a mi szempontunkból azonban azt megállapíthatjuk (és csalódnék a gyártókban, fejlesztőkben, ha nem így lenne a jövőben is), hogy új és egyre hatékonyabb készítmények kerülnek a piacra. A hétköznapi ember számára felfoghatatlan költségvetésű kutatás folyik ezen a téren.
A technológiai fejlesztés már nem csak a készítmények és segédanyagok oldaláról, de a kultúrnövények oldaláról is gőzerővel folyik. Újabb és újabb lehetőségeket biztosítva.

Némely piaci szereplő oldaláról talán kellemetlen, esetenként bosszantó egy-egy hatóanyag – volt már hogy hatóanyagcsoport –, illetve készítmény eltűnése. Ezt azonban szintén nem mondhatjuk újdonságnak. Van, amit igazán nem is sajnálunk, és van amelyiken túlhaladt az élet, de van, amely túlbuzgóságnak, illetve rosszul értelmezett elővigyázatosságnak esett áldozatul. Összefoglalva ezen a téren inkább folyamatos változást látunk a kezdetektől napjainkig és nehezen tudom vizionálni a sok kis szorgos ember kapálását.

A változó gyomviszonyok már egy kicsit kényesebb kérdés. Elsősorban ez a határt járó ember számára mutat állandóságot. Mindig is voltak gyommentes, szép állományok és mindig is voltak kevésbé sikeres gyomirtási technológiák. Esetenként, de lehet, hogy csak rosszul emlékszem, kritikán aluli gyomtengerek, ahol a kultúrnövény meghatározása komoly feladat. Az kétségtelen, hogy egy jó kultúrállapotú, alacsony gyomnyomású táblán sokkal könnyebb sikeres gyomirtást megvalósítani, mint egy kelő gyomtengerben. Persze mind a két állapothoz szorgos munkával lehet eljutni. Néha a sorscsapás és a végzet okolható, de legtöbb esetben makacsul megtartott hibáink, rossz döntéseink, nem megfelelően alakított feltételek, figyelmetlenségek és hanyagságok köszönnek vissza. Ne keressünk külső hibát akkor sem, ha éppen egy ügyes marketingfogásnak ültünk fel, pláne fordítva.

A meglévő technológiák közül a megfelelő kiválasztása elsősorban az adott tábla gyomviszonyának ismeretén alapult a kezdetek óta. Itt egy kicsit ki kell lépni a kémiai gyomirtás gondolat köréből, tekintettel kell lenni a vetésváltástól az agrotechnikán át a gépkapacitásoktól a terménypiaci árakig sok mindenre. Az alkalmas technológiák közül a megfelelő kiválasztása, sajnos, sok esetben rosszul értelmezett pénz kérdése. Itt azt kell szem előtt tartani, hogy a legdrágább gyomirtás a gazos kukorica.

 A megfelelő és alkalmas, épp az adott helyzetre a legjobb gyomirtási technológia is hozhat rossz és nem kívánt eredményt, ha rosszkor és rosszul felkészített géppel végezzük el a munkát. Ez utóbbira még a gépvásárláskor talán nem is annyira sajnáljuk a pénzt, de a felülvizsgálatra és folyamatos karbantartásra nagyon visszafogottan költünk. A gépkezelők képzése és utóképzése még gondolati szinten sem fogalmazódott meg.

A kemény víz esete a növényvédő szerrel többnyire ismert románc, viszont a hipóval fertőtlenített vezetékes víz már tud évekig rejtett pásztoróra maradni. Igazi szakmai csemege a látens növényvédő szer kölcsönhatások. Hozamfokozók és csodaszerek. Az ilyen és ehhez hasonló apró nüansznyi különbségek adják a szakma sava-borsát.

Külön kellene szólni az irodából végzett szaktanácsadásról, az adott táblát soha nem látva, a gyomviszonyokról bizonytalan információ birtokában összeállított technológiával bizony jó eséllyel fogunk mellé. A kivitelezés feltételeinek nem ismerete szinte minden esetben tetten érhető, ilyenkor bizony fontosabb egy-egy termék értékesítése, illetve az árrés maximalizálása, mint az adott feladat pontos megoldása. Sajnos, amikor köztestületünk ezen a téren rendet szeretett volna vagy legalább a szakmaiság felé próbálta volna terelni a folyamatokat, akkor a Versenyhivatal drákói szigorán a törekvés megakadt.

Természetesen az időjárás néha megtréfál bennünket. Ez többnyire „a vásárból hazafelé már mindenki okos üzletember” esete. Mindig megvoltak a megfelelő technológiák, csak esetleg rosszat választottunk.

A változásra, a megmásíthatatlan sorscsapásra had idézzem kicsit átfogalmazva Mándy György professzor úr szavait. Ne akkor folyamodjunk az ismeretekhez, amikor magyarázni kívánjuk, miért nem sikerült a termelés, miért termett a vártnál kevesebb, hanem a tervezőmunkánkat hassa át az eredményes gazdálkodást megalapozó szakismeret.

Hazánkban 1,2–1,4 millió hektáron termesztett kukorica gyomirtása herbicidek használata nélkül nem megoldható.

A gyomosodás önmagában is meghatározza a termés mennyiségét.

A kukorica gyomirtását szolgáló herbicidekből túlkínálat van.
A herbicidkárok megelőzése céljából vizsgáljuk a különböző gyomirtó szerek szelektivitását, valamint az eltérő genotípusú vonalak és hibridek specifikus herbicidérzékenységét. Köztermesztésben vannak a NEM GMO-s módon nemesített herbicidrezisztens kukoricahibridek. A gyakorlat mind nagyobb területen alkalmazza a gyomirtás precíziós technológiai eljárását. Sajnálatos viszont, hogy a herbicidek piacán a marketing ajánlási módszerek sok esetben elsőbbséget élveznek a szakmai ismeretekkel szemben.

Az időjárás befolyásoló szerepének két fontos területe

A tenyészidő csapadék és hőmérsékleti viszonya jelentősen módosítja a gyomosodás termés-meghatározó szerepét. Adataink szerint a betakarítás előtt felvételezett gyomosodás mértéke 1998-ban 79%-ban, 2010-ben 27%-ban, 2012-ben 42%-ban, 2013-ban 9%-ban határozta meg a termés mennyiségét.

A preemergens permetezés gyomirtó hatása függőséget mutat a permetezést követő 10–14 napos időszakban lehullott csapadék mennyiségével. Tavaszi gyomirtó hatást 73%-ban, az őszi gyomborítottságot 55%-ban határozta meg a permetezést követő 10–14 napos időszak csapadékviszonya.

Miért irtsuk a gyomot?

Azért, hogy a talaj víz- és tápanyagkészletét ne a gyomok pazarolják, hanem a kukorica hasznosítsa.

Hogyan irtsunk gyomot?

A termőfelület döntő hányadán három módon végezzük a gyomirtást:

• preemergens permetezéssel,
• korai posztemergens permetezéssel,
• posztemergens permetezéssel.

Sajnálatos, hogy az olyan módszereket, mint a sávpermetezést, a PRE-POSZT permetezést a gyakorlat kis felületen alkalmazza.
A most széles körben alkalmazott módszerek mindegyikének megvannak az előnyei, de egyben a hátrányai is.

A preemergens és a korai posztemergens permetezésnél a csapadékfüggőség. Viszont a jól végzett permetezés esetén elérhetjük azt, hogy több termést kapjunk, mintha mechanikai gyomirtást végeztünk volna.

Hangsúlyoznunk kell a korai posztemergens gyomirtás nagy előnyét. A herbicid kombináció posztemergensen ható tagja kiirtja a már kikelt gyomokat. A tartamhatású hatóanyaga a további gyomkelést akadályozza meg.

A posztemerges permetezéssel végzett gyomirtást elsődlegesen két ok indokolja:

Vannak olyan gyomok (pl. árvakelésű napraforgó, szerbtövis fajok, sövényszulák), amelyek csak posztemergens permetezéssel irthatóak.

Ki kell javítani a preemergens és korai posztemergens permetezés hibáit.

Hátránya viszont, hogy a permetezés elvégzésére kevés idő áll rendelkezésre. A posztemergensen permetezett herbicidek szelektivitása elmarad a talajon keresztül ható herbicidekétől. Továbbá azt is tudnunk kell, hogy a posztemergens herbicidek fitotoxikusságát a megkésett permetezés erőteljesen növelheti.

A hogyan irtsunk gyomot kérdésköréhez tartozik az a javaslat is, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a talajművelési műveletek mechanikai gyomirtó hatását.

A gyomosodás ismerete és a herbicidek megfelelő kiválasztása a sikeres gyomirtás alapja

A 2007-től 2013-ig végzett kísérleteink eredményeinek átlagában a kezeletlen kontroll 78%-os gyomborítottságát a kevésbé jól megválasztott herbicid csak 37%-ra, a jól megválasztott herbicid ezzel szemben 10%-ra csökkentette.

Az ábra oszlopdiagramjai szemléltetik a gyomosodás jelentős mennyiségű terméscsökkentő hatását. Továbbá azt, hogy kísérleteink átlagában a gyomflórához igazított herbicidválasztás hektáronként 0,9 t terméstöbbletet eredményezett a kevésbé jól megválasztott herbicidhasználat termésadatához viszonyítva.

E terméstöbblet számításaink szerint többletköltséget nem igényel. Igényli viszont a terület gyomflórájának, valamint a herbicidek gyomirtó hatásának pontos ismeretét.

Befejezésként kívánkozik még egy gondolat. Szükséges lenne, hogy a termőföldek új tulajdonosai is rendelkezzenek azzal a szakismerettel, amelyet a növényvédelem munkáinak végrehajtása igényel.

 

2007-től 2013-ig Újszegeden végzett 21 db gyomirtási kísérlet termésadatai a 7 év átlagában

 

 

 

A kukorica gyomirtás „Szabadtéri sport”

Így annak sikerességét az időjárási körülmények nagymértékben befolyásolják. Az elmúlt évek időjárásának szélsőséges változékonysága nem csak azt határozta meg, hogy milyen terméket, gyomirtási technológiát lehetett választani, hanem azt is, hogy azt mikor lehetett elvégezni a kukoricában.
A májusi csapadék, vagy annak hiánya pedig jelentősen befolyásolta a kezelés sikerességét.

Ezért a kukorica gyomirtó szerekkel szemben mára az egyik legfontosabb követelmény a rugalmasság, mind a hatékonyság, mind a szelektivitás tekintetében.
A hatóanyagok közötti látszólag kisebb eltérések jelentős különbséget eredményezhetnek a hatékonyságban: a szulfonil-urea típusú gyomirtó hatóanyagok között közismert, hogy a foramszulfuron a többi hasonló hatóanyaghoz képest nem csak a gyökérváltás kezdetéig, hanem utána is jó hatékonyságú az egyre nagyobb területen problémát okozó kölesfélék ellen.

Előnyt jelent a posztemergens készítményeknél az OD formulációnak köszönhető gyorsabb, megbízhatóbb hatás, mert az időjárás miatt sokszor megcsúsznak a kezelések. Különösen ekkor jelent további termésbiztonságot, ha a készítményben található széfener a kukoricára teljesen szelektívvé teszi a gyomirtást.

Kerüljük az indokolatlan stresszhelyzeteket

Amint az nemzetközi és hazai szakmai körökben hosszú évek óta jól ismert, és bizonyított, szerves foszforsavészter típusú rovarölő szer,vagy talajfertőtlenítő szer alkalmazása után szulfonil-urea típusú gyomirtó szeres kezelés komoly kockázatot jelent. Ha mindez kedvezőtlen időjárással is párosul, jelentős terméskiesést okozhat.

A sikeres gyomirtás feltétele
a megalapozott döntés

Ahhoz, hogy hatékony gyomirtó szerrel, a megfelelő időben kezeljék a kukoricát, elengedhetetlen a területen gyomosító növényfajok, azok fontosságának és a gyomosodás mértékének, a gyomok megjelenésének minél teljesebb ismerete.

2004-ben mi is megkérdeztük a hazai szakemberek véleményét, melyek a legfontosabb gyomok a kukoricában. Közel 600 helyről, mintegy 250 ezer ha kukoricaterületről kaptunk választ, melyekben 62 különböző gyomfaj került megemlítésre. A magyarországi visszajelzések és a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve az eltelt 10 év során a Bayer jó néhány korszerű, hatékony, rugalmasan alkalmazható és rendkívül széles hatásspektrumú gyomirtó szereket fejlesztett ki (Laudis, Adengo, Monsoon active).

De idő közben a gyomosodás is változott, ezért 2014-ben szeretnénk megismételni felmérésünket, hogy ajánlatunkat még inkább a hazai körülmények között legfontosabb problémát jelentő gyomnövényekhez igazíthassuk.

Az Innováció a növényvédelemben létfontosságú

A kukorica gyomirtó szerek piacán sok a szereplő, de az élet más területeihez hasonlóan itt is változnak a körülmények, sőt menet közben változtatják a szabályokat: engedélyeznek és vonnak ki hatóanyagokat. Újvárosi Miklós Gyomirtás című alapművében 1973-ban, a kukoricában 4 hatóanyagot és 10 engedélyezett készítményt említ meg. A Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok című kiadványban 2001-ben már 99 db termék szerepelt. Bár 2007-ben az Európai Uniós korlátozások után (atrazin) Magyarországon 25 db készítményt vontak ki a forgalomból, 2009-ben mégis 80 db termék volt engedélyezve kukorica gyomirtására. Akár azt is mondhatnánk, hogy a kukorica gyomirtó szer ellátottságát tekintve a bőség zavarával küzdünk, piaci túlkínálat van. De az igazság az, hogy sok esetben ez nem jelent mást, csak egy hatóanyagot, több márkanéven. Pl. egy bizonyos szulfonilurea típusú hatóanyagból mára több mint 20 márkanéven engedélyezett termék kapható Magyarországon. Ez szakmai szempontból nem jelent igazi választékot. A gyomirtás igazi kihívása a hatékonyság és a rezisztencia kezelése. A kulcsszó a valódi fejlesztés, hiszen a változó körülmények és a változó gyomproblémák komoly kihívások elé állítják a növényvédő szer gyártókat. A siker kulcsa az innovatív új hatóanyagok és gyomirtó szerek fejlesztése.

A kukorica terméseredménye csak bizonyos szinten tervezhető. A piacon lévő legtöbb hibrid terméspotenciálja meghaladja a 15 tonnát hektáronként. A termelők minden egyes agrotechnikai beavatkozás segítségével próbálnak efelé a potenciál felé közelíteni. A szűk keresztmetszetet az agrotechnikai beavatkozásokon belül a gyomirtás jelenti, mely rosszul alkalmazott technológia vagy esetleges elmaradó beavatkozás esetén drasztikusan képes csökkenteni a terméseredményt.

A kukorica az egyik herbicidekkel legjobban ellátott kultúra, így nem veszélyeztetik a manapság igen gyakori hatóanyag-kivonások és engedélyokirati változások. Ennek ellenére a gyomproblémák mégsem csökkentek. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a kezdeti gyomosodásra rendkívül érzékeny, így elsődleges cél ezen gyomkonkurencia mielőbbi megszüntetése. A 2012-es év csapadékhiányos tavasza a preemergens kezelések eredménytelenségéhez vezetett, ugyanis ebbe a csoportba tartozó herbicidek megfelelő hatékonyságához szükséges 20–30 mm csapadék az ország nagy részén elmaradt. Ezeken a területeken szükség volt egy kiegészítő állománykezelésre, amely hozzájárult a termelési költség fajlagos növekedéséhez. Az előbb említett költségnövekedés párosulva a csapadékhiány okozta termésszint-csökkenéssel a gazdák pénzügyi eredményét csökkentette, melyen talán csak a kukorica világpiaci árának kedvező alakulása javított valamelyest. A 2013-as tavasz, merőben másképp indult. A folyamatos esőzések hatására a vetések elhúzódtak, a herbicides kezelések megcsúsztak. A belvizek hatására a növényvédelmi beavatkozást nem lehetett időben elvégezni, így a növényállomány egyes esetekben elérte azt a 4–6 leveles szintet,  ahol, csak a kései posztemergens kezelés biztosított megfelelő hatásfokot. Természetesen csak azokon a területeken volt orvosolható a megerősödő gyomállomány okozta probléma, ahol megfelelő technológiai fegyelem mellett, kellő hangsúlyt fektetett az alkalmazandó növényvédő szerek kiválasztására is.

Az elmúlt két év tanulságait összegezve, észre kell vegyük, hogy el kell szakadnunk a megszokásainktól. Mind a technológia, mind a szerválasztás terén az aktuális viszonyokhoz (időjárás, gyomkultúra) kell igazítanunk azt, mert csak így mérsékelhetjük a gyomok által okozott terméskiesést a kukorica állományunkban.

„Nincs két egyforma év a mezőgazdaságban” – mondják az idősebb szakemberek! Ez pedig különösen igaz a kukorica gyomirtási technológiájára is. A változó körülmények közül elsőként az időjárást nézve, az elmúlt 4 év merőben különböző és mondhatni szélsőséges volt. A 2010-es év az elmúlt 100 év egyik legcsapadékosabb, míg a rákövetkező 2 év az egyik legszárazabb éveknek mondható. A 2013-as év csapadék szempontjából igen jól indult. A kukorica vetése után és kezdeti fejlődésekor bőven hullott kellő csapadék, éppen csak a virágzás és csőfejlődés időszakában nem hullott megfelelő mennyiség. 2006 és 2009 között a kukorica termésátlagunk 9 és 12 t/ha között volt, az utóbbi 4 évben 5,5 és 9 t/ha közötti termésátlagokkal tudunk számolni. Véleményem szerint ebben nagy szerepe van az utóbbi évek változó-szélsőséges időjárásának is. Kukorica vetésterületünk 40%-án biztonságosan tudunk használni preemergens készítményeket, mert ezen időszakban általában biztosított a kellő csapadék a gyomirtó hatás kifejtéséhez. Nagy előnye bizonyos szereknek, hogy kijuttatásuk kitolható korai posztemergens állapotig, így időt tudunk nyerni, ha esetleg „késne” a bemosó csapadék. Ezen szerek használatához véleményem szerint kellően fontos a gyomok táblaszintű ismerete. Ha ezek a körülmények (gyomok táblaszintű ismerete, megfelelő mennyiségű csapadék 2 héten belül) megfelelőek, akkor a gyomirtásunk a kukorica teljes vegetációjára sikeresnek mondható. Posztemergens kezelésekkel kapcsolatban a véleményem az, hogy biztonságosabb olyan szerek használata, amelyek valamilyen tartamhatást is biztosítanak. Egy szélsőséges időjárású év esetén nagy eséllyel számíthatunk magról kelő egy- és kétszikű gyomok elhúzódó kelésére, amiket a tartamhatást biztosító hatóanyag – kellő csapadék esetén – jó eséllyel elpusztít majd. Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés adatai azt mutatják, hogy feljövőben vannak a különböző egyszikű gyomok kukoricában. Ez térségünkben is tapasztalható. Legnagyobb gondot a fenyércirok (Sorghum halepense) okozza, amiből megtalálható olyan egyed is, ami nem, vagy csak alig reagál a nikoszulfuron hatóanyaggal. Ezeken a területeken DuoSystem technológiai védekezés javasolt, ehhez azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy csak cikloxidim ellenálló kukoricában engedélyezett. Évek óta megfigyelhető, hogy folyamatosan kerülnek ki hatóanyagok a kukorica gyomirtási palettájáról, most legutóbb az acetoklór hatóanyag. Sokan használták szívesen ezt a hatóanyagot – köztük én is –, mert jó hatása volt a magról kelő egyszikű gyomok ellen és tartamhatással is rendelkezett. Az acetoklór kivonásával elveszítünk egy jól működő hatóanyagot, de azért marad még hatóanyagcsoport, amik jól irtják a magról kelő egyszikű gyomokat: HPPD-gátlók, szulfonil-karbamidok, dinitroanilinek stb. Összességében az a véleményem, hogy szélsőséges időjárás, változó gyomviszonyok és hatóanyag engedély kivonások mellett is jól megoldható a kukorica vegyszeres gyomirtása, aminek eredményességéhez elengedhetetlen a kellő szaktudás és a növényvédő szer gyártók által kifejlesztett új hatóanyagok és herbicidek.

A kultúrnövény és a gyom, mindkettő versenyez a vízért és táp-
anyagért. Ahhoz, hogy a kultúrnövényt helyzetbe hozzuk, ismernünk kell az adott tábla eltartó-képességét. A szélsőséges időjáráson túl a változatos domborzati viszonyok is nehezítik a technológiai kivitelezést. Rákényszerítette a természet a termelőt arra, hogy megtanuljunk a talajjal úgy bánni, hogy a tenyészidőn kívül lehullott csapadék is hozzájáruljon a kukorica vízigényének kielégítéséhez, hiszen az esetek többségében a tenyészidőben lehullott csapadék nem fedezi a kukorica vízigényét. A gyomirtás alkalmazását ennek fényében tervezzük, és szinte táblánként válasszunk növényvédelmi technológiát. Készítményellátottságot illetően a bőség zavarával küzdünk, piaci túlkínálat van. Az viszont a javunkat szolgálja, hogy a kereskedő cégek évről évre ésszerű, intelligens akciós csomagokat állítatnak össze számunkra.

Alkalmazkodva a különböző körülményekhez, mindhárom gyomirtási technológia alkalmazása javasolt.

Preemergens kezelés visszaszorulóban van, helyét felváltotta a korai posztemergens kezelés. Kiváló hatékonysággal bíró készítmények állnak ez esetben rendelkezésre. Ez a leghatékonyabb gyom-
irtási forma, amelyben a kalászos elővetemény tarlókezelésekor vegyszeresen kiiktattuk az évelő egy- és kétszikűeket. Ennél a megoldásnál meg kell említeni a csapadékfüggőséget, ami nélkül a hatékonyság csökken. Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően a korábbi 14 nap csapadékfüggőség kitolódott akár 30 napra, rugalmassá téve ezeknek a szereknek a használatát.

Posztemergens kezelést is alkalmazzunk, ha a munkaszervezésünk ezt teszi lehetővé, vagy nem bízunk a lehulló csapadékban. Ebben az esetben vigyázzunk a kezelés időzítésére, szükség esetén osztottan is használhatjuk. Alkalmazzuk a javasolt adalékanyagokat a hatásfokozás érdekében. Nagyon fontos szabály, a gyomok fejlettsége ne haladja meg a gyomirtás szempontjából ideális fenológiai állapotot.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az idei évtől az acetoklór hatóanyagot tartalmazó készítményeket már nem lehet használni, ennek pótlását az s-metolaklór hatóanyagú készítménnyel oldjuk meg.

A fentieket összegezve elmondható, hogy a kukorica helyes gyomirtási technológiája aszerint kerül kiválasztásra, hogy mi volt az elővetemény, milyen a talaj típusa, humusztartalma, hogy sikerült a magágykészítés, ismerjük a tábla gyomösszetételét.

Előfordulhat, hogy jól bevált készítménnyel, illetve kombinációval évekig sikeresen dolgozunk, ám mégis azt javaslom, hogy hozzáértő szakértelemmel szerrotációt alkalmazzunk, amivel hatékonyabb a gyomirtásunk és jelentős pénzt spórolhatunk meg. Azt viszont mindig tartsuk szem előtt, hogy ez is csak a második helyen álljon, első minden esetben a hatékonyság legyen.

Miért fontos a kukorica gyomirtása?

A kukorica korai fejlődési szakaszában nagyon érzékeny a gyomnövényekre, legjobb, ha zavartalanul, gyommentesen fejlődik. Ha ez  7-8 levélig így marad, akkor a generatív szövetek differenciálódása ebből a szempontból zavartalan lesz, ami nagyban meghatározza a cső hosszát és a sorok számát. Így alapozhatunk meg egy magas hozammal biztosított stabil jövedelmet.

Gazdaságunk a bérelt területekkel és az integrációval együtt
3000 ha területen tevékenykedik a hajdúsági löszháton. Adottságainknak köszönhetően meghatározó növényünk a kukorica, amelyet a terület több mint felén termelünk. Megoszlás: kb. 1000 ha szemes kukorica, 180–215 ha vetőmag kukorica, 110–120 ha silókukorica, 250–300 ha csemegekukorica. A szemes kukorica termésátlaga 9-10 t/ha
között volt az elmúlt 3 évben nem öntözhető területen.
A többi növény: 700–800 ha őszi búza, 150–180 ha zöldborsó, vetőborsó, 100–130 ha cukorrépa, 140 ha lucerna. Lehetőségeink: 1 db önjáró JD 4730 műholdvezérelt permetező, 1 db új JD 740 vontatott permetezőgép. Mindössze 300–400 ha-t tudunk kultivátorozni évente. Alapelv: a lehető legtökéletesebb gyomirtásra van szükség, 100%-osra, 90–95% nem elég. Miért?

Ekkora területen sikeres gyomirtás esetén nem csak a kukorica, de a többi növény is profitál a következő években. A tavaszi kiszámíthatatlan időjárás miatt sok óra, sok nap alkalmatlan a növényvédelmi munkák végzésére. Ha nem megfelelő a műszaki állapot és színvonal, csak tetézi a gondokat. Ezért a kukorica gyomirtásban minden lehetőséget ki kell használni a preemergens kezeléstől a késői posztig, a kétmenetes gyomirtásig. A preemergens gyomirtást kevésbé befolyásolják a külső körülmények (hideg, meleg páratartalom) csak az erős szél. Ha elegendő csapadékot kaptunk, akkor nyertünk, ha nem, akkor szükség lehet valamilyen poszt kezelésre, de időt nyerhetünk. Területünk 20–30%-án alkalmazzuk. A korai posztkezeléseket (3–5 levélig) 50–60%-ban végezzük el, preemergens, poszt-
emergens hatású hatóanyagok kettős, hármas kombinációjában (izoxaflutol, mezotrion, klóracetamidok, pendimetalin, terbutilazin szükség esetén hormonok). Előnyben részesítem azokat a hatóanyagokat, amelyek lombtrágyával kombinálhatóak. Jellemzően a cink és réztartalmú Nitrosolt használjuk 5–8 l/ha dózisban. Előnyei: javítja, gyorsítja a gyomirtó hatást és egy menetben egy olcsó kondicionáló lombtrágyát kap a növény. Vélhetően a cinkigényes kukorica herbicid- és stressztoleranciáját is erősíti. Hátrányai: nagyobb odafigyelést igényel, növeli a bekeverési időt. Természetesen más lombtrágyák is alkalmazhatók, a paletta széles. Poszt, késői posztkezelések, 5–7 levél és azon túl. Aránya 10–30% évjárattól függően.

Ebből az intervallumból már könnyen ki lehet csúszni. Erős napsugárzás, 25, sőt 30⁰C-ot is meghaladó hőmérséklet, alacsony relatív páratartalom esetén megfontolandó a kora reggeli vagy esti permetezés, bár az OD formulációjú szerek ilyenkor is jól működhetnek. A kukorica 7-8 leveles felettségéig szulfonil-karbamid herbicidek (fenyércirok) és kombinációikkal is permetezünk, kivéve ha hideg idő esetén lefagy a kukorica enzimrendszere. Ekkor még megoldást jelenthetnek a HPPD-gátlók (tembotrion, topramezon, klórmezulon). Szükség volt rájuk az elmúlt években. Kétmenetes gyomirtást végzünk a vetőmag-előállításban és a csemegekukoricában, mert gyengébb a gyomelnyomó képességük és itt még fontosabb a biztonság.

Összefoglalva: a preemergens gyomirtást nem számítva, a posztkezelések végrehajtásánál naponta értékelni kell előzőleg hozott döntéseinket és a megváltozott körülményekhez igazítjuk az alkalmazandó herbicidet, a permetlé dózist és a permetezéstechnikát. Ehhez természetesen ismerni kell a hatóanyagok tulajdonságait, mert a kockázatmegosztáshoz és a kritikus időszakok áthidalásához csak így tudunk hatékonyan működő „portfóliót” felépíteni. A változó gyomflóra kordában tartásához szükséges a szerrotáció, a különböző hatásmódú herbicidek minél szélesebb körű felhasználása.
Az aszályos körülmények között kiválóan működő tiolkarbamátok (presowing technológia) a sokoldalú atrazin, az acetoklór és a propizoklór hiányoznak a palettáról. Aki dolgozott ezekkel a hatóanyagokkal, csak az tudja felmérni jelentőségüket.

A kukorica gyomirtás technológiáját az utóbbi évekig a vegyszergyártók és a gyomok egymás elleni harca határozta meg. Ennek eredménye lett, hogy a kukoricából napjaikban szinte minden gyomnövény vegyszerekkel jól irtható.

Régen főleg egyféle hatóanyagot tartalmazó herbicidek kerültek a piacra, amiket aztán az adott gyomflórához igazítva, a szakemberek kombináltak össze hatásos keverékké. Ma – az új hatóanyagok mellett – a gyártók inkább a több hatóanyagot tartalmazó készítményeket preferálják. (Adengo, Arigo, Calaris Pro, Laudis, Lumax, Monsoon Active, Stellar stb.) Nem lehet azonban minden gyomflórára előre elkészíteni a biztos szert, ezért terjedhettek el a több készítményből álló ún. technológiai vagy virtuális csomagok. (Corn Top, Elumis Peak, Nic-It Turbo, Ordax Super, Principal Plus Gold stb). A csomagok látszólag egyszerűbb megoldást kínálnak és úgy tűnhet, mintha a szakemberre már nem is lenne szükség, de ez egyáltalán nem igaz.

A gyomok ugyanis alkalmazkodnak a hatóanyagokhoz (régebben a triazinnal, manapság a HPPD-gátlókkal, vagy a glifozáttal szembeni rezisztencia), vagy újabb gyomok jelennek meg a területen. pl. Cyperus spp. (mandulapalka) Cenchrus spp. (átoktüske). Ez utóbbi bekövetkezhet a változó klimatikus viszonyok hatására (fagymentes időszak kitolódása (50-es években 130 nap/év, a 60-as évektől ötéves átlagokat véve előfordult 170–180 nap), vagy csak egyszerűen behurcolással.

A kukorica termesztéstechnológiája is változik, ami a gyomirtást is befolyásolja. A technika fejlődése lehetővé teszi az ún. precíziós művelést, ami kevesebb műveletszámot és talajbolygatást eredményez. Ennek valószínűsíthető következménye lesz az évelők felszaporodása.

A gyakorlat szintjére emelkedett a különböző mikroelemek, inszekticidek, kondicionáló anyagok állományban történő kijuttatása, vagy legújabban a fungicidek alkalmazása. A növekvő terméspotenciál maximális kiaknázása érdekében nem engedhető meg, hogy a gyomok elvegyenek a drága és kevés vízből és tápanyagból. Óvni kell továbbá a kukoricát minden felesleges stressztől, ezért csak a lehető legkevesebb hatóanyaggal szabad terhelni. Látható, hogy a kukoricát többször is permetezzük, ami egyre több vegyület növénybe kerülését eredményezi. Ezért úgy vélem, ahol lehet az egyszerre kijuttatott hatóanyagok számát, mennyiségét csökkenteni kell a kukorica kímélése érdekében. A fentiek eredőjeként a gyomirtás tekintetében a pre- és postemergens kezelések kombinálását látom célravezetőnek.

Sajnos egyre kevesebb preemergens anyagunk marad (pl. dimetenamid-p, izoxaflutol, mezotrion, pendimetalin, s-metolaklor, terbutilazin), a – véleményem szerint a GMO szisztémának megágyazó – hatóanyag-kivonások miatt. A megmaradókat viszont csökkentett dózisokkal is kiválóan használhatjuk a pre+post technológiában, ezzel kímélve a növényt, környezetet és a pénztárcánkat is.

A kukorica gyomirtása tervszerű összhang megteremtését teszi szükségessé a termesztéstechnológia minden elemével annak érdekében, hogy a termesztési célunk elérésében segítségünkre legyen, vagy más szemszögből nézve, minél kevésbé korlátozza azt.

Összegezve

A kukorica növényvédelmében különböző szerepet vállaló szakemberek (engedélyeztető, szakmai szervezet képviselője, kutató, gyártó, forgalmazó, kereskedő, különböző méretű gazdaságok növényvédelmének irányítói) nagyon érdekes és hasznos véleményeket és tanácsokat adtak. Hiszen eltérő helyről, „pozícióból” látják az esetleges problémákat és néha más szempontokat is vesznek figyelembe ezek kezelésére. A cél természetesen közös: a kukorica gyommentességének biztosítása és fenntartása az egész vegetáció folyamán. Mindenki jól tudja, hogy a kukorica termesztés magas szintű jövedelmezőségének ez a záloga.

A változó körülmények mellett ezt a sikert csak akkor érhetjük el, ha az agrotechnikai és a mechanikai védekezési lehetőségeket is maximálisan kihasználjuk. A vegyszeres technológiák megválasztása egyre körültekintőbb és egyre inkább rugalmas, az aktuális időjárási viszonyokhoz igazodó döntést igényel.

(Ughy Péter)

Kíváncsiak voltunk arra,

hogy vajon mit mutatnak a piackutatási eredmények a kukorica herbicid piac alakulását illetően?

A kukorica herbicid piac értéke hatalmasat nőtt az elmúlt három évben. Ennek több oka is van, de a legnyomósabb ok az, hogy a kukorica terményárának 2010-11-es jelentős növekedése óta a gazdák nyugodt szívvel költöttek egyre többet a növényvédelemre a minél nagyobb termés érdekében. Ez a folyamat 2011-ben volt igen látványos, az akkori termésátlagok mellett a többletráfordítás bőven kifizetődő volt. Ennek hatására 2012-ben tovább fokozódott a növényvédő szer beruházási kedv, amit némileg megtört az aratást megelőző aszály és az ezzel járó siralmas terméshozamok. Ugyanakkor nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a cégek által kínált termékek skálája is szélesedett, valamint a jogi környezet is változott (pl. atrazinok, acetoklórok kivonása), ami szintén hatással volt a piaci helyzet alakulására.

Gyakran elhangzik, hogy a régebbi két kezelésre kiélezett pre-poszt technológiát egyre inkább kezdi felváltani egy racionalizált, egy széles hatásspektrumú, fenológiában rugalmasan felhasználható, több hatóanyagot tartalmazó szerrel történő, főkezelésre összpontosító növényvédelmi technológia, melyben a herbicidet korai vagy közép posztemergens stádiumban juttatják ki; ezt kiegészítheti egy esetleges kései foltkezelés. Nézzük, hogy ebből mi lehet az igazság a számok tükrében!

A kijuttatás időzítése valóban későbbre tolódott. Egyre csökken a preemergens kezelések által érintett terület részaránya, egyre több a posztemergens kezelés (1. ábra).

Azt azonban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a gazdák határozottan elmozdultak volna az egy kezeléses technológia felé. Sőt, az egy hektárra jutó herbicidkezelések száma még nőtt is, igaz, ennél nagyobb mértékben csökkent az egy tankkeverékben kijuttatott gyomirtó szerek száma. Összességében tehát minimálisan ugyan csökkent az egy hektár kukoricára kijuttatott herbicid termékek száma, azonban egyre többen döntöttek úgy, hogy ezt két részletben juttatják ki – ráadásul egyre többen vannak, akik már az első kezelést is kelés után végzik!

Az, hogy egy hektárra hány darab herbicid termék jut, önmagában is érdekes, de még érdekesebb, ha azt nézzük meg, hogy egy termékben átlagosan hány hatóanyag van (2. ábra).

Az egy kijuttatott herbicidre jutó hatóanyagok száma 2008-ban még átlagosan 1,96 volt, 2012-ben már 2,24 – igaz, tavalyra visszaesett kicsivel 2 fölé. Elsősorban a pre- és korai posztemergens stádiumokban kezdtek el egyre több hatóanyagot tartalmazó szereket használni a gazdák – de szinte minden szegmensben nőtt a több hatóanyagú szerek aránya. 2013-ra jelentős visszaesés volt minden téren, ami nem véletlen, ugyanis a gazdák az olcsóbb szerek felé fordultak – ez elsősorban a posztemergens szerhasználatra volt hatással, melyek beszerzése gyakran már arra az időszakra esett, amikor lehetett tudni, hogy a kukorica ára nem éri el a korábbi szintet. Emellett a 2012-es szezon tapasztalatai is óvatosságra intették a gazdákat.

Összességében tehát kijelenthető, hogy a korábban vázolt felvetés jogos. Tényleg tapasztalható egyfajta racionalizáció, elmozdulás a későbbi, szélesebb körű gyomirtó kezelések felé – ugyanakkor az is tisztán látszik, hogy a kukorica növényvédelme szorosan összefügg a termény piaci árának alakulásával.