A fehér mustár a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik. Rövid tenyészidejû (105–135 nap), hosszúnappalos növény. Levelei szórt állásúak, szeldeltek, a levél széle fogazott. A száron felfelé haladva a levelek egyszerûsödnek, kevésbé szeldeltek és a levélnyél is rövidül. A szára 90–120 cm magas, hengeres, gyengén csíkolt, szabálytalan kör alakú. A szárat és a leveleket merev, elálló szőrzet takarja. A dudvás szár fajtától függően több irányba elágazhat. Virágzata a virágzás kezdetén sátorozó fürt, amely a későbbiekben laza fürté alakul. A virágszirmok aranysárga színûek. A termése 2–4 cm hosszú, 3–4 mm vastag becő. Egy-egy becőben 3–6 mag található. A mag gömbölyû, 2–3 mm átmérőjû. Csírázóképességét 4–6 évig őrzi meg.
A fehér mustár fejlődésének iránya nagyban függ a nappal hosszúságától: tavaszi és nyári vetésben generatív, késő nyáron vetve vegetatív típusú marad. Zöldtrágyanövénynek vetve vetésidejét augusztusra tegyük, mert a nyár közepén elvetett mustár a hosszú nappalok és a magas hőmérséklet hatására pillanatok alatt generatív fázisba megy át, kevés zöldtömeget szolgáltatva. Más zöldtrágyanövényekhez hasonlóan (facélia, olajretek) szintén rendelkezik fonálféreg-gyérítő hatással. Gyökere dúsan átszövi, behálózza a talajt, jó talajállapotot biztosítva az utóvetemény számára.
Szermaradványokra az egyik legérzékenyebb növényünk – ezért is használjuk jelzőnövénynek a talajban lévő vegyszermaradványok biológiai vizsgálatához. Ha az előveteményben (pl. őszi búza) hosszabb hatástartamú herbicideket alkalmaztunk, mindenképp előzze meg próbavetés vagy szermaradvány-vizsgálat a vetést, hiszen csak néhány hónap telik el a vegyszerezés és a másodvetés között, és a talajbolygatás is minimális. Mivel a növény gyorsan csírázik, ez a vizsgálat néhány nap alatt házilag is kivitelezhető.
A mustár rendkívül népszerû zöldtrágyának vetve, aminek az az oka, hogy a növény gyors növekedésû, viszonylag igénytelen, és olcsó a vetőmagja. A levegő nitrogéntartalmát nem képes megkötni, ugyanakkor nagy szerepet játszik a tápanyagok mélyebb rétegbe mosódásának megakadályozásában, a talajfelszín védelmében, valamint a szerves anyag tartalom növelésében.
Termesztésének sikerességét alapvetően meghatározza a talajmûvelési technológia és a vetés időzítése. Mustárt nyáron lekerülő elővetemények (gabonafélék, borsó, repce) után termeszthetünk, ugyanis egyrészt időre van szükség a talaj előkészítéséhez, másrészt a vegetációs időszakból elegendő időnek kell rendelkezésre állnia a növények fejlődéséhez. A talajmûvelésnek két alapvető követelménynek kell megfelelnie: egyrészt a lehető legköltségkímélőbb megoldásra van szükség, ugyanis közvetlen bevételt a zöldtrágyázás nem eredményez, másrészt törekedni kell a talaj nedvességveszteségének csökkentésére. Az elővetemény lekerülését követően azonnal el kell végezni a tarlóhántást és a felszín elmunkálását. Mivel hazai viszonyaink között a nyár többnyire száraz, aszályra hajlamos, ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a lehető legtöbb nedvességet a talajban tartsuk, illetve minimálisra csökkentsük a párolgási veszteséget. Ezt szolgálja a szakszerûen elvégzett tarlómunka. Tarlóhántás hiányában az esetek többségében a zöldtrágyázás kudarcra van ítélve. Nagyon ritkán előfordulhatnak csapadékos nyarak, ebben az esetben a hántás elmaradhat, de mechanikai gyomszabályozásra ebben az esetben is szükség lehet. A nyár folyamán a talaj gyomfertőzöttségétől függően szükség lehet egyszeri tarlóápolásra a vetést megelőzően, de közvetlenül a vetés előtt, mindenképpen célszerû a talaj sekély megmunkálása, ami különösen kötöttebb talajon lehet célravezető. A fentiekben leírt módszerrel úgy lehet előkészíteni a talajt a másodvetésû növény számára, hogy az pótlólagos költséget nem jelent a gazdálkodónak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy zöldtrágyanövény termesztése nélkül is elvégezné a tarlóhántást és annak ápolását. Az egyes talajmunkák elvégzésénél arra kell törekedni, hogy ebben az esetben is a lehető legkisebb menetszámmal elvégezhető legyen valamennyi eljárás, ez kapcsolásokkal együtt legfeljebb három menetet jelent: tarlóhántás és felszínlezárás, ápolás, ápolás és magyágykészítés.
A vetés idejének helyes megválasztása a szakszerûen elvégzett talajmûvelés mellett a másik kritikus eleme a technológiának. A másodvetésû zöldtrágyanövény termesztésének ellenzői gyakran hangoztatják, hogy az aszályra hajló nyári időszakban a növények magjai nem kelnek ki, vagy csak nagyon vontatottan és hiányosan fejlődnek, ezért nem adnak számottevő zöldtömeget. Ez valóban igaz abban az esetben, ha túl korán történik a vetés (július, esetenként még az augusztus eleje is). Ezért a biztos termesztéshez a vetést augusztus második felére kell időzíteni, ami sok év átlagában már csapadékos időjárást hoz, és garantálja a növények gyors csírázását és fejlődését. Ha mégis csapadékmentes az augusztus, többnyire az sem veszélyezteti a termesztés sikerét, ugyanis a nedvességmegőrző talajmûvelés, továbbá az arra az időszakra jellemző harmatképződés együttesen elegendő nedvességgel látják el a csíranövényeket. Ezt követően október végéig, november elejéig, amikor a mustár bedolgozásra kerül elegendő idő áll rendelkezésre nagy mennyiségû zöldtömeg kialakulására. Zöldtrágyanövénynek 2 millió csírával vessük, ami 10–15 kg vetőmagnak felel meg. Gabona-sortávra, 2-3 cm mélyre kerüljön. Gyorsan csírázik és fejlődik, egyenletesen borítja a talajt, így kiváló gyomelnyomó. A 6–8. héten már virágzik. Többhetes virágzásából és jó nektártermelő képességeiből adódóan nektártermelése és méhészeti hasznosítása sem elhanyagolható. Másodvetésként az augusztus elején vetett mustárállomány virágzására lehet számítani, az augusztus végén kikelő növények
a csökkenő fényviszonyok miatt már nem mennek generatív fázisba. Bedolgozáskori zöldtömege 30–40 t/ha. Kisebb –4-5°C-os fagyokat még elvisel. Őszi juhlegelőnek is alkalmas, de a levélszőrözöttség miatt szoktatást igényel. Szoktatás után a juh zölden és még elfagyás után is szívesen fogyasztja.
Dr. Gyuricza Csaba
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
