A dohányzás mindig megosztotta a társadalmat, korábban azért mert sok tüzet okozott, később mert az egészségre ártalmas. Közben az államnak mindig az egyik legjelentősebb bevételi forrást biztosította.

Évtizedekkel korábban a fejlett országokban évente 3–4%-kal folyamatosan nőtt a dohányfogyasztás, napjainkban a jelentős ellenpropaganda és tiltó rendszabályok miatt folyamatosan csökken, kivéve Kínát, amely a legnagyobb dohánytermesztő és -fogyasztó ország.

A dohánytermesztés summásan úgy értékelhető, hogy nagy a beruházás igénye, nagy szakértelmet és nagy kézimunka erőt igényel. Ugyanakkor a gyenge termékenységû (homok) talajok egyik értékes növénye. Nagyon sok embernek megélhetést, munkalehetőséget biztosít.

Dohányt a világon változatlanul kb. 4 millió ha-on termesztik, melyből 1,5 millió ha Kínában van.

Magyarországon a XIX. században 50–55 ezer ha-on is termesztették, a XX. század közepén 20–25 ezer ha-on, 2008-ban azonban már csak 5 ezer ha-on 1,5–2,0 t/ha-os terméseredménnyel. (A gazdasági értelemben vett termésen a levéltermést értjük.)

A dohánytermesztést jellemzi még többek között, hogy nőtt a Virginia vagy Hevesi mesterségesen szárítható dohány típus termesztése és csökkent a Burley, hagyományosan (pajtában) szárítható típus részaránya.

Az energiaárak folyamatos növekedése is hozzájárul, hogy a termesztési költség az 1–1,5 millió forintot is meghaladhatja ha-onként (főleg a palántanevelés és dohányszárítás energiaigénye miatt).

A dohány jelentős bevételi forrás az állam számára, Magyarországon a dohányosok által fizetett forgalmi és jövedéki adó igen magas tétel a költségvetés bevételei között, 2007-ben 253 milliárd Ft jövedéki adóbevétel és mintegy 73 milliárd forint forgalmi adóbevétel származott a dohánytermékek forgalmából. 2008-ban további 3 milliárd Ft-tal növelték a jövedéki adót. A dohányvertikum: dohánytermesztés, fermentálás, gyártás, kereskedelem kb. 25 ezer ember számára biztosított megélhetést.

Ez európai, köztük a magyar dohánytermesztők jelenleg drámai változások előtt állnak. Az Európai Unió agrárreformja a támogatásokat 2009-től leválasztja a termelésről, ami a dohányágazatot további válságba sodorhatja. Ausztriában és Belgiumban már bevezették az új támogatási formát, és ennek következtében teljesen megszûnt a dohánytermesztés, vagy pl. Görögországban 1/5-re esett vissza.

A dohánytermesztés megszûnése korántsem csak agrárpolitikai kérdés.

Ha a dohányágazatot lehetetlen helyzetbe hozzák, attól még nem fog csökkenni a dohányfogyasztás, előfordulhat, hogy teljes mértékben importra szorulunk.

Az igazi gondot az okozza, hogy a földalapú támogatás helyére a „SPS” (Egységes mezőgazdasági Támogatási Rendszer) lép. Az SPS-t eddig már 17 uniós ország mezőgazdaságában alkalmazzák.

Az új támogatási rendszer két részből áll (melyet már 2009 január 1-től kíván az FVM Brüsszel jóváhagyásával bevezetni), az egyik az úgynevezett regionális támogatási elem, amelyet a gazdálkodók az általuk folytatott termeléstől függetlenül, alanyi jogon kapnak, kiegészítő támogatás alapja pedig a 2006 év termelése lesz (ez a bázis).

2009-től mindenki olyan terméket állíthat elő, amely számára a legkedvezőbb. Vagy kisebb költséggel vagy kisebb kockázattal tudja végezni, és ebben az esetben nem biztos hogy a dohányt választják.

Az Európai Unió 2013-tól ismét a területalapú támogatási rendszert kívánja majd alkalmazni, de mi legyen addig a dohányágazattal?

Magyarországon a dohány területe már csak 5 ezer ha. A termesztési költség folyamatosan nagymértékben nő.

Az energiaköltség növekedése míg 15%-kal növekedett, ugyanakkor a felvásárlási árak csak 10%-kal nőttek. Már 2008-ban sok termelő abbahagyta a dohánytermesztést, 2009 elején pedig több termelő ahelyett, hogy a dohány palántanevelést tervezné, a lehetetlen helyzetben – a kellő támogatás hiányában, a magasabb költségek miatt a dohánytermesztés felhagyásán (feladásán) gondolkodik.

Az EU-n belül is eltérő a dohánytermesztés megítélése. Franciaország pl. támogatja a dohányszektort olyan országokban mint Bulgária, szintén kiemelt szerepe van a dohánytermesztésnek mint elmaradt régióban. A világválság is különleges helyzetet teremtett, ezért felül kellene bírálni a CAP reform elképzelést, vagy valamilyen módon mentő övet nyújtani az ágazatnak a dohánytermesztés megtartása érdekében.

A hazai dohányszükségletet Magyarországon kell megtermelni.

Dr. Sárvári Mihály–Boros Beáta