A kukoricatermesztésnek, ezen belül a vegyszeres gyomirtásnak, Magyarországon jelentős hagyományai vannak, ezért elengedhetetlenül fontos a naprakész információk megléte (a megfelelő időben és a helyesen elvégzett herbicides védekezés), hogy a magas termésátlagot és a kiváló termésminőséget realizálni tudjuk. Ehhez szükséges az új gyomirtási technológiák ismerete, fontos tudni, mely gyomnövények fordulnak elő a területünkön, és ami talán a legfontosabb, hogy az adottságainkhoz a legoptimálisabb technológiát tudjuk is alkalmazni!
Magyarországon közel hatvan évvel ezelőtt történt az első herbicides gyomirtás (2,4-D), illetve ekkor kezdődtek kukoricában az első gyomirtási kísérletek. Már ez a több, mint fél évszázad is arra enged következtetni, hogy igen sok minden történt-történhetett ez idő alatt a kémiai gyomirtásban is, de tudnunk kell, hogy ez a változás nem állt meg, és további fontos változásoknak vagyunk és leszünk is részesei. A 2,4-D-k után a simazin, atrazin korszak következett, majd a propaklór, alaklór és a karbamidok megjelenése. A hetvenes években a ditiokarbamátok és az antidotált herbicidek jelentek meg. 1985-től a szulfonilureák megjelenésével egy új korszak következett, mivel grammokban kellett mérni az egy hektárra kijuttatandó mennyiségeket. Ezen új típusú herbicidek alkalmazása egy teljesen más gondolkodásmódot, sokkal több figyelmet, nagyobb szakmai hozzáértést követelt meg a felhasználóktól. A kilencvenes években olyan teljesen új hatóanyagcsoportok kerültek alkalmazásba (triketonok, HPPD inhibitorok), amelyek tovább bővítették, a már addig sem kevés készítményt felsorakoztató kukorica-gyomirtási technológiát. Az ezredforduló éveiben megjelentek az úgynevezett protox-gátló herbicidek és az imidazolinon-ellenálló kukoricahibridek. Majd következett az Európai Uniós csatlakozásunk, és bekövetkezett a kukorica gyomirtásában azon történelmi jelentőségû fordulat, hogy több olyan hatóanyagot, ezzel pedig jelentős készítményeket kivontak a forgalomból, amit előszeretettel, nagy területeken használtak a termelők. Ilyen hatóanyag volt a butilát, az EPTC (2006-ban került kivonásra), az atrazin (aminek 2007-ben volt az utolsó éve)! De nem csak az új hatóanyagok megjelenése és a régiek eltûnése változtatta meg az alkalmazott gyomirtási technológiát, hanem az időjárás változása is rákényszeríttette a termelőket a kijuttatás technológia folyamatos megváltoztatására, mivel a még mindig alapvető gyakorlatnak számító vetés után, de még kelés előtt (pre) elvégzett gyomirtások is visszaszorulóban vannak az állománykezelések (poszt) javára. Az állománykezelések térnyerésének további oka, az ellenálló gyomnövények és az évelő gyomnövények térhódítása, ami további kihívást jelent a termelőknek. Területenként változó számban és mértékben jelennek meg azon gyomnövények, amelyek ellen egyedül állománykezeléssel (poszt) lehet hatékonyan védekezni. Ebbe a csoportba tartozik az évelő egyszikûek közül a tarackbúza (Agropyron repens), a fenyércirok (Sorghum halepense). A magról kelő egyszikûek közül a köles (Panicum spp.). Az évelő kétszikû gyomnövények közül a mezei acat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a hamvas szeder (Rubus caesius), a vidrakeserûfû (Polygonum amphibium) és a sövényszulák (Calystegia sepium). A magról kelő kétszikûek közül a szerbtövis (Xanthium spp.), a selyemmályva (Abutilon theophrasti), az árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus) és a csattanó maszlag (Datura stramonium). Így a megjelenő gyomnövények ellen alkalmazott herbicidek, a megfelelő időben történő kijuttatás nagy szakmai hozzáértést igényel, annak érdekében, hogy a megfelelő hatékonyságot el tudjuk érni!
Ehhez szerencsére segítségünkre áll az engedélyezett herbicidkészítmények ha-da, amelyekkel minden gyomproblémára több gyomirtási technológia is bevetésre készen vár. De ekkor szokott közbeszólni az időjárás, az olyan gyomnövények meglepetésszerû megjelenése, amelyekre előzetesen nem is számítottunk! Erre a helyzetre a termelőnek reagálni kell, mégpedig rövid időn belül! A helyes döntést csak abban az esetben tudja meghozni a gazda, ha szakmailag felkészült, és rendelkezésre állnak azon új ismeretek, amelyekkel ezt a nem várt problémát meg tudja oldani, illetve tudja, hogy hová és kihez kell forduljon, annak érdekében, hogy ebből a versenyből Ő jöjjön ki győztesen, ne pedig a gyomnövény(ek)!
Tudnunk kell továbbá azt is, hogy a gyomirtás nem a herbicides védekezéssel kezdődik, hanem az agrotechnikával. Ha megfelelően alkalmazzuk az agrotechnikai elemeket (vetésváltás, tarlókezelés, trágyakezelés, mûvelőeszközök tisztítása még mielőtt egyik táblából a másikra mennénk, megfelelő vetőmagválasztás, aminél elengedhetetlen a gyommagmentes vetőmag, tápanyag-utánpótlás, vetésidő, vetőmagmennyiség) akkor már sokat tettünk annak érdekében, hogy még sikeresebb legyen a kukorica gyomirtás!
A kukorica a herbicidekkel legjobban ellátott kultúrák közé tartozik, a gyomproblémák mégsem csökkentek. Újabb és újabb veszélyes gyomnövények kerülnek előtérbe, míg mások egy időre háttérbe szorulnak. Megjelentek és felszaporodtak a nehezen írtható gyomnövények (fentebb felsorolásra kerültek), amelyek komoly kihívást jelentenek a gyomirtásban. A gyomszabályozásban továbbra is a legfontosabb szabály, a korai gyomosodás kikapcsolása, mivel a fiatal gyomnövények tavasszal nagyobb terméskiesést okoznak, mint a nyárutói erősebb és látványosabb gyomosodás.
A monokultúrás termesztés, illetve az adott területen, azonos típusú gyomirtó szerek tartós, több éven keresztül történő használata, kukoricatermő területeink gyomflórájának teljes átalakulását eredményezte. A gyomflóra leszûkült, nagyobb mennyiségben fordulnak elő a táblákban a nehezen irtható gyomnövények illetve megjelentek az egyes gyomirtó szer hatóanyagokkal szemben ellenálló, rezisztens gyombiotípusok.
Aktualitások a kukorica herbicides gyomirtásában
Vetés előtti szerek (PPI technológia)
Kijuttatás után szinte azonnal a talajba kell dolgozni a készítményeket. Csapadék nélkül hatnak, gázosodnak. Csak kombinációban alkalmazzuk, a gyomirtási spektrum szélesítése érdekében. Előfeltétel a jól elmûvelt, aprómorzsás talaj. Lehetőségként rendelkezésre áll a technológia, de mivel gyomirtó szerrel igen jól ellátott kultúráról van szó, inkább az egyszerûbb, kisebb gépkapacitást igénylő pre illetve poszt kijuttatási technológiát választják a termelők. Továbbá a butilát, EPTC hatóanyagok kiesésével a technológia biztosan visszaszorul! A PPI technológia elsősorban a magról kelő egyszikûekre hat, de néhány kétszikû gyomnövényre is van mellékhatása.
Vetés után–kelés előtti (Pre) technológia
A pre kezeléseknél is alapvető, hogy 2–3 féle hatóanyagot kombináljunk a megfelelő gyomirtási hatékonyság eléréséhez. A készítményeket gondosan elmunkált, aprómorzsás talajra permetezzük ki. A hatóanyagok a csírázó gyomnövényeket irtják, így a csírázás mélységéig a talajba kell mosódniuk a szereknek. A bemosó csapadék mennyisége a szerek oldhatóságától függően 15–30, de akár 40 mm is lehet, aminek a kijuttatás után két héten belül kell esnie, máskülönben a hatóanyagok elbomlanak a napfény hatására, ezáltal csökken a gyomirtási hatékonyság, vagy teljesen el is marad. Sajnos az időjárási körülmények változása, ebben az esetben, a vetést követő első néhány hét csapadékmentes időszaka miatt (fentebb leírtaktól kevesebb csapadék), ezen technológiák visszaszorulását eredményezte. Továbbá a területek gyomnövény ellátottságával sincsenek minden esetben tisztában a termelők, így inkább az állománykezeléseket (poszt technológiák) alkalmazzák.
Állománykezelések (Klasszikus poszt technológia)
Általában érvényes (néhány kivételtől eltekintve), hogy a készítmények a 2–4 leveles kétszikû gyomnövények és a gyökérváltás előtt lévő egyszikûek ellen hatnak a legjobban. Ekkor a kukorica 10–20 cm-es nagyságú, és ez az a nagyság, ahol még jól elviseli (fitotoxicitás nélkül) a kezeléseket. Terjednek a csak állománykezelésre alapozott technológiák, de ezeknek a veszélye, hogy a korai gyomosodás károsítása nagyobb (nagyobb a terméskiesés), s a felülkezelés csak optimális időjárási feltételek között ütemezhető napos pontossággal. Nagyobb területen termelőknek valószínûleg sohasem szabad csak egyetlen módszer mellett lándzsát törniük. Van lehetőség a korai posztemergens technológia alkalmazására, ebben az esetben a kukorica szögcsíra állapottól 2–3 leves fenológiában van, és azon preemergens hatóanyagok használhatók csökkentett dózisokkal, amelyek a kukoricára nézve ebben a fenológiában nem fitotoxikusak (izoxaflutol, antidotált acetoklór, pendimetalin és a dimetenamid, de ez a hatóanyag már csak az idei évben!). Illetve azon posztemergens hatóanyagok is alkalmazhatóak korai poszt technológiában, amelyeket már ebben a korban elvisel a kukorica (rimszulfuron, klórszulfuron, mezotrion). Továbbá létezik késői posztemergens kijuttatási technológia is, amikor a kukorica 5–7 leveles korban van a gyomirtáskor. Ekkor olyan készítményeket lehet alkalmazni, amelyek a fejlettebb gyomnövények ellen is megfelelő hatékonyságot mutatnak, és a kukoricára nem fitotoxikusak. Ilyen hatóanyagok például a mezotrion, a tembotrion, a klórmezulon.
Pre/Poszt kezelések, ülepedett magágyban (a kukorica szempontjából pre, a gyomok szempontjából poszt)
Az eljárás lényege, hogy a kukoricát ülepedett magágyba kell vetni, ahol a gyomok már tömegesen csíráztak, szikleveles állapottól egészen négy valódi leveles állapotban vannak a vetés időpontjában. A módszer előnyei között lehet említeni a kisebb időjárási függőséget, illetve a készítmények pre és poszt hatásspektruma összegződik. A nehezen irtható magról kelő gyomokkal erősen fertőzött kukoricatáblákon lehet ezt a technológiát alkalmazni, abban az esetben, ha a talaj laza szerkezetû, jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő, és megfelelő mennyiségben hullott tavasszal csapadék. Fontos technológiai szabály, hogy a kezeléseket a vetés után 2–3 napon belül el kell végezni, máskülönben a kikelő kukoricára erősen fitotoxikus lesz a technológia!
Levélalá permetezés technológiája: ehhez a gyomirtási technológiához különleges, az adott technológiára specifikusan kialakított szórófejeket, szórókeretet kell alkalmazni. Ennél a kijuttatási technológiánál a kukoricaállomány 40–60 cm magas, és a sorok közé történik a szórófejek belógatása, a kikelt gyomok permetezése.
Csemege kukorica gyomszabályozása: lényegesen kevesebb készítményt használhatunk, mert érzékenyebb a kultúrnövény. Ugyanakkor nincs szükség a leghosszabb hatástartam elérésére, mert a tenyészidő rövidebb. Emellett a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező herbicidek sem használhatók, illetve a készítmények csak előzetes fajta- érzékenységi vizsgálat után alkalmazhatók, a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.
Vetőmagtermesztés gyomszabályozása: a hibridkukorica vetőmagtermesztés gyomirtására a herbicideknek a szûkebb palettája áll rendelkezésünkre, mert a beltenyésztett kukoricavonalak, szülőpartnerek, herbicidtoleráló képessége sokkal kisebb, mint az árukukoricáé. A szülőpartnerek érzékenységénél minden esetben figyelemmel kell lenni az alkalmazott hatóanyagokra, készítményekre a fitotoxicitás elkerülése érdekében.
Összefoglalva elmondható, hogy a kukoricatermő területeinken előforduló gyomnövények ismerete alapvető fontosságú ahhoz, hogy megfelelő minőségben elvégezhessük a gyomszabályozást a vegetációs időben. Ha tudjuk azt, hogy a kukoricatábláinkon mely gyomnövények ellen kell védekezni, akkor arra van lehetőségünk, mivel rendelkezésünkre állnak a teljes körû gyomirtási technológiák. A helyes technológia megválasztása lehetőséget ad arra, hogy a kukorica terméspotenciálját szinte maximálisan kihasználjuk az adott év folyamán!
Hornyák Attila herbológus
Nógrád megyei MgSzH NTI
