Míg a szabadföldön a csökkenés mértéke az elmúlt tíz évben közel 25% volt, addig a hajtatásban lényeges területi változásról nem beszélhetünk, ugyanakkor a termésátlagok az új termesztéstechnológiáknak köszönhetően – ami elsősorban a hajtatóházakra és a fóliákra jellemző – jelentős mértékben javultak (1. ábra). Így a megtermelt étkezési paprika mennyisége (200 000 tonna) az utóbbi években jelentősen nem változott, kis mennyiségben csökkent. A termés 70–75%-a a kisebb felületről (40%) hajtatásból származik (2. ábra).
Magyarország a szabadföldi paprikatermesztés északi határán van, ezért a termesztés kockázatos, a tenyészidőben a hirtelen lehûlések és felmelegedések, a kései talajmenti fagyok a termés minőségére és hozamára egyaránt kedvezőtlenül hatnak. Az elmúlt évek nemzetközi piaci kihívásai bebizonyították, hogy az elvárásoknak igazán csak a hajtatott paprika képes megfelelni.
A jövőben a belföldi és az egyre szûkülő exportpiacok miatt nagyobb figyelmet kell a termésbiztonságra fordítani, ami a környezeti tényezőkre különösen érzékeny étkezési paprika esetében nálunk meglehetősen rossz (3. ábra). Szabadföldi körülmények között az egyes évek esetében 20–25%-os különbségek is voltak, amit kereskedelmi úton már nem lehet levezetni, ezért az elkövetkező évek elsőszámú feladata a termésbiztonság növelése. A termésingadozás elsősorban a szabadföldi termesztésben jelentős, de a hajtatásban is mutatkozik, a szélsőséges időjárás (kései fagyok, légköri aszály, erős nyári felmelegedés), itt is érezteti hatását.
Termesztési tapasztalatok egyértelmûen igazolták, hogy azokban az állományokban érzékelhető a jelentősebb ingadozás, ahol a növények kondíciója nem megfelelő vagy helytelen a fajtaválasztás. Jó növénykondíciót, pedig csak megfelelően előkészített talajon, szakszerû tápanyag- és vízellátás mellett lehetséges elérni.
A közel 2000 ha-os hajtató felület döntő részén hagyományos módon, talajon nevelik a paprikát, a vízkultúrás és a konténeres termesztés területe nem több 6–7%-nál. Ezért a hajtatott paprika esetében általánosan lehet a hagyományos talajos termesztésről, és az annál alkalmazott talaj-előkészítésről beszélni.
A talajmûvelés kedvező hatásait tíz pontban szokták összefoglalni, de hajtatott körülmények között igazán csak négynek van gyakorlati jelentősége:
• csökkenti a gyökerek energiaveszteségét, elősegíti a gyökerek mélybe hatolását, ezáltal hozzájárul a mélyebb és nagyobb élettér, termőréteg kialakításához,
• javítja a talaj levegőzését, a gyökerek oxigénellátását,
• a felső 0–10 cm-es szétrombolódott szerkezeti réteget leforgatva, és az alsó regenerálódott réteget a felszínre hozva javítja a felső talajréteg szerkezeti tulajdonságait,
• irtja és gyéríti a gyomokat, mindenek előtt a hajtatásban gyakori tyúkhúrt.
Több szempont, a hajtatóberendezések által nyújtott speciális környezeti viszonyok és klímafeltételek, technikai lehetőségek, és nem utolsó sorban kedvezőbb jövedelmezőségi viszonyok miatt jelentőségét veszti, a talaj mûvelése során nem számolunk velük:
• a talaj vízgazdálkodásának javítása, a nedvességtartalom megőrzése, a talaj tápanyagkészletének feltárása, a „korlátlan” öntözési lehetőségek miatt, még a különösen nagy vízigényû paprika esetében is jelentőségét veszti;
• a baktériumok tevékenységének fokozása – tekintettel arra, hogy a talajélet lényegében a kemizálás és a rendszeres talajfertőtlenítések miatt nem létezik – nem cél;
• szabadföldi viszonyok között az eróziós károk csökkentésére is lehetőség nyílik a talajmûvelés kapcsán, de a gondosan előkészített és egyengetett terepviszonyok a fóliasátrakban nem indokolnak semmiféle ilyen jellegû beavatkozást;
• a talaj hőgazdálkodásának javítása – mely szempontokat a szabadföldi termesztés során gyakran hangsúlyoznak, hajtatott, fûtött körülmények között nem igazán szempont.
Viszont megnehezíti a talajmûvelést a rendelkezésre álló nagyon rövid mûvelési idő, gondoljunk csak arra, hogy fûtési szezonban mennyire kell sietni a kiültetéssel, mindössze egy-két nap áll rendelkezésre a „tarlóhántásra” azaz az előző kultúra növénymaradványainak eltakarítására, a szerves trágya beforgatására és az ültetőágy előkészítésére.
Tovább nehezíti a talajmûvelést a fóliasátor vagy az üvegház mérete, amely csak egészen speciális méretû erőgépek és talajmûvelők használatát teszi lehetővé.
A talajmûvelés a termesztő-létesítményekben gyakorlatilag két-három géptípussal megoldható, tekintettel arra, hogy gépi növényápoló talajmûvelést nem végzünk, és az ültetés előtti talajmûvelés egybe esik az alaptalajmûveléssel, azaz a forgatással.
Még korábban a paprika esetében megkülönböztettünk őszi, tavaszi és téli hajtatást, ennek megfelelően beszélhettünk nyári, őszi, téli, kora tavaszi, illetve előnövények esetében tavaszi talajelőkészítésről, napjainkban a hosszúkultúrás paprikahajtatás következtében egyszerûsödött, és a hajtatófelület nagy részén csak késő ősszel, illetve tavasszal mûvelnek talajt.
A paprikahajtatás alapvető és meghatározó technológiai eleme a talajforgatás, amelynek eszköze az ásógép. Ezzel a talajmûvelettel tudjuk azokat a fontos talajszerkezeti tulajdonságokat módosítani, javítani (vagy éppenséggel rontani), amelyek a paprikahajtatás eredményességét nagymértékben meghatározzák. Az ásógép járatásával egy menetben megvalósul a porhanyítás vagy lazítás és a forgatás. A lazítás hatására nő a talaj össztérfogata, a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ezzel együtt csökken a térfogat tömege (fajsúlya). A hézagtérfogat növekedés hatására javul a talaj vízbefogadó képessége, hosszabb időn keresztül több nedvességet képes tárolni, és kisebb a talajban a nedvesség ingadozása. Van, ahol még az ekét használják ilyen célra, hobby gazdaságokban az ásót, ezek az eszközök lényegében ugyanezeket a feladatokat látják el, kevésbé egyenletes és homogén talajfelületet hagyva maguk után.
Növényvédelmi okok miatt – eltérően a szabadföldi termesztéstől – az előző növénykultúra maradványait nem dolgozzuk be a talajba, ezt a lekerülés után gondosan letakarítjuk, még a gyökereket is eltávolítjuk. Ugyanakkor lényegesen nagyobb mennyiségû szerves trágyát (szerves anyagot) forgatunk a talajba, mint szabadföldi körülmények között a szerkezetjavítás miatt, és nem a tápanyagtartalom növelése céljából. A bemunkált szerves trágya mennyisége eléri a 10–20 kg/m2-t (1000–2000 q/ha), esetleg bizonyos gazdaságokban, ahol a beszerzés nem ütközik akadályokba, meg is haladja. Ennek leforgatása különösen nehéz próba elé állítja az ásógépet, különösen akkor, ha nem kellően bomlott a trágya.
A bemunkálás mélysége a sekély gyökérelhelyezkedés miatt legfeljebb 20–30 cm. A haladási sebesség növelésével jelentősen romlik a munka minősége.
A szerves trágyával egy időben kiszórt mûtrágyák, amelyek a csepegtető és tápoldatos öntözés miatt lényegében csak az induló tápanyagmennyiséget jelentik, az ásógép keverő hatása miatt kismértékben elterítődnek a talajban, de ez nem tekinthető elfogadhatónak. Az ültetőágy előkészítésének feladatát végző rotációs kapa munkája a garancia arra, hogy a szerves trágya, de mindenek előtt a mûtrágyák is a mûvelt réteg teljes mélységben egyenletesen eloszlanak, elkeverednek.
Sokan a rotációs kapa munkáját túlértékelik, és az ásógépet kihagyják a mûveleti láncból. Helytelen, mert ilyen esetben a forgatás lényegében elmarad, vagy csak igen jelentéktelen mértékben valósul meg. Egyébként is a rotációs kapa rontja a talaj szerkezetét, különösen akkor, ha száraz a talaj vagy nagy fordulatszámmal üzemeltetik.
Olyan termesztő-létesítményekben, ahol nincs fûtés, vagy csak minimális ún. vészfûtés van, a két munkafolyamat kettéválik. Az ásást ősszel a nagyobb fagyok beállta előtt végzik, míg a rotálásra csak tavasszal az ültetés előtt kerül sor. Talajmûvelési szempontból jobb megoldás, mint az egyszerre történő szántás (ásás) és rotálás.
A vetésekkel célszerû a rotálás után a talaj ülepedését megvárni, de a paprika esetében erre nincs szükség, a be oló öntözéssel a talaj kellő mértékben összetömörödik, a gyökeresedést nem zavarja.
Amíg a talajos termesztés ilyen arányban fog a monokultúrás termesztésre és a környezetre érzékeny étkezési paprika megtermeléséhez hozzájárulni, addig a szakszerû talajelőkészítés meghatározó jelentőségû technológiai elem marad a fólia alatti és az üvegházban hajtatott paprikák esetében, valamint a belföldi és az export árualap biztonságos megteremtésében.
A cikk szerzője: dr. Terbe István
