Minél beljebb megyünk a felsorolásban, a bálabontó aprítónak, és persze az őt meghajtó erőgépnek annál nehezebb dolga van, amikor munkába állítjuk. Használatuk során gyakorlati tapasztalatok szerint almozáskor akár 30–50%-os alomanyag-megtakarítás is realizálható, aminek mindenki utánaszámolhat, hogy mennyit is jelent saját tehenészetére kivetítve.



A bálabontó aprítók, mint ahogy a nevükben is benne van, nem csak bontják, hanem össze is aprítják az általuk bontott bálákat. Használják almozásra és nem utolsó sorban takarmány előkészítésre is, aminek egyre nagyobb jelentősége van az elöregedett silómarós keverőkocsik mellett. A keverések között egyre nagyobb az eltérés, amikor az 5–6 éves silómarós konstrukciójú kiosztókocsik már nem tudják egyenletesen belemarni a szálastakarmányt az adagba, valamint az állókések hiányában az aprítást sem tudják tökéletesen elvégezni. Erre a megoldást a bálabontók alkalmazása jelenti. Több bálát egyszerre „lefújnak” a silótérbe, amit rakodóval utána a kocsiba raknak. Hasonló eljárást szokták alkalmazni akkor is, ha csomagolt bálákat szeretnének a TMR-be belerakni, és az elöregedett silómarónak már nincs étvágya hozzá.

Elsősorban a tehenészetekben alkalmazzák őket, de gyakori az iparszerû felhasználásuk is, mint például erőmûvek tüzelőanyagainak előkészítésében és aprításában, illetve a bálázott szalma vagy egyéb anyag brikettálására történő előkészítésében.

A nagy teljesítményû brikettáló gépek kiszolgálása inkább a 2–3 cm-es szecskaméretre korlátozódik, amit csak nagyon kevés konstrukció képes megvalósítani, ezért ilyen esetben körültekintően kell az alkalmazott gépet megválasztani.



Mûszaki-, szerkezeti felépítés, ismertetőjelek

A bálabontó aprítók konstrukcióját tekintve jelentős eltérésekkel találkozhatunk a géppiacon.

Vannak a keresztdobos változatok (1. kép), amelyeknél lehet egy vagy akár két beépített keresztdob, amelyek az óramutató járásával megegyezően forognak, két dob esetében ugyanabban az irányban. A keresztdobon trapézpengék helyezkednek el – melyek egyes típusoknál tépőfogakkal is kiegészülnek – hajtásuk ékszíjjal történik. A keresztdob mögött egy nagyméretû kifújóventilátor van, ami az előaprított anyag kidobását végzi.

A másik modell nem tartalmaz keresztdobot, hanem a bála egy 120–130 cm átmérőjû éles késekkel és bontó karmokkal felszerelt bontótárcsával találkozik (2. kép). A tárcsa kerületére lengő Y-kések vannak felszerelve, valamint 10–15 cm-es dobólapátok. Az ilyen bontóegységgel rendelkező gépek könnyedén bontják a vizes, vagy fagyos bálákat is, mivel az elmozduló kések a nagyobb kidobólapátokat tartalmazó bontóegységekkel szemben nem „fojtják” meg az üzemeltető erőgépet, így nem tud eltömődni a munkagép.

Vannak olyan bontók, amelyek dézsás rendszerûek (3. kép). Itt a dézsa fogaskerekes vagy láncos meghajtással körbe-körbe mozog, a bontást a dézsa alján lévő tárcsás vagy kalapácsos bontószerkezet végzi, a kidobást pedig egy külön ventilátor. A kalapácsos bontószerkezetû gépek alkalmasak továbbá a szemes termények, fakéreg, faforgács zúzására is.

Az első két modell hidraulikusan lenyíló ajtókkal van felszerelve, amelyek segítségével tölteni lehet a bontókat. Az ajtók emelését egy középső, vagy két oldalsó munkahenger végzi. Fontos, hogy az ajtók akár a legnehezebb 500–600 kg-os csomagolt bálákat is képesek legyenek felemelni károsodás nélkül. A dézsás rendszerû gépeknél a bálákat rakodóval kell a bontóba helyezni.

A bálák közelítését az aprítószerkezethez egy fojtószeleppel ellátott hidromotoros hajtású láncos asztal végzi, amelyet mindkét irányban üzemeltethetünk. A fojtószeleppel olyan előtolást adhatunk báláinknak, amely a tökéletes aprítást biztosítja, ez száraz szalmánál gyorsabb, vizesebb anyagoknál pedig lassabb.

Általában az erőgépek hidraulikus rendszere szolgálja ki a bálabontók hidromotorjait és munkahengereit. Az aprítószerkezetek és dobóventilátorok meghajtása az erőgép TLT-jén keresztül történik a szokásos 540 ford/perces fordulatszámon.








Okos tippek gépek beszerzéséhez, avagy a vasvillán túl és az árakon innen

A gyakorlatban végtelen sokféle formájú, állagú és minőségû bála létezik, így ha az ember rászánja magát, hogy bálabontót vásároljon rengeteg kritériumnak kell, hogy megfeleljen a gép.

De mik is azok a kritériumok?

Elsősorban, hogy beférjen az adott méretû gép az almozni kívánt istállóba. Ha mélyalmon is kívánjuk alkalmazni bálabontónkat, akkor nem csak a gép szélességét és a magasságát kell megvizsgálnunk, hanem azt is, hogy milyen hasmagassággal rendelkezik.

A keresztdobos, és a tárcsás bontószerkezetû gépek általában 130–135 cm-es belső szélességgel készülnek, amibe a Hesston bálák 155 cm-es szélességgel már nem férnek be, tehát jó előre tisztázni kell a bálák méreteit, mert utána magyarázkodhatunk.

A demógépekhez, vagy a referenciának megadott helyekre mindig lehet vinni saját gyártású bálákat. Ilyenkor a leggyatrább és a legnehezebben feldolgozható bálákat célszerû elszállítani tesztelés céljából. A tökéletesen kerek és száraz bálákat mindegyik gép le tudja bontani, viszont azokkal, amit a kazlak aljáról szedünk ki, és jobban hasonlítanak egy tojásra, mint egy bálára könnyen meggyûlhet a bajuk a gépeknek. Plusz, ha még hozzá jön egy kis nedvesség vagy esetleg fagy, a gép komoly próbatétel elé kerül.

Apró, de fontos dolgok döntenek egyes konstrukciók között – kések darabszáma, szögállása, forgórészek fordulatszáma – ezért mindenképpen ki kell próbálni a kiszemelt bálabontót. Tehát előbb higgyünk a szemünknek, s csak aztán a kereskedőnek.

A gyakorlatban dolgozó gépek többsége, szalmával történő almozás esetén a 4–5 cm-es szecskaméretet tudja, de ezt nem mindegyik gép képes teljesíteni. Minél kisebb a szecskaméret, annál hatékonyabb a felhasználás, és a szalma nedvszívó képességét kihasználva, annál kevesebb kell egy egységnyi területre.

Fontos megemlíteni még a gépek szórási egyenletességét is, amely jelentősen eltérő, főleg a bálák nedvességtartalmának növekedésével. A korszerûbb gépeken általában lehet állítani a szecskázódob fordulatszámán, ami lassabb fordulaton lehetővé teszi a széna strukturális lebontását, vagy egy mozdulattal átállítva gyorsabb fordulatra, a 15–20 méteres munkaszélességben történő almozást.

Továbbá nem árt, ha tisztában vagyunk egy garnitúra bontókés beszerzési áráról, és megkérdezhetjük, hogy mennyibe kerül a gép fenntartása évek múlva, mennyire tartósak a kései, hajtómûvei.

A fent leírtak remélem sok hasznos információval szolgáltak minden érdeklődő és felhasználó számára, akik mindezek ismeretében, hamarosan akár saját telephelyükön is élvezhetik a bálabontó–aprítók nyújtotta előnyöket. Munkájuk hatékonyságának növelésével pedig, javíthatnak eredményeiken, hiszen a siker kulcsa már a kezükben van.

A cikk szerzője: Nádasi János