2006 ősz végig kellemesen meleg, napsütéses időjárást hozott, s ez folytatódott a tél első felében, egészen január 24-ig. Olyannyira szokatlanul alakult az időjárás, hogy december harmadik hetében az időszak szokásos hőmérsékletéhez képest rekord melegeket mértek, s január második hete újra ilyen meglepetést tartogatott számunkra. A tavaszias meleg hatására január közepén kivirágzott a hóvirág, sárgállott a téli jázmin.
A fás szárú növények január második felére túljutottak a mélynyugalmi állapoton (legalábbis a korai virágzású csonthéjasok), innen kezdve a hőmérséklet szabályozza a fakadás időpontját. Január végén megkezdődött a rügyek duzzadása a legkorábban virágzó fajoknál, illetve meleg fekvésben a rügypikkelyek kissé megnyíltak. Ez okozott komoly aggodalmat a kertészeknél a január végi télies időjárás megérkezésekor. Szerencsére a fagyos időszak csak 3 napig tartott, s ekkor sem hûlt a levegő -5–8 °C alá, s ezután folytatódott a korai tavaszodás. Az első szemlék azt mutatták, hogy komoly fagykár nem következett be, de a végső értékelést a virágzáskor lehet megtenni.
Az őszi vetésekre is hatással volt az enyhe tél. A korai vetésû káposztarepce korán és egyenletesen kikelt, s erőteljes fejlődésnek indult. Novemberre már elérte a teleléshez optimális állapotot, de a kedvező időjárásban tovább fejlődött. Miután február végéig kemény hideg és egyéb téli hatás nem károsította az állományokat, valószínûleg ez a „túlfejlődés” nem okoz gondot, csak koraiságot. Nem ilyen kedvező a kép a későbbi vetésû repcetábláknál. Ezek a magvak már kevesebb nedvességet találtak a talajban, ezért később és főleg egyenetlenül, ritkásabban keltek ki. Sajnos ez a kép sokat nem javult a tél folyamán, valószínûleg tavasszal kiszántásra kerül néhány ritka állományú tábla. Az ősz folyamán megjelentek a szokásos kártevők, a repcebolha és a repcedarázs az állományokban. Köszönhetően a rovarölő szeres csávázásnak, komolyabb felszaporodás nem következett be. Tavasszal a bolha komoly fellépésével nem számolunk, a repcedarázs helyi kártétele okozhat gondot. Az ősz folyamán megjelentek a repceperonoszpóra és a fómás foltosság tünetei is, de csak észlelési szinten. A téli időjárás kedvezett a kórokozók telelésének, így nedves, csapadékos tavaszon a repceperonoszpóra terjedésével kell számolni, míg szárazabb időjárásban a repceszár-ormányos kártétele emelkedik meg, s ennek következtében a fómás szárrák emelkedhet. A repce kora tavaszi kártevői közé tartozik az említett repceszár-ormányos és a repcefénybogár. Telelési helyükről a tavaszi felmelegedéssel előjönnek, tartósan 10°C körüli hőmérsékleten megjelennek. A telelő imágók nem pusztultak a télen, tehát korai és erős betelepedésükre kell számítani.
Az őszi árpát szintén időben elvetették, korán és egyenletesen kikelt, s az ősz folyamán megerősödött. Bokrosodó állományok mentek a télbe. Tél végén, több helyen találkozunk a sárgulásos tünetegyüttessel. Ennek oka valószínûleg a fejlett állomány, az őszön sokáig szívogató levéltetvek, betegségek (helminthospóriumos foltosság) megjelenése. Remélhetőleg a tavaszi fejtrágya kizöldíti a táblákat.
Az őszi búza vetésekor száraz talajba került, kissé egyenetlenül kelt. Az ősz folyamán, tél elején kikeltek az elfekvő magvak is, s utolérte a korábban megerősödött állományokat. Az enyhe időjárásban szinte végig asszimiláltak az állományok. Tél végén általában a bokrosodás elején levő, vagy bokrosodó állományokat látunk. A betegségek jelen vannak, főképpen a lisztharmat található meg az alsó leveleken, micéliumos formában. Ez azt is jelenti, hogy a felmelegedéssel együtt korán és erőteljes fertőzéssel indít a betegség. A növényállomány szemlézése a szokásos időszaktól korábban szükséges lesz. Szintén az őszön megjelent a helmintospóriumos levélfoltosság is. Tavasszal, hûvös, csapadékos körülmények között a betegség terjedése várható. A gabonafutrinka lárvája, a csócsárló már évek óta alacsony számban jelenik meg, tavasszal sem számítunk nagyobb kártételre. A vetésfehérítő bogarak telelő népessége nem csökkent a tél folyamán, valószínûleg tömegesen jelentkeznek majd március végén. Ennek ellenére a károsítás a tojásrakás és a lárvakelés időszakában uralkodó időjárás függvénye. 2006 őszén a levéltetvek sokáig rakták tojásaikat, s azok jól teleltek. Ebből következően tavasszal a kultúrák egész sorában (repcében és kalászosokban is) kezdődik meg felszaporodásuk.
2006. szeptemberétől 2007. február elejéig gyakorlatilag nem hullott jelentősebb mennyiségû csapadék. Hiányzik az őszi eső, a téli hó. Most ez még nem látszik, a páralecsapódás, kisebb esők nyálkássá tették a talajok felszínét, de ez nem elég tartalék a vegetációs időszak vízigényéhez. Ezen a helyzeten javított valamit a február 10. körül megérkezett csapadékosabb időszak. Természetesen szükséges a csapadék a tavaszi talajelmunkálásokhoz, a vetőágy készítéshez, s az elvetett magvak csirázásához. Emellett a talajban telelő károsítókra a nedves körülmény pusztítólag hat (befullad, megbetegszik stb.). Ilyen a napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kapó amerikai kukoricabogár. Az imágók tavaly ősszel igen sokáig a kukoricatáblákon mozogtak, s lerakták tojásaikat. A télen sem a tartós, kemény hideg, sem a nedves körülmények nem gyérítették a telelő tojások számát, ezért súlyos lárvakártételre számíthat az, aki nem tartja be a vetésváltási kötelezettséget. A mezei pocok népessége is emelkedett 2006 őszén. A telelés, főleg ha bőséges csapadék hullik, vagy hóolvadáskor elönti járatait a víz, visszaveti szaporodásában. Eddig ez nem következett be, tehát figyeljünk a pocok mozgására.
Az ültetvényekben sem jobb a helyzet. Most (február végén) még nem lehet megmondani, hogy mikor kezdenek virágozni a csonthéjasok. Mindenesetre a mandula igen közel áll hozzá. Hasonlóképpen nagy kérdés, hogy egy kora tavaszi lehûlés (elég -2–4 °C) nem viszi-e el a termést. Az első értékelések azt mutatják, hogy a kórokozók jól teleltek, az almavarasodás aszkospóráinak képződése február végén megkezdődött. Szintén nem károsodott a lisztharmat micéliuma a rügyek pikkelylevelei alatt. E kórokozók korai fellépésére kell számítani. Ott vannak az ültetvényekben a levéltetû- és atkatojások, várhatóan korán megjelennek a körte levélbolha és a pajzstetvek. Az ültetvények metszésénél figyeljünk a növényvédelmi követelményekre is, ne hagyjuk el a lemosó permetezéseket, rezes és olajos készítményekkel.
A cikk szerzője: Tóth Miklós
