Sajnos a jelenleg is használatban lévő földminősítési rendszer – az aranykorona rendszer – alkalmatlansága miatt gátja a földhasználat tervezési feladatok racionális megvalósításának, ezáltal hátráltatja mezőgazdaságunk fejlődését és a fenntartható környezetgazdálkodás folytatását is.
A földminősítés alapja
A föld használatának egyik legfontosabb meghatározója a termőföld, illetve a talaj minősége. A talajok minősége nagyon sok összetevő függvénye, amelyek közül legfontosabbak a talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai.
Az ember által termesztett növények a legkülönbözőbb talajféleségekre kerülnek, ezért fontos tehát, hogy tudjuk, melyik növényt milyen talajon termelhetjük a legnagyobb sikerrel. Gazdasági növényeink fejlődésére igen sok tényező hat. Ezek a tényezők mind egyenértékûek, és egyik sem képes eredményesen hatni a másik mûködése nélkül. Az egyenértékûség természetesen csak minőségileg értendő. Mennyiségileg igen nagyok a különbségek e tényezők között.
A termőföld – mint a mezőgazdasági termelés alapvető erőforrásának – védelme meghatározó jelentőségû a mindenkori civilizációk fennmaradása szempontjából. A mezőgazdasági termelés szoros kölcsönhatásban áll a környezettel, így többek között jelentős hatást gyakorol a talajok állapotára is. A talajhasználat hosszú távú helyes megválasztásával érhetjük el tehát a fenntartható gazdálkodás folytatását, mely elősegítheti a mezőgazdasági termelés versenyképességének megteremtését. A fenntartható szántóföldi földhasználatról akkor beszélhetünk, ha a termőhelyhez és a közgazdasági körülményekhez alkalmazkodó növénytermesztés során hosszabb időszak alatt sem éri kár a környezetet.
Egy objektív földminősítő rendszer használatával lehetőségünk nyílik a környezeti tényezők hatását számszerûen jellemezni, majd ezen értékszámok együttes értelmezése után megkaphatjuk a környezeti tulajdonságok talajtermékenységet befolyásoló objektív mutatószámát. Ezeket felhasználva már megvalósítható a környezeti szempontú, racionális földhasználat-tervezés a fenntartható gazdálkodás folytatását megalapozó talajvédelmi megfontolások szem előtt tartásával.
A talajhasználatot a szántóföldön a különböző biológiai igényû és hatású növények és termesztési módszereik következményei minősítik. A vetésváltás és az okszerû talajhasználat a közvetlen agronómiai előnyökön túlmenően hosszú távon is előnyös lehet a termőtalaj kultúrállapotának fenntartásában, a talajtermékenység és a kedvező talajszerkezet megőrzésében.
Az aranykoronás földértékelés leváltásának igénye
A talajok minősítésének mindmáig érvényben lévő legelterjedtebb mutatója az aranykorona. A megállapítása úgy történt, hogy a föld tiszta jövedelmének vették a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermés értékét, levonva belőle a gazdálkodás rendes költségeit. Ebből a definícióból is látható, hogy az aranykorona rendszer egy közgazdasági értékmérő, így nem fejezi ki a talajok természettudományos értelemben vett minőségét, a talajok növényspecifikus termékenységét, illetve a földek produkciós potenciálját. Az aranykorona rendszer bevezetése óta bizonyos változások a föld minőségében bekövetkeztek, azonban ennél sokszorosan nagyobb változások mentek végbe a tiszta jövedelmet befolyásoló egyéb, döntően közgazdasági tényezőkben. A termőföldek aranykorona értékei amellett, hogy országos viszonylatban – eredetükből adódóan – nem összehasonlíthatók, gyakran szûkebb régiókon belüli táblák termelési feltételeiről is torz képet adnak. Az aranykorona rendszer nem utal a termelés környezeti feltételeire. Ezeken túl, az aranykorona mutatói az évhatások kockázati tényezőiről semmiféle információt nem tartalmaznak, holott a különböző évjáratok hozamingadozásai nagyban meghatározzák egy terület mûvelési igényét és annak gazdaságosságát.
A D-e-Meter földminősítés alkalmazása
Az aranykorona rendszer fogyatékosságainak kiküszöbölésére egy új, tudományosan megalapozott rendszer kidolgozására elsősorban a talajtani szakemberek részéről indultak próbálkozások, de a növénytermesztés szerkezetének összetettsége, a környezetvédelmi és tájgazdálkodási megfontolások szintén egy újfajta földminősítési rendszer bevezetését sürgetik.
A Pannon Egyetem vezetésével mintegy 7 éve indult el egy olyan kutatás-fejlesztési projekt, mely keretében az ország több kutatóintézete és egyeteme azt a célt tûzte ki, hogy kidolgozzon egy korszerû, objektív alapokon nyugvó földminősítő rendszert, mely képes lesz leváltani a jelen aranykoronás földértékelő rendszert. E földminősítő rendszer neve – D-e-Meter – a mitológiából ered, ugyanis a földek termékenységét és a földmûvelés tudományát a görög mitológia szerint Déméter istennő adta az embereknek.
A rendszer kifejlesztésének alapgondolata az volt, hogy egy olyan interneten keresztül elérhető információs rendszert hozzunk létre, mely a talajtermékenység parcella szintû becslésén túlmenően, a föld minőségének megállapításával segíti a gazdákat a helyes talajhasználat megválasztásában, és egyben a gazda egy térképi áttekintést is kapjon a területére vonatkozó elsősorban talajtani vonatkozással bíró környezeti állapotról, kiemelve a növénytermesztést esetleg limitáló tényezőket.
1. ábra: A D-e-Meter földminősítő rendszer felhasználói felülete
2.ábra: A D-e-Meter földminősítő rendszer által kalkulált értékszámok
Ez az új földminősítő rendszer tehát a sokoldalú talajfunkciók közül a produkciós potenciállal kifejezhető talajtermékenységet értékeli. A földminősítő rendszer úgy épül fel, hogy azzal (az értékelendő területek megfelelő domborzati, klimatikus, és talajinformációinak birtokában) valamennyi magyarországi, szántóföldi mûvelés alatt álló mezőgazdasági terület (tábla) egységes viszonyítási skálán értékelhető legyen.
A földminősítési rendszernek közgazdasági elemekkel való kibővítésével, illetve továbbfejlesztésével a rendszer egzakt, tudományos alapjaiból kiindulva eljuthatunk a föld tényleges értékének kifejezéséhez és ezzel elérhetővé válik egy új, az aranykorona rendszert leváltó természettudományos alapokon nyugvó földminősítő és földértékelő rendszer.
Az újonnan kifejlesztett D-e-meter rendszer egységes keretbe foglalja a talajaink termékenységét tükröző, mért termésadatokon, azok korszerû statisztikai elemzésén nyugvó talajminőségi mérőszámokat gazdasági növényenként csakúgy, mint különféle célú súlyozott összesítésüket. Az új rendszer segíti a földhasználót a vetésszerkezetének optimalizálásában, a jövedelmezőséget biztosító termésszint kitûzésében, az alkalmazandó agrotechnika megválasztásában.
A földminősítési rendszer alapvető eleme a talajok termékenységének megismerése, az azt kialakító talajtulajdonságok elemzésével, kiegészítve a gazdasági növények tápanyag-reakcióit kifejező terméstömegekkel. Ez együtt jár a talajok földminőségtől függő tápanyagkészletének és a hiányok kiegészítésének, az utánpótlásnak megállapításával is.
A földminőségi értékszámok
A talajtermékenység mértékét elsősorban a talajban a tenyészidőszak egésze és egyes szakaszai alatt a növények számára rendelkezésre álló víz, valamint tápanyagok mennyisége és dinamikája szabja meg. A talaj termékenységében nagy szerepe van a talaj vízgazdálkodásának, ezért a földminőségi értékszámok kialakításánál legfontosabb tényezőként a talajok vízgazdálkodási kategóriáit vettük figyelembe, mint alapvető termékenységet determináló tényezőt.
Az értékszámok kialakításánál más, a talaj termékenységét befolyásoló tényezőket is számításba vettünk, mely tényezők egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülnek, de a klimatikus, domborzati, hidrológiai, talajtani és agrotechnikai tényezők változatosságából adódóan, a termésképzésben betöltött súlyuk térben és időben eltérő lehet. Míg az egyes természeti és gazdálkodási elemek befolyásának mértéke külön-külön is értelmezhető, a növénytermesztést befolyásoló környezeti hatások összessége egységes rendszerben is jellemezhető. Hosszú idősoros, nagy mennyiségû adatokon statisztikai számításokkal megbízhatóan becsültük a talaj termékenységét befolyásoló tulajdonságok szerepét és olyan viszonyszámokat alakítottunk ki, melyek hûen tükrözik egy adott terület termékenységi viszonyait a különböző növények tekintetében. A D-e-Meter földminősítő rendszer használata során, a felhasználó egy internetes felületen keresztül lekérdezheti a keresett mezőgazdasági parcella talajtermékenységet tükröző növényspecifikus földminőségi értékszámait és azok egy pontmátrixban összesítve megjelenítésre kerülnek a különböző évjárathatásoknak, különböző tápanyag-ellátottsági szinteknek és a különböző növények tekintetében.
Következtetés, javaslatok
A mezőgazdasági parcellák D-e-Meter pontjait figyelembe véve megállapítható, hogy a D-e-Meter pontok alapján is tervezett növénytermesztés hozzásegíthet a vetési sorrend, tápanyag- és vízgazdálkodás valamint a területkihasználás (üzemszervezés, területborítottság) optimalizálásához. A D-e-Meter értékszámok – mivel növényspecifikus földminőséget mutatnak – megbízhatóbb viszonyítási alapot jelentenek a különböző földhasználati alternatívák összehasonlításához. A növénytermesztési gyakorlat szempontjait vizsgálva tehát elmondható, hogy a D-e-Meter pontok alapján tervezett gazdálkodás a növénytermesztés agroökológiai feltételeit jobban követő földhasználatot tehet lehetővé.
Irodalomjegyzék:
Birkás Márta 2001. Talajmûvelés a fenntartható gazdálkodásban
Birkás Márta 2002. Környezetkímélő és energiatakarékos talajmûvelés
Debreczeni Béláné et al. 2003. A D-e-Meter földminősítési viszonyszámok elméleti háttere és információtartalma
Debreczeni Béláné et al. 2003. A földminőség tápanyag tényezője
Fekete Zoltán 1958. Talajtan és trágyázástan
Magda Róbert, Szûcs István 2002. Új irányzatok a földhasznosításban
Máté Ferenc és Tóth Gergely 2003. Az aranykoronától a D-e-Meter számokig
Tóth Zoltán 2002. A talajvédelem agrotechnikai eljárásai
Köszönetnyilvánítás
Munkánk az NKFP 4/15/2004. sz. és a GVOP (AKF)-2004 – 3.1.1 sz. kutatási pályázatok támogatásával készült.
A cikk szerzője: Hermann Tamás
