Bár a húsmarhatartás a tejtermeléshez képest lényegesen kisebb eszközigénnyel jár, egy hatékony és versenyképes húsmarhafarm számára is nélkülözhetetlenek a gépek, berendezések és eszközök. Sajnálatos, hogy itt az agrárágazat többi részterületéhez képest az elmúlt 15 évben nagyon kevés beruházás történt, mind az állatok kezelésében, mind pedig a takarmánytermesztésben. Jellemzőek a provizórikus korszerûtlen megoldások. Az EU-csatlakozást követő konjunktúra kihasználása érdekében halaszthatatlanok a fejlesztések ezen a területen is. E tanulmány keretében ezek kiválasztásához, a farm méretéhez és adottságaihoz legjobban illeszkedő technológia kialakításához kívánunk ötleteket adni.

2. A gazdálkodás alapelvei a hazai húsmarhatartásban

A hazánkban található húsmarhatartó vállalkozások mérete és gazdálkodásuk filózófiája rendkívül differenciált. A néhány tehenes kisegítő gazdaságoktól a családi gazdaságokon át az 1000 tehenet tartó vállalkozásokra egyaránt van példa. A vállalkozások többsége azonban 20–30 tehenet tart, hiszen nagy egybefüggő gyepterületek csak kivételesen állnak az állattartók rendelkezésére, a tagolt gyepek legeltetése csak kisebb állományokkal lehetséges.

Kalkulációk szerint egy család megélhetéséhez mintegy 30–50 húshasznú tehén tartása szükséges, ezért ennek a minimális méretnek az elérésére kellene törekedni.

A hatékony és versenyképes húsmarhatartás előfeltétele a lehetőség szerint minél hosszabb legeltetési idő és a rövid ideig tartó lehetőleg minél olcsóbb téli takarmányellátás. Nem utolsó sorban a munkaerőtakarékos, minél kisebb bérköltséget igénylő technológia.

A korszerû legeltetési technológiák alapelve a szakaszos legeltetés, a legelőszakaszok bekerítése, folyamatos ivóvízellátás biztosítása oly módon, hogy a gondozó, ill. tulajdonos szerepe a kritikus időszakoktól eltekintve (ellés, termékenyítés, szakaszváltás, esetleges állatorvosi kezelések, választás) az állatok megfigyelésére, ill. felügyeletére korlátozódjon.

Mindez nem igényel folyamatos jelenlétet, így a gazda egyéb jövedelemszerző tevékenységre is vállalkozhat.

A legelő az állatok napi legelőfû-igényén túl lehetőség szerint a téli szénaszükségletet is fedezze. Ennek tükrében az egy húsmarhára számított legelőterület – a gyep minőségétől, a terület vízgazdálkodásától, ill. az időjárástól függően – 1,2–1,7 ha. Mindebből következik, hogy egy versenyképes húsmarhafarm esetében mintegy 50 ha gyep használatára és az ehhez szükséges technikai háttérre van szükség. Kérdés, hogy ez a méret milyen gépesítési lehetőségeket tesz indokolttá.

3. A gazdálkodáshoz szükséges gép, illetve eszközszükséglet

Az elvégzendő munkák: a kaszálás, rendkezelés, bálázás – ritkábban silózás –, ill. szállítás, továbbá a tárgyakezelés. Ennek a mûszaki háttérnek a kialakítása során számos tényezőt kell figyelembe venni és lehetőség szerint összhangba hozni.

A vállalkozóknak és gazdasági társaságoknak a versenyképesség és a hatékony gazdálkodás érdekében ismerniük kell a gépvásárlási-, géphasználati költségeket. A gépesítés nem csak egy erőforrás elem a mezőgazdasági termelésben, hanem olyan feltételrendszer, amely nélkül a korszerû termék-előállítás elképzelhetetlen. Fontos tehát, hogy minden gazdálkodó tisztában legyen a tevékenységi körébe tartozó erő-,

és munkagépek vásárlásából és mûködéséből adódó költségekkel.

A gépek helyes megválasztásával és ésszerû üzemeltetésével a költségek jól tervezhetővé válnak és illeszkedve a technológiába, a gazdálkodás eredményességét és a versenyképességet döntően befolyásolják.

A technológiai tervezés során – ésszerû anyag és energia felhasználás megvalósulásával – meg kell határozni:

• az elvégzendő munka időigényét,
• a termelés körülményeinek jellemzőit (pl: talajadottságok, termesztendő növény igényei stb.)
• a megvalósításhoz szükséges erő- és munkagépek, illetve egyéb termelőeszközök számát, technikai színvonalát.

A gépesítés nem csak költség oldalról fontos, hanem az előállított végtermék minősége szempontjából is meghatározó jelentőségû. Fontos szempont még a biztonság, amin azt értjük, hogy a szükséges technika a biológiailag meghatározott időpontban rendelkezésre álljon.

Ma Magyarországon mezőgazdasági erő- és munkagépekből nagy választék áll rendelkezésre. A forgalmazók megfelelő gépkapcsolatokat ajánlanak a vásárlóiknak. Az árak változóak, de egy átgondolt kalkulációval racionális döntés hozható a gépbeszerzéssel kapcsolatban. Elvben az üzemi rendszer-géprendszer kölcsönhatások három alapesete lehetséges (Husti 1995):

• a géprendszer igazodik az üzemi rendszerhez,
• kölcsönös az igazodás,
• az üzemi rendszer egyoldalúan igazodik a gépek mûszaki paramétereihez és költségeihez (ez a változat jelenleg kevéssé jellemző)

Az üzemi rendszer-géprendszer kapcsolata konkrét esetben sok tényezőtől függ. A takarmányt gyepről (nyáron legeltetéssel, télen bálázott szénával) oldjuk meg. Kiindulásunk alapja tehát az volt, hogy a technológia és üzemméret tükrében válasszunk erő- és munkagépek a feladatok megoldásához.

Ezen technológia (takarmány előállítás és telepi munka) megvalósításához szükséges eszközök: erőgép, rotációs kasza, rendkezelő, bálázó, pótkocsi, trágyavilla és homlokrakodó.

Az erőgép kiválasztást alapvetően befolyásolta, hogy a géppel a telepi munkákat is meg kell tudjuk valósítani. Három erőgép teljesítménnyel vizsgáltuk a rendszert (1. táblázat):



I. kategória:  40 kW körüli traktorteljesítmény

II. kategória: 60 kW körüli traktorteljesítmény

III. kategória: 90 kW körüli traktorteljesítmény

Mindegyik kategóriához külön választottuk ki a megfelelő munkagépet. Az adott kategóriák gépeinek árai a teljesítményükkel arányban növekednek. Míg az első két kategória árai közt nincs jelentős különbség, addig a 90 kW-os erő- és a hozzá tartozó munkagépek beszerzése költségesebb. A beszerzési árat önmagában nem elegendő megvizsgálni. Az egyes erő- és munkagépek eltérő körülmények között más-más önköltséggel dolgoznak. Például a nagyobb teljesítményû gépekkel végzett munka általában olcsóbb, de a táblaméret is jelentősen befolyásolja a költségeket, hiszen kisebb táblák mûvelése sokkal költségesebb mint a nagyobbaké. Az adott technológiában megvizsgálhatjuk külön-külön a mûveletenkénti teljes üzemeltetési költséget (2. táblázat). Az I. és II. kategória költségadatai megegyeznek. Az ok a következő: a felhasznált segédlet* az erőgépeket teljesítmény szerint csoportosítja. 41–75 kW-os csoportba esik az általunk választott két kategória. A III. kategóriába tartozó gépek teljes üzemeltetési költsége a legalacsonyabb. A 2. táblázatban szereplő költségadatok kiindulási alapja az FVM Mûszaki Intézete által elemzett bázisgazdaságok adatai alapján kerültek meghatározásra. Az általunk meghatározott költségek a fent említett okok miatt kalkulatív jellegûek, azonban a gépi munkák költségének tervezéséhez megfelelőek.

4. Összefoglaló megállapítások

Az adott kategóriák vásárlási és üzemeltetési költségeit összehasonlítva a gépi bérvállalkozók által közzétett ajánlásokkal a következő megállapítások tehetők:

• a kaszálás mindhárom kategóriában olcsóbb, ha saját géppel végezzük el (ehhez gépbeszerzésre van szükség),
• a rendkezelés esetében már olcsóbb gépi bérvállalkozóra bízni a munkát, de ennek jelentős a kockázata, hiszen a rendkezelés időpontja szigorúan kötött,
• a bálázásnál egyértelmûen felesleges gépbeszerzést eszközölni, hiszen lényegesen olcsóbb, ha bérmunkában végeztetjük a munkát,
• a szállítóeszköz (pótkocsi), továbbá a telep trágyakezelését és az almozást szolgáló munkagépek beszerzésére (a farmmérettől függetlenül) feltétlenül szükség van, hiszen ezeket rendszeresen – rendszerint több célra is – használjuk.

Összefoglalásként elmondható, hogy 100–150 ha gyepterületre hazai körülmények között csak korlátozottan érdemes gépesíteni. Az erőgép az ehhez tartozó munkagépek, ill. pótkocsi beszerzése mellett a széna bálázását, ill. silózást célszerû bérmunkára alapozni.

Dr. Stefler József–Tóthné Heim Lívia

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar

Nagyállattenyésztési- és Termeléstechnológiai Tanszék

Felhasznált irodalom:

A mezőgazdasági gépesítés ökonómiája és menedzsmentje. Szerk.: Husti István

Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 1999.

(1) Mezőgazdasági gépek katalógusa 2006. (Forgalmazók jegyzéke, géptípusok és árak)

Dr. Hajdú József FVM Mûszaki Intézet, Gödöllő, 2006. 08. 08.

*Mezőgazdasági gépi munkák költsége 2006-ban 2. szám Dr. Gockler Lajos FVM

Mûszaki Intézet Gödöllő, 2006. p. 27–36. p. 6.

**A Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége által javasolt 2006. évi szolgáltatási árak Körmendi Péter MGBSZ titkárság

A cikk szerzője: Dr. Stefler József