Magyarországon a deflációs fokozatok megítélésénél csupán a legfiatalabb talajpusztulás nyomait állapíthatjuk meg. A gyengén, a közepesen és az erősen fejlett fokozatok elhatárolásánál a frissen szállított homok mennyiségét, az elborított terület nagyságát vehetjük figyelembe. Az újabb felmérések szerint hazánkban közel 1 millió hektáron pusztít a szél okozta erózió. Más adatok szerint ez mintegy 1,45 millió hektár területet károsít.



A defláció által okozott kár elsősorban a Duna-Tisza közi hátság homok-, karbonátos futóhomok talajaira jellemző, ezen kívül jelentős károkat okoz a Nyírség térségében elhelyezkedő savanyú kémhatású homoktalajokon is. A defláció által veszélyeztetett területek, a Somogyi homokhát, a Győr-tatai terasz vidék, a hevesi homokhát, továbbá a Dél-alföldi térségben foltonként elhelyezkedő homokos felszín.



A szélerózió okozta kár különösen nagy gondot jelent azokon a tőzeges és láptalajokon, ahol a felszín kiszáradása révén, a kiszáradt tőzeg-láp felszínt a szél átrendezi, elhordja. Az utóbbi években egyre nagyobb feladatot jelent azoknak a területeknek a védelme, ahol a lösz vagy löszszerû alapkőzet került a felszínre és számottevő kárt okoz a talaj lehordással. Ezért nem csupán a homoktalajok és a tőzeges láptalajok védelme szükséges a szélerózió elleni küzdelemben, hanem a jó minőségûnek tartott csernozjom talajok védelme is igen fontos.

A deflációt kiváltó tényezők

A defláció elleni védekezés a gazdálkodás egységére kell, hogy vonatkozzon. Alapvető szempont az, hogy a deflációt kiváltó és befolyásoló tényezőket vizsgáljuk.

A deflációt kiváltó tényezők: a szélsebesség és örvénylése, amit csak mérsékelni tudunk.

A deflációt befolyásoló tényezők: a deflációs terület hossza, a talajszemcsék összetétele, a talajfelszín nedvességtartalma, a talaj szerkezete, a talaj szerves anyag tartalma, a felszín érdessége, amelyekkel a defláció mértékét és megjelenését lehet korlátozni. A talajmûvelés, a mikrobarázdák kialakítása során a szél útját jelentősen lehet csökkenteni, ennek általánosan ismert módja a tárcsázás, amivel kis talajfodrokat alakítunk ki.

A növényborítottság: a felszíni növényborítottság, a terület fedettsége a defláció ellen jelentős védelmet biztosít. A zárt, jól fejlett növénytakaró számottevően csökkenti a deflációs károkat. Megköti a talajt, beárnyékolja azt, csökkenti a felületi párolgást, javítja a talaj vízgazdálkodását, közvetve csökkenti a szélverési folyamatokat.



A defláció elleni védelem, tehát a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak ismeretére, és annak javítására épül. A homoktalajok védelme szempontjából meghatározó a szerves anyag gazdálkodás: e téren a legkedvezőbb a szerves trágya alkalmazása (50–80 tonna/hektár) amivel nemcsak a talaj kémiai, hanem fizikai és biológiai sajátosságait is igen kedvező módon befolyásolhatjuk. Az Egerszegi-féle réteges homokjavítás során a talaj 0–20 cm, 20–40 cm és 40–60 cm mélységébe helyeztek nagyadagú szerves trágyát. Ezzel a homoktalajok víz- és tápanyag-gazdálkodását jelentősen lehet javítani.



A szervesanyag-pótlás során fontos szerepe van a zöldtrágyázásnak, nem csupán talajvédelmi, hanem talajerő-gazdálkodási szempontból is. A zöldtrágyázás során zöld növényi részeket juttatunk a talajba. Valójában minden növényi résznek, az árvakelésnek, sőt a gyomoknak is van zöldtrágya értéke. A gyakorlatban zöldtrágyának kifejezetten erre a célra vetett és optimális időben a talajba bedolgozott növényeket értjük. A zöldtrágya javítja a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, a talaj vízgazdálkodását, növeli a talaj szervesanyag-készletét, hozzájárul a tápanyagok kedvezőbb felvehetőségéhez, csökkenti a defláció okozta károkat. A fővetésû növények termesztésére a terület pihentetése során komoly lehetőség nyílik. A másodvetésnek nagy szerepe van, amire az Agrár Környezetvédelmi Program kínál lehetőséget. A programban a vetésterület 20%-án kell pillangósvirágú növényeket termeszteni, amelyek kiválthatóak másodvetésû pillangós- és nem pillangós zöldtrágya növényekkel. Fontos szempont az is, hogy az eltérő talajtulajdonságoknak megfelelő talajjavító, talajvédő, illetve takarmánynövénnyel hasznosítható legyen a terület. Általánosan ismert az, hogy a savanyú kémhatású homoktalajokra a csillagfürt, míg a lúgos kémhatású talajokra a somkóró javasolható, mint zöldtrágya. Zöldtrágya-növénynek leginkább a dúsan gyökerező, jó tápanyagfeltáró képességû, mérsékelt mennyiségû vizet igénylő fajok a megfelelőek. A fentieken kívül hazánkban a legfontosabb zöldtrágya-növényfajok a következők: fehér mustár, olajretek, takarmányrepce. A pohánka, tavaszi- és szöszös-bükköny és a rozs vetése a defláció ellen komoly védelmet jelent. Mindezek a növények nem csupán a talaj szerves anyag növelésében vesznek részt, hanem a veszélyes időszakban, amikor a defláció jelentősen elmozdítja a talaj felszínét, számottevő védelmet nyújtanak.

Defláció elleni védelem a gyümölcs- és szőlőültetvényekben

A gyümölcsösök felületi takarásának leggazdaságosabb módja a gyepesítés. Az év során többször lekaszált fû vastag takaró réteget biztosít, ami javítja a talaj szerkezetét, víz- és levegő-gazdálkodását, csökkenti a deflációs károkat, hozzájárul a tápanyagok kedvezőbb felvehetőségéhez. A defláció elleni védelemben tehát nagy szerepe van a gyepesítésnek, különösen a fiatal ültetvények telepítése során. A sorközök gyepesítése jelentősen csökkenti az eróziós és a deflációs károkat. Tartós gyepet azonban csak azokon a területeken, termőtájakon célszerû alkalmazni, ahol a csapadék éves mennyisége eléri az 500–600 mm-t. A fenti homoktájakon, ezt a csapadékot csak igen ritkán érjük el, és akkor sem a megfelelő időben és mennyiségben. Éppen ezért olyan növényeket kell termeszteni, amelyek az átmeneti szárazságot is jól tûrik. Javasolt a minden második sor gyepesítése, ami a talajok vízgazdálkodása, s egyben a defláció elleni védelemben is kedvező.

A homokra telepített szőlőültetvényekben a „takarónövényes” szőlőtermesztés, a sorok közé vetett rozs alkalmas a futóhomok megkötésére, ami a deflációt jelentősen gátolja. Ültetvények esetében igen kedvező a talajtakarás, amit szalmával, jó esetben szerves trágyával lehet elvégezni, ennek a defláció elleni védelmen kívül igen kedvező talajfizikai és kémiai hatása van. A szalmatakarás, a talaj fedettségét biztosítja, s egyben hosszú távon hozzájárul a talaj humuszállapotának növeléséhez. Bár ebben az esetben ismerni kell a nitrogénigényt, továbbá számolni kell bizonyos kártevők felszaporodásával is.

A defláció elleni védelemben korábban fontos szerepet játszott a kétszintû telepítés. Ez a kisgazdaságokban széles körben elterjedt. Lényege az volt, hogy a szőlő- és gyümölcsültetvények együttesen vettek részt a defláció elleni védekezésben, megtörve a szél erejét. Ez a telepítési mód ma már csak a kiskertek esetében alkalmazható. Talajvédelmi szempontból azonban igen kedvező, hiszen közvetett védelmet ad a szőlő- és gyümölcsültetvényeknek. A nagy táblák, a területrendezés során azonban a szőlő- és gyümölcsültetvények gyakorlatilag védtelenek voltak a deflációs károk ellen. Ennek következményét számos ültetvényben észlelhettük. A viszonylag kedvező tápanyag-gazdálkodás ellenére a talajok a deflációs károkat nem tudták kiegyenlíteni, és ez a növénykultúra károsodásához vezetett.

Defláció elleni védelem a zöldségtermesztésben

A szélerózió, a defláció elleni védelem a zöldségtermesztésben különösen fontos. Itt nem csupán a talajfelszínt kell védeni, hanem az a feladat, hogy az elvetett, telepített növényt védjük a szélerózió ellen. A szabadföldi zöldségtermesztés során nagy veszélyt a szélverés okozza. Szélsőséges esetben a növények leveleit felszabdalja, és ezzel a fotoszintézist gátolja. Nem szólva arról, hogy a növények minőségét jelentősen rontja, sőt esetenként növénypusztuláshoz vezet.



Milyen védelmet tudunk ebben az esetben biztosítani: fontos a feltalaj nedvességtartalmának növelése, öntözéssel. Meghatározó, még ilyen esetekben is, hogy a talaj szerves anyag tartalmát növeljük, ami a szerkezet kialakítása révén bizonyos védelmet nyújt. Fontos védelmet jelent a szalmatakarás, különösen értékes növények esetében a fóliatakarás.



A defláció elleni védelemben különösen fontos az, hogy a deflációs terület hosszát csökkentsük, a szél erejét megtörjük. Ennek számos módszere lehet: így a zöldtrágya-vetés, rozsvetés, a felület védelme mulcsozással, szalmatakarással, a felület öntözése. Mindezek azonban csupán csekély védelmet nyújtanak. Igen fontos szerepe van a mező- és erdő-védő sávoknak, amelyek megtörik a szél energiáját, csökkentik a deflációs károkat.



A szélnek kitett, a szél irányába eső felületek hossza fontos tényezője a deflációs kártételnek. Gyakorlatilag arra kell törekedni, hogy ez az út minél kisebb legyen. Ez úgy érhető el, hogy a szél irányára merőlegesen épületek, tereptárgyak, erdősávok szakítsák meg a szél útját. Különösen nagy védelmet nyújtanak a szél irányára merőlegesen kialakított, telepített fasorok. A fasorok előtt már jelentősen lecsökken a szélsebesség, ugyanakkor a fasor mögött is jelentősen csökken a szél sebessége. Ez a védelem a fasor magasságától, sûrûségétől függően eltérő. A fasor tehát nem csupán a mögötte lévő területet védi, hanem messze azok vonala előtt a szélirányba eső területsávban is jelentősen csökken a szél sebessége.



Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a defláció elleni védelemnek szerepe a kertészeti kultúrákban különösen nagy jelentőségû. Ennek érvényesítése azonban az egyes növények esetében jelentősen eltérő:



A térség védelmében fokozott szerepe volt, és van az erdősítésnek. A korábban viszonylag nagy területet borító erdő napjainkban lecsökkent. Ez számottevően hozzájárult a deflációs károk növekedéséhez, ami a kertészeti ültetvények termőképességében is megjelent. Ezért különösen jelentős lenne, a kivágott erdők felújítása, erdők telepítése.



A zöldségtermesztés során alapvető szempont az, hogy a növények fedettségét biztosítsuk, pl. szalmatakarással, rendszeres öntözéssel, amivel a deflációs károkat számottevően lehet csökkenteni. Széles körben elterjedt a fóliatakarás, aminek költsége azonban számottevő.



A szőlő- és gyümölcstermesztésben leginkább a természetben előforduló anyagok használata indokolt. Így a sorok, sorközök gyepesítése, szalmatakarás, illetve a gyümölcsfák talajtakarása. A homoktalajokon régóta ismert a kétszintû telepítés előnye, ezt a hazai gyakorlatban már nemigen tudjuk alkalmazni. Azonban számos olyan hasznos elvet tudunk ennek alapján érvényesíteni, ami az új telepítések során kedvező lehet.



Mindezek az agrotechnikai mûveletek csak igen kis részben járulnak hozzá a defláció okozta károk enyhítéséhez. Alapvető szempont az, hogy a szél által károsított területet, a szél munkáját csökkentsük.

Az árvakelés jelentősen csökkenti a deflációt

A szalmatakarás egy lehetőség a defláció elleni védelemben

A cikk szerzője: Tóthné dr. Surányi Klára