A növénytermelési technológiák szinte mindegyikénél alkalmazható eljárás lényege a két munkamûvelet egy menetben történő végrehajtása, amelynek különböző módozatai lehetnek, figyelemmel a termelendő növényre, a mûvelés mélységére és intenzitására, valamint a gépcsoport technikai jellemzőire. Legszélesebb alkalmazási terület a kalászos gabonatermesztés, amelynek extenzív és intenzív alternatíváinál lényeges konstrukciós eltérések találhatók.

A kombinált magágykészítés-vetés jellemzése
Az egy munkamenetben végzett talajelőkészítés és vetés fogalma, szakmai értelmezése igen sokrétû. Az eltérések az észak-amerikai és a nyugat-európai tradíciókból gyökereztethetők. Ezek figyelembevételével: kombinált talajelőkészítés-vetésnek nevezzük azt a munkafolyamatot, ahol a kapcsolt gépek talajelőkészítése a növény/mag igényeihez igazodó munkamélységben és teljes munkaszélességben megtörténik minimum a magágy horizontig jelentkező lazítással, majd az így előkészített talajba még ugyanabban a munkamenetben lényegében hagyományos módon vetünk. Természetesen a vetőelemek kialakítása messzemenően kell igazodjon a talajelőkészítéshez (elsődlegesen a forgatásos-, ill. forgatás nélküli alapmûvelés utáni talajállapot, valamint a felszíni/felszínközeli szerves maradványok jelenléte és mennyisége függvényében).

A technológia és eszközeinek alkalmazási jellemzői
A már üzemi méretekben is elterjedt, többcélú talajmûvelő gépeken túlmenően egyre nagyobb szerephez jut a talajmûvelés és a vetés összevont, egymenetes elvégzése. Ezek az eljárások igen változatosak lehetnek. Ebből következik, hogy a termesztendő növény igényeitől, a talaj, a tábla, az üzemi, az éghajlati, a közgazdasági és egyéb viszonyoktól függően kell mérlegelni a bevezetendő magágykészítési-vetési eljárást. Az összevont mûvelés bevezetése csak akkor lehet célravezető, ha általa

• csökken a munkamenetek száma,
• kevesebb lesz a keréknyom,
• csökkennek a ráfordítások,
• optimális időn belül végezhetők el a mûveletek,
• csökken az időjárásból eredő kockázat,
• lefaraghatók a munkacsúcsok.

Az új eljárások nem befolyásolhatják károsan 

• a talaj fizikai tulajdonságait,
• a hozamszint gazdaságos alakulását,
• s nem szabad hogy növeljék a terület gyomosságát, illetve a kártevők és növényi betegségek elterjedését.

A kombinált magágykészítés-vetés változatos mûszaki megoldásai lehetővé teszik

• alkalmazását szántás után, és forgatás nélküli alapmûvelést követően egyaránt,
• a terület teljes megmûvelését, az alapmûvelésekkel egyidejûleg, vagy azoktól függetlenül,
• a mélyebb-, vagy sekély talajmûvelést,
• a kalászos gabonák, kapás növények és másodvetésû növények igényeihez igazodó talajelőkészítési-vetési eljárások alkalmazását.

A forgatás nélküli talajmûvelési eljárásokhoz rotációs/passzív elemû talajelőkészítés + vetés és a nehéz/vetőkultivátorozás + vetés különböző változatai sorolhatók. A rotációs-talajelőkészítő-vetőgépek különösen sokoldalúak, mivel:

• szántás után,
• szántás (forgatás) nélkül,
• kalászos gabonához,
• másodvetésû növényekhez egyaránt használhatók.

A gépkombináció építési módja szerint, valamint a maglevezető csövek elrendezésétől függően:

• sávos (keskenyebb-szélesebb) szórva vetésre (a vetőmagot a maglevezető cső a talajmûvelő szerszám/vetőcsoroszlya mögé vezeti),
• szórva vetésre (a vetőmagot a talajmaró teljes szélességében bekeveri a talajba).

Az ún. aktív mûvelőelemû gépkombinációknál a rotorok fordulatszáma több fokozatban változtatható, ezáltal a talajelőkészítő gép porhanyító hatása

• a traktor haladási sebességének,
• a rotortengely fordulatszámának (ált. 100-tól 500 min-1-ig),
• a kések számának,
• a kések alakjának megfelelő kiválasztásával és összehangolásával állítható be.

A gépek kezelése és beállítása
A munkagépek kezelése és beállítása előtt feltétlen felül kell vizsgálni azok mûszaki állapotát. E vizsgálat elsősorban a munkavégző elemek kialakításának és mûködési jellemzőinek ellenőrzésére és az állító-szabályozó egységek használhatóságára koncentrálódik. A talajelőkészítő gépeknél fontos a szerszámok geometriájának és élkiképzésének ellenőrzése, míg a vetőgépek esetében a magadagolás és továbbítás technikai rendszerének kiemelt szemléje az elsődleges. A kombinált talajelőkészítő-vetőgépek kezelése és beállítása történhet önálló és kapcsolt gépegység vonatkozásában egyaránt. Fontos tevékenység az elméletileg meghatározott beállítási jellemzők – munkamélység, tömörítő henger beállítás, kijuttatott magmennyiség stb. – helyességének próbákkal történő ellenőrzése is.

A gépek vizsgálati és üzemeltetési tapasztalatai

Az egymenetes magágykészítés és vetés technológiájában szerepelt gépek szántóföldi munkaminőségi, energetikai és terméshozam vizsgálatát egyedi, ill. összehasonlító jelleggel lettek végrehajtva. Az értékelés során külön is elemeztük a talajelőkészítő-, illetve vetőegységek munkavégzését. E feladatokból most a terméshozam vizsgálatokat foglaljuk össze.

A vizsgálatok tapasztalatai és eredményei alapján megállapítható, hogy a kombinált gépek bővíthetik, szélesíthetik a talajelőkészítési és vetési technológiának gépparkját, ám a hagyományos eljárások kizárólagos helyettesítésére nem alkalmazhatók. Elsődleges alkalmazásukra a forgatásos alapmûvelést (szántást) követően, szerves maradványoktól mentes, vagy kis mértékben borított területeken kerülhet sor. A szabatos beállítást, kezelést- és karbantartást, valamint nagy üzemeltetési figyelmet követelő gépek mindezek mellett jól illeszthetők egyes – megfelelő területi, éghajlati és növényszerkezeti adottságokkal rendelkező – gazdaságaink nehéz univerzális traktorainak géprendszerébe.

Ökonómiai célzatú összehasonlításokat végeztünk az üzemi szinten általánosan ismert és elfogadott gépek, valamint az új technológiákat megvalósítani képes új eszközök viszonyításában (az adódott költségmutatók korábbi árképzésûek, ezért ma a százalékos viszonyításuk a mérvadó).

A gazdaságossági vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy nagyon fontos az éves üzemeltetési óraszám nagyságának alakulása, míg mûszaki-technológiai kérdés, hogy alkalmas-e a gépkombinációnk egymenetben elvégezni a magágykészítést és a vetést, amennyiben nem, akkor milyen mûveletet végeznek el előtte. A gépi munkaszükséglet terén minden gép esetében – kivétel a 3 m munkaszélességû – kevesebb óraszámra van szükség a bázishoz képest. Kedvezőtlenebb a kombinált gépek helyzete a szántásos alapmûvelés alkalmazásával, mivel ilyen technológiai változat esetében jelentősen növekszik a gépi munkaszükséglet. A kézi munka szükséglet minden gép, illetve technológia esetében nagyobb, mint a bázisé. Az élőmunka szükséglet tendenciájában hasonlóan alakul, mint a gépi munka szükséglet. A beruházási igény esetében fontos, hogy milyen technológiával, mennyi az éves kihasználtság: előny a minél magasabb üzemóraszám és a fajlagosan alacsonyabb ár. Így a bázis technológiához képest adódhat nagyobb, illetve kisebb (alacsonyabb) beruházási költség egyaránt. Az üzemeltetési költségek vonatkozásában megállapítható, hogy szántásos technológia esetén nagyobb ráfordítással kell számolni, s kijelenthető, hogy a szántás nélküli technológiák alkalmazásakor esetében minden esetben alacsonyabbak az üzemeltetési költségek.

Egy másik méréssorozatban a mûvelőelem szempontjából aktív és passzív munkaszervû talajmûvelő egységgel jól megkülönböztethető kombinált gépeket különböző elővetemények után, de minden esetben őszi búza vetésben vizsgáltuk. A gépkombinációk mindegyike geometriai, és hidraulikai kapcsolhatósági szempontból jól megfelelt a nemzetközi szabványok előírásainak, s az üzemek által biztosított erőgépekkel az energetikai kapcsolatuk is megfelelő volt.

A fejlesztés irányai
A kombinált talajmûvelés-vetés technológiájának fejlesztése változatlanul magában fogja hordozni a jellegzetes európai és amerikai gépépítési megoldásokat. Körvonalazódni látszik azonban egy olyan konstrukciós elv, amely a már meglévő – esetleg kis átalakítással járó – gépegységek, géprészek felhasználására törekszik elsősorban gazdaságossági megfontolások miatt, így a jövőben várhatóan a nagy munkaszélességû gépek esetében is többször találkozhatunk olyan gépkapcsolásokkal, amelynek tagjai önálló talajmûvelési-, illetve vetési feladatokra is hatékonyan alkalmazhatók. Alapvető, a konstrukciós felépítést gyökeresen megváltoztató módosításokra nem számíthatunk, a fejlesztés a precíz és megbízható mûvelőelemekre, az állító-szabályozó egységek tökéletesítésére és az üzemeltető ergonómiai igényeinek minél jobb kielégítésére koncentrálódhat.

A cikk szerzője: Dr. Fûzy József