Ezen veszteségek visszaszorítása és a lehető legtökéletesebb erjedési folyamatok levezénylése érdekében a betakarítási-tartósítási-tárolási folyamat minden elemét pontosan kell megtervezni és kiemelt technológiai fegyelem mellett kell megvalósítani.
A betakarítás első munkafázisa a kaszálás. Szálastakarmányaink közül a nagy hozamú és egyben legeltetett gyepek kaszálására és gyengébb talajfelszín-viszonyok esetén a könnyen alkalmazkodó dobos vágószerkezeteket, jobb felszíni adottságok és kisebb hozamú pillangós növények esetén pedig a mellső, vagy oldalt függesztett tárcsás kaszaszerkezeteket ajánlhatjuk. Lucernánál egyértelmûen a hengeres-szársértős rendszerû tárcsás-rotációs kaszákat kell alkalmazni. Kisebb termőterületek esetén a 2,4–3,0 m-es munkaszélesség, nagyobb táblaméreteknél pedig az 5 m feletti munkaszélesség a célravezető. Az időjárástól függő, valamint a gépelemek és a növények ütközésének hatására kialakuló szántóföldi veszteségeket a rendterítőkkel és rendrakókkal, illetve a többfunkciós univerzális gépek alkalmazásával minimalizálhatjuk. A rendkezelési mûvelet alapvető feladata a talajszennyeződés elkerülésén túl az, hogy úgy hozza összhangba a szár- és levélrészek nedvességleadási viszonyait, hogy egyben rövidítse is le a teljes növény száradási idejét. A lucerna lényegesen kényesebb rendkezelési munkáihoz vezérelt ujjas rendkezelő gépek szükségesek. A termőterületek nagyságához és a felhasználói oldal igényeihez különböző munkaszélességû egy-, vagy kétgépes konstrukciók illeszthetők.
A vezérmûveletet jelentő bálázás mind szögletes, mind pedig hengeres formát előállító gépekkel elvégezhető. A konstrukciós kialakításuk folytán minőségi végterméket könnyebben készítő szögletes nagybálázók, az értékes állatállományú nagyüzemek szenázsellátásának alapgépei. A nagy tömegû és méretû bálákat, vagy a belőlük kialakított rakatokat univerzális bálacsomagolókkal, vagy bálafólia-töltő gépekkel tartósítjuk. A hengeres bálázók közül csak az állandókamrás és szeletelőegységgel kiegészített változatok vehetők figyelembe. A korrekt geometriai alak miatt a hálóval, vagy fóliával kötözött, megfelelő térfogattömeggel és nedvességtartalommal rendelkező bálák tartósításának biztonsága adalékanyagok bevitelével garantálható.
A bálacsomagolás gyakorlata és berendezései
A bálacsomagolási eljárások az előzőekben említett szántóföldi mûveleti oldallal együtt olyan minőségi végtermékek előállítására alkalmasak, melyek a tökéletes anaerob körülményeknek köszönhetően, lényegesen kisebb veszteségekkel jellemezhetők. Ahhoz, hogy a bálacsomagolás folyamata optimális legyen, a bálázott anyagok legfontosabb fizikai tulajdonságait (szárazanyag-tartalom, szálhossz, térfogattömeg) is optimális szinten kell tartani. A rendkezelés hatására a rendben lévő anyagszálak helyzete döntően párhuzamos a kések vágási irányával. A szeletelés hatékonysága ezért alacsony szinten mozog és a jelenlegi késszámok mellett a térfogattömeg mintegy 5%-kal növelhető csak. Mivel a rendgeometria adott, a szeletelés hatékonyságának növelése céljából a fejlesztés a 20 fölötti késszámok irányába mutat. Ezzel további és lényegi térfogattömeg-növekedés érhető el. A rosszul és a gyengén erjeszthető anyagok fermentációját elősegítő és a folyamatot vezénylő adalékanyagok hatásfokának javítása érdekében, a mûködésükhöz eleve meghatározott nedvességtartalmat igénylő, illetve halmazállapotukból adódóan szétosztályozódásra és elhullásra hajlamos granulátumok, háttérbe szorultak. Helyüket ma már a folyadék halmazállapotú és baktérium-, valamint enzimtörzseket tartalmazó biológiai szerek foglalták el. Kipermetezésük hatására kialakuló felületi nedvesség a szálak párhuzamos elrendeződését követő összetapadását és ezzel a tökéletesebb tömörítését segíti elő. Ez, ha minimális mértékben, de tovább növeli a térfogattömeget és ennek köszönhetően nagyobb teljesítményekkel is számolhatunk.
A következőkben ismerkedjünk meg a bálacsomagolás tématerületének jellegzetes módszereivel és berendezéseivel. A traktorok hidraulika rendszeréhez kapcsolt hidromotoros meghajtású bálacsomagolókat két nagy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy ez a meghajtás külön (függesztett, vagy vontatott kivitelek), vagy saját erőgéptől (benzin- és dízelmotoros kivitelek) származik.
A bálákat egyenként befedő, ún. egyedi csomagolást végző csoport tagjai a tekercseléshez szükséges összetett térbeli mozgást a munkaasztallal és/vagy a munkaasztal bálamozgató hengereivel (bizonyos esetekben hevedereivel) és/vagy a tekercselő-előfeszítő mechanizmus segítségével, együttesen állítják elő. A berendezések egyik fele kiszolgálást igényel (Kverneland Silawrap UN 7556, KP-646 stb.), másik fele pedig önkiszolgáló jellegû (pl. Supertino ABS 15 S, M-1610 stb.).
Az említett berendezések közül egyesek a szántóföld (pl. Gemelli 120/3 SPI, Pöttinger RollProfi G 90S stb.), mások pedig a tárolótelepi mûveletek praktikus gépei (pl. Welger FG-15, Wolagri FW 15 stb.).
Különleges esetekben és csak fû csomagolása esetén a munkaasztal szerepét a gyeptarló is átveheti (pl. Pitocchi BRTP).
A csomagoláshoz 1500–1800 m hosszú és 500–750 mm széles, valamint 25–30 µm vastag, speciális összetételû, öntapadós, UV- és fénystabilizált fóliát használunk. A csomagolóanyagot az egy, kettő, vagy három fóliahengert alkalmazó befedési technikákkal, „több-bekezdésû menet” formájában visszük fel. A fedőrétegek tökéletes tapadásának biztosításához a csomagolófólia megfelelő előfeszítése szükséges, mely hossz- és keresztirányú, illetve vastagságbeli méretváltozást is eredményez. A takarmányok értékének és a tárolás időtartamának függvényében kisebb elvárások esetén 8–100 µm-es, kényesebb igények esetén pedig 120–160 µm-es fedőréteg-vastagságokat kell alkalmazni.
A csoportos rendszerû bálacsomagolók konstrukciós kialakításukból adódóan hengeres és/vagy szögletes bálák, illetve a szögletesekből kialakítható rakatok becsomagolására alkalmasak. Mûködési különbség az előzőekkel szemben az, hogy a szintén hidrosztatikus rendszerben, de sajátmotoros meghajtással mûködő berendezések munkaasztalára felhelyezett és tengelyirányban szorosan illesztett, majd tekercselt bálák alkotta úgynevezett „bálahurka” alól a gépek, a tekercselés mozgásviszonyainak függvényében kivándorolnak (pl. Ebko Wrap Liner MT-26, Pomi Kombi Pack stb.).
A mûvelethez a takarmányok minőségének és a tárolás időtartamának, illetve a rakatok nagyságának függvényében 1000 mm széles és 0,030 mm vastag fóliát, több-bekezdésû menetfelvitellel alkalmazunk. Jelen esetben a 0,14–0,18 mm-es vastagabb fedőréteget a takarmányok védelmén túl, a „hurka” megfelelő szilárdsági tulajdonságai teszik szükségessé. A berendezések kiszolgálásához rakodógépek szükségesek, de mûködtetésük távirányítással, akár ugyanazon rakodógépből is megoldható. A gépkonstrukciók jellegzetes típusainak legfontosabb mûszaki és technológiai jellemzőit a táblázatban foglaltuk össze.
A bálacsomagolók fejlesztési irányai
A fejlesztések legfontosabb irányait a teljesítmények növelése mellett a kiszolgálási idők csökkentése határozta meg. A vontatott két-gépes változatok elterjedése a követési hibák, valamint a bálák felvételének bizonytalanságai miatt idővel megrekedt. A következő lépcsőfokot a fejlesztés azon fázisa jelentette, melynél a mûveletek már egy alvázra szerelve valósultak meg. Hazai viszonyaink között a csomagolást a bálázással egy-menetben végrehajtó konstrukcióknak (pl. Göweil G-5020, Vicon RF 130, Krone Combi Pack, Orkel Agronic GP 1250 stb.) azért nincs meghatározó szerepük, mert a bálák lucernatarlóra történő lehelyezése egyrészt sérülések kialakulását eredményezi, másrészt ezek minimalizálása csak nagy mennyiségû fólia felhasználásával oldható meg, illetve a sérülések meghiúsíthatják a tökéletes fermentáció lefolyását, illetve tönkremenetelhez vezethetnek.
A szántóföldön dolgozó gépek esetében a csomagolt bálák tarlóra történő biztonságos lehelyezéséhez speciális konstrukció kifejlesztése vált (pl. Mc Hale 991 BE) szükségessé. Ezzel a mûködési elvvel és módszer segítségével a bálákat, a legtöbb fóliaréteggel rendelkező talpfelületére tudjuk lehelyezni.
A bálacsomagolásra alapozott tartósítási és tárolási eljárás egyik legkényesebb mûvelete a bálák rakodása és szállítása, hisz a csomagolás előtti báladeformáció a tökéletes befedést, a csomagolt bálák deformációja és sérülése pedig az optimális fermentációt, valamint az állagmegóvást fogja veszélyeztetni. A problémák elkerülése céljából a fejlesztés a gépekkel párhuzamosan a speciális megfogó, rakodó és szállító adapterek kidolgozását is megoldotta.
A szálas anyagok csomagolását a bálázással egy kamrában végző konstrukciók (pl. Taarup BIO, Mc Hale Fusion, Göweil stb.) azon túl, hogy a „tarló-problémát” szintén nem oldják meg, a többfunkciós kialakításuk miatt a hazai vevőréteg számára egyelőre túl drágák.
A mûszaki fejlesztés a szálas anyagokon túl megoldotta a szecskázott és szemes takarmányok definiált hengeralakra történő tömörítését, majd az azt követő csomagolását is. A nyugaton már alkalmazott eljárás a kelet-európai régióban csak most kezd bemutatkozni. Optimálisan a kis- és közép, valamint a bérvállalkozásokhoz illeszthető berendezések (Taarup BIO, Orkel, Göweil) elterjedését valószínûleg az irreálisan magas bekerülési költségük fogja behatárolni.
Míg a jobb fajlagos teljesítmény- és energetikai mutatókkal rendelkező csoportos rendszerû csomagoló berendezések egyelőre csak nyugat-európai importból szerezhetők be, addig az egyedi rendszerben csomagoló gépek, valamint a speciális csomagolóanyag-előállítás terén a hazai fejlesztés (KP-646 és M-1610 bálacsomagolók, különböző csomagolóanyagok) is tud már eredményeket felmutatni.
Természetesen a bálacsomagolással kapcsolatban is felmerül az eljárás gazdaságosságának megítélése is. Figyelembe véve, hogy a tárolótelepi használatra kifejlesztett egyszerûbb kialakítású és kiszolgálást igénylő hazai, illetve kelet-európai gépek ára 600 ezer és 2 millió Ft között mozog, valamint a nagyobb teljesítményû és önkiszolgáló, egyedi rendszerû bálacsomagolók ára (főleg a szögletes bálák tartósítása esetén) eléri a 6–10 millió Ft-ot, sőt az univerzális, csoportos rendszerben dolgozó berendezések ára pedig megközelíti a 40–50 millió Ft-ot, az adott berendezések technológiai folyamatban elfoglalt helyének szigorú és pontos meghatározása szükséges. Hazai viszonyaink között, ahol a magas táplálóanyag-tartalommal rendelkező lucerna korrekt tartósítása és tárolása a legfontosabb feladat, a szántóföldi bálacsomagolás a jelentkező kiszúrási veszteségek miatt, csak kivételes esetekben (pl. a bálákat talpukra helyező Mc Hale konstrukció) jöhet szóba. Célravezető eljárásnak a bálázást 1-2 órán belül követő és tárolótelepen végrehajtott csomagolás ítélhető. Itt a 35–40% szárazanyag-tartalmú és 450–550 kgm-3 térfogattömegû, drága és hosszú ideig tárolandó bálákon 4–6 átfedési tényező esetén, 120–160 µm vastagságú fóliaréteget kell kialakítani. A bálákat a megfelelő geometria létrehozása és megóvása érdekében 3–4 menetszám mellett csak hálóval, vagy fóliával kötözzük, a rakodáshoz és mozgatáshoz pedig csak speciális adaptereket alkalmazzunk. A becsomagolt bálákat megfelelő szisztéma szerint rendezzük kazalba. A helyes előfeszítés hatására bekövetkező fajlagos fóliamegnyúlást és a jelenlegi fóliaárakat figyelembe véve, az egy bálára eső költség 1-2 ezer Ft között alakul. Természetesen a magasabb értékek az import fóliákra vonatkoznak. Annak ellenére, hogy a bálacsomagolás nem tartozik az olcsó eljárások közé, az említett magas költségekkel szemben viszont a technológia biztosította minőségi végtermékek állnak. A silózási technológiák esetében a bálacsomagolást, mint az utolsó kaszálás, értékmentő eljárását is figyelembe lehet venni.
A berendezések helyének megítélése szempontjából a rakodógépes kiszolgálást igénylő és függesztett tárolótelepi gépek a magán- és kisgazdaságok, a vontatott és önkiszolgáló gépek a kis- és középgazdaságok, valamint az univerzális, csoportos rendszerben dolgozó gépek pedig, a nagygazdaságok és vállalkozások berendezései. Természetesen mindhárom kategória berendezései a bérvállalkozásokban és a különböző társulási formákban is gazdaságosan üzemeltethetők. Az egyedi gépekre és komplett technológiai folyamatokra alapozott témakör speciális kérdéseire, az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet számos kiadványában találhatunk részletes magyarázatot.
A cikk szerzője: Bellus Zoltán
