„Minden kukorica gyomirtószer-kombináció annyit ér, amennyi atrazin van benne” – sommázta annak idején a gyomirtás egyik nagy öregje, és a szûkebb szakmai körökben már szállóigévé vált mondás, valljuk be, sok igazságot tartalmazott, hiszen az atrazin hatóanyagú készítmények fél emberöltőt átívelő pályafutásuk után még napjainkban is meghatározó elemei a kukorica gyomirtási technológiáknak. Az atrazin előnyeivel (és hátrányaival) még 2 gyomirtási szezonban élhetünk, 2007 végétől azonban búcsúznunk kell ettől a hatóanyagtól is.
Ma még úgy tûnik, hogy a felhasználóknak nehéz, sőt fájdalmas lesz az atrazinról lemondani, ha időben nem sikerül „rendszerbe állítani” olyan hatóanyagokat, amelyek hozzá hasonlóan szelektívek, széles hatásspektrummal és tartamhatással rendelkeznek, rugalmasan felhasználhatók és még gazdaságosak is. A kiút keresése már elkezdődött, az egyik lehetőség, hogy az atrazint egy másik szimmetrikus triazinnal, nevezetesen a terbutilazinnal pótolják. Ez a hatóanyag sem új a kukorica gyomirtásában, csak eddig háttérbe szorult. Úgy tûnik önmagában felhasználva ez később sem lesz másként, de kombinációkban alkalmazva már hatékonyabban betöltheti az atrazin szerepét. Ennek szellemében állított elő a Syngenta egy új, terbutilazint is tartalmazó herbicid kombinációt, amely Magyarországon Lumax néven kapott forgalomba hozatali és felhasználási engedélyt 2004-ben. Az új herbicid kombináció létrehozásának alapja a szintén Syngenta fejlesztésû, már jól ismert (2002-től engedélyezett) mezotrion (Callisto 4 SC) és az S-metolaklór (Dual Gold 960 EC) hatóanyagok voltak. A 2001-től 2004-ig terjedő időszakban mind a Callisto 4 SC, mind a Lumax hatósági engedélyeztetési és technológia fejlesztési vizsgálatainak a Komárom-Esztergom Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat aktív részese volt.
A Lumax preemergens és korai posztemergens kijuttatása egyaránt engedélyezett és hatékony eljárás, hogy ebben az írásban miért csak a korai posztemergens felhasználásáról esik szó, annak fő oka: a köles (Panicum miliaceum L.) elterjedése a megye kukoricavetéseiben. Komárom-Esztergom megye köztudottan köles „nagyhatalom”, a kísérleti munka szempontjából ez praktikusan azt jelenti, hogy minden itt vizsgált kukorica herbicid automatikusan megmérettetik a köles ellen is. Az sem újdonság, hogy a legtöbb gyomirtó szer csak akkor hatékony a köles ellen, ha a talajon és a levélen keresztüli hatással is rendelkezik, és ez együttesen hasznosul, például korai posztemergens kijuttatással. Ha ez a két hatás a rossz időzítés miatt szétválik (csak pre, vagy a gyomnövény gyökérváltása utáni posztemergens alkalmazás) a hatékonyság a köles ellen drasztikusan csökken. Az előzetes vizsgálataink során ezek a feltételek pontról pontra beigazolódtak a Callisto kombinációk és a Lumax esetében is, így 2004-ben már csak az egyedül hatékony korai posztemergens kijuttatással vizsgáltuk a Lumax-ot, elsődleges célunk a köles elleni hatékonyság további növelése volt.
A kísérletben a Lumax 4,0 l/ha alapdózisban 0,1 l/ha Extravon adalékanyaggal kiegészítve, valamint 4,5 l/ha középdózisban önmagában és 0.1 l/ha Extravon adalékanyaggal kiegészítve szerepelt. Ezeket a kezeléseket a szintén korai posztemergensen kijuttatott Callisto 4 SC 0,3 l/ha + Dual Gold 960 EC 1,5 l/ha + Gesaprim 90 WG 0,5 kg/ha (korábbiakban is jól bevált) kombinációval hasonlítottuk össze. A kipermetezéseket 0,1 ha-os parcellákon Tee Jet 110 04-es szórófejekkel felszerelt szántóföldi permetezőgéppel, 300 l/ha permetlé mennyiséggel hajtottuk végre 2004. május 11-én. A kísérleti terület kölessel (PANMI) erősen és egyenletesen fertőzött volt, helyenként a csíranövények száma elérte 800–1000 db/m2-t. A köles mellett lényegesen kisebb egyedszámmal megtalálható volt még a pirók ujjasmuhar (DIGSA) és közönséges kakaslábfû (ECHCR)is. A többi magról kelő gyom is háttérbe szorult a kölessel szemben, kevés számú (de értékelhető mennyiségû) karcsú disznóparéj (AMACH), fehér libatop (CHEAL) és a megye kukoricásaiból elmaradhatatlan csattanó maszlag (DATST) képviselte a kétszikûeket. A kipermetezés idejét a köles optimális (azaz gyökérváltás előtti) fejlettsége határozta meg, ekkor a 2–3 leveles kukoricaállományban a magról kelő egyszikûek még 1–3 leveles, a kétszikûek sziklevelestől a 4 levelesig terjedő fejlettséget értek el. A kísérlet beállításakor nem csak a kultúrnövény és a gyomok fejlődésének kedveztek a meteorológiai (elsősorban a csapadék) viszonyok, hanem a talajherbicidek reziduális hatása is erőteljes volt. Ebben az időszakban az a termelő, aki két esős nap között véletlenül „rá tudott menni” permetezőgéppel a kukorica táblájára, látványos gyomirtó (és néha fitotoxikus) hatásban gyönyörködhetett. Így történt ez kísérletünkben is, az eredmények alapján úgy tûnik, hogy a Lumax hatáskifejtését semmi sem gátolta, ez az állítás számszerûen az 1. táblázatából látható. Számunkra a legfajsúlyosabb eredmény az volt, hogy a Lumax 4,5 l/ha dózisban nagyon jó eredménnyel irtotta a kölest: a gyomnövények már a kezelést követő 10. napon elhaltak (1. ábra), és nem volt számottevő újrakelés a tenyészidőszak folyamán sem.
Ez a jó tartamhatás mindegyik kezelésre közel azonos mértékben jellemző volt, erre már csak rásegített a tenyészidőszak második felében uralkodó aszályos időjárás. A Lumax 4,5 l/ha Extravon adalékanyaggal kiegészítve egy árnyalattal még hatékonyabbnak bizonyult a köles ellen, de látványos hatékonyság növekedést az optimális fenológiai és időjárási körülmények miatt nem tapasztaltunk (kedvezőtlenebb körülmények között feltehetően jelentősebb lett volna ez a különbség). Az alacsonyabb, 4,0 l/ha dózisban a Lumax Extravon (0,1 l/ha) adalékanyaggal kiegészítve jó (95%) hatásfokkal irtotta a kölest, gyakorlatilag a standard Callisto 4 SC 0,3 l/ha + Dual Gold 960 EC 1,5 l/ha + Gesaprim 90 WG 0,5 kg/ha kombinációval azonos mértékben. Ez üzemi szempontból a köles ellen még mindig nagyon jó eredménynek számít, de megjegyezendő, hogy ilyen mértékû kölesfertőzés esetén elengedhetetlen ez a hatékonysági szint. A kísérleti területen előforduló más magról kelő egy- és kétszikû gyomfajok elleni hatás részletezése teljesen szükségtelen, hiszen az értékelő táblázatból jól látható, hogy a kezelések kitûnően, 100%-os hatékonysággal irtották ezeket a fajokat.
A kipermetezés időszakában uralkodó rendkívül csapadékos időjárás és az adalékanyag használata próbára tette a vizsgált készítmények szelektivitását is, de az eredmény nagyon kedvezően alakult. Gyakorlatilag sem a Lumax kezelések, sem a Callisto kombináció nem károsították a kukoricát, ennek ellenére minden kezelésben jól észlelhető határozott fitotoxikus tünetek keletkeztek (fotó), melyek enyhe levélperzselés és kisebb mértékben acetanilid tünetek formájában jelentkeztek, de a kukorica 1-2 hét alatt „kinőtte” ezeket.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Lumax korai posztemergensen – a kukorica kezdődő 3 leveles állapotáig – kijuttatva jól irtja a gyökérváltás előtti állapotban lévő kölest és más magról kelő egyszikûeket valamint a 2–6 leveles magról kelő kétszikûeket. A készítmény kedvező szelektivitással rendelkezik, az Extravon hozzáadása sem növeli számottevő mértékben a fitotoxikus hatást.
„Minden kukorica gyomirtószer-kombináció annyit ér, amennyi ……….” , a vizsgálatunk eredményei egy behelyettesíthető választ megfogalmaztak, de, a cikk mottójául választott mondás kipontozott részére az atrazin után felkerülni, minden új hatóanyagnak nagy kihívás marad.
A cikk szerzője: Gracza Lajos
