A súlygyarapodásra történő szelekció során általában azokat az egyedeket választják ki, amelyek ezt a korlátot valamelyest átlépik. Emiatt a gyakorlatban a napi takarmányadag 5–10%-os korlátozása mellett is hasonló súlygyarapodást érhetnek el a nyulak, mint az ad libitum takarmányozott társaik. A többletmunka és odafigyelés eredménye a tápfelhasználás kismértékû csökkentése. A fogyasztás korlátozásának azonban fontosabb szerepe is lehet.
A nyulak 18–19 napos korukban kezdenek szilárd takarmányt fogyasztani. Ezt követően a felvett takarmány mennyisége folyamatosan emelkedik. Különösen korai elválasztásnál, a tej helyett ugrásszerûen több tápot esznek meg. Ez épp abban az időszakban történik, amikor az emésztőrendszer még nem alakult át teljesen a szilárd takarmány emésztésére. Ebben az időszakban a gyomor pH-ja 5–6-ról 1,8–2,1-re esik le, a tejjel szemben a szilárd takarmány emésztéséhez szükséges enzimek termelődése megemelkedik, a vakbélflóra és a cékotrófia kialakul. Ekkor a szükségesnél nagyobb mennyiségû takarmány felvétele, különösen akkor, ha a keményítő tartalma is magasabb a kívánatosnál, hátrányos lehet: emésztőrendszeri problémák, hasmenés léphet fel, ami végeredményben az elhullás megemelkedéséhez vezet.
E problémák megelőzésének egyik módja a fiatal nyulak visszafogottabb takarmányozása lehet. A nyulak rövid ideig tartó takarmánykorlátozása az emberek fogyókúrájához hasonlítható. Addig, amíg ügyelnek a táplálkozásra, látványos eredmények érhetők el. Attól a pillanattól kezdve, hogy a fogyókúrát befejezik, nem csak a korábban leadott kilókat, hanem még ennél nagyobb súlyt is felvesznek. Több kísérlet eredménye bizonyítja, hogy a választás után korlátozottan takarmányozott nyulakban kedvezően változtak az emésztésélettani paraméterek. Amint a 1. táblázat adatai mutatják, 20 napig tartó korlátozás esetén – a napi tápadagtól függően – csökkent a súlygyarapodás és 80–60%-os visszafogás esetén látványosan mérséklődött az elhullás is.
A korlátozás abbahagyását követően, több más szerző eredményével megegyezően, a növekedésben jelentős kompenzálást figyeltek meg, ami a takarmányértékesítést is nagyon kedvezően befolyásolta. Az elhullás viszont egy kissé megemelkedett (1. táblázat).
Az egész hizlalási időszakra vetítve a súlygyarapodás kissé csökkent, hasonló mértékben javult a takarmányértékesítés, 80 és 70%-os korlátozás esetén 4–5%-kal csökkent a vágósúly és kisebb lett a mortalitás (1. táblázat).
Egy másik kísérletben a választás után két vagy három hétig 70%-ra korlátozták a takarmányfogyasztást, majd a hizlalás befejezéséig ad libitum takarmányozták a nyulakat.
A 2. táblázatban összefoglalt eredményekből látható, hogy az egy héttel tovább tartó korlátozás már csak kismértékben rontotta a növekedést. A 76 napos testsúly 5, illetve 6%-kal csökkent, a takarmányértékesítés pedig csak a 3 hétig tartó korlátozás esetén javult. A vágási kitermelés kissé csökkent, de a karkaszon belül nőtt a hátulsó rész (a combok) aránya, és számottevően csökkent a zsírdepó (vese és vállövi zsír) mennyisége.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a választás után néhány hétig tartó takarmánykorlátozás eredményeként a növekedés jelentős csökkenésével párhuzamosan az emésztésélettani paraméterek kedvezőbben alakulnak, aminek eredményeként számottevően csökkenhet az elhullás.
A korlátozás abbahagyását követően figyelemre méltó kompenzációs növekedés figyelhető meg és emiatt csak 4–6%-kal csökken a vágósúly, míg az egész hizlalási időszakra vetített takarmányértékesítés és az elhullás javul.
A korlátozás megszûnte után az elhullás megemelkedhet. Ennek valószínûleg az az oka, hogy az addig éhező nyulak hirtelen „bezabálhatnak”. Saját kísérletünkben megfigyeltük, hogy a korlátozás utáni napon a nyulak lényegesen több tápot fogyasztottak, mint a kontrollcsoport egyedei. Ez a megfigyelés arra hívja fel a figyelmet, hogy a korlátozást nem lehet hirtelen abbahagyni. Legalább egy hétig a kontrollcsoport fogyasztásával megegyező takarmányadagot célszerû adni, majd azt követően a korlátozás teljesen megszüntethető.
A több vonatkozásban kedvező eredmények ellenére még nincs pontosan kidolgozott technológia. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen mértékû és időtartamú takarmánykorlátozás adja a legjobb eredményt. Az viszont egyértelmûen megállapíthatjuk, hogy 2–3 hétig 70–80%-os takarmány-visszafogás, majd egy hétig a túlfogyasztás megakadályozása kedvezően hat a túlélésre és a takarmányértékesítésre úgy, hogy emellett csak néhány százalékkal csökken a vágósúly.
A cikk szerzője: Dr. Szendrő Zsolt
