A vetőmagtisztítások még most zajlanak, a fémzárolások, a vetőmag-minősítés végrehajtása részben még előttünk álló feladat. Amit a vetőmag-előállítás termelési adataiból látni lehet, az röviden csak annyi, hogy vetőmaghiánnyal – különösen a jelentősebb fajok esetében – nem kell számolni, legalábbis egyelőre.
A „legalábbis egyelőre” kifejezést sajnos az őszi kalászosok vetőmag-felhasználásának kedvezőtlen tapasztalatai íratják le velem. A kalászosok vetőmag-előállításában a 2004. év az elmúlt időszak legeredményesebb évei közé sorolható (táblázat).
Kalászosokból a betakarított termés nagyságra, és minőségre is jobb volt, mint az előző évek eredményei. Őszi búzából pl. 293 ezer tonna vetőmag nyersáru állt rendelkezésre, ebből 200–205 ezer t fémzárolt vetőmagot lehet előállítani. Ténylegesen mintegy 160 ezer t fémzárolására került sor. Ebből a Vetőmag Szövetség és Terméktanács tagságától származó adatjelentések alapján kb. 130 ezer t került felhasználásra, vetésre. A maradványkészlet magas, és a vetőmag-előállítóknak ez vitathatatlanul gondot jelent. De nem ez a fő probléma, mert a fémzárolás (vetőmag-minősítés) érvényességi ideje az EU jogszabályi előírások alapján módosult, így 2005-ben ez a vetőmag zavartalanul értékesíthető. A kitûnő minőség biztosíték arra, hogy 2005. év őszén elvetve jó növényállományt kapnak a felhasználók. A 2005. évi vetőmagszemlék során a szaporító terület nagyságát azonban mérsékelni kell.
Mi volt az oka az alacsony vetőmaghasználatnak?
• A 2004. évi árubúzatermés tetszetős, szép volt. A gazdálkodók kisebb ráfordítással csinálhattak ebből saját célra vetőmagot, megspórolva ezzel a fémzárolt vetőmag beszerzését, az ún. vetőmag-felújítást.
• A gazdálkodók pénzhiányra hivatkoztak a vetőmag megvásárlásának elmaradásakor. Ezt azonban érdemes körbejárni.
• A vetőmag-forgalmazók legtöbbször halasztott fizetési feltételekkel álltak megszokott vevőik rendelkezésére.
• A 2004. évi magas átlagtermés és az intervenciós értékesítés lehetősége biztos jövedelmet jelentett (ígért) a gazdálkodóknak. A hektáronkénti jövedelem elvben jelentősen meghaladta az előző évek bevételeit.
• A gazdálkodók számára az „üzenetek” nem a mennyiségi és minőségi versenyhelyzet felismerése és felvállalása irányában hatnak.
Az intervenciós minőségi küszöb értékeket a gazdálkodók teljesíteni tudják a gazdálkodók feltételezése szerint úgy, hogy ehhez nincs szükség a nemesített, fémzárolt vetőmaghasználatra. Ezt a szemléletet nem cáfolja meg a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” (4/2004. (I. 13.), 156/2004. (X. 27.) FVM rendeletek) követelményei. E jogszabályok nem a termés mennyiségét és minőségét tekintik elsődleges célnak, hanem a környezetvédelmi követelmények teljesítését. A jogszabály követi az EU jogalkotási előírásait és nem veszi figyelembe, hogy ott kiválóan felszerelt, anyagilag biztos lábakon álló gazdaságok mûködnek, ahol nyilvánvaló a fémzárolt vetőmag használata, a minőségi vetőmag-felújítás. Ezért e rendeletben szó sincsen a minőségi vetőmag-használatról, mint a homogén árualap megtermesztésének alapfeltételéről. Pedig a gabona intervenciós rendszer mûködtetésének része, hogy olyan minőségi, származási igazolással rendelkező árualap kerüljön megtermelésre, ami iránt szabadpiaci kereslet alakul ki. Intervencióra az kerül, ami kiesik a szabadpiac versenyéből. Az intervenciós árral azonos, magasabb árat kínáljanak a felhasználói piac képviselői. Mindezeknek következménye, hogy a magyar gazdálkodók az intervenció számára termeltek, hogy az EU jelenlegi intervenciós készleteinek 40%-át az idei magyar termés képezi és, hogy természetesen nincsen elegendő intervenciós raktárunk. Célszerû volna a minőségi kenyérgabona-termesztésnek fokozottabb ösztönzése. El kellene érni, hogy adottságaink kihasználásával az EU minőségi búza igényeinek kielégítésére rendezkedjünk be, és ne legyen termelési célunk meghatározója az intervenciós árualap előállítása, mert erre más is képes. Mindez elképzelhetetlen a fémzárolt, fajtatiszta vetőmag fokozottabb felhasználása nélkül.
Sajnos a fémzárolt, fajtatiszta vetőmaghasználatának visszaesése más önmegtermékenyülő fajokra is jellemző. 2005 tavaszán a zöldborsótermesztésnél várható a saját előállítású mag visszavetésének növekedése. Most ott fog jelentős fémzárolt vetőmag visszamaradni.
A belföldi fémzárolt fajtatiszta vetőmagvak iránti kereslet visszaesésének csak egyik következménye a megtermelt árualap minőségének csökkenése, és közvetve mezőgazdaságunk versenyképtelenségének hanyatlása. Másik probléma, hogy a szaporító területek csökkenése a hazai vetőmag-kínálati piacot is veszélyezteti. Márpedig ha az „import” kínálatra kényszerülünk rá, árban is, de minőségben is vesztesek lehetnek a magyar gazdálkodók, különösen ha figyelembe vesszük kontinentális termesztési körülményeinket és azt, hogy az import fajták alkalmazkodó képessége eltérő lehet.
Kalászosok után a második legnagyobb szaporító területtel a kukorica rendelkezik Magyarországon. Biztonsággal állíthatjuk, hogy Európa legjobb kukoricafajtái között válogathatnak a hazai termelők. Az országot járva úton-útfélen félüzemi kísérleteken keresztül mutatkoznak be a fajták és kínálják magukat. A fajta- és vetőmagkínálat rendelkezésre áll. Ráadásul a kukorica úgynevezett kozmopolita faj, ami röviden azt jelenti, hogy könnyebben alkalmazkodik a változó feltételekhez. Ma fajtáink teljesítőképességének 50–60%-át használjuk csak ki, vagyis a termésnövekedés nem elsősorban a fajtán, hanem a termesztési viszonyokon, agrotechnikán múlik. 2005-től a kukoricánál egy új jelenségre kell a hazai gazdálkodók figyelmét felhívni. Európában megjelentek a genetikailag módosított fajták (GMO). Ezeknél a kívánt többlet, tulajdonságot hordozó örökletes anyagot, az idegen fajokból átvett tulajdonságot hordozó gének biztosítják. Az általuk termelődő ellenanyag (méreg) oldja meg a kívánt védekezési folyamatot. A világ jelentős része azonban fél e tulajdonsághordozók esetleges megszökésétől, más (esetleg emberi) szervezetbe beépülésétől. A félelem jogos, vagy jogtalanságára nem térnék ki. Egy biztos: jelenleg a GM-fajták termése igen nehezen értékesíthető. Kukoricatermesztés során – ha van igény a GMO-ra – olyan termesztési előírásokat és garanciális feltételeket kell bevezetni, ami a hagyományos hibridek és GM-fajták együttélését (koegzisztenciáját) maradéktalanul biztosítja. Ha ez nem mûködik, az idegen megtermékenyülés jellegéből adódóan a hagyományos kukoricafajták is kapnak GMO-állományról pollent, megtermékenyülnek, szennyeződnek és termésük eladhatatlanná válik. Az érdekek eltérőek. Nekünk – egyelőre – az az érdekünk, hogy GMO-mentes árukukoricánk és hibridkukorica vetőmagunk maradjon, és így eladható legyen. Elképzelhető, hogy ettől jelentősen eltérő érdekek is mûködésbe lépnek. Most hely hiányában e kérdéskörről részletesebben nem számolhatok be.
Minden módon fel kell azonban a magyarországi gazdálkodók figyelmét hívni, hogy amíg a jogszabályon keresztül az egymás melletti termesztés feltétele nem alakul ki, semmilyen körülmények között se vessenek el olyan kukoricát, amelynek GMO-mentességéről nem győződhetnek meg. Ne engedjék meg, hogy későbbi, választási lehetőségüket feláldozzák és közremûködésükkel GMO-fertőzés következzen be, mert ez jóvátehetetlen következményeket jelent.
A cikk szerzője: dr. Hullán Tibor
