Az utóbbi évtizedben azonban a kukorica termésátlagunk 4 t/ha-ra csökkent, a genetikai haladás 37-40 kg/ha/év, a termésingadozás mértéke 30-50 %, ami rendkívül kedvezőtlen.



Az EU-hoz való csatlakozást követően a kukoricatermesztésünk kedvező helyzetbe kerülhetne, hiszen az EU kukoricából importőr, sajnos azonban a kukorica termésátlaga Magyarországon 5 t/ha-al marad el az EU termésátlagától (1. ábra). Az alacsony termésátlagunk és az igen magas termésingadozásunk több tényezőre vezethető vissza. A globális felmelegedés következtében nőtt a száraz, aszályos évjáratok gyakorisága, rendkívül kedvezőtlen a csapadék tenyészidőbeni eloszlása (IV-IX. hó), csökkent a kemikáliák felhasználása. A mûtrágya-felhasználásunk a korábbi 280 kg/ha/évről 82 kg/ha/évre csökkent, ennek is a 90 %-a nitrogén. Rendkívül elhanyagolják a P, K visszapótlást és a talajvizsgálatokat, pedig éppen a kedvezőtlen csapadékviszonyok miatt is fontos lenne a talaj tápanyagellátottságához és a növény igényéhez igazodó harmonikus NPK tápanyag-visszapótlás.



A globális felmelegedés következtében nő a melegigényes gyomok terjedése (parlagfû, disznóparéj, libatop, datura, szerbtövis, selyemmályva, stb.) és a mediterrán származású gyapottok bagolylepke és lárvája kártétele. Megjelent az amerikai kukoricabogár, amely állandó veszélyforrást jelent.



A termesztési tényezők közül egyedül a biológiai alapok, a termesztett hibridek azok, melyek kedvező feltételeket jelentenek, rendkívül kedvező tulajdonságokkal rendelkező hibridek vannak köztermesztésben.



Az aszály kedvezőtlen hatásának mérséklése szempontjából is fontos, hogy

• az adott ökológiai viszonyokhoz legjobban igazodó, jó alkalmazkodó képességû hibridet válasszunk,
• okszerû vetésváltást kell biztosítani, amely az amerikai kukoricabogár ellen is a leghatásosabb védelmet jelenti,
• víztakarékos talajmûvelést is harmonikus NPK tápanyagellátást biztosítsunk,
• a korábbinál kisebb tőszámot kell alkalmazni,
• hatékonyabb növényvédelmet és vegyszeres gyomirtást kell alkalmazni.

A kukorica legkedvezőbb előveteménye trikultúrában (borsó - búza - kukorica) a búza volt. Monokultúrás termesztésnél 2-4 t/ha-al is csökkent - aszályos évjáratokban - a termés a vetésváltásban termesztett kukoricához viszonyítva. Monokultúrás termesztésnél csökkent a talajélet, csökkent a talajtermékenység, jelentősen csökkent a kukoricaszem Zn-tartalma, ami terméslimitáló tényező, illetve beltartalmi értékcsökkenést okoz.



Új vetési technológia:



A vetésidő hatása a kukorica termésére és a betakarításkori szemnedvesség-tartalmára jelentős. a vetésidő és a termés közötti összefüggést befolyásolja a csapadék tenyészidőbeni eloszlása. Előfordul, hogy ha a tenyészidő második fele csapadékosabb a megkésett vetésidőben kapjuk a nagyobb termést, de ebben az esetben nagyobb a betakarításkori szemnedvesség-tartalom is. Ettől sokkal lényegesebb a vetésidő és a betakarításkori szemnedvesség-tartalom közötti igen szoros szignifikáns összefüggés.



Három vetésidőt alkalmazva (IV. 5-10, IV. 20-25, V. 45-47) a korai vetésidőben 5-10 %-kal tudtuk csökkenteni a betakarításkori szemnedvesség-tartalmat. Korai vetésre a jó csírázáskori hidegtûréssel rendelkező, jó Cold-teszt értékû hibridek alkalmasak (pl. PR37A24, PR37M81, PR37M34, Danella és Florencia hibridek), melyeket a biológiai határokon elül akár két héttel is korábban vethetünk (8-10 oC-os talajhőmérsékletnél) (2. ábra).



A globális felmelegedés következtében az utóbbi években már április 5-10 között a talajhőmérséklet (0-5 cm réteg) elérte a 10 oC-ot. Ez a tény is a kukorica optimális vetésidejével kapcsolatos korábbi ismeretünk átértékelését teszi szükségessé.



A rövidebb tenyészidejû hibrideknek szélesebb az optimális vetésidő intervalluma.



A hosszabb tenyészidejû hibrideknek nagyobb a potenciális termőképessége, de a terméstöbbletet elviheti a szárítási költség. A korábbi vetésidővel 10-40 ezer forinttal tudtuk csökkenteni a hektáronkénti szárítási költséget.



A tőszám a termést nagymértékben meghatározó tényező. A tőszámnövelés hatására az egyedi produkció csökken, de a területegységre eső termés egy bizonyos pontig (az optimális tőszámig) nő. Az optimális tőszámot meghatározza a hibrid genetikai tulajdonsága, a termőhelyi adottság, az évjárat hatása, továbbá a víz- és a tápanyagellátás mértéke.



Az utóbbi időben nőtt az aszályos évjáratok gyakorisága, csökkent a tápanyagvisszapótlás mértéke, ezért csökkenteni kell a korábban alkalmazott tőszámot (3. ábra).

Nem elég a hibrideknek az optimális tőszámát, hanem a tőszámoptimum intervallumát is meg kell határozni, pl.

A termésbiztonság érdekében a termesztés során az optimum intervallum alsó értékét kell alkalmazni, felfelé eltérni csak öntözés esetén célszerû.



Vannak nagy tőszámot nem igénylő, de jó egyedi produkcióval rendelkező, többcsövûsége hajlamos hibridek (pl. Reseda, Colomba, DK 471, PR36R10, Mv Maraton, Florencia). Ezek jelentősége a jövőben nőni fog, mivel ezen hibridek termésbiztonsága aszályos években is kedvező, kedvező években viszont nem a fattyúhajtást, hanem a második vagy harmadik csövet fejleszti.



Az optimálisnál nagyobb tőszám esetén nőtt az állomány vízigénye, nőtt az aszályérzékenység, nőtt a meddő tövek részaránya, csökken a termés, továbbá 4-6 %-al nagyobb a betakarításkori szemnedvesség-tartalom, mivel a kukorica levélzete a kényszerérés következtében korán leszáradt.



A kukoricahibridek termőképessége, természetes tápanyagfeltáró és hasznosító képessége, továbbá a trágyareakciójuk nagymértékben eltérő.



Azok a hibridek értékesebben, amelyek már a kisebb NPK mûtrágyakezelésnél is kiemelkedő termés elérésére képesek. Ez a kedvező tulajdonság összefügghet a hibrid NRA kapacitásával, a gyökér tömegével, vagy a gyökérszőrök felületének abszorpciós kapacitásával. A céltudatos nemesítői munka következtében a nitrogén agroökológiai optimuma a korábbi 180 kg/ha-ról 120 kg/ha-ra csökkent.

Az aszályos években nem az NPK mûtrágyaadag nagysága, hanem a harmonikus aránya bizonyult meghatározónak.



Az N 40, P2O5 25, K2O 30 kg/ha hatóanyag kezeléssel a kontroll (mûtrágyázás nélküli) kezeléshez viszonyítva 3-4 t/ha termésnövekedést értünk el, még ha az említett mûtrágyaadagot megdupláztuk a termés már csak 0,5-1,0 t/ha-al nőtt.



Eltérő intenzitású technológiai változatokat kell kialakítani, de az ökológiai adottságoknak és a ráfordítás intenzitásának megfelelő hibridet kell választani.



A jövőben a megfelelő vetésváltással, harmonikus NPK tápanyag-visszapótlással, a kukorica igényének megfelelő víztakarékos talajmûveléssel, az optimális tőszám biztosításával, a jelenleginél hatékonyabb növényvédelemmel növelhetjük a kukorica termésbiztonságát, továbbá az ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők közötti pozitív interaktív hatások jobb kihasználását.