Az EU bortermelése, küzdelem a túltermelés ellen.



A világ szőlőterülete 7,4 millió ha, bortermése 260-280 millió hl. Ebből 70 millió hl exportra kerül. Az EU a világ legnagyobb bortermelője, exportőre és fogyasztója, bár a csökkenő tendencia itt is érvényesül. A 80-as években még a világ bortermésének 85 %-át adta. Ez az arány napjainkra 62 %-ra csökkent. Ennek megfelelően a világ bortermésének 60 %-át az EU-ban fogyasztják. Ebben benne foglaltatik mintegy 8 millió hl import bor is főként a tengeren túli és kelet-európai országokból. Az előbbiekből kitûnik, hogy jelentős a túltermelés még akkor is, ha a világ borexportjának 71 %-a az EU-ból származik. Ebbe a közegbe kell beilleszkednünk nekünk magyaroknak, akik szintén jelentős exportőrök vagyunk. Nem lenne szerencsés ha exportunk, illetve a csatlakozás után az EU országokba már egyszerûen csak beszállításunk tovább csökkenne. A korábbi szokásos 1,5 millió hl exportunk ugyanis 0,9 millió hl-re zsugorodott, és egységáraink is mérséklődtek.



Az EU bortermése évjárattól függően mintegy 150-180 millió hl, melyet 3,39 millió hektáron állítanak elő. A termésátlag 40-50 hl hektáronként, amely arra utal, hogy messze nem a mennyiségre, hanem a minőségre összpontosítanak. Ennek ellenére a felesleg 20-30 millió hl is lehet éves szinten, melyet a pincékben nem tudnak elhelyezni. Ezért nem könnyû erre a piacra betörni, különösen asztali borral, és különösen jobb évjáratokban. Nem meglepő, hogy az EU a támogatást a túltermelés megelőzésére, a piaci feleslegek levezetésére adja. Ezt tudomásul kell vennünk. Ez alól csak a szerkezet átalakítása képez kivételt.

Nyolc bortermelő ország közül kiemelkedik Franciaország és Olaszország, akik egyenként is 16 millió hl-t exportálnak. Franciaország árbevétele azonban vetélytársánál lényegesen több a pezsgők, és minőségi vörösborok magasabb aránya miatt. (Az export árbevétel 14 %-át a borok, pezsgők adják, meghaladva a búzaexport 8 %-os arányát). Nem elhanyagolható természetesen a német, spanyol, portugál, sőt görög bortermelés és export sem. A velünk együtt csatlakozó országok közül Szlovénia és Ciprus bortermelő, de Csehországban, Szlovákiában is előfordul bortermelés. Ez utóbbiban tokaji bort is előállítanak, mivel a trianoni szerződés a tokaji borvidék három községét Szlovákiához csatolta.

Meg kell említeni, hogy a csemegeszőlő szabályozása az EU-ban a zöldség-gyümölcs ágazatnál szerepel.

A bor ágazat helyzete Magyarországon. Megújulásra van szükség.



A hazai bortermelés a rendszerváltás után jelentős változáson ment keresztül. Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő területek privatizációja átalakította az ágazatot. A tömegtermelésre és rubel elszámolású exportra berendezkedett szőlő és bortermelés nagy része magángazdaságokhoz került, akik egy része képes volt a legkorszerûbb technológiákat meghonosítani, más részük viszont atomizálódott, és alacsonyabb hatékonysággal termel. Az előbbiek egy része az ültetvény mellett pincészetet is fenntart, és minőségi borokkal hódít teret magának.

A 2001-es összeírás visszatükrözi a privatizáció után kialakult helyzetet. A korábban nyilvántartott mintegy 130 ezer ha szőlőültetvény 91 ezer ha-ra zsugorodott. Ezen belül a borvidékek területe 78,6 ezer ha, ahol a termőterület 73,8 ezer ha.

Az ültetvények szétaprózottságát szemlélteti, hogy 227 ezer ültetvényt számláltak össze a 91 ezer ha területen. Ebből 140 ezer db a hegyközségek érdekkörébe tartozik. Az ültetvények 90 %-a, azaz 204 ezer ültetvény fél ha alatti méretû. Ezek a terület 90 %-át mûvelik.



Az ültetvények terület szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy 30 % a fél ha alatti ültetvény, 30 % a fél és öt ha közötti, és 40 % az öt ha fölötti. Az átlagterület a borvidékeken a Balaton-melléki 0,17 ha és az Egri borvidék 1,67 ha-ja között szóródik.

A szőlőterületek 56 %-a a Dunántúlon, 33 %-a Észak-Magyarországon, 11 %-a az Alföldön található.

A hazai borfogyasztás a 80-as évek mélypontja után (20-23 l/fő/év) fokozatosan emelkedett. A 90-es évek elejére a kannás borok térhódítása, valamint a borhamisítás olcsó borainak megjelenése következtében a fogyasztás 33-35 l-re nőtt, majd az elmúlt években 28-30 l/fő-ben stabilizálódott. Ezen belül 70 % az asztali borok, és 30 % a minőségi borok aránya. A könnyebb, gyümölcsillatú, zamatú borok egyre keresettebbek. A vörös borok hódolóinak száma is növekvő tendenciát mutat. A bortermés 75 %-a hazai fogyasztásra kerül, 25 % az export.

A bor a történelem folyamán Magyarország nevezetes kiviteli terméke volt. Jelenleg is számottevő a borexportunk, melynek többsége az EU-ba irányul, és összességében mintegy 60 millió $ bevételt biztosít. Jelentős vásárlónk még Nagy-Britannia, Finnország, Svédország, Lengyelország és Csehország. Szlovákia szőlőlé importjával szerepel partnereink között. Döntő a palackos borok kivitele, de érdemleges a szőlőlé és szőlőmust kivitel is. Importunk lényegében választékbővítési célokat szolgál, mennyisége nem jelentős.

Az európai piacon napjainkra megjelentek a tengeren túli borok. Ezek ellen magas védővámokkal védekezünk mi is, az EU is. Magyarországra 62,9 %-os a védővám, egyes kedvezményes estekben 40 %. Eu tagként mi is a közösségi védővámokat fogjuk alkalmazni harmadik országokkal szemben, amely hordós borok esetén 20%, palackos borok esetén 5 %. Nagy valószínûséggel ezek a látványos palackozású, jó minőségû borok komoly versenytársai lesznek a gyengébb minőségû, és esetenként bizonytalan eredetû magyar asztali boroknak.

Magyar-EU kapcsolatok. Borexportunk vámmentes.



Az első borkereskedelmi megállapodás Magyarország és az EU között 1993-ban jött létre, melyet kétszer is meghosszabbítottak egy-egy évre. 2001-ben azután új bor-és szeszkereskedelmi megállapodást kötöttünk, mely határozatlan időre szól. Az EU kezdetben kedvezményes vámokat biztosított a magyar borok számára, melyet Magyarország hasonlóan viszonzott. A 2001-es szerződés már vámmenteséget garantált meghatározott mennyiségekre. Magyarország vámmentesen vihet az EU-ba 445 ezer hl-t, az EU vámmentesen hozhat Magyarországra 175 ezer hl-t. Látható, hogy az EU kedvezményt nyújt számunkra, mint társult tagok számára. Sajnálatos módon Magyarország egyik évben sem tudta kihasználni a vámmentes mennyiséget, megfelelő árualap hiányában. Ennek megfelelően gyakorlatilag most is minden bor vámmentesen jut be az EU piacára. Ez természetesen fordítva is így van. 2004 május 1 után a mennyiségi korlátozások és vámok hatályon kívül kerülnek, és a bor, illetve szeszesital szállítások teljesen szabadon történhetnek az EU tagországok között. A vámok és mennyiségi korlátok megszüntetésével párhuzamosan el kell törölni az exporttámogatásokat is. A továbbiakban a kereslet-kínálat dönti el, hogy ki, hol, milyen bort tud értékesíteni az EU-n belül.

Az Európai Unió borrendtartása, a közös borpiaci szervezet



A borrendtartás célja a bortermelők tisztességes megélhetésének biztosítása, a korrekt piaci magatartás megkövetelése, a versenyképesség fokozása a nemzetközi piacokon. Ezen belül jelentős feladat a termelés és a fizetőképes kereslet összehangolása.



Kiemelendő, hogy az EU piacszabályozása az asztali borokra terjed ki. A minőségi boroknak beavatkozás nélkül is eladhatóknak kell lenniük. Természetesen az eredet és márka védelme messzemenően megilleti őket is. Az EU nem szól bele a minőségi borok szabályozásába, legfeljebb kereteket ad a versenyegyenlőség biztosítására. A minőségi bor termelésének előírásai tehát nemzeti hatáskörben maradnak. Magyarország számára ily módon lehetőség nyílik a védett termőhelyekről származó neves borok termelésének egyedi szabályozására. Ezekre a borokra az EU-ban minimális természetes alkoholtartalmat, maximális hektáronkénti terméshozamot állapítanak meg. Minőségi bort csak akkor fogadnak el, ha az adott termőhelyen belül érlelik.

A borrendtartásban beavatkozási területei:

1. A szőlőtermelési potenciál szabályozása (területekkel és új telepítésekkel kapcsolatos előírások, a feleslegek piacról történő kivonása a kívánatos termelői árak fenntartása érdekében (lepárlás, export), a piac védelme nem EU országok termelőivel szemben (vámok).

2. A technikai előírások, és a versenysemlegességet biztosító előírások. (mennyiségi és eredet-nyilvántartások, fajtapolitika, borászati technológiák, segédanyagok használata, palackozás, címkézés.)



1. Kivágási és szerkezetátalakítási támogatások.



1976 óta a túltermelés elkerülése érdekében az EU tiltja a borszőlő területek növelését. 1988 óta ez fennáll a minőségi bort termő területekre is. Az 1996/97 évi borpiaci évtől a kivágást már nem a gazdák dönthetik el önhatalmúlag, hanem az adott ország jelölheti ki a kivágandó területeket. Csak a kiöregedett, vagy elavult fajtájú szőlőültetvények újratelepítésének támogatására van lehetőség. Aki viszont igazoltan csökkenti a területet, az kivágási támogatásban részesül attól függően, hogy milyen állapotú volt az adott ültevény. A kivágási támogatás akkor jár, ha a szőlőterület helyett nem telepítenek újat. Elhanyagolt terület kivágási támogatása nem jöhet szóba, és a legkisebb támogatható terület 1000 négyzetméter, vagyis egytized hektár.

A kivágási támogatás 350 ezer Ft (20 hl/ha alatti termésû) és 3 millió Ft (160 hl/ha fölötti termésû szőlőterület) között szóródik, az ültetvény termelési potenciáljától függően.



Magyarországon 2003 az utolsó év, amikor még az 50 %-os nemzeti támogatás volt adható a szőlőterület növelésére. Ezért mintegy 1500 ha telepítés történt. Az ország szőlőterületéhez képest ez nem tekinthető érdemlegesnek, de jóval több, mint amennyi a 90-es években megszokott volt. Ez a terület egyébként pont annyi, mint amennyit az EU egyébként is engedélyez. Egy tagállam évente teljes szőlőterületének 1,5 %-át telepítheti újra. A támogatást azok a gazdálkodók vehetik igénybe, akik termő, de elavult fajtájú ültetvényük helyett telepítenek újat. A nemzeti támogatás sincs kizárva, de ez sem lehet magasabb az EU normánál.



Az elmúlt években Magyarországon sok szőlőt irtottak ki. Ezek pótlására a „fel nem használt újratelepítési jog” nyújt lehetőséget. Esetünkben mintegy 15 ezer ha-ról van szó. Nem kizárt tehát szőlőterületünk növelése, de a bort el is kell adni. Tudni kell, hogy a piacra jutási támogatás az EU-ban nem jöhet szóba.

A fajta-átalakítási támogatás legfeljebb a költségek felére terjed ki, de mivel Magyarországon az egy főre jutó GDP nem éri el az Unió átlagának 75 %-át, a költségek háromnegyed része lehet a maximum. A realitás az EU gyakorlat alapján 7000 Euro, azaz 1,7 millió Ft/ha, amely összeg aligha éri el a kívánatosat, különösen ha figyelembe vesszük, hogy kamattámogatási lehetőség sem lesz. Irányt kell venni tehát az ökológiai programokra, ahol hazai támogatás adható. Ilyen például az osztrák megoldás.



Feleslegek kivonása a piacról, mint árstabilizálás



Nagyobb termés esetén az árak csökkenését úgy igyekeznek megakadályozni, hogy készletek kivonásával csökkentik a piaci kínálatot. Ennek egyik módja a magántárolás alkalmazása.

A bortermelők, pinceszövetkezetek szerződésben vállalják a termék (asztali bor, szőlőmust, szőlőmust sûrítmény, finomított szőlőmust sûrítmény) betárolását meghatározott időre. Az EU Intervenciós Hivatala fedezi a tárolási és kamatköltségeket. A magánraktározás a szerződéskötés utáni napon (december 16-tól) indul, és a következő év november 30-ig tart. A támogatás a tárolási idő lejárta után 3 hónapon belül esedékes. A betárolt bor természetesen a termelő tulajdonában marad. Az ő felelőssége és kockázata, hogy miként tud kivárni egy kedvezőbb piaci helyzetet. Ezek a technikák saját forgótőkét igényelnek a termelőktől.

Az eljáráshoz hasonló mûködik Magyarországon is. Itt a borbetárolók közraktári jegyet kapnak. Ez fedezetét képezi a felvehető éves lejáratú hitelnek, melyre 100 %-os kamattámogatás jár. Ezt a rendszert az EU szabályokhoz kell igazítani.

A feleslegek csökkentését, ezen keresztül az árak stabilizálását szolgálja a bor lepárlás útján történő kivonása a piacról. Az EU évente 12 millió hl asztali bor lepárlását támogatja. Ezzel a szeszpiacon a boralapú alkoholt versenyképessé teszi más (például cukorból készült) alkoholokkal szemben. Az eljárás nem kötelező. Csak 10 hl fölötti tétellel lehet beszállni, de van felső határ is (az elmúlt három borpiaci évben bevallott legnagyobb mennyiség 23 %-a).

A konstrukcióban több szereplő különül el: a bortermelő, a lepárló, a tároló, illetve az EU ntervenciós felvásárló hivatala, kifizető ügynöksége.



Jelentős termékfelesleg, minőségi problémák, ennek következtében vészesen csökkenő árak esetén az úgynevezett krízislepárlást alkalmazzák. Egy adott tagállam kérheti az eljárás bevezetését, minden tagországra nem lép életbe. 2000-2001-ben 7,2 millió hl bor jutott erre a sorsra. Az EU nem csak asztali borokat, de minőségi borokat is felvásárol krízislepárlás céljára. Az előállított alkohol az EU Intervenciós Hivatalának tulajdona lesz, ahol gondoskodnak tárolásáról, illetve későbbi eladásáról. Odafigyelnek, hogy ne zavarják meg az EU szeszpiacát lökésszerû alkohol eladásokkal. Ez az alkohol ezért többnyire tengerentúli exportra megy, főként üzemanyag gyártás céljára.

A krízislepárlásra részletes szabályozás nem készült, a mindenkori helyzetben határozzák meg a feltételeket, és azt, hogy nemzeti támogatás adható-e az akcióhoz. A minimális mennyiség itt is 10 hl.



Egyéb termelésszabályozó és minőségjavító intézkedések

Az EU a törköly és a seprő lepárlására kötelezi a bortermelőket. Az általa lepárlásra megvásárolt melléktermék a belőle előállított bor átlagos alkoholtartalmának legalább 10 %-át kell, hogy tartalmazza. Ezzel a törköly és seprő túlpréselését akadályozzák meg, elkerülve az ilyen irányú minőségrontást, netán borhamisítást. Ha a leszállított melléktermék alkoholtartalma nem éri el az előírt százalékot, akkor azt borból kötelező kipótolni. Várható tehát a borhamisítás visszaszorulása.

A beszállítóknak 3 hónapon belül fizetnek. Az árat többoldalú számítással állapítják meg.



Az EU támogatja a bor alkoholtartalmának kiegészítésére használt mustsûrítményt. Ez egyrészt csökkenti a termelt bor mennyiségét, másrészt csökkenti azok versenyhátrányát, akik nem használhatnak cukrot erre a célra. Az eljárást minőségi borok esetén is szabad alkalmazni. A támogatás a bortermelőket illeti meg. A szőlőmustot szőlőlé készítésére is célszerû felhasználni. Így is csökken a bor mennyisége, illetve javul a szőlőlé versenyképessége. Ez esetben a támogatást a szőlőlé gyártó üzemek kapják.

Az EU engedélyezte Magyarország számára a répacukor felhasználását a must feljavítására.



Az export támogatása



Az asztali borok, likőrborok, szőlőmustok és sûrítmények exportja az EU szőlőtermelő országaiban egységesen támogatott. Az EU körültekintő, több szempontot figyelembe vevő támogatást ad, melyben szerepet játszanak a készletek, várható terméskilátások, szállítási költségek, piaci tendenciák. EU tagként a támogatásra palackos borok esetén is igényt tarthatunk, melyet jelenleg kedvezőtlen WTO szerződésünk tilt. Meg kell azonban említeni, hogy az EU lényegesen alacsonyabb vámjait kell majd nekünk is tudomásul venni, ami élesebb versenyt teremt a hazai piacon a nem EU-ból származó borokkal szemben.



2. Technikai jellegû szabályok



Tíz évente felmérést kell készíteni a fajták nevéről, a tőkék koráról, és azok változásairól. A magyar összeírás 2001-ben történt.



A tízéves felmérés évenkénti kiegészítésére a tagállamok kötelesek szőlőkatasztert vezetni, mely naprakészen mutatja az ültetvény használóját, a területre és termésre vonatkozó adatokat, készleteket, intervenciós támogatásokat, stb.

A termelőknek pincekönyvet kell vezetni, melyben a készleteiket pontosan szerepeltetik. Az adatokat a tagországok rendszeresen jelentik az Európai Bizottságnak. Ez mellett kéthetente tájékoztatást kell nyújtani az asztali borok árának alakulásáról.



A szőlőfajtákat az EU-ban három kategóriába sorolják: ajánlott, engedélyezett, és ideiglenesen engedélyezett fajták. Az ideiglenesen engedélyezett fajtákból készíthető bor, de nem telepíthetők. A be nem sorolt fajtáknak nemcsak a telepítése, de fenntartása is tilos.



A fajták besorolása nemzeti hatáskörbe tartozik, tájékoztatási kötelezettséggel az EU felé. Külön kell felsorolni a minőségi bort adó fajtákat.



Részletes szabályok írják elő a szállítás során használt okmányok és számlák tartalmi követelményeit, valamint a címkéken feltüntetendő információkat. Ezek az információk nem lehetnek megtévesztők a fogyasztókra, és nem sérthetik a piaci verseny korrektségét. Nagyszámú előírás vonatkozik a földrajzi és márkanevek használatára, a palackok formájára, stb.

Ellenőrzés



A szőlészeti és borászati előírások betartása a tagállamok feladata. Az ellenőrzés technikájára alapelveket dolgoztak ki. Magyarországon ez több intézmény feladata lesz. Ezek közül legfontosabb az OMMI, OBI, VPOP, hegyközségek, AKII, Kifizető Ügynökség.

DOC: denominazione di origine controllata ( ellenőrzött eredet-megjelölés)

Dr. Nagy Frigyes