A rendszerváltást követően az elmúlt évtizedekben a világpiacon már évek óta elérhető és részben újonnan megjelent fajták a hazai piacon is fokozatosan megjelentek és teret hódítottak. A különböző fajták mögött széleskörű és többirányú kutatói és nemesítő munka húzódik. A tojóhibridek forgalmazói részletes technológiai ajánlásokat adnak meg madaraikhoz, amelyek kitérnek az etetés, itatás, fűtés, szellőztetés, állategészségügyi megelőzés, világítás, szelektálás, mérlegelés, elvárt testtömegteljesítmény, takarmányozás minden részletére. Ezek a technológiák a takarmányozás vonatkozásában tartalmaznak ugyan kisebb-nagyobb eltéréseket, de mivel a fajták között nincsenek szakadékszerű genetikai különbségek, ezért a bennük található takarmányozási különbségek is megengednek bizonyos mértékű rugalmasságot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az általános takarmányozási előírásokat ne kellene betartani. A következőkben a tojó típusú jércék takarmányozási technológiájának általános irányelveit kíséreljük meg összefoglalni.
Az előnevelési időszak célja, hogy a növekedés fázisainak figyelembe vételével olyan, a korának megfelelő testtömegű jércét kapjunk, amely megfelelő szerkezeti szilárdsággal és erős, jól fejlett csontozattal rendelkezik. Fontos, hogy mindez a legkisebb költséggel történjen, hiszen az előnevelés ideje alatt nem termel bevételt az állomány. A jól megválasztott, helyes takarmányozással olyan tojóhibridet kívánunk termelésbe állítani, amely időben kezd tojni, kevés piacképtelen jércetojást termel, hamar eléri a csúcstermelést és a magaszintû tojástermelést hosszú ideig fenntartja. A céljaink eléréséhez a nevelési időszakra és az állomány fejlődésének folyamatos ellenőrzésére nagy gondot kell fordítani, mivel ebben az időszakban elkövetett hibák a későbbiek során nem kijavíthatóak, és azokat az állatok egész életük során végig hordozni fogják.
A jércetakarmányozás a visszafogott növekedésre alapul. Ennek azért van jelentősége, mert a hajtatott növekedés, takarmányozás hatására felgyorsul az ivarérés, a jércék korán kezdenek el tojni és sokáig csak apró tojásokat tojnak. Kritikus lehet a tojó jércék takarmányozásában a jól megválasztott kiváló minőségû takarmány-alapanyagok használata. A takarmány összetevőinek száraznak, penészektől, gombatoxinoktól, gyommagvaktól és egyéb káros anyagoktól mentesek kell lenni. Jó takarmányt csak válogatott, minőségi alapanyagokból lehet összeállítani.
A jércenevelést a gyakorlatban két részre bontjuk: az indító és a nevelő fázisra.
A tojó jércék nevelésének első indító szakasza elveiben hasonlít a broiler takarmányozáshoz. Élettani háttere a következő: Amikor a csirke megszabadul a tojáshéjától, a fő táplálóanyag forrást a keltetés alatt nem hasznosított egyéb tojásrész jelenti. Ez közvetlenül a kelés előtt a vékonybél kitüremkedéseként bezáródik a has alatti részbe. Keléskor a szikanyag kiteszi a testsúly 20-25 %-át és táplálóanyag kiegészítő szerepe néhány napig tart, ezért már a 4-5 napos csirkének meg kell szereznie azt a képességet, hogy fel tudja venni a külső táplálóanyagokat. Néhány napon belül a kiegészítő szerveknek hatalmas funkcionális és fizikai fejlődésen kell átmenniük, mindez különösen igaz az emésztőrendszerre.
Ebben az időszakban adott táp a húscsirkék tápjánál szegényebb energiában, nyersfehérjében és aminosavakban. A csibe indító tápok jellemzője a 19-20 % körüli nyersfehérje tartalom. A kiegyensúlyozott fehérje ellátásnak központi jelentősége van az állatok genetikailag meghatározott termelőképességének kiaknázásában. A fehérjék aminosavakból épülnek fel, és a különböző fehérjehordozónak az eltérő nyersfehérje tartalma mellett más-más az aminosav összetétele, fehérjeértéke és hasznosíthatósága. Ezért a tápokban nem elég csak a szükséges mennyiségû nyersfehérje tartalmat biztosítani, hanem fontos a szükséges aminosav szintek és arányok beállítására is. A baromfitakarmányoknál a főként limitáló metionin, metionin+cisztin és lizin igényt szokták megadni, illetve a Takarmány Törvény alapaján is ezeknek az aminosavaknak a szintjét kell feltüntetni garantált értékként. A naposcsibék az indító szakaszban a későbbi fázisoknál magasabb energiatartalmú takarmányt kapnak. Az első fázisban 2800-2950 Kcal/kg közötti baromfira számolt metabolizálható energiára van szüksége a jércének a gyors fejlődéshez. A csontozat megfelelő szilárdságának kialakulásához 1-1,1 % kalcium és 0,5-0,7 % összes foszfor tartalmú indító takarmány etetése szükséges. A csibe indító tápok általában magukban foglalják a kokcidiózis néven ismert betegség megelőzésére szolgáló kokcidiosztatikumot. A takarmányokat dercés (dara), vagy ma már sok esetben morzsázott formában etetik, így kihasználva a granulálás kedvező csíraölő és egyéb hatásait. Az indító fázisban általában nem bevett gyakorlat a madarak takarmány felvételének korlátozása, ezért ebben az időszakban ad libitum takarmányozást szokás folytatni. Újszerû szemlélet, hogy a nevelés elején (3-4 hétig) speciális prestarter tápot etetnek, ugyanis a tapasztalatok alapján egyöntetûbb lesz az állomány, a kevesebb az elhullás, az ivarszervek gyorsabban fejlődnek a nevelési időszakban és a madaraknak jobb lesz az ellenálló képessége a különféle betegségekkel szemben. Ezek a tápok a megszokott indító tápokhoz képest magasabb nyersfehérje-, aminosav-, energia- és vitaminszinttel rendelkeznek. A speciális prestarterek tojástermelési ciklus alatti előnyeinek igazolására jelenleg is zajlanak a kutatások.
A jércenevelő szakasz takarmányozásának célja, a korábban említetteknek megfelelően, a madarak növekedésének és fejlődésének okszerû visszafogása és mérséklése. Ezért ebben a szakaszban a kiosztott takarmány mennyiségében, vagy beltartalmában, esetleg mindkettőben korlátozást szoktak végrehajtani. A különböző fajták takarmányozás-technológiai javaslatában ebben a nevelési szakaszban figyelhetők meg a legszembetûnőbb különbségek. Néhány forgalmazó egyfázisú, mások inkább kétfázisú takarmányozást javasolnak a nevelő időszakban. A nevelő időszak kezdetén a jércék csontrendszere fejlődik dinamikusan, majd később a zsigeri- és az ivarszervek kialakulása válik meghatározóvá. A jércenevelő takarmányok az indító tápoknál kevesebb, 15-18 % közötti nyersfehérjét tartalmaznak, és aminosav szintjeik is alacsonyabbak. A nevelő tápok energia tartalma is alacsonyabb az indító tápokénál, általában 2700-2850 Kcal/kg közötti. Természetesen a makroelemek tekintetében nem szabad korlátozást végrehajtani, ezért a tápok kalcium és foszfor szintje hasonló az indító tápokéhoz. A jércenevelő tápok fizikai formáját tekintve nagy szemcseméretû dercés vagy morzsázott formában kell a madarakkal etetni. Általában ezek a takarmányok is tartalmaznak kokcidiosztatikumot, amelyre a kétfázisú takarmányozás esetén a második fázisban már nincs szükség, hiszen addigra kialakul a rezisztencia a betegséggel szemben. A jércenevelő fázist követően a madarak a zökkenőmentes átállás érdekében egy átmeneti előtojó vagy tojó előkészítő takarmányt kapnak. Ennek a fázisnak a legfőbb célja, hogy emeltebb kalcium és aminosav szintjével megteremtse a zökkenő mentes átmenetet a jércenevelési és a tojástermelési időszak között, és a tojástermelés kezdetére feltöltse a madár kalcium raktározásra képes csontjait.
A jérce nevelési időszak takarmányozásának természetesen mindig összhangban kell lenni az alkalmazott világítási programmal és tekintettel kell lenni az állatok tartásmódjára, amely mélyalmos, rácspadlós, vagy ketreces lehet. A nevelt állományok testtömegét rendszeres mérlegelésekkel kell ellenőrizni, ha szükséges akkor módosítani kell a takarmányon vagy a takarmány mennyiségén. Természetesen ma már a jérce tápok is hasonlóan más takarmányokhoz premix kiegészítéssel készülnek, így ezek a takarmányok is minden fázisban tartalmazzák a szükséges vitaminokat és mikroelemeket a madarak szükségletéhez igazodva.
A fentiekből látható, hogy a sikeres jércenevelésnek csak egyik fontos tényezője a takarmányozás a sok közül. Annak érdekében, hogy eredményes jércenevelést és jövedelmező tojástermelést tudjunk végrehajtani nagyon sok egyéb technológiai elemre kell figyelmet fordítani.
Gyenis József – Tóth Szabolcs
