A vetésforgó lényege az előre megtervezett, szakmai ismeretekre alapozódó növényváltás, amely optimálisan hasznosítja a talaj tápanyagkészletét, csökkenti a kártevők és kórokozók fertőzésének és fellépésének a veszélyét, továbbá lehetővé teszi az egyes növények ideális időben történő vetését és betakarítását. Sajnos a termesztő üzemeknek egy jelentős részében vetésforgóról nem beszélhetünk, sokkal inkább jellemző az ötletszerűen végzett, sok esetben átgondolatlan növényváltás. Pedig az árutermelő, de a saját fogyasztásra hasznosított hobby kertekben is a vegyszertakarékos termesztés rá fogja kényszeríteni a gazdákat a vetésforgók alkalmazására

Megkülönböztetünk un. kötött, rugalmas és szabad vetésforgókat attól függően, hogy mennyire mereven tartjuk be az előre megtervezett növényi sorrendet. Az un. merev vetésforgó esetében hosszú évekre előre meghatározzák a termesztendő növények sorrendjét, arányát és az elő- ill. utónövényeket. A nagymértékben váltózó piaci viszonyok miatt, az árutermelő üzemekben a merev vetésforgók alkalmazása nem előnyös. Más a helyzet az önellátásra termelő házikertekben, ahol előre lehet tudni az igényeket, azt, hogy mennyi paradicsomra, paprikára, babra és borsóra lesz szüksége a családnak vagy az ismerősöknek. Ilyen esetben kialakítható egy jól átgondolt, előre megtervezhető növényi sorrend, arány, körforgás ami számos előnnyel jár. Az árutermelő gazdaságokban az ún. rugalmas vetésforgó alkalmazása tûnik napjainkban a leginkább járható útnak, amikor a piaci viszonyoktól függően szükség szerint kisebb változtatásokat alkalmazunk a növények kiválasztásánál, esetleg módosítjuk arányukat, sorrendjüket. A rugalmas vetésforgó egyik változata az ún. keret vetésforgó, amikor a vetésforgó tervezésénél nem egy konkrét növényfajt, hanem egy növénycsoportot nevezünk meg (pl. káposztafélék, gyökérzöldségek, stb.).

Milyen szempontok alapján kell a vetésforgót, a növényváltást megtervezni?

• Hogy tudjuk az adott területet a leggazdaságosabban hasznosítani?
• Mely növények iránt van piaci igény?
• Milyen termesztési kötelezettségeim vannak (pl. szerződések)?
• Mikor kell vetni, és mikor kell betakarítani a növényeket?
• Milyen közös kártevői és milyen közös betegségei vannak az egyes zöldségnövényeknek?
• Milyen növényi sorrenddel hasznosítható legjobban a talaj tápanyagkészlete?
• Mikor kerülnek betakarításra az egyes növénykultúrák, mikor vetjük, ill. ültetjük őket?
• Milyen állapotban hagyják vissza az előnövények a talajt (tarlómaradvány)?
• Melyek azok a közös vagy hasonló termesztési körülmények, amelyek alapján csoportosítani tudjuk az egyes zöldségfajokat, amelyek indokolják közös táblában történő elhelyezésüket?

A piaci és jövedelmi viszonyoktól eltekintve, az egyes növényfajok és növénycsoportok gyakoribb és veszélyesebb betegségeit, kártevőit, a talaj szerkezetével és tápanyag-ellátottságával szemben támasztott igényeiket, továbbá a termesztési technológiában a hasonlóságokat figyelembe véve, a zöldségféléket a következő négy nagy csoportra lehet osztani:

• szerves trágya iránt igényesek (trágyás kapások),
• szerves trágyát nem igénylőket
• és olyan növényeket, amelyek minimális trágyát kívánnak, hisz maguk is javítják a talaj tápanyagkészletét és leforgatásuk után a talaj szerkezetét is. Az egyes csoportokhoz a következő növények tartoznak:
  • Szerves trágyát igénylők:
    • paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, burgonya
    • uborka, dinnye, tök, cukkíni, patisszon
    • kelkáposzta, fejes káposzta, karalábé, karfiol, kelbimbó, brokkoli, leveles kel, vörös káposzta, kínai kel
    • csemegekukorica
    • gumós zeller
    • mángold
    • újzélandi spenót
  • Szerves trágyát nem igénylők:
    • vörös hagyma, póréhagyma, fokhagyma, metélőhagyma
    • fejes saláta, endívia saláta, spenót
    • sárgarépa, petrezselyem, cékla, feketegyökér, paszternák,
    • retek
  • Talajt javító pillangósok:
    • bab, borsó, lóbab, lencse

Az első csoporthoz tartozó növényeket minden esetben frissen szerves trágyázott területre ültessük, mert ezek a növények, amelyek legjobban meghálálják a szerves anyagot. Az azonos sorba írt növényeket semmilyen körülmények között sem tanácsoljuk egymást követően, azonos helyen termeszteni a közös betegségek miatt.

A második csoport növényeit egy – két évvel a szerves trágyázott növények után termesszük, esetenként a frissen trágyázott területen káros fejlődési rendellenességek léphet-nek fel. léphetnek fel.

A pillangósokhoz tartozó növényeket mindig a szerves trágyázott szakasztól időben a legtávolabbra vessük, tekintettel arra, hogy maguk is képesek a talaj tápanyagkészletét javítani.

A csoportosítás más előnyökkel is jár. Az egyes csoportokhoz tartozók más vonatkozásban is hasonlítanak egymáshoz pl. öntözés, fejtrágyázás stb. ami indokolja közeli területen történő elhelyezésüket, hogy egy munkamenetben elvégezhető legyen az ápolásuk és a gondozásuk