A szemenkéntvető gépek felépítése

Az építési mód szempontjából a szemenkéntvető gépcsaládokban függesztett és vontatott kivitelû gépek találhatók meg. A vetőgépek többsége - az európai gyártmányúak - 3-pontos függesztő berendezéssel kapcsolódik az üzemeltető traktorhoz, azonban az amerikai gyártmányok (pl. JOHN DEERE) vontatott kivitelben - az erőgép vonószerkezetéhez kapcsolhatóan - készülnek.

A szemenkénti vetőgépek zártszelvényű vázát gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A legtöbb gépen két járókerék található meg, de - a nagyobb munkaszélességek esetén - vannak négy-, hat-járókerekes változatok is. A különböző munkaszélességű gépek gerendelyei merev és teleszkópos, vagy (szállításkor) hidraulikusan fel/behajtható kivitelben készülnek. Néhány nagyobb munkaszélességű (12-18-soros) vetőgép szállításkor - a gépek tartozékát képező szállítókocsijain - hossztengelye irányában vontatható. A vetőelemek/vetőszerkezetek kivétel nélkül talajkerék hajtásúak. A tőtávolságok átállítása történhet lánckerekek cseréjével, több fokozatú váltóművel, vagy a kettő kombinációjával. A vetőszerkezeteket működtető hajtásátvivő berendezések biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését. A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelűek, átállításuk mechanikus/hidraulikus megoldású. Az egyes vetőszerkezetek a kivetendő mag fajtájához és annak méretéhez igazodó vetőtárcsákkal (celláskerekekkel), vetődobokkal szerelhetők fel.

A vetőelemek felépítése

A vetőelemek (vetőegységek) a gép vázához olyan tartóbilincsekkel és kengyelekkel csatlakoznak, amelyek lehetőséget biztosítanak - a kapásnövények sortávolságának megfelelő - (általában 45-80 cm közötti) átállításukra. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek vetőelemeinek felfüggesztése paralelogramma - némely gépnél paralel-tandem - megoldású, ezáltal a vetőkocsik jól követik a talajfelszín hossz-, és keresztirányú különbségeit. Az elemek egymástól függetlenül is elmozdulhatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélység - elemenkénti - beállítására egy mechanizmus szolgál, de ismeretesek olyan gépek is, ahol a csoroszlya csap/furatos reteszelésével lehet a vetési mélységet változtatni. A soronkénti magládákból a vetőmagvak a különböző kialakítású vetőszerkezetbe kerülnek. A vetőszerkezet előtt helyezkedik el a tárcsás vagy az ékalakú (csúszó) csoroszlya, amelynek feladata a vetőbarázda megnyitása. A barázdába hullott magvakat - rugófeszítésű - takarólapátok takarják be a felső aprómorzsás talajréteggel, majd a különböző megoldású tömörítő kerekek tömörítik vissza a talajfelszínt.

A központi vetőszerkezettel (és központi magtartállyal) rendelkező gépeknél (pl. KÜHNE CYCLO-900) egyetlen „nagy” vetőszerkezet egyszerre több csoroszlyát is kiszolgál. A nagy átmérőjű furatsoros vetődobról (vagy a függőleges tengelyû fekvő cellás-tárcsától) műanyag magvezető csöveket ágaztatnak le az egyes vetőkocsikhoz. A vetőkocsik elején tárcsás csoroszlya-pár nyitja meg a barázdát. A vetőágynyitó tárcsás csoroszlya-párt mélységhatároló kerekek követik, amelyek után egy kúpos kerék - csúszó csoroszlya - alakítja ki a végleges vetőbarázdát. A vetőszerkezetben lévő túlnyomás hatására a vetőmagvak a magvető csöveken keresztül a nedves barázda fenékre kerülnek. A vetőmagvakat egy rugófeszítésű tárcsa-pár takarja be az aprómorzsás talajjal, majd széles tömörítő kerék tömöríti vissza a talajfelszínt.

A vetőelemekre felszerelhető hagyományos művelőeszközök mellett a gyártók mulchba (esetleg bakhátba)-vető, ill. a könnyű és középkötött talajok esetében a direktvető (no-till) csoroszlyákat is ajánlják.

Vetőszerkezetek

A különböző kukorica szemenkénti vetőgépek vetőszerkezetei mechanikus, vagy pneumatikus rendszerűek. Vannak kombinált (pneu-mechanikus) vetőszerkezetű gépek is, azonban ezek az országban nem terjedtek el.

A mechanikus vetőszerkezetű gépek előnye a pontosabb hosszirányú vetésegyenletesség az egyszerű és gyors tőtávolság-átállítás, a kisebb géptömeg és ezzel összefüggésben a viszonylag kisebb gépár. Ezzel szemben ezek a gépek csak kisebb (5-7 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, ezért azonos munkaszélesség esetén területteljesítményük kisebb, mint a pneumatikus vetőgépeké. Az ilyen mechanikus vetőszerkezetű gépeket elsősorban a cukorrépa vetésére használják.

A belső cella-töltődésű és a palást-cellás vetőszerkezetű gépeknél a járókerékről hajtott celláskerék a cellákba/hasítékokba bekerülő vetőmagvakat - a csoroszlya felett - alul kiejti. A palást-cellás vetőszerkezetű gépeknél a cellák körbefutó hasítékában elhelyezett magkilökő ék a magokat lefelé tereli, hogy azok minél rövidebb úton a vetőágyba kerüljenek. A cellákból a felesleges magvakat (bordázott) lesodró henger távolítja el. Egyes géptípusoknál a lesodró henger helyett - állítható - magleválasztó lemezt alkalmaznak.

A merítőkanalas vetőszerkezetű gépeknél a vetőszerkezet kisméretű vezérelt kanalakkal végzi a vetőmagvak adagolását. A kanalak a haladási irányra merőlegesen álló tengely körül forognak a vetőházban. A kanalak - forgás közben - alsó helyzetükben bemerülnek a magtérbe és abból egy-egy szemet kiemelnek. A kiemelt szemet a felső helyzetben elforduló vezérelt kanál a magvezető ejtőcsövön keresztül a csoroszlya által nyitott barázdába juttatja (pl. KINZE).

A szorítóujjas vetőszerkezetek a különböző méretre kalibrált és osztályozott, valamint az osztályozatlan kukorica vetőmag vetésére egyaránt alkalmasak. A talaj közelében elhelyezett, függőleges síkban mozgó szorítóujjas vetőszerkezet vezérelt ujjai a kukoricaszemeket - egyenként - megfogják és az állótárcsa nyílásán át egy cellás kerékbe ejtik. A cellás kerék a magvakat közvetlenül a csoroszlyához vezeti, és azok a talaj közelében - 5-10 cm magasságról - a barázdába hullanak.

Hazánkban a kapásnövények magvainak vetésére - döntő többségben - a pneumatikus vetőszerkezetû szemenkénti vetőgépeket alkalmazzák. Ezeket a gépeket a bonyolultabb vetőszerkezet és tőtávolság átállítás, a nagyobb géptömeg és ennek megfelelően a nagyobb gépár jellemzi. Mindezekkel szemben áll a nagyobb munkasebesség, ennek megfelelően a nagyobb területteljesítmény, valamint a többoldalúság, más növények magvainak vetésére történő alkalmazhatóság. A pneumatikus rendszerû vetőgépek csoportjában a szívó légáramú és a nyomó légáramú gépeket különböztetjük meg.

A szívó légáramú vetőszerkezettel rendelkező gépeknél a gépvázon, a hárompontos függesztő-berendezésnél elhelyezett szívó ventilátor - az üzemeltető erőgép TLT-jéről meghajtva - biztosítja a magfelvételhez szükséges vákuumot. A ventilátor szívóházától gégecsövekkel csatlakoznak az elemenkénti (soronkénti) vetőszerkezetekhez. Az elemenkénti magtartályból a magvak egy átömlő nyíláson keresztül - gravitációs úton - a vetőmagkamrába kerülnek és a vákuum hatására a furatos vetőtárcsa furataira tapadnak. A vetőszerkezeten belül állítható íves, vagy fogazott maglesodrók akadályozzák meg a kettős magkiadagolást. A talajkerékről meghajtott forgó vetőtárcsáról egy magleválasztó sodorja le a magvakat, amelyek a csoroszlya által nyitott barázdába hullanak. A pontosabb magkihelyezés azoknál a gépeknél érhető el, amelyek a vákuum megszünése - a magleválasztása - után a vetőmagvakat a cellás-kerekeikbe hullajtják, s közvetlenül a csoroszlya felett ejtik a vetőbarázdába. A celláskerekek szinkronban forognak a vetőtárcsákkal és így biztosított, hogy minden cellába csak egy vetőmag kerülhessen. A vetőtárcsák a kivetendő magvaknak megfelelően cserélhetők és egy, vagy több furatsorosak lehetnek.

A nyomó légárammal mûködő vetőszerkezetû gépek egyedi (elemenkénti) vagy központi szerkezeti megoldásúak lehetnek. Az elemenkénti vetőszerkezetû gépeknél (pl. BECKER AEROMAT) a magtartályból szabályozható beömlőnyíláson keresztül kerül a vetőmag a forgó - kúpos furatokkal ellátott - celláskerékhez. A cellákba kerülő vetőmagvak közül a folyamatosan nagy sebességû nyomó légáram - a vetőfuratban elhelyezkedő mag kivételével - a fölösleges magvakat „kifújja”, s a forgó vetőcellában - alul - bennmaradt mag a csoroszlya által nyitott vetőbarázdába hullik. Az esetleg beszorult magvakat a celláskerék belső peremén végigfutó hasítékba benyúló, vékony magkilökő lemez juttatja a barázdába. A fúvóka végénél lévő túlnyomás alatt álló teret kiegyenlítő cső köti össze a magtartály felső részével, különben a mag nem tudna beömleni a celláskerékhez.

A nyomó légárammal dolgozó központi dobos vetőszerkezetû (pl. CYCLO 800-900) pneumatikus vetőgépeknél a - központi - magtartályból a vetőmag a tartály alján lévő magbevezető csatornán keresztül jut a vetődobba. A vetőmagvak, az üzemeltető erőgépről hidromotorral meghajtott légszállító ventilátor által létesített túlnyomás hatására, a vetődob forgása közben, annak palástján kiképzett furatsoraira tapadnak. A felesleges magvakat lesodró kefe választja le. A vetődob külső felületén a keresztirányban elhelyezett gumihenger-sor a dobfuratok lefedésével megszünteti a vetőfuratokra ható túlnyomást, s így a magvak a gravitáció és a centrifugális erő hatására - a furatokról leválva - a vetődob palástja alatt lévő, tölcsérszerûen kiszélesedő, magvezető csövekbe hullanak. A vetőmagvakat a magvezető csöveken keresztül kiáramló nagy sebességû levegő a csoroszlyák által nyitott barázdákba továbbítja.

Kiegészítő adapterek, vetésellenőrző készülékek

Valamennyi vetőgépre starter mûtrágya és talajfertőtlenítő-szer kijuttató adapterek szerelhetők fel. Ezeket az adaptereket a gyártók alapgépeikhez (opcióban) ajánlják is. Az adapterek adagolószerkezetei általában mechanikus rendszerûek, toló- vagy bütykös-hengeres megoldásúak, de vannak pneumatikus rendszerû, központi adagolós kivitelek is. A kiegészítő adapterek tartályai mûanyagból (üvegszállal erősített polyészterből) készülnek, s az adagoló szerkezetektől mûanyag csővezetékeken - sávosan - kerül a mûtrágya/talajfertőtlenítő-szer a csoroszlyákhoz. Az adagolószerkezetek meghajtását a járókerekekről biztosítják, s a kijuttatható tápanyag vagy inszekticid mennyisége tág határok között változtatható.

A kukorica szemenkénti vetőgépek kiegészítő berendezései közé tartoznak a vetést ellenőrző készülékek. Ezek a vetőcsoroszlyánál - vagy a vetőtárcsánál - elhelyezett (fotocellás vagy opto-elektrikus) magérzékelőkből, a soronkénti - fény és hang hibakijelzőkből, valamint az üzemeltető erőgép vezetőfülkéjében lévő monitorból állnak. Ezek a berendezések (készülékek) az egyszerû - csak az egyes vetőelemenkénti magkihagyást jelző - készülékek mellett fedélzeti komputeres megoldásúak is lehetnek (vetési sebesség, területteljesítmény kijelzés, üzemóra számlálás, kiadagolt magmennyiség megadása, stb.).

A kapásnövények magvainak vetésére használható - jelenleg is gyártott és forgalmazott - szemenkéntvető gépek főbb mûszaki jellemzői az 1. táblázatban találhatók meg.

Gödöllő, 2003. február 28.

Dr. Fûzy József

FVMI GM Kht. - Gödöllő