A mezőgazdasági termelők számára a 2015-ös évtől kell betartani a közvetlen támogatás igénylésének feltételeként a zöldítés követelményeit, melyet a májusban benyújtandó egységes kérelemben jelezni kell. A zöldítés a Közös Agrárpolitika új eleme, mely segíti az EU-t a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosításának megteremtése, valamint a biodiverzitás fenntartására során. Ezek a célok az egyes tagországokban, a különböző ökológiai, klimatikus és egyéb sajátosságok következtében eltérően jelennek meg.

2014. augusztus 1-jéig, majd október 1-jéig kellett nyilatkozni a tagországoknak arról, hogy az uniós jogszabály által meghatározott zöldítési elemek közül melyiket kívánják alkalmazni. Alapvetően saját döntése volt abban is a tagországnak, hogy a rendeletet, a kapcsolódó 639/2014/EU delegált és 640/2014/EU végrehajtási jogi aktusok egyes részeit miként kívánta adaptálni a tagországi végrehajtásban. Tipikusan ilyen tétel a már említett rendelet 46. cikk (2) bekezdése, mely azt mondja ki, hogy az e bekezdés első albekezdésének c) és d) pontjában említett területek esetében az ökológiai jelentőségű terület a mezőgazdasági termelő által bejelentett szántóterületével határosan is elhelyezkedhet. A c) pont az első albekezdésben a tájelemek teljes körét jelenti, míg a d) pont a védelmi sávokat fedi le. Erre a bekezdésre erősít rá a delegált jogi aktus is, mely szerint a tájelemek a mezőgazdasági termelők rendelkezésére állnak. A rendelet szövege nem azt írja le, hogy a mezőgazdasági termelő tulajdonában vagy használatában vannak ezek a területek, hanem egy tágabb fogalommal élve rendelkezésére áll. Az Európai Bizottság a tagországok számára nem adott egyértelmű iránymutatást a rendelkezésre állás értelmezésére, így a tagországok a már meglévő saját jogszabályi környezetükben próbálták meg értelmezni és szabályozni e rendelkezést. Így Magyarország sem tett másként, ebben a fogalomban egy olyan lehetőséget észlelt, mely a zöldítés követelményeinek a teljesülését könnyebbé teszi, és a gazdálkodók számára is jelentős előnyt biztosít.

A rendelkezésre állás részletszabályai előtt mindenképpen érdemes tisztázni, hogy a tájelemek körét két részre bonthatjuk, vannak a védett tájképi elemek, melyek a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotra (HMKÁ) vonatkozó szabályokban lehatárolásra kerültek és alapvetően támogatható területen jelennek meg. Ilyenek a fa- és bokorcsoport, magányosan álló fa, kis kiterjedésű tó, kunhalom, gémeskút, terasz, valamint a korábban említett d) pont, a védelmi sáv is. Mivel ezek a tájelemek támogatható területen vannak, így csak szántóterületen jelenhetnek meg, mely az esetek jelentős részében a mezőgazdasági termelő használatában, vagy tulajdonában áll. Így ezek a területek nem jelennek meg a rendelkezésre állás fogalmánál. A tájelemek másik köre a delegált jogi aktus által felsorolt és a hazai szabályozás alapján nem védett tájelemek, ilyen a fás sáv, a fasor, a táblaszegély, és a vizesárok. Becslések szerint, valamint Magyarország domborzati viszonyait ismerve ezek a tájelemek nagyobb kiterjedésben jelennek meg ökológiai jelentőségű területként való elszámoláskor.

A nem védett tájelemek, azonban csak akkor számolhatók el rendelkezésre állás során, ha annak vagyonkezelője az MVH által kiadott nyomtatványon erről másként nem nyilatkozik, ezt minden év tavaszán évente megteheti. Ez alapján egy ún. tiltólista jön létre, mely az el nem számolható tájelemek elhelyezkedését mutatja be. Ezt a listát az MVH minden év augusztus 31-éig honlapján közzéteszi. Ez alapján tájékozódhatnak a mezőgazdasági termelők, hogy a szántóterületük szomszédságában elhelyezkedő tájelem elszámolható-e ökológiai jelentőségű területként, vagy nem. A vagyonkezelő tulajdonában lévő terület pozitív környezeti externáliáinak, így ökológiai jelentőségű területként való elszámolás lehetőségének ellenszolgáltatásként a vagyonkezelő kérheti a mezőgazdasági termelőtől 1) a terület parlagfű és más veszélyes gyomoktól való mentesítését, 2) a szilárd hulladék elszállítását, valamint 3) a rágcsálók elleni védekezést. Így tehát ha nem is papíron, de erkölcsileg létrejön egy megállapodás a vagyonkezelő és a termelő között.

A zöldítési rendelet rendelkezik arról, hogy az MVH milyen formában jár el akkor, ha két mezőgazdasági termelő ugyanazon területet jelentette le ökológiai jelentőségű területként és a terület mindkét gazdálkodó rendelkezésére áll. Ha két vagy több mezőgazdasági termelő ugyanazon rendelkezésre álló földterületet jelent be az egységes kérelemben ökológiai jelentőségű területként, akkor az MVH elsődlegesen a tiltólistát ellenőrzi, majd a földhasználati nyilvántartás adatait vizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy melyik mezőgazdasági termelő részére vehető figyelembe a bejelentett földterület ökológiai jelentőségű területként. Ha ez a földhasználati nyilvántartás alapján nem állapítható meg, úgy az MVH az ingatlan-nyilvántartás adatait vizsgálja meg. Ha ezen adatok alapján sem állapítható meg, hogy melyik mezőgazdasági termelő jogosult a földterületet ökológiai jelentőségű területként figyelembe venni, akkor az MVH az ökológiai jelentőségű területet annak kerületi arányosításával osztja fel a földterületet bejelentő mezőgazdasági termelők között.

A kerületi arányosítással az egyes mezőgazdasági termelők olyan arányban vehetik figyelembe az ökológiai jelentőségű terület többes igényléssel érintett részét, amilyen arányban a szántóterületeik érintkeznek az ökológiai jelentőségű területtel.

A kerületi arányosítás is egy új keletű fogalom, mely azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelő csak abban az arányban számolhatja el az adott rendelkezésére álló tájelemet ökológiai jelentőségű területként, amilyen arányban a táblája, vagy a parcellája érintkezik az adott tájelem határvonalával.

Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a rendelkezésre álló nem védett tájelemek ökológiai jelentőségű területként történő elszámolása jelentős kockázatot rejt magában. Hiszen május 15-éig bejelentett rendelkezésre álló nem védett tájelem május 15-ét követően megszűnhet, vagy károsulhat, így az 5%-nak megfelelő ökológiai jelentőségű terület fenntartására vonatkozó kritérium is sérülhet.

A fent leírtak természetszerűleg csak abban az esetben lépnek életbe, ha a rendelkező részek szabályozása törvényi szinten megvalósul.

 Kránitz Lívia

A cikk szerzője: Kránitz Lívia