Az egyenlőtlen tápanyag-kijuttatás hatása

Gyakran hallunk a tápanyagok egyenletes kijuttatásának fontosságáról, azonban csak ritkán találkozunk ennek szakszerû magyarázatával. Mindenki számára evidens, hogy a tápanyagokat a növényekhez kell eljuttatni, de technikailag nem mindegy, hogy mennyire pontosan. Minél nagyobb igényeket fogalmazunk meg, annál drágább lesz a technika és a technológia. Milyen kompromisszum engedhető meg tehát? Világviszonylatban számtalan kutatóhelyen folytak vizsgálatok, annak meghatározására, hogy milyen összefüggés van a tápanyagok eloszlásának pontossága és annak terméskihatása között. A vizsgálatokból egyértelmûen kiderült, hogy az egyenlőtlenül kiszórt mûtrágya csökkenti a termést és rontja a termény minőségét. A szórásegyenlőtlenség (CV%) és a terméshozam-csökkenés összefüggése szórásgörbén mutatható be (1. ábra). Az ábra alapján megállapítható, hogy 15%-nál kisebb szórásegyenlőtlenségnek jelentéktelen a terméscsökkentő hatása. A mûtrágyák kijuttatásánál tehát ennél kisebb CV- értékre kell törekedni.

1. ábra: a szórásegyenlőtlenség és a terméshozam csökkenés összefüggése

A szórásegyenlőtlenség értelmezése

Ahhoz, hogy ez értelmezhető legyen azt is célszerû tisztázni, hogy mi is az a szórásegyenlőtlenség? A hivatkozott vizsgálatok kimutatták, hogy 0,25 m2-en (0,5x0,5 m) belüli mûtrágya-eloszlási egyenlőtlenséget a növények nivellálni képesek. Ezek szerint a negyed négyzetméterenkénti területek, mint egységre jutó mûtrágyamennyiségek szórását érdemes vizsgálni. Nem véletlen, hogy az eloszlási vizsgálatokhoz 50x50 cm méretû tálcákat használnak. A mérőtálcákat a szórógép haladási irányára merőlegesen, teljes szórásszélességben helyezik el, és a tálcákban felfogott mûtrágyamennyiségek szolgálnak alapadatul a statisztikai elemzésekhez. Kiszámítják az összes tálcában felfogott mûtrágyamennyiségek átlagát, majd ehhez viszonyítják az egyes tálcákban mérhető mûtrágyamennyiségeket. Százalékos szórást számolnak, ami a szórásegyenlőtlenség értékét adja meg. Szükséges megjegyezni, hogy ezeket a vizsgálatokat a mûtrágyaszóró gépeket gyártó cégek végzik el és a gép beállítási adatait adott mûtrágyához a kezelési utasításában közlik. Ezért hangsúlyozzuk, hogy csak olyan mûtrágyaszóró gépet szabad vásárolni, amelyikhez tartozik egy korrekt méréssorozat alapján meghatározott beállítási táblázat. Amennyiben most már tudjuk mi a szórásegyenletesség fogalma és milyen értéke elfogadható, megvizsgálhatjuk, hogy milyen technikával és technológiával vagyunk képesek ezt a mûtrágya-kijuttatás során betartani.

Tápanyagok kijuttatása mikrogranulátum-szóróval

Természetesen különböző kijuttatási módszer esetén más és más a feladat. Starter mûtrágyák kijuttatásánál például egyszerû módszerekkel biztosítható a mûtrágya célba juttatása. Itt nem kell a szórásegyenlőtlenséggel foglalkozni, hiszen a mûveletet legtöbbször vetőgépre szerelt mikrogranulátum-szóróval végzik el (2. ábra). Csak arra kell ügyelni, hogy az adagmennyiség-beállítás megfelelő legyen, és a granulátumot a magsor alá és mellé kell kijuttatni 2–3 cm-rel. Amennyiben a mikrogranulátum-szóró csoroszlyáját megfelelő mélységbe és oldalpozícióba állítjuk be, akkor biztosítható a tápanyag optimális felvételének feltétele.

2. ábra: MONOSEM vetőgépre szerelt mikrogranulátum-szóró

Tápanyagok kijuttatása a talaj felszínére, vagy a növényzetre

Bonyolultabb a helyzet, ha a mûtrágyát talajfelületre, vagy fejtrágyaként az állományra szórjuk. Itt érvényesül a fent említett kijuttatási pontosság igény, aminek beállítási és üzemeltetési konzekvenciái vannak.

Kijuttatás pneumatikus mûtrágyaszóró géppel

A gépbeállítás tekintetében könnyebb helyzetben van az, akinek osztott adagolású pneumatikus mûtrágyaszóró gépe van. Ezek a gépek ugyanis a 25–50 cm-es szórófejosztásuk és az egyedi szórófej szórásképek átfedése miatt teljes munkaszélességben kiegyenlített szórásképpel rendelkeznek és csak a munkaszélesség két szélén csökken a mûtrágya mennyisége 50–100 cm-es sávszélességben. Ezek a gépek kiválónak minősíthető 5–10% közötti CV-értékkel dolgoznak. Itt csupán a munkaszélességet kell az üzemeltetés során betartani, méghozzá nagyon pontosan, kevesebb, mint 25−50 cm-es csatlakoztatási hibával. Ezek a gépek azonban azonos munkaszélességre vonatkoztatva 4–5szörös áron kaphatók a röpítőtárcsás mûtrágyaszórókhoz viszonyítva, ezért elterjedtségük minimális.

Kijuttatás röpítőtárcsás mûtrágyaszóró géppel

Az általánosan alkalmazott röpítőtárcsás mûtrágyaszóró gépek szórásképe azonban kevéssé kiegyenlített. A trapéz vagy a háromszög alakú szórásképek csak középen tartalmazzák a kívánt mûtrágyamennyiséget, a két oldalszárnyukra a csökkenő mûtrágyamennyiség a jellemző, ami csak a szórásképek átfedésével egyenlíthető ki. Fontos jellemző, hogy a szórásszélesség és a munkaszélesség között jelentős különbség van. A szórásszélesség (amilyen szélesen a talajon mûtrágya található), akár a duplája is lehet a munkaszélességnek (amelyen belül a mûtrágyamennyiség az átfedés következtében kiegyenlített). Itt tehát mind a gépbeállítás, mind az üzemeltetés nagy gondosságot igényel.

A mûtrágyaszóró gépek előkészítése szórásra

A gépbeállítás a geometriai jellemzők beállításával kezdődik. A kezelési utasításban szereplő adatok alapján be kell állítani a röpítőtárcsák talajtól mért távolságát és a gép kereszt- és hosszirányú vízszintességét. Ehhez szintén a tárcsák síkját használhatjuk fel. Esetenként, (főleg fejtrágyázáshoz) tartalmazhat a beállítási utasítás előre, vagy hátra döntött géphelyzetet. Ebben az esetben ezt is pontosan be kell állítani.

Következő a leforgatási próba, amelyikkel a területegységre kijuttatott mûtrágyamennyiség állítható be, illetve ellenőrizhető. A beállítási táblázat erre is tartalmaz adatokat, azonban az ellenőrzés ebben az esetben sem maradhat el. A leforgatási próbához, a kezelési utasítás alapján az adott mûtrágyához és mennyiséghez beállított gépet álló, vagy járó helyzetben vizsgáljuk. Minden korszerû mûtrágyaszóró gépet gyártó cég beállító szettet kínál tartozékként, vagy opciós tételként, amellyel meghatározott ideig járatva a gépet a felfogott mûtrágyamennyiséggel, és a tervezett munkaszélességgel számolva ellenőrizhető a beállítás helyessége. A leforgatási próba egyes gépeknél a gép módosítása nélkül elvégezhető. Ebben az esetben az egyik röpítőtárcsát ernyő veszi körül és fogja fel a mûtrágyát. Más esetben az egyik röpítőtárcsa leszerelésével végezhető el a leforgatási próba, az adagolónyílás alá rögzíthető felfogó edénnyel. Egyes gépeknél megfelelő kalkulátor szolgál a kívánt mennyiség beállításához (3. ábra). Ebben az esetben vizsgálják a mûtrágya kifolyási jellemzőit, az időegység alatt, adott méretû nyíláson kifolyt mûtrágya mennyiségét és megfelelő kalkulátor segítségével határozzák meg a gép szükséges beállítását.

3. ábra: mennyiség-beállítás kalkulátorral

A munkaszélesség betartása

A felületre történő mûtrágya-kijuttatás esetén a leggyakoribb hibaforrás a tényleges munkaszélesség ismeretének hiánya, vagy az attól való eltérés. A beállító táblázatok megadják az adott mûtrágyához alkalmazható munkaszélesség nagyságát. Az üzemeltető feladata ennek betartása. A beállítási adatok hiánya, vagy annak figyelmen kívül hagyása súlyos hibák forrása. Amennyiben valaki szemmel kívánja a szórás során megállapítani a munkaszélességet, biztosan nagyot téved. Vizsgálatokkal bizonyítottuk, hogy a szemre történő munkaszélesség betartása, illetve annak megközelítése az esetek 50%-ában sem sikerül, és a tényleges munkaszélességtől való eltérés akár 40–50%-os is lehet, aminek a szórásegyenlőtlenségre hatása drasztikus.

Komolyan kell tehát venni, hogy csak olyan géppel lehet pontosan mûtrágyát kijuttatni, amelyikhez rendelkezésre állnak a beállítási adatok, és amelyiknél a megadott munkaszélességet pontosan betartják.

A munkaszélesség korrekt betartásához ma két rendszer kínál megoldást, a mûvelőutas termesztési mód, és a mûholdas navigáció.

A mûvelőutas termesztés minden sorba vetett kultúránál alkalmazható és a vetőgép, mûtrágyaszóró gép, permetezőgép munkaszélességének célszerû összehangolásával megoldható. A mûtrágyaszóró gép megadott munkaszélességéhez kialakított mûvelő út biztosítja azt a csatlakoztatási pontosságot, amely a mûtrágyaszóró gépek szórásképének jellemzőiből határozható meg, és amely általában elvisel 25–30 cm eltérést a megadott munkaszélességtől. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a különböző szemcseméretû és sûrûségû mûtrágyákhoz tartozó optimális munkaszélesség adott gépnél különböző lehet. A kijuttatni kívánt mûtrágyák kiválasztásánál, valamint a mûvelőút távolságának meghatározásánál, egyéb szempontok mellett, tehát ezt is figyelembe kell venni.

Sokkal kedvezőbb a helyzet a mûholdas navigáció alkalmazásánál, hiszen itt bármilyen munkaszélesség választható, tehát az adott mûtrágyához és mûtrágyaszóró géphez tartozó, optimális munkaszélesség tartható.

A mûholdas navigáció nyújtotta lehetőségeken belül a mûtrágyaszóró gépek munkaszélességének pontos betartásához alkalmas a párhuzamosan vezető rendszer alkalmazása (4. ábra). A GPS támogatta párhuzamosan vezetővel elfogadható költségszint mellett biztosítható a röpítőtárcsás mûtrágyaszóró gépeknél megkívánt +25−30 cm csatlakoztatási pontosság. A párhuzamosan vezető rendszer alkalmazásához a tábla szélén 2 pontban kell a gép pozícióját meghatározni, utána a rendszer a beállított munkaszélességnek megfelelően párhuzamos vezetést biztosít megfelelő mozgásmód kiválasztása mellett. A berendezés fény-, domborzati viszonyok és időjárási feltételektől (pl. köd) függetlenül biztosítja a vezetéshez szükséges jelet. A traktor vezetőjének fénypontokkal jelzi az optimális iránytól való eltérést, amit korrigálni tud. Ebben az esetben a vezetés pontossága függ a traktorvezető reakcióképességétől is. Tapasztalatok szerint a traktorvezetők +20−25 cm-nél pontosabb vezetésre, reakcióképességük okozta korlátok miatt, nem képesek, ezért ennél nagyobb pontosságra a berendezés és a jel kiválasztásánál nem is célszerû törekedni.

4. ábra: párhuzamosan vezető egység

További lehetőség az automatikus kormányzás, amely nagyobb pontosságot (akár +/-2-3 cm-t) képes biztosítani. Ez a pontosság a mûtrágyaszóró gépek üzemeltetéséhez nem szükséges, azonban az automatikus kormányzás kikapcsolja a vezetőt, mint korlátozó tényezőt, ezért nagyobb sebesség és ezzel területteljesítmény mellett is biztonságos munkaszélesség-tartást eredményez.

Dr. Csizmazia Zoltán

A cikk szerzője: Dr. Csizmazia Zoltán