Táji, természeti értékeinek gazdagságát mutatja az országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt álló területeinek nagysága. Természeti adottságai – domborzati viszonyok, talajminőség – az agrárium szempontjából kedvezőtlenebbek az országos átlagnál. Ebből adódóan a megyében a bruttó hozzáadott érték szerény hányada származik mezőgazdaságból. Kevés a gazdaságosan művelhető szántóterület, ám magas az erdőterületek aránya. Kiemelkedő (40%), az országos átlagot jóval meghaladó az erdősültség. A megyében különös jelentőséggel bír az erdő- és vadgazdálkodás, és az ezekhez kapcsolódó turizmus.

Természeti környezet

Nógrád megye területén négy hegység kapcsolódik egymásba. Keletről a Mátra, nyugatról a Börzsöny, északról a Karancs-Medves hegyvidék övezi, túlnyomó részét a Cserhát hegység uralja. Legmagasabb pontja a Börzsönyben fekvő Csóványos hegy (938 m). Az adottságokból következően Nógrád éghajlata jóval kiegyenlítettebb, mint a szomszédos megyéké, ahol a tengerszint feletti magasságkülönbségek erőteljesen meghatározók. Természetes vizekben szegény, említésre méltó folyói az északi határfolyó, az Ipoly, valamint a Zagyva és a Galga.

A nógrádi tájra jellemző jellegzetes tájképi együttes megőrzése kiemelt feladat. Nógrád megye területének egytizede országos jelentőségű védett terület, amelynek 58%-a tájvédelmi körzet, 38%-a nemzeti park, 3,5%-a természetvédelmi terület. Talán a legismertebbek az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, a Karancs-Medves Tájvédelmi körzet és a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

A gazdálkodás keretei, a munkaerő jellemzői a gazdaságszerkezeti összeírás tükrében

A 2013. évi gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ) adatai szerint Nógrád megyében 151 gazdasági szervezet és több mint 8 ezer egyéni gazdaság folytatott mezőgazdasági tevékenységet, mindkét gazdálkodási formában kevesebb, mint a 2010-es teljes körű mezőgazdasági összeírás (ÁMÖ) idején. A 65 ezer hektár használt mezőgazdasági területet 6:4 arányban az egyéni gazdaságok, illetve a gazdasági szervezetek birtokolták. A gazdasági szervezetek által használt terület 7,1%-kal csökkent, az egyéni gazdaságoké viszont 4,3%-kal nőtt a három évvel korábbihoz képest. 2013-ban egy gazdasági szervezet átlagosan 236, egy egyéni gazdaság 5,2 hektáron gazdálkodott. 2010 óta – az országos tendenciának megfelelően – a megyében is változott az egyéni gazdaságok esetében a gazdálkodás célja. A termőterület növekedésével összefüggésben lényegesen fogyott a kizárólag saját fogyasztásra termelők aránya, ezzel szemben bővült a saját fogyasztáson felüli mennyiséget értékesítők és az elsősorban értékesítésre termelők részesedése (1. ábra).

A gazdálkodás típusát tekintve a megyében az egyéni gazdaságok többsége állattartással foglalkozott, a gazdasági szervezetek inkább növénytermesztéssel. Országosan mindkét gazdálkodási formában a növénytermesztés a meghatározó.

Nógrád megyében a legutóbbi gazdaságszerkezeti összeírás adatai alapján a gazdasági szervezeteknél 1500 fő dolgozott, közel hattizedük állandó alkalmazott volt (országosan kétharmad ez az arány). Az egyéni gazdaságok döntően a családi munkaerőre támaszkodnak, munkaerejük 97%-át a gazdálkodó és a segítő családtagok adták. Az állandó- és az időszaki alkalmazottak részesedése 3% körüli volt, ami jóval kevesebb az országos átlagnál. A gazdálkodást nehezíti a mezőgazdasági munkaerő idős korösszetétele. A megyében az országos átlagnál magasabb volt a 65 éves vagy annál idősebb, és alacsonyabb a 35 éven aluli gazdálkodók aránya 2010-ben és 2013-ban egyaránt. A gazdálkodók egyharmada 65 éves vagy idősebb, és csupán 5,6%-a volt 35 év alatti. Az országoshoz hasonlóan a legtöbb gazda nem rendelkezett mezőgazdasági végzettséggel, tízből 7 gyakorlati tapasztalatai alapján tevékenykedett.

Földhasználat, szántóföldi növénytermesztés, gyümölcstermesztés és az állatállomány alakulása

A megyében a földterület művelési ágak szerinti megoszlása 2010 óta szinte változatlan. Az eltérő természeti viszonyok miatt az országos átlagnál jóval nagyobb súlyt képvisel az erdő, és lényegesen kisebbet a szántó. Míg a gazdálkodók által használt szántóterület 2014. május végén 63 ezer hektár volt, addig az erdőterület közel 100 ezer hektár (2. ábra).

A szántóföldi növénytermesztésben legnagyobb területen búzát termelnek, ezt követi a napraforgó, a kukorica és a repce.

 Az utóbbi években – különösen az egyéni gazdálkodók körében – rendkívül népszerű a főként exportra szánt héj nélküli olajtök termesztése a megyében. 2013-ban közel 500 hektáron 204 tonna termett. Termésátlaga megkétszereződött az előző évhez képest.

Nógrád megyében 2014-ben – előzetes adatok szerint – kissé emelkedett a gabonafélék betakarított területe és betakarított mennyisége az előző évhez képest. Búzából 18 ezer hektáron 71 ezer tonna termett, termésátlaga magasabb volt, mint 2013-ban. Kedvezett az időjárás a rozsnak, a főbb kalászosok közül a legjobban „teljesített”. A fontosabb növénykultúrák, a kukorica, a napraforgó és a repce betakarított termése egyaránt nőtt. Leginkább (2,3-szeresére) a learatott repce mennyisége gyarapodott az előző évhez képest.

A megye gyümölcstermesztése főként csonthéjasokra és bogyósokra alapozott. A törzses ültetvények területének jelentős részén szilva terem. A szilva- és ringlószilva terület az utóbbi években 300 hektár körüli. 2013-ban 900 tonna szilva termett, az ezredforduló környékén még 4 ezer tonna feletti mennyiséget szüreteltek. Veszítettek jelentőségükből, de még mindig nagy területet foglalnak el a bogyós gyümölcsök is. A termelés elsősorban a megye nyugati részén, főként az Ipoly-völgyben koncentrálódott, fénykorát az 1970–1980-as években élte, azóta számottevően csökkent. A málna- és a ribiszkeültetvények területe a legjelentősebb, bár mindkettő mérséklődött 2013-ban az előző évhez képest. A megyében található az országos málnaterület 26, a ribiszketerület 11%-a. A zömében családi gazdaságokban folyó termelésben a legnépszerűbb málnafajta máig a hűtőházi felhasználásra is kiváló fertődi zamatos.

Nógrád megye legeltetéses, szabad tartású állattenyésztésre kiválóan alkalmas területekkel rendelkezik, amelyek húsmarha-, juh-, kecske tenyésztésére, illetve különböző ősmagyar fajták (mangalica, szürkemarha) tartására is ösztönzik a gazdálkodókat. A 2014. decemberi állatszámláláskor a megyében 13 ezer szarvasmarhát tartottak, többet, mint egy évvel korábban, és nőtt a tehénállomány is. Közel 30%-kal bővült a sertések száma, miközben az anyakocáké is jelentősen gyarapodott. A tyúkállomány (235 ezer), valamint a juhok száma (10 ezer) viszont csökkent az elmúlt egy évben, különösen az anyajuhoké.

Figyelemre méltó a méhészet, 2013. december elején a megyék közül Nógrádban volt a legmagasabb (40) a száz hektár mezőgazdasági területre jutó méhcsaládok száma.

A megye ékessége az erdő

A hegy- és a domboldalak északi lejtőin, a kiszélesedő hegyhátakon és a völgyekben a gyertyános-tölgyes, a déli oldalakon a cseres-tölgyes alkot összefüggő területeket a megyében. A faállománnyal borított erdőterület fafaj csoportok szerinti összetétele változatos. Zömében lombosokból, azon belül is keménylombosokból áll, legmagasabb, 30% körüli a kiváló mézelő akác, 22-23% a tölgy, illetve a cser aránya. A lágylombosok területe ugyan nem nagy, ám ide tartozik az Égerláp, az Ipoly-menti láperdők egyik különleges, háborítatlan tagja. A fenyőfélék részesedése 10% alatti, jellemzően erdei fenyő. 2013 év elején az erdőgazdálkodási célú erdők 54%-a állami, 43%-a magántulajdonban volt, a közösségi erdők részesedése tartósan 1% alatti. Az erdőterületből Nógrádban – a többi megyéhez hasonlóan – a gazdasági rendeltetésű erdők aránya a meghatározó. Az erdészeti politika egyik fő célkitűzése az erdőterület növelése erdőtelepítéssel.

A 2012/2013. tenyészeti évben 63 hektár erdőt telepítettek, és több mint 700 hektár erdőfelújítást végeztek.

A megye az északi-középhegységi nagyvadas körzet része, a vadgazdálkodásban meghatározó nagyvadfajok mindegyike fellelhető. A vadállomány-becslési jelentés alapján a nagyvadak közül az őz, a vaddisznó és a gímszarvas egyedszám a legjelentősebb (fajonként 4 ezer fölötti).1 A mesterséges vadtenyésztés elsősorban fácánvásárlást és vadászatra kihelyezést jelent a megyében, utóbbi 13 ezer egyedet érintett 2013-ban. A vadászható fajokból terítékre kerülő szőrmés kártevők közül legtöbb a róka volt, a szárnyas kártevők közül pedig a szajkó.

A cikk szerzője: KSH Miskolci főosztály