A magyarországi mintegy 12.000-es kombájnparknak szinte minden egyes tagja munkába áll a nyári betakarítási szezonban, amely optimális időben – három hét–egy hónapos – feszített kampányt igényel. Ősszel a betakarítási időszak kéthónapos (szeptember-október, sőt még belenyúlhat novemberbe is) időtartamban jobban elhúzódik, ráadásul a gabonakombájnok is közel kétszeres teljesítménnyel tudnak dolgozni a kalászosokhoz képest, mivel a cséplőszerkezetnek csak a learatott terméssel (kukoricacső, napraforgó tányér) kell megbirkózni, ugyanis a nagy tömegű szármaradványok a tarlón maradnak és nem kerülnek be a kombájnba. Ráadásul a kukoricát az évek többségében szárítani is kell és ebben az esetben a rendelkezésre álló szárítókapacitás is befolyásolja a betakarítás ütemezését. Mindezekből az következik, hogy az őszi betakarítási kampányidőszak hosszabb lehet, és abban általában a kombájnoknak csak a fele vesz részt.

Napraforgó betakarító adapterek

A gabonakombájnok őszi kampányidőszaka általában a napraforgó betakarításával kezdődik. évente 500–600 ezer hektárral, 1–1,5 millió tonna napraforgó betakarításáról kell a kombájnoknak gondoskodniuk. Ez mintegy 2200–2500 db gabonakombájn munkába állítását igényli, amelyekkel a madárkárok csökkentése érdekében is és a kukoricabetakarítás kezdetéig, a lehető legrövidebb idő alatt kell betakarítani a termést. A napraforgót a betakarítást megelőzően az esetek többségében deszikkálják (mesterségesen vegyszerrel szárítják).

Ennek előnyei a következőkben foglalhatók össze:

• egyenletesebb, kiegyenlítettebb a napraforgó érése,
• jobban tervezhető, korábban kezdhető a betakarítás,
• csökken a szár- és tányérbetegségek kártétele, valamint a madárkár,
• növekszik a betakarítási teljesítmény, könnyebben csépelhető a napraforgó, csökkennek a veszteségek,
• javul a termésminőség, kisebb a termény szennyezettsége,
• csökken a napraforgó után szárításának energiaigénye.

A deszikkálást a kaszatok 30–35%-os nedvességtartalmánál kell elvégezni, kontakt perzselő hatású vegyszeres (Reglone Pardner, Zoop stb.) oldatok állományra permetezésével – magajáró hidas permetezőkkel, vagy légi úton. A betakarítást a permetezés után – időjárástól függően – 5–10 nappal kell megkezdeni. A napraforgó betakarítására használt adapterek között megtalálhatók a nagyobb aratórész-veszteséggel dolgozó, átalakított gabona vágóasztalok és kukoricacső-törő adapterek, valamint a kombájnok ferdefelhordójához csatlakoztatható, direkt erre a célra tervezett és gyártott, zömében soros, vagy részben sorfüggetlen alacsony veszteséggel dolgozó, speciális napraforgó adapterek. Az előzőek alkalmazása ott jöhet szóba, ha kisebb területről kell betakarítani a napraforgót és a speciális adapter gazdaságos kihasználása nem biztosítható. A gabona vágóasztalok napraforgó betakarítására történő átalakításához a vágóasztal kétoldali rendválasztóit meg kell magasítani, a vágóasztal hátfalára hálós magasítót kell elhelyezni, a vágóasztal elejére magfelfogó gyűjtőtálcás (1–1,2 m hosszúságú, előre nyúló) tányéremelőket kell felszerelni és a terelő motolla állítási magasságát meg kell növelni, illetve a motollaujjakat gumilapokkal, a tengelyközöket dróthálóval kell befedni, vagy terelőlemezzel (pajzzsal) kell helyettesíteni. Ilyen átalakító készleteket kínál a vágóasztalokhoz a Biso, a Zürn és a Deutz-Fahr is. Az így átalakított vágóasztallal végzett betakarítás során, felemelt asztalnál, az asztal alternáló kaszája vágja le a tányérokat, amelyek a tányéremelők és a motolla (terelő lemez) segítségével a gyűjtőcsigára kerülnek, amely azt a kombájn ferdefelhordójára továbbítja. Az ilyen átalakított adapterekkel műszakonként legfeljebb 20 ha napraforgó takarítható be és a munkasebesség rendszerint nem haladhatja meg a 6 km-t. Több kukoricacső-törő adaptereket gyártó cég (Linamar, Geringhoff, Olimac stb.) pedig a soros kukoricacső-törő adapterek átalakításához kínál átalakító készleteket, amelyekkel kisebb módosítások révén alkalmassá tehetők a csőtörők a napraforgótányérok betakarítására. Ez az átalakított gabonavágóasztalokhoz hasonló költségkímélő megoldásnak fogható fel. A nagy felületen napraforgót termesztő profi gazdaságoknak, nagyobb teljesítmények és a jelentős veszteségek megtakarítása miatt is, érdemes speciális napraforgó adaptereket alkalmazni. Ezek között két alaptípus terjedt el a gyakorlatban, az egyik a részben sorfüggetlen gyűjtőtálcás, illetve a soros napraforgó adapterek. Az utóbbiak nagyobb mértékben elterjedtek. A részben sorfüggetlen, a kombájnok ferdefelhordójához csatlakoztatható napraforgó adapterek magasított oldal rendválasztókkal és hátsó fallal rendelkeznek. Az asztal elején sűrű osztásban 250–380 mm szélességű,  1500–1800 mm hosszúságú sorválasztó gyűjtőtálcák találhatók. Alattuk átmenő normál, vagy csoportos pengeosztású kaszagerendely dolgozik, amely a lehúzó hengerek által áthúzott napraforgószárakról levágja a tányérokat. A levágott tányérokat terelőpajzzsal részben fedett motolla továbbítja azokat (Claas Sunspeed, Cressoni, Geringhoff SunLite). Ezekkel az adapterekkel a sűrűsoros (50 cm-re vetett) és a széles sortávú (75–80 cm közötti) napraforgók is betakaríthatók.

A legelterjedtebb soros napraforgó betakarító adapterek a különböző (50; 55; 60; 65; 70; 76,2; 80; 90 cm) sortávolsággal épített, orros sorválasztókkal, szárbehúzó csigákkal, illetve hevederpárokkal, vagy fülesláncokkal és soronkénti szárvágó tárcsákkal felszerelt adapterek. Ezek is az esetlegesen kirepülő, napraforgótányérok védelmében, magasított oldal- és hátsó falakkal készülnek. A levágott tányérokat az aktív szárbehúzó szerkezet szállítja a keresztben beépített gyűjtőcsigára. A kipergett szemek összegyűjtésére a sorelválasztó kúpokra gyűjtőtálcákat helyeznek el, ahonnan a szemek és tányértörmelékek a gyűjtőcsiga vályújába csúsznak (Dominoni, Geringhoff SunStar, Linamar stb.). Egyes konstrukcióknál (Optigép) a gyűjtőtálcákat excenterrel rezgetik is, az összegyűlt szemeknek gyorsabb és biztonságosabb csigára adagolása érdekében. Ezekkel a megoldásokkal az adapterveszteségek 2% alá mérsékelhetők, a munkasebességük pedig elérheti a

10 km/h-t is. A napraforgó betakarító adaptereket – normál kivitelben – különböző munkaszélességgel, 5/6/8/10/12 soros változatokban készítik, a szélesebb változatok hidraulikusan összecsukható kivitelben is készülnek. Egyre több napraforgó adapterre építenek fel szárzúzó berendezéseket is, amelyekkel egy menetben a napraforgószár zúzása és szétterítése is elvégezhető. Ez 15–20%-kal megnöveli a betakarítás teljesítményigényét.

Kukoricacső-törő adapterek

A hazai 1,2 millió ha kukorica vetésterületről minden évben mintegy 6000 db arató-cséplő gép takarítja be az átlagosan

8 millió tonna termést, zömében a szeptember-október hónapokban. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennyi kombájn rendelkezik soros kukoricacső-törő adapterrel is. Ezek az adapterek fix (zömében 76,2 cm-es), újabban már állítható sortávolsággal is készülnek 4/6/8/10/12/16 soros, az arató-cséplő gépek ferdefelhordójához csatlakoztatható kivitelben. A nagyobb munkaszélességűeket szállításhoz hidraulikusan összecsukható alvázzal is készítik. Ez azonban megnöveli a tömegüket. A kukoricacsövek betakarítását az esetek többségében a sorközönként elhelyezett, terelőkúpok és a kúpok között dolgozó, aktív behúzó fülesláncok és törőegységek végzik. A behúzóláncok a törőhengerek elé nyúlva fogják meg a kukorica szárát és a csővel együtt behúzzák a törőhengerek közé, azok a törőlécek segítségével letörik a kukoricacsövet és a gyűjtőcsigára továbbítják, amely azt a ferdefelhordó segítségével a cséplődobba juttatja. A zömében párosával állítható távolságban elhelyezkedő, acélöntvény törőhengerek mellső részükön nagy menetemelkedésű, kúpos csavarmenet kiképzésűek, a behúzó hatás növelése érdekében. A hengeres részükön öntött bordák, vagy cserélhető törőlemezek találhatók, ezek választják le a felettük elhelyezkedő törőlécek segítségével a kukoricacsöveket a szárról. Ezek a hagyományos törőegységek elsősorban hajtásrendszerükben, geometriájukban és beállítási, illetve szabályozási módjukban különböznek egymástól. A gyártók azonban folyamatosan dolgoznak új konstrukciós megoldásokon is. Ezek közé sorolható a német adaptergyártó Kemper GmbH által kifejlesztett, sortávolságra kevésbé érzékeny, rövid kialakítású, könnyített kivitelű kukoricacső-törő adaptere, amely behúzóláncok helyett forgó szármegfogó terelővel dolgozik és a speciális elrendezésű, rövid törőhengerek, illetve törőlécek választják le a kukoricacsöveket. A forgó behordóval szinkronban dolgozik az adapter soronként elhelyezett  szárzúzó berendezése is. A kukoricacső-törő berendezések nagyobbik részét ma már szárzúzós kivitelben készítik, amelyek a csőtöréssel egy menetben a kukoricaszár felaprítását is képesek elvégezni. A kukoricaszár zúzására többféle megoldással lehet találkozni. A Geringhoff és Claas a csőtörő egységében alakított ki hengeres száraprító berendezést, amely a csőtörést követően a kukoricaszár lehúzása során azt fel is aprítja. Ehhez a törőhengerek hengeres részén, sűrű osztásban aprítótárcsákat helyeznek el. Ezek egy és két csőtörő-zúzóhengeres kivitelben is készülnek. A zúzóhengeres megoldást kombinálják soronkénti függőleges tengelyű, lengőkéses szárzúzókkal is, amelyek a kukoricaszárak alsó részeit aprítják fel. A leggyakoribb szárzúzó megoldás a csőtörő adapter alá épített, annak hajtásrendszerébe integrált soronkénti függőleges vagy vízszintes tengelyű lengőkéses szárzúzó berendezés, amelyek fixen, vagy állítható magasságban kerülnek ráépítésre a csőtörőre (Linamar Oros Cornado, Optigép Opti-Corn, Claas Cornspeed stb.).

Egyes konstrukcióknál az aprítás hatékonyságának fokozása érdekében állókéseket is alkalmaznak. A külön egységet képező szárzúzó berendezések előnye, hogy a hajtásuk viszonylag egyszerűen kiiktatható, ha nincs szükség a munkájukra. A függőleges tengelyű lengőkéses szárzúzók egyes típusainál a kések forgásiránya megváltoztatható és terítő üzemmód mellett rendrakó üzemmódban is alkalmazhatók. Ezzel lehetővé válik a kukoricaszár rendről történő betakarítása (pl. bálázás). A kukorica betakarítás veszteségeinek minimalizálásához fontos feladat a csőtörő adaptereknek az állomány jellemzőihez igazítása. Egyik ilyen fontos lépés a törőlécek közötti távolságnak (résnek) a szárvastagsághoz és a csövek méretéhez történő beállítása. A rés elől legyen nagyobb, hátul pedig szűkebb. Ezek a beállítások a korszerűbb adaptereken már központilag végezhetők el vagy az adapteren, vagy a kombájn vezetőfülkéjéből, illetve az Olimac Drago adapterek esetében automatikus a törőléc állítás. A munkavégzés során figyelemmel kell lenni a csőtörő adapterek működési magasságának beállítására is, amelyet kukoricacsöveknek a száron elfoglalt magassága határoz meg. Magasan járatott adapternél növekszik a csőelhagyási veszteség, alacsony járatás esetén feleslegesen túlterhelődik az adapter. A törőlécek és törőhengerek bordáinak kopása növeli a betakarítási veszteségeket, ezért azokat rendszeresen ellenőrizni, szükség esetén pedig cserélni kell.

Dr. Hajdú József

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József