Az innovatív növényvédő szereket gyártó cégek az erőforrásaik egy jelentős részét folyamatosan kutatásra-fejlesztésre fordítják, hogy ezzel minél jobb és környezetkímélőbb hatóanyagokat és hatóanyag-kombinációkat állíthassanak a növényvédelmi gyakorlat szolgálatába. Abba azonban ritkán gondolunk bele, hogy a kultúrnövényeinket károsító gyomflóra is „folyamatos innovációt folytat” és itt ne csak arra gondoljunk, hogy időről időre megjelennek bizonyos hatóanyagokkal, hatóanyagcsoportokkal szemben toleráns vagy rezisztens gyomnövények. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kultúrnövényeinkben előforduló gyomok fajösszetétele, borítása folyamatosan változik, reagálva a termesztési és gyomirtási szokások alakulására. Jól mutatja ezt a folyamatos változást az öt országos gyomfelvételezés eredménye is (ábra). Ezen adatokból kitűnik, hogy az összes gyomborítottság a kukorica esetében az egyre hatékonyabb gyomirtó szerek ellenére nemhogy csökkent volna, hanem folyamatosan emelkedett.

Az évek során az egyes gyomfajok jelentősége is folyamatos változást mutat. Új gyomfajok, például a fenyércirok jelentek meg a veszélyes károsítók között. Egyes gyomok, mint a termesztett köles vagy a mezei acat először hanyatlani kezdtek, majd megújultak, ez látható az 1. táblázatban is.

Ezen problémák jó része a sablonosan alkalmazott gyomirtási eljárások miatt alakult ki, hiszen ugyanazon hatóanyag, vagy hatóanyagcsoport hosszú éveken át történő alkalmazásának várható eredménye jól ismert. Elég, ha az évtizedeken át történő egyoldalúan használt szulfonil-urea és HPPD-gátló hatóanyagok nyomán előretörő évelő kétszikű gyomfajok felszaporodására gondolunk.

Éppen ezért a kukorica gyomirtását érdemes több hatóanyagot tartalmazó kombinációra alapozni és ezek a hatóanyagok lehetőleg eltérő hatásmechanizmussal rendelkezzenek.

Az évelő kétszikűek ellen érdemes például a dikambát olyan acetolaktát-szintetáz (ALS) működését gátló hatóanyagokkal kombinálni, amelyeknek önmagukban is jelentős hatásuk van e gyomok ellen.  Egy ilyen kombináció kiemelkedő hatékonysággal bír, s amellett, hogy posztemergensen elpusztítja az összes kukoricában fontos gyomot, nagymértékben gátolja az évelő kétszikű gyomok újrahajtását.

Abban az esetben, ha egy területen főleg az egyszikű gyomok okoznak gondot, s ezek között is meghatározó az évelő egyszikűek jelenléte, esetleg már szulfonil-karbamid rezisztencia is megjelent, érdemes speciális egyszikűirtó szerekhez fordulni és eleve az ezeket tűrő speciális hibrideket vetni.

Szakítsunk tehát a sablonos kukorica gyomirtási technológiákkal és válasszunk a helyi gyomviszonyoknak megfelelő, esetleg speciális elemeket tartalmazó, összetett védekezési módot.

Ha egy mondatban kell válaszolni, soha ne alkalmazzunk sablonszerű gyomirtást. De egyáltalán miért fordulhat meg a fejekben a sablonszerű megoldás? Kukorica esetében könnyű „bűnbe esni”, sémákban gondolkozni. Gyakorlatilag a legváltozatosabb módon gyomirtható kultúra és köszönhetően a múltbeli termelési rendszereknek, komoly kultúrája alakult ki az „iparszerű” termesztésnek, ill. a gyomirtási technológiáknak. Meg is lett az eredménye, az egyoldalú herbicidhasználat és a monokultúra alkalmazása miatt itt jelentek meg legnagyobb fajszámmal a triazin rezisztens gyomnövények. Nem okulva a múltból, később hormonbázisú, majd karbamid-származékokra, még később az ALS-gátlókra alakult ki rezisztencia. A GMO technológiáknak köszönhetően megjelentek a glifozátra rezisztens fajok is.

Miután az utóbbi időben megszaporodtak a gyomirtási problémák a kukoricában, röviden érdemes végigszaladni az alapokon, amelyek – biztosítják a könnyű és hatékony gyomirtási lehetőségek mellett – elkerülhetővé vagy késleltethetővé teszik a rezisztencia megjelenését is. A legbiztosabb integráltan szemlélni a gyomosodási problémákat, és integráltan, tehát valamennyi eszköz és lehetőség igénybevételével elérni az „írmagja se maradjon” állapotot.

A gyomirtás nem a termesztési szezonban indul, hanem korábban, egyszikű gyomok, pl. könnyen irthatók kétszikű előveteményből, évelő és nehezen irtható kétszikűek jól irthatók egyszikű kultúrában. Évelő egy- és kétszikű gyomnövények, mint acat és fenyércirok, legkönnyebben és most már legolcsóbban is kultúrnövénymentes környezetben, kalászos tarlón irthatóak. A tarló „feketén tartásával” szegényíthetjük a terület gyommagkészletét, széles sortávú növények esetében sorközműveléssel elpusztíthatjuk az esetleges túlélő egyedeket, jobban gazdálkodhatunk a talaj vízkészletével és ilyenkor lehet kiegészítő tápanyagot juttatni a növények gyökérzónájába (tápkultivátor stb.).

A vetésváltás mellett az integrált gyomszabályozás másik legfontosabb eleme a szer-, helyesebben hatásmód rotáció. Elmaradása, kombinálva a monokultúrával, melegágya a rezisztenciának. Integrált szemléletű a gyomirtás a kukoricában, ha egynél több hatóanyagot és ezen belül hatásmódot alkalmazunk. Az alkalmazott kombinációs partnerek teljes adagban kerülnek kijuttatásra. Vegyes életformájú gyomállomány (magról kelő + évelő) esetében nem szabad lemondani a szekvenciális alkalmazás előnyeiről. A sikertelen kezeléseket semmiképpen nem szabad korrigálatlanul hagyni, sorközműveléssel vagy alkalmas készítménnyel egészen kései állapotban is meglehetősen jó hatékonysággal be lehet avatkozni „tűzoltásszerűen”.

Tehát, ha az integrált gyomszabályozást választjuk sablonnak, akkor hajrá. Minden más esetben át kell alakítani a gondolkodásunkat és a gyakorlatunkat is ennek az irányába. Ha kétségeink támadnának, vegyük elő 10–15 évre visszamenőleg a tábláink múltját, nézzük meg mikor, mivel kezeltük a gyomnövényeket. A hatásmódok elemzése rávilágíthat az egyoldalú megoldásokra, veszélyekre.

Az időszerűen alkalmazott gyomirtási technológia mindig csak taktikai része a kukoricatermelés gyomirtási stratégiájának. Ennek a stratégiának két fő eleme van:

• Magról kelő egynyári gyomok irtása
• Évelő gyomok gyérítése az adott évi növényi kultúrában

Talán a legfontosabb lépés a sablonszerűség elkerülésében, hogy a gyomirtást ne egy éves feladatnak tekintsük, hanem egy többéves gyomgyérítő program részének. A stratégia kialakításában meghatározó a tábla gyomflórája, a talajművelés és a rezisztens gyomok megjelenésének megelőzése.

Magról kelő egynyári gyomok irtása: 

Forgatásos művelés mellett

A művelési rendszer fontos eleme a szántáselmunkálás és a magágykészítés. Mindkét művelet hatékony mechanikus gyomirtási technika, melyek elősegítik a talaj gyorsabb felmelegedését és javítják a talaj felső rétegének levegő-talaj arányát – általában talajnedvesség-vesztést is okoznak, ezért figyeljünk a munkagépek mélységbeállítására. Ezek a műveletek kedveznek a kukoricamagok gyors kelésének és minden a kukoricához hasonló T4* életformájú gyom kelésének is.

A gyomirtó szerek kiválasztásakor a gyomflóra figyelembevétele mellett a legfontosabb cél a vegyszeres kezelés legkorábbi ütemezése a kukorica fenológiájához képest. A kukoricanövények fejlődésük 5-6 leveles állapotától megkezdik a cső differenciálását – tehát a kukoricacsöveken található magsorok száma és a szemek száma a sorban ezen fejlettségtől determinálódik. Az 5-6 leveles fejlettség után elvégzett vegyszerezés – a növényvédő szer, az állomány egységessége és a hibrid függvényében – 5–20%-os terméskiesést okozhat.

A kukoricatáblák levélszámának megállapításakor számoljunk a táblák heterogenitásával és vegyük figyelembe a növények fejlettségbeli különbségeit is. Táblán belül a növények között 2-3 levélkülönbség is előfordulhat. Heterogén állomány 5-6 leveles gyomirtásakor a fejlettebb növények 7-8 levelesek, így komoly stresszhatás éri őket.

Forgatás nélküli művelés mellett

Ebben az esetben azon technikákról beszélünk, ahol nem alkalmazzuk a klasszikus tavaszi műveleteket – szántás lezárás, magágykészítés –, így ezen mechanikai gyomirtások gyomgyérítő hatását elveszítjük. A lassabban melegedő, nedvesebb talajok hatására pedig erősödik a T3** gyomok aránya. A takaró szártömeg csökkenti a kelő gyomok arányát, ám rontja a vegyszerek hatékonyságát és kizárja a filmréteget képző szerek használatát.

Érdemes a talajok felmelegedése, és a T4*gyomok megjelenésének érdekében ezeket a táblákat később vetni, majd a vetés előtt egy totális gyomirtó szert alkalmazni. Amennyiben majd az állomány ismét felgyomosodik, kénytelenek vagyunk a forgatásos művelés esetében megjelölt vegyszerezési technikát választani, szem előtt tartva az állomány fejlettségét.

A forgatás nélküli technológiák többsége GPS alapú, így remek lehetőséget kínál a sávpermetezéses technológiák használatára. A sávpermetezéssel csökkenthetjük a környezetterhelésünket, és költségmegtakarítást is jelent. Ez a technika forgatásos művelés mellett is felhasználható, amennyiben a vetéshez megfelelő minőségű GPS-jelet használtak.

Évelő gyomok gyérítése az adott évi növényi kultúrában

Tapasztalataink alapján az évelők gyérítése kukoricaállományban költséges, részlegesen hatékony technika. Ezért is beszélünk gyomirtási stratégiáról, melynek célja az évelő gyomok okszerű gyérítése. Ezt hatékonyan kora ősszel tudjuk elvégezni. Ebben az időszakban az évelő gyomok tápanyag-szállítási folyamatai megfordulnak, a föld feletti részektől a föld alatti tároló részek felé irányulnak. A totális gyomirtó szerek hatékonysága ezen folyamatok következtében javul és hatékonyan tudjuk gyéríteni az évelő gyomokat.

Az évelők gyérítését mindig a vetést megelőző őszre időzítsük, melyet szinte minden kultúra optimális betakarítása mellett el tudunk végezni. Ajánlott a kalászos, repcetáblák után minden táblán betervezni ezt a műveletet.

Amennyiben állományban szükséges védekeznünk, az évelők irtásához használt magas környezetterhelésű szereket ajánlott foltkezeléssel alkalmazni. Napjainkban több olyan kijuttatás technológiai rendszer érhető el, melyek segítségével gombnyomásra – gyomfelismerő elektronika utasítására – tudunk kiegészítő növényvédő szereket a kijuttatott permetlémennyiségbe keverni.

*T4: nyáron csírázó (18-30 oC), nyárutón virágzó pl.: fakómuhar

** T3: tavasszal csírázó (8-14 oC), nyáron virágzó pl.: repcsényretek

Forrás: Gyomismeret

A kukorica gyomirtásának időzítése korábban a kultúrnövény fejlettségét jelentette. Korai posztemergensen a kukorica 1–3, míg posztemergensen 4-5 leveles állapotban kellett gyomirtani. Azonban ekkor még nagy területen használtak bedolgozásos és preemergens kezeléseket, amelyek elsősorban az egyszikű gyomok ellen irányultak. Így posztemergensen leginkább a kétszikű gyomok ellen kellett védekezni, amit jobban lehetett tervezni. Számos olyan jó hatékonyságú egyszikűirtó hatóanyagot (EPTC, acetoklór, propizoklór stb.) használtak, amivel tökéletesen megoldották ezt a problémát.

Manapság át kell értékelni a kukorica gyomirtás időzítését. A bedolgozásos technológia megszűnt a hatóanyagok kivonásával. A preemergens kezelések visszaszorultak részben a hatóanyagok kivonása, részben a csapadékhiány miatt. Ugyanakkor a gyomflóra is átalakult. Olyan gyomok nyertek teret, amelyeket nem vagy csak részben lehet alapkezeléssel megoldani. Pl. selyemmályva, szerbtövis fajok, parlagfű, fenyércirok, muhar fajok stb. Ezek részben mélyről csiráznak, elhúzódva vagy későn. Vetés utáni száraz időben csak olyan gyomok jönnek elő, amelyek mélyről csiráznak (libatop fajok, selyemmályva, csattanó maszlag, szerbtövis fajok, muhar fajok stb.). Száraz időben ezekből is kevesebb van, de mire egy csapadéknak köszönhetően megindul a többi gyom tömeges kelése, addigra ezek a gyomok túl fejlettek lesznek számos készítmény vagy kombináció számára. Hatalmas probléma a muhar fajok terjedése. Ezek a gyomok száraz időben korábban kelnek, mint a kakaslábfű (a mélyebb, még nedves rétegből), míg csapadékos időben később kelnek, mint a kakaslábfű (melegigényük nagyobb), ezért nagyon nehéz a posztemergens kezelések időzítése. Számos gyom, miközben alig 4–6 cm-esek, már 5 vagy 7 leveles állapotban vannak (pl. muharok) vagy a száraz időben vastag viaszréteg alakul ki rajtuk (libatop fajok). A korai posztemergens készítmények ötvözik a preemergens és a posztemergens kezelések előnyeit, de „észnél” kell lenni az időzítésnél, mivel korlátozások vannak a kukorica fenológiája és a gyomok fejlettsége esetén. Mindezen tényezők különös odafigyelést igényelnek az időzítés tekintetében.

Ha tanácsot szeretnénk adni, akkor azt kell javasolni, hogy a kezelés időzítését ne a kukorica fejlettsége határozza meg, hanem a gyomoké. Olyan készítményt érdemes választani, amelynek engedélyokirata rugalmasságot biztosít a kezelés időzítésére (pl. 1–6 leveles vagy 3–7 leveles fejlettség), de minél hamarabb ki kell iktatni a gyomkonkurenciát, mivel a korai gyomosodás nagyon nagy termésveszteséget okoz. Olyan terméket javaslunk, amely tartamhatással is rendelkezik (korai posztemergens anyagok). Egyszerű a helyzet, amikor a vetést követően csapadékos az időjárás. Ilyenkor tömeges gyomkelés történik és az egyszikű gyomok 1–3, kétszikű gyomok 2–4 leveles állapotában kell elvégezni a gyomirtást. Ha száraz az idő, akkor nincs tömeges gyomkelés, csak a muharok és a mélyről csirázó gyomok jönnek elő. Ilyen esetben érdemes megvárni a későbbi tömeges gyomkelést, de olyan készítményt választani, ami képes a fejlettebb gyomokat is kiirtani.

Összefoglalva a legfontosabb olyan készítményt választani, ami rugalmas kijuttathatóságú, fejlettebb gyomok ellen is hatékony, illetve hosszú tartamhatással rendelkezik. Sajnos kevés ilyen termék létezik a piacon, de azért megtalálható.

A kukorica gyomirtása, mint minden más termesztett növényünk állományának megszabadítása a nagyon agresszíven növekedő gyomoktól, a termesztés sikere érdekében megkerülhetetlen feladat. A kukorica állományának gyommentesítésében a herbicidek használata annyira általánossá vált, hogy szinte sokáig egyedüli megoldásként tekintettük rá. Mit jelent a sablonosság? Lehet, hogy van ilyen interpretáció, ami az egyes technológiák mechanikus alkalmazását jelenti, azaz kikapcsolja a gazda gondolkodását. Különösen veszélyes ilyen szempontból a kényelmes, egyszerű, egy megadott szerre épített technológia, amelyben a kockázat is látszólag minimalizálva van. Az ilyen technológiák robbanásszerűen terjednek. Az első évek sikerei után azonban megtapasztalhatjuk a kényelem árát.

A kukorica vegyszeres gyomirtásának kezdetén atriazinok bevezetése egy nagyon jó és megbízható technológiaként került a köztudatba. Atriazin származékok a kukoricára nem voltak toxikusak, így használata a gazdában nem keltett félelmet. A monokultúrában termesztett kukorica gyomirtásának tökéletesnek vélt technológiája bizonyos idő elteltével azonban felszínre hozta a kedvezőtlen következményeket. Kialakult a rezisztens szőrős disznóparéj. A kukorica vetésváltása esetén pedig a búzavetésekben számolni kellett az atriazin utóhatásával.

Sajnos hasonló példa napjainkban is van. A szulfonilureák rendszeres használata következtében már megjelent a rezisztens fenyércirok Magyarországon is. Információnk van arról is, hogy a glifozat használata is gyomrezisztenciát váltott ki.

A kukorica vegyszeres gyomirtására kidolgozott technológiák olyan gazdag megoldásokat nyújtanak, hogy a sablonok könnyen elkerülhetők. Az első fontos dolog, amit tudnunk kell, hogy a vetésváltás a gyomokkal szembeni küzdelemben már önmagában kedvező helyzetet teremt. Minden kultúrának meg van a termesztését kísérő gyomflórája és a vetésváltáskor ezeknek a gyomoknak kedvezőtlenebb életterük lesz. A kukoricában elterjedt fenyérciroktól például egy kalászos termesztésével lehet igazán  megszabadulni.

A kukorica sorművelését korábban feleslegesnek tartották. Ma már egyre több kísérletet állítunk be a gyomirtó szer és a sorművelés kombinálására. Ez a technológia lehetővé teszi azt is, hogy ne a teljes felületet kelljen lepermeteznünk.

A precíziós technológia már azt is tudja, hogy a gyomfelületek pontos érzékelésével csak oda juttassunk gyomirtó szert, ahol az szükséges.

Csak néhány példa, és jól érzékelhető, hogy ha odafigyelünk, gondolkodunk, a kukoricatábláink gyakorlatilag gyommentesek lehetnek és nem szükséges sablonosan alkalmazott, egyoldalú technológiával kockáztatnunk a jövő évek kukoricatermesztését.

A körültekintően megtervezett gyomirtás, a vetésváltás, a herbicidhasználat és a mechanikai műveletek ésszerű ötvözése, a precíziós művelés garantálja a hatékony gyomkezelést.

Minél körültekintőbben kezeljük a herbicideket, annál kíméletesebbek vagyunk a természethez és önmagunkhoz.

A gyomirtás és az atkafertőzés összefüggései kukoricában avagy nem elégedhetünk meg a sablonszerű gyomirtással

A gyomirtás az egyik alappillére a XXI. századi intenzív szántóföldi növénytermesztésnek.

A gyomnövények kártételét tekintve a kultúrnövénnyel szemben két nagy csoportra osztható, közvetlen vagy közvetett módon károsíthatják a kultúrnövényt.

Közvetlen kártétel esetén élősködnek a kultúrnövényen, ezzel legyengítik a növényt vagy olyan toxikus anyagokat termelnek, bocsátanak ki, mellyel akadályozzák a növény fejlődését.

Közvetett kártétel esetén a kultúrnövény életfeltételeinek korlátozásában nyilvánul meg azáltal, hogy kevesebb víz, tápanyag, illetve fény jut el a haszonnövényekhez, aminek következtében csökken a termés mennyisége és romlik a termés minősége,és ezáltal romlik a termesztés jövedelmezősége. Továbbá gazdanövényként szolgálnak különböző vírusoknak, kórokozónak, és kártevőnek.

„A gyomok köztesgazdák, táplálékforrások lehetnek, s így elősegítik a kártevők felszaporodását, áttelelését” (Újvárosi, 1957).

A kukoricatermesztésnek növényvédelmi szempontból két fő eleme van, a gyomirtás és a károsítók elleni védekezés. Eredményes gyomirtást a területen lévő gyomok megfelelő ismeretében végezhetünk. Különösen a nagy értékű kultúrákban (pl. vetőmag-előállítás) a gyomirtás megtervezésénél számolni kell az atkák köztesnövényének számító gyomok (disznóparéj, here-félék, kakaslábfű, muhar-félék, selyemkóró) megfelelő irtására. Az apró szulák (Convolvulus arvensis) az atkák által különösen kedvelt tápnövény, ezért ha a területen megtalálható, akkor nagy valószínűséggel számíthatunk az atka megjelenésére. Ilyen esetekben nem elégedhetünk meg a sablonszerű gyomirtással, célzott gyomirtásra van szükségünk.

A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) Magyarországon leginkább kertészeti kártevőként van jelen. Száraz időjárási körülmények esetében jelenik meg szántóföldi körülmények között. Az éghajlatváltozásnak és az elmúlt években jellemző száraz nyaraknak köszönhetően egyre nagyobb gazdasági kárt okoz a szántóföldön is, például szójában és kukoricában.

A hibrid kukorica előállításban kötelező technológiai elemmé vált az atkák elleni védekezés. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy gazdasági kárt takarmánykukoricában is mérhetünk, de erre a gazdák még kevésbé érzékenyek. Sok esetben a termelők nem tudnak a problémáról. A kezdeti szívogatás nyomokat bolha kártételnek tekintik. A későbbi perzselés szerű tünetek megjelenésével a gazdasági kár már nem megelőzhető. Ezért fontos az állomány folyamatos vizsgálata és a védekezés megfelelő időzítése.

A takácsatka (Tetranychus urticae) rendkívül apró és nehezen észrevehető, a levelek fonákján finom szövedék védelme alatt szívogatják a leveleket. Ennek eredményeként a levelek sárgulnak, száradnak. A fertőzés/migráció a kukorica címer hányása előtti időszakra tehető. Az állományba való betelepedése széllel „légi úton” történik, majd a tápnövényen felszaporodva migrálnak/vándorolnak a kukorica alsóbb leveleire át.

Védekezés lehetőségeket tekintve:

• Gyomirtással.

A megfelelő gyomirtási technológia megválasztásával. A magról kelő gyomnövények ellen rendszerint elegendő egy (de csapadékos évben szükséges lehet kettő) védekezést elvégezni. A magról kelő egyszikű gyomnövények ellen kiváló hatékonyságot lehet elérni a szulfonil-karbamid (pl. nikoszulfuron) hatóanyagú herbicidek alkalmazásával. Ezeket a kétszikű gyomnövények elleni védekezés céljából kombinálni szükséges fotoszintézis gátló és kontakt hatású, vagy fenoxi (2,4-D, dikamba) hatóanyagot tartalmazó herbicidekkel. Ha évelő kétszikű gyomnövény is előfordul a területen, a hormonhatású herbicideket nem lehet nélkülözni a kombinációkban. A kezeléseket azonban csak a kukorica 6 leveles koráig lehet elvégezni, amíg a hosszanti növekedés meg nem indul (10–20 cm közötti magasság). Ellenkező esetben a fenoxiherbicidek a kukoricát is károsíthatják.

• Speciális akaricid készítménnyel.

A védelem alapját képezi az állomány folyamatos megfigyelése, mintázása (kétheti rendszerességgel). A védekezést a felszaporodás kezdetén, megfigyelésre alapozva, amikor az egyedek száma elérte a kártételi küszöbértéket, 3–5 egyed/levél szükséges megkezdeni. A védekezés optimális ideje az első nemzedék kifejlett egyedeinek a kifejlődése előtti időszak.

A permetezést a reggeli vagy esti órákban végezzük el, nagy lémennyiséggel (min 600 l/ha), üreges kúpos szórófejekkel és belógó szórófejes kerettel. A jobb tapadás és hatékonyság elérése érdekében parafinolaj tartalmú készítmény hozzáadása javasolt.

Az általam már évek óta támogatott és felkarolt téma megvitatását rendkívül fontosnak és nagyon időszerűnek is tartom. Köszönet a szerkesztőségnek a bátor témaválasztáshoz. Amennyiben nagyon röviden, de kimerítően kell a megjelölt címre választ adnom, akkor azért szükséges a tárgyalt témát körbejárni, mert: „a rutin mindent megöl”, ugyanis „ki minek nem mestere, hóhéra az annak”. Ezen bölcsességek helyénvalósága máig igaznak bizonyulnak az élet minden területén, így természetesen a kukorica gyomirtásában is. És ha valahol „becsukott szemmel” végezzük a mindennapok feladatait, hát pont ez a terület az. Sajnálatos módon, ennek romboló hatása már meg is látszik – akár idősorosan szemléljük (országos szántóföldi felvételezések adatai), akár a pillanat jegyében vizsgálódunk a kukoricásainkban (tömegével láthatóak a betakarítás időszakára erősen visszagyomosodott táblák). Teljesen jogos az olvasóban most felmerült kérdés, hogy mindez miért lehetséges; hiszen az engedélyezett aktív hatóanyagok köre folyamatosan bővül(t) és a szakmai képzettség általános színvonala sem csökkent! Amennyiben ez valóban igaz, akkor vélelmezhetően a legnagyobb veszélyt a már említett rutin jelenti a gazdálkodók számára. Ezt követően vizsgáljuk meg röviden, hogy milyen ismeretek segíthetnek minket az előrelépésben (ami jelen esetben azt jelenti, hogy úgy stabilizáljuk, vagy növeljük a hozamunkat, hogy a tábla kultúrállapotán is jelentős mértékben javítunk).

Mik azok a legfontosabb hatások, információk, amelyek a kukorica gyomirtásának újragondolását kikényszerítik belőlünk?

A hektikusan változó időjárási anomáliák a gyomirtás időszakában.

A kukorica herbicidtűrő képességének egyre jobb ismerete (detoxikálás vs. fitotoxicitás).

A gyomnövények plaszticitásának erőteljes fokozódása (akut herbicid tolerancia és rezisztencia).

Az első problémakör természetrajza – a károkozás szempontjából – kettős, tehát írhattunk volna a és b pontokat is. Nézzük először az első problémát.

1/a:  Tartamhatás nélküli készítmény posztemergens alkalmazását követően – de még a sorzáródás bekövetkezte előtt – lehulló jelentős mennyiségű csapadék olyan tömeges gyomnövény újracsírázást képes indukálni amit már nem, vagy kártétel nélkül nem tudunk korrigálni. Ez klasszikus esete a „mindent bevárunk és akkorra időzítünk” elv gyakorlati problémájával.

1/b:  Abban az esetben, amikor az előző esetre felkészülten tervezünk is okozhat kellemetlen meglepetést az időjárás hektikussága, de merőben másként. Ez pedig annak a ténynek – amely hazánkban nem kellően publikált – tudható be, hogy az ALS-gátlók detoxikálása a kukorica részéről nagyon energiaigényes, hosszan tartó folyamat. A kukoricát ez a méregtelenítés akkor is komolyan megviseli, ha számára a környezeti hatások optimálisak; de nincs ez mindig így! Ezen hatóanyagok erős lehűléskor, vagy felmelegedéskor komoly – de szemmel nem mindig látható – fitotoxikus mérgezést okoznak a kukoricában. Az erős visszahűlés nagyobb (5–8%), míg a felmelegedés kisebb (3–5%); de kimérhető termésveszteséget okoz. A lehetséges és általam ismert tünetek igen sokfélék ebben az esetben, így beazonosításuk is igen nehézkes. Ezek lehetnek színváltozáson alapulók (általában vörösbe hajló), lehetnek morfológiai változások (erekt levélállás, „kardosodás”, levéllemez hullámosodás, „igazgyöngysor” megjelenése a levéllemezen, az internódiumok megrövidülése…) és természetesen „láthatatlanok” is.

2.: második bekezdés tartalma és gondolatisága is erős korrelációt mutat az előbb tárgyalt bekezdéssel; mert az újabb vizsgálatok szerint itt jelentős hozam veszthető el, vagy menthető meg a naprakész információk birtokában. Minden gyomirtás hatással van a kultúrnövényre is, de vannak növények, amelyek nagyon intenzív tünetességgel jelzik a fitotoxicitást (pl. szója) és vannak a szerényebb indikátorok (pl. gabonafélék). A kukorica esetében a tünetek megjelenésének hevessége és annak súlya között nincs pozitív korreláció. Ezt nagyon kevesen tudják és még kevesebben vizsgálták. Ezért nem téma manapság ebben a kultúrában a fitotoxicitás terméselvonó hatása. Olyannyira nyitott és avatott szemmel kell(ene) végezni a vizsgálatokat, hogy a látszat azt üzeni: a probléma még az észlelési szintet sem éri el, nemhogy a gazdaságit. És ez a legnagyobb csapdahelyzet ebben az esetben. Több mérésünk azt igazolta, hogy a legismertebb – és szándékosan provokált – „hypo szerűen kifehéredett” kukorica látszólagos drasztikus fitotoxicitásának mértéke a betakarításnál éppen hogy csak mérhető volt (0,5–1%); míg az ALS-gátlók látszólag „láthatatlan” fitotoxicitása jóval nagyobb terméselvonó hatással párosult. Ez utóbbiak értékes és szükséges hatóanyagok, de nem a jelenlegi kijuttatás mértékében. Felhasználásuk csak érzékeny, más hatóanyagokkal csak elégtelenül gyéríthető célnövények esetén indokolt (pl. bizonyos köles fajok, évelő fenyércirok, tarackbúza). A túlhasználatból adódó hiányuk lehet majd az igazi veszteség.

3. Záró gondolatként, a rutinszerűségünk legnagyobb kárvallottjai maguk a gyomirtó szereink. A gyártói magatartás és felelősség kérdése ebben az esetben megkerülhetetlen. Nincs és nem is lesz „piros 7-es” gyomirtó szer, de ilyen jellegű ajánlásokkal nagyon sokszor találkozhatunk. A teljesítmény sokszor nincs szinkronban az ajánlással és főleg nincs megoldva – nagyobb távlatban piacon lévő termékek esetében – az évek múlásával a hatékonyság változásának lekövetése. Ez utóbbi talán a legalattomosabb probléma ebben a témakörben; mert az a gyomnövény faj, amelyik 20 évvel ezelőtt találkozott először valamilyen gyomirtó szer kompozícióval és akkor érzékenynek bizonyult, az mára már egyáltalán nem evidencia (főleg akkor, ha ebben az időtávban ez a termék volt a legmeghatározóbb a kijuttatások során). Így alakultak ki nagyon plasztikus biotípusok amelyek mára már toleránsak, sőt rezisztensek is lehetnek bizonyos hatóanyagokra. A rezisztencia téma – nagy szerencsére – mára már előtérbe került és a reflektorfénynek köszönhetően talán történik is az adott területen előrelépés, de a tolerancia és a nagyfokú plaszticitás még mindig itt marad nyomorúságnak… Ezért fordulhat elő, hogy a már régen „megoldott”, közönséges gyomnövények gyomborítási százaléka soha nem látott magasságokat ért el…

A lehetőségeink és tudásunk szinkronba hozatala és a rutin tudatos kerülése jelentené számomra ezen a területen az igazi megoldást és egy sikeres továbblépést.

A növényvédelem területén a legösszetettebb feladat egy adott területre kialakítani, megtervezni majd végrehajtani egy megfelelően hatékony, megbízható szelektivitású gyomirtási technológiát. A gyomirtó szerek növényi mérgek, csak egy adott dózisban, egy meghatározott gyomnövény és kultúranövény fejlettségében, meghatározott kijuttatási technológiával alkalmazva érhetünk el jó eredményt. A sablonszerű gyomirtás eredménye bizonytalan, a termesztett növényre és a környezetre is veszélyes lehet. Széles körű ismeretekre van szükség, melyeket figyelembe kell venni egy adott területre kialakítandó gyomirtási technológia tervezésekor. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

• Az egyik legfontosabb tényező a terület gyomnövény fertőzöttségének ismerete, beleértve az ott található gyomfajokat, valamint a fertőzöttség mértékét. A magról kelő nagy magvú gyomnövények – mint pl. a szerbtövis fajok, a csattanó maszlag, az évelő gyomok, pl. mezei acat, fenyércirok – előfordulásakor a preemergens kezelések mellett feltétlen szükséges betervezni egy állománykezelést is. Ismerni kell a számos rendelkezésre álló készítmények hatásspektrumát és kiválasztani azt, amelyik a legnagyobb mennyiségben előforduló gyom ellen a leghatékonyabb.
• Egyes herbicidérzékeny kultúrák – pl. csemege-, hibrid kukorica – termesztésekor ismernünk kell az egyes fajták herbicidérzékenységét. Érzékeny fajták, hibridek esetében számos, nagyobb hatékonyságú herbicid használatától el kell tekinteni.
• Kukoricában használható gyomirtó szerek jelentős részénél számolnunk kell az utóhatás problémájával. Az engedélyokirat nem minden esetben tér ki ezekre a kérdésekre, és csak a cégek által kiadott prospektusokban, de gyakran csak a csomagolóanyag címkéjén a „gyártó ajánlása” részben találhatók erre vonatkozó előírások. A felhasználásuk előtt ezért is nagyon fontos a címkeszövegek elolvasása.
• A gyomnövények és a termesztett kultúrák ismerete mellett rendkívül fontos a terület talajának ismerete. A magasabb, 2% feletti szervesanyag-tartalmú talajokon, mint közismert, az előírt magasabb dózis használata indokolt. Számos gyomirtó szer esetében a fitotoxicitás veszélye miatt 1% alatti szerves anyag esetén használata nem javasolt.
• A szervesanyag-tartalom mellett sok esetben fontos a talaj kémhatása. Egyes gyomirtó szerek, pl. a triazinok, szulfonilureák bomlása 7 pH vagy e feletti talajokon rendkívül lassú, így ilyen területeken nagy az utóhatás veszélye. A karotionid bioszintézis gátlóknál ez pont fordítva van, lúgos talajok esetében gyorsabb a bomlás, savas talajokon nagyobb az utóhatás veszélye. Az időjárás ezeket az utóhatás kérdéseket módosíthatja, száraz, aszályos években ezekre fokozottabb figyelmet kell fordítani.
• Szántóföldjeink egy- és kétszikű gyomokkal fertőzöttek, melyek herbicidérzékenysége különböző, ezért a legtöbb esetben csak több hatóanyag-együttes használatával tudunk megfelelő gyomirtó hatást elérni. Több különböző formulációjú szer tankkeverékben történő használata esetén gyakran jelentkeznek nem várt fitotoxikus hatások. A gyári gyomirtó szer kombinációk minden esetben biztonságosabban használhatók és sok esetben a hatékonyságuk is meghaladja a tankkeverékekét.
• A gyomirtó szerek esetében is gyakran felvetődik az egyéb növényvédő szerrel – gombaölő szerrel, rovarölő szerrel – való együttes kijuttatás kérdése. Ez általában a posztemergens készítmények esetén növeli a fitotoxicitás veszélyét, különösen akkor, ha azok olajos formulációjúak.
• A gyomirtó szerek N hatóanyagú lombtrágyákkal vagy ammonium-nitráttal való kombinálása sok esetben javasolt. Száraz, légköri aszályos időjárási körülmények között ezzel a megoldással a gyomnövények életfolyamatait felgyorsítjuk, ezzel intenzívebb hatóanyag-felvételre késztetjük, növelve ezzel a gyomirtó hatást.
• A gyomirtási technológia kialakításánál figyelembe kell venni a rendelkezésre álló gépkapacitást, valamint a szórófejekkel való felszereltséget. A posztemergens gyomirtó szerek optimális kijuttatási időpontja a gyomnövények fejlettségéhez kötött, pl. a magról kelő kétszikű gyomok esetében a 2–4 leveles, az egyszikű gyomok esetében 1–3 leveles korban javasolják a permetezést. Csapadékos, meleg időjárás esetén ez egy rendkívül szűk időszak, gyakran csak néhány nap, így megfelelő gépkapacitás esetén lehet csak optimális gyomfejlettségkor elvégezni a kezeléseket.
• Az eredményes posztemergens gyomirtáshoz feltétlen szükséges a megfelelő szórófejekkel végzett permetezés. A két-három leveles kis lombfelülettel rendelkező egyszikű gyomokra megfelelő mennyiségű gyomirtó szert csak aprócsepp képzésű kettőréses szórófejekkel végzett kezeléssel lehet kijuttatni. Megfelelő szórófej-kiválasztással 30–40%-os hatástöbbletet lehet elérni a hagyományos ütközőlapos szórófejekkel végzett kezeléshez képest.

A sablonszerű kukorica gyomirtás helyett a gyomirtási technológiák tervezésénél csak ezen tényezők figyelembevételével lehet mind a kultúrnövényre, mind a környezetre eredményes és biztonságos gyomirtó hatást elérni.

Zárszó

A kukorica (takarmány, étkezési, hibrid vetőmag) a szántó több, mint 25%-át foglalja el, következésképpen gyomviszonyai a teljes területre kihatnak. A gyomok a kukoricában közvetlen és közvetett károkozók. Szerzőink a gyomszabályozást sokoldalúan mutatták be. A sikeres gyomirtás a terület talajismerete, a gyomok sajátosságai, a vetésszerkezet, a művelési mód és a herbicidek használatának ismeretén alapul. A gyomok elleni küzdelemben a kivitelezés stratégiájának, taktikájának mindig integráltnak, soha nem sablonszerűnek kell lennie. A siker és a környezetvédelem érdekében alkalmazzuk a herbicid rotációt és a precíziós technológiát.

-an összeállítás-

A cikk szerzője: Agro Napló