Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról az „öreg”, jól bevált készítményekről, amelyek már régóta velünk vannak. Pedig az, hogy valamely termék már régen használatban van, nem jelenti automatikusan annak elavultságát. Sőt, az új vizsgálati módszerek terjedésével egyre többet tudunk meg azok működésének biológiai alapjairól. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy „öreg termék nem vén termék”!
Ilyen helyzetben van most a sokak által jól ismert és használt Atonik készítményünk is. Bár terméskötődésre és stresszoldásra kifejtett hatásáról eddig is tudtunk, hiszen a felhasználás során saját szemünkkel láttuk a kezelt növényen, hatásmechanizmusát egészen a közelmúltig nem sikerült teljes mértékben feltérképezni. Az elmúlt években végrehajtott nagyszabású kutatási programmal – amelyet a Varsói Egyetem Élettudományi Kutatóintézetében, valamint több amerikai egyesült államokbeli kutatóintézetben végeztek – nagy lépés történt a teljes hatásmechanizmus feltérképezése irányába. Az alábbiakban először a növény klorofilltartalmára és a fotoszintézis aktivitására vonatkozó eredményeket mutatjuk be.
A vizsgálatok során kiderült, hogy az Atonik rendkívül sokrétűen avatkozik be a génexpressziós folyamatokba, amely miatt meghatározott élettani folyamatok intenzívebbekké válnak.
A táblázatban jól látható, hogy az Atonik jelentős hatással bír a fotoszintézis folyamatát, a klorofilltartalmat befolyásoló gének aktivitására.
A 2. ábrán jól nyomon követhető, hogy az Atonikkal történő kezelés a fotoszintézis intenzitásának alakulását képes befolyásolni, hatása még az 54. napon is érzékelhető.
Az Atonikkal történő kezelést követően ugyancsak egyértelműen mérhető a klorofilltartalom növekedése. Hasonlóan a fotoszintézis intenzitására kifejtett hatáshoz, ez is viszonylag hosszú távú folyamat, amelyre akár 50 napon túl is számíthatunk.
A klorofilltartalom növekedése, valamint a fotoszintézis intenzitásának növekedése egyértelműen a növény intenzívebb fejlődését vonja maga után, amely a zöld növényi részek tömegének és szárazanyag-tartalmának növekedését, végső soron a magasabb termésmennyiség kialakulását eredményezi.
Hazánkban klimatikus és talajművelési okok miatt szinte minden évben előfordul, hogy növényeink hosszabb-rövidebb ideig az optimálistól eltérő vízellátottsági körülmények között kénytelenek élni. A növények egyik leggyorsabb reakciója a vízellátási zavarokra születik. Ennek a gének szintjén szabályozott folyamatnak köszönhetően csökken a hajtás és levélzet növekedése, csökken a fotoszintetikus aktivitás, illetve a sztómák nyitásának szabályozásával csökken a transpiráció mértéke. Ezek a reakciók már mérsékelt vízhiány esetén is végbemennek, így összességében kisebb-nagyobb terméskieséshez vezethetnek, akár úgy is, hogy ebből a külső szemlélő semmit sem érzékel.
A növény vízellátását több tényező biztosítja és befolyásolja, de ezek egyetlen és összefüggő hidrosztatikus rendszert alkotnak, a gyökértől a száron át a levélzetig. Vízhiányos körülmények között a gyökér „érzékeli” először a vízhiányt, amelyet egy „stresszjellel” közvetít a hajtásrendszer felé. Ez a „jel” az abszcizinsav, vagy ABA stresszhormon, melyet vízhiányos körülmények között a gyökér fokozott mértékben kezd el termelni. A növény válaszreakcióként megkezdi a körülményekhez való alkalmazkodást, csökkenti a vegetatív részek növekedését, gátolja a sztómák nyitását, vagy elősegíti azok záródását, csökkenti a fotoszintézis intenzitását. Ezek a hatások oda vezetnek, hogy csökken az asszimiláció, csökken a növény által előállított szárazanyag-tartalom, összességében csökken a termés mennyisége.
Az Atonik kijuttatását követően képes az abszcizinsav (ABA) stresszhormon termelődését, így a növényen belüli koncentrációjának növekedését erőteljesen gátolni (4. ábra), együttesen az auxin növekedési hormon lebontásának gátlásával.
Ezzel a hatásával az Atonik – közvetett módon – gyakorlatilag kivonja a „hírvivőt” a növényi részek kommunikációjából, így megakadályozza a stresszreakciókat a még mérsékelt stresszhatásokra. A 5. ábrán jól nyomon követhető, hogy a talaj csökkenő – 30%-os – nedvességtartalma mellett a kezelt növény víztartalma határozottan magasabb értéket mutat. Ez a hatás, bár csökkenő érték mellett még a 20%-os talajnedvesség esetén is mérhető.
Az Atonik készítmény hatással van a növény gyökéren keresztüli vízfelvételére is (6. ábra). Ez nemcsak annak köszönhető, hogy az auxin lebontásának gátlásával pozitív hatással bír a gyökérnövekedés ütemére, a gyökértömegre, így a növény által felvehető víz mennyiségére, hanem annak is, hogy a növény vízhiányos állapotában csökkenti az ABA stresszhormon termelését, ami a transpiráció csökkenését váltaná ki. A 6. ábrán egyértelműen látható, hogy a kezelt növények általában is több vizet vettek fel az összes víztartalom-értéknél, mint a kontroll növényei. Ez igaz volt a szélsőségesen alacsony talajnedvesség értékeknél is.
Összességében elmondható, hogy természetesen az Atonik nem csodaszer, nem képes növelni a talaj nedvességtartalmát. Viszont képes arra, hogy a gyökérzet vízfelvételének növelésével egy bizonyos határig segítse a növényt az alacsony talajnedvesség okozta stressz elkerülésében. Nagyobb baj esetén pedig képes „elmaszkírozni” a vízhiányos állapot hatását azzal,
hogy megakadályozza a növény „stresszüzemmódba” való átállását. Ez a mechanizmus alkalmas a rövidebb ideig tartó vízellátási zavarok kezelésére, segítségével elkerülhető a nagyobb terméskiesés. Hosszabb, hetekig, netán hónapokig tartó csapadékhiány esetén pedig nincs mit tenni, mint tudomásul venni „… az idő a gazda”..!
Somos Ferenc
Arysta Magyarország Kft.
A cikk szerzője: Somos Ferenc
