Külön figyelmet érdemel a kukorica gyomirtásának nehézségei közül az egyszikű gyomnövények fokozatos előretörése. Míg az első országos gyomfelvételezés idején az első 20 gyomnövény között csak hat egyszikű volt, úgy az ötödik országos gyomfelvételezés idejére ez a szám nyolcra emelkedett. A gyomnövények fontossági sorrendjében egyre „előkelőbb” helyet foglal el a fakó muhar (Setaria pumila), a zöld muhar (Setaria viridis), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), és a termesztett köles (Panicum miliaceum). Változatlanul az „élmezőnyben” szerepel a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), ugyanakkor megjelent az első húsz legfontosabb gyomnövény között a csillagpázsit (Cynodon dactylon), és tartja helyét a fenyércirok (Sorghum halepense), illetve a tarackbúza (Elynum repens).
A kukoricát gyomosító egyszikűek közül a legnagyobb gondot a muharfélék felszaporodása jelenti. A mészben gazdag talajokon jellemzően a zöld muhar (Setaria viridis), a savanyú talajokon a fakó muhar (Setaria pumila) gyomosít. A hatékony gyomirtás szempontjából előnyösebb, ha a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) kelése megelőzi a muharféléket, mivel a kukoricában használatos egyszikűirtó posztemergens készítményekre a kakaslábfű érzékenyebb, mint a muharfélék.
A hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a kukorica posztemergens gyomirtásának időzítését, amennyiben a muharfélék is gyomosítanak, e gyomnövény fenológiai állapotához kell igazítani. A permetezést legkésőbb a muharfélék öt leveles állapotában még a gyökérváltás előtt kell elvégezni. A muharfélék napjainkban tapasztalható felszaporodásának oka az lehet, hogy az előző években használt posztemergens herbicidek nem minden esetben rendelkeztek tartamhatással (így ha a gyomnövény biológiájából kifolyólag nem találkozik a kijuttatott készítménnyel, úgy a várt gyomirtó hatás elmarad). Ezen problémára megoldást jelent, amit az időjárási viszonyok alakulása is indokol, olyan gyomirtó szerek, illetve kombinációk alkalmazása, amelyek a posztemergens hatás mellett talajon keresztüli hatással is rendelkeznek. Az ilyen hatással rendelkező készítményekkel elérhető, hogy a kukorica a sorok záródásáig gyommentes maradjon. A muharfélék elleni hatékony védekezés során ki kell használni a kukoricában még engedélyezett preemergens egyszikűirtó készítmények adta lehetőségeket. A védekezés tudatos megtervezését és pontos végrehajtását indokolja továbbá, hogy a muharfélék magvai akár 8 cm mélyről is csíráznak, illetve azok még 30 év elteltével is csíraképesek. A zöld muhar kelése általában kissé elcsúszik a fakó muharhoz, illetve a kakaslábfűhöz képest, így gyakran kibújik a posztemergensen használt készítmények hatása alól.
A ragadós muhar, annak ellenére, hogy nincs benne a kukoricát gyomosító legfontosabb 20 gyomnövény között, felszaporodása várható, amit a növény biológiája is elősegít, hiszen megfigyelések igazolják, hogy kelése a Setaria nemzettségen belül legkésőbbi.
Az említett gyomnövények mellett meg kell említeni az utóbbi években megtalált és megfigyelések alapján terjedőben levő további egyszikű gyomnövényeket. Hazánkban egyre több helyen gyomosít a mandulapalka (Cyperus esculentus), az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa), a parti köles (Panicum riparium) és a kései köles (Panicum dichotomiflorum). E gyomnövények ellen a védekezési technológia részben kidolgozott, illetve kidolgozása folyamatban van.
A világban és hazánkban is cél a herbicid-rezisztencia megállítása. A korábban már Magyarországon is leírtak több olyan fajt, amelyek egy-egy herbicidre, herbicid csoportra rezisztenciát szereztek. Az utóbbi években sajnos a kör tovább bővült. Több helyen megtalálták az ALS-gátló herbicidek gyomirtó hatására nem, vagy gyengén reagáló fenyércirkot. Az ALS-gátló herbicidek rezisztencia tüneteit mutató fenyércirok visszaszorítása érdekében kerülni kell a monokultúrát, törekedni kell az agronómiailag indokolt vetésváltás betartására. A gyomirtó szerek alkalmazása során törekedni kell a különféle hatóanyagcsoportba tartozó készítmények kijuttatására. A gazdálkodók részéről felelőtlenség az utóbbi években tapasztalható tarlóhántás, vagy indokolt esetben a teljes adagú glifozátos kezelés elhagyása.
A kukorica posztemergens gyomirtásának időszaka a kukorica 3–7 leveles fenológiai állapota. Ezen intervallumon belül a gyomnövények fenológiájához kell igazítani a kezelések időpontját. A korai posztemergens kezelést a magról kelő egyszikűek 1–3 leveles, a magról kelő kétszikű gyomnövények szik-2 (4) leveles fenológiai állapotában szükséges végrehajtani. A posztemergens készítményeket ennél a fenológiai állapotnál később használjuk, a magról kelő egyszikűek esetében 3–5 leveles és a magról kelő kétszikűek 2–4 (6) leveles fejlettségénél.
Összességében a kukorica vegyszeres gyomirtásának problematikáját a magról kelő és az évelő egyszikűek elleni „harcban” látom, ami szakértelmet és komoly odafigyelést igényel. Nem elegendő a készítmények, kombinációk rutinszerű alkalmazása.
Szabó László
herbológus,
Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal
Élelmiszerlánc-biztonsági,
Növény- és Talajvédelmi Főosztály,
Növény- és Talajvédelmi Osztály
A cikk szerzője: Szabó László
