Stratégiai fordulóponthoz érkezett a hazai tejszektor: rövidesen dönteniük kell a szereplőknek arról, hogy a talpon maradás érdekében további radikális fejlesztésekbe fognak még ebben az uniós költségvetési ciklusban, vagy inkább a vagyon teljes elamortizálódása előtt felszámolják az üzletüket – mondta Tresó István, a K&H Bank Agrárüzletág fejlesztési főosztályának vezetője Sárváron, az V. Axiál Gyakorlati Akadémián tartott előadásában. Szavai szerint a hatékonyság növelési célú termelési és feldolgozóipari beruházásokkal még biztosítható a talpon maradás, bár hosszabb távon mindenképp a föld nélküli termelés és a koncentráció felé megy az ágazat az unióban is. Igaz, a nitrát irányelv, vagy a foszfát irányelv Hollandiában épp ez ellen hat, ahogyan az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos előírások is. A termeléshez kötött támogatások – amelyeket az unió tejelő tehénállományának fele után igényelhetnek – egyes régiókban azért segíthetik fenntartani a termelési szintet.

A koncentráció globálisan is gazdasági kényszer, mivel jelenleg a tejtermelés a világ egyik legprotekcionistább ágazata – az EU-ban, Kanadában 35, Indiában 25 százalék fölötti a támogatási szint, a legtöbb országban 15–25 százalék –, ezt pedig hosszú távon csak hatékonysággal lehet ellensúlyozni. Magyarországon jelenleg is meg lehetne termelni a tejet 82–86 forint közötti literenkénti áron amortizáció nélkül, amihez ha a 24–26 forintnyi támogatást is hozzászámítjuk, a tejet pedig 72 forint körül értékesítik, akkor még mindig a pozitív tartományban van a termelő, ami a stratégiai döntéshez még jó alapot jelent – mondta Tresó István.

Az azonban nagyon nem mindegy, hogy milyen fejlesztésre bólintanak rá az érintettek. A termőföld vásárlás személyes véleménye szerint pillanatnyilag elsősorban tőkekivonást jelent a mezőgazdaságból – különösen annak fényében, hogy a költségvetési bevételi tervekben szereplő 320 milliárd forintnyi állami földeladási bevétel a jelen tapasztalatok szerint 70 százalékban hitelfelvételből származna –, miközben egy hektár átlagos jövedelemtermelő képessége nagyjából 150 ezer forint. A legjobban működő termelőknél pedig 250 ezer forint, amiből a többmilliós hektáronkénti vételárak kigazdálkodhatatlannak tűnnek. A több mint 200 milliárdos új adósságállomány pedig az egyéb fejlesztéseket teszi kérdésessé – legalábbis, ha újabb hitelből tervezik megvalósítani azokat.

Jól működő feldolgozóipar nélkül nehéz helyzetbe kerülnek a termelők is, ezért Tresó szerint a termelői tulajdonú feldolgozóknál lehetőség szerint erőltessék a tulajdonosok a fejlesztéseket. A hazai tejipar pedig uniós összevetésben kis kapacitású – a két legnagyobb itteni üzem kapacitása összesen épphogy csak eléri a legkisebb nyugat-európai gyárét –, és elsősorban alacsonyabb feldolgozottságú termékeket állít elő.

Amíg Magyarországon az ipari kibocsátás 52 százaléka a friss tej, addig Franciaországban mindössze 36 százalék ez az arány. Emellett túlnyomórészt belpiacra termel, a kivitelben is az alacsony feldolgozottságú termék dominál. Persze az is befolyásolja az előállítást, hogy a hazai fizetőképes kereslet korlátos. Az, hogy egy országban a keresetek – 2013-ban még csak 21, de a legfrissebb KSH adatok szerint – 27 százalékát költik átlagosan élelmiszerre, leginkább bajt jelez. Az alapanyagháttér biztonsága esetleges, a termékfejlesztés terén is vannak kihívások, a fejlesztések és beruházások erősen idegen tőkefüggőek, legyen az tulajdonosi vagy EU forrás.

Tresó adatai szerint 2008–2012 között mintegy 31 milliárd forintnyi beruházást hajtott végre a hazai tejipar úgy, hogy már ismert volt a kvótaeltörlési döntés. Uniós szinten ugyanezen idő alatt 1590 milliárd forintnyi beruházást valósítottak meg a feldolgozók, javarészt magasabb hozzáadott értéket előállító és a megtermelt tejmennyiség feldolgozására alkalmas kapacitást létrehozva. A megvalósult beruházások 27 százaléka tejpor és vaj, 16 százaléka sajt, 16 százaléka gyermektápszer, 12 százaléka savó, és 10 százaléka friss tej előállítást célzott 19 százaléknyi általános fejlesztés mellett. Megindult az ágazati felvásárlás és összeolvadás is.

Egyértelműen a kvóta utáni időkre készültek a versenytársak, összhangban azzal a trenddel, hogy az európai fogyasztók egyre inkább a magas feldolgozottságú termékeket keresik, 2010–2014 között például évi 0,6 százalékkal visszaesett az egy főre eső friss tej és 0,8 százalékkal a joghurtfélék forgalma – hangsúlyozta Tresó. A vaj és a különféle tej alapú krémek fogyasztása ugyanekkora mértékben nőtt ebben az időszakban. A prognózisok 2015–2025 között uniós átlag feletti feldolgozásra váró tej előállítás növekedésre számítanak Írországban, Lengyelországban, Dániában, Észtországban, Litvániában és Romániában. Átlagos növekedést vártak – a Brexit előtt – Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, és Luxemburgban. Átlag alatti tejtermelés-bővüléssel többek között Hollandia, Belgium, Portugália, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia esetében számoltak, míg csökkenést például Finnországban, Horvátországban, Máltán várnak.

Annyi bizonyos, hogy a világ tejfogyasztása növekszik – átlagosan évi 2 százalékkal –, ahogyan a fajlagos tejhozamok és a gazdaságonkénti átlagos állomány is, ellentétben a tejtermelő gazdaságok számával. A prognózisok szerint azonban 2015–2025 között csökken a globális importbővülés üteme, és a termelés is. Erre az agrárévre egyébként a globális termeléshez az USA és az EU 1-1 százalékos kibocsátásnövelését várják a prognózisok, Ausztráliában 4 százalékkal nőhet a termelés, míg Új-Zélandon akár 5 százalék is lehet a visszaesés. A Közel-Kelet és Afrika importja 3, Ázsiáé 14 százalékkal nőhet, ugyanakkor Kína importja egy év alatt negyedével esett vissza, ami az orosz embargó mellett a tej világpiacát teljesen megborította. Az árak volatilisek és a támogatások miatt torzak – kérdéses az is, hogy a forró tőke visszatér-e erre a területre, ahonnan a válság során vonult ki.

A hatékonyságnövelést a tejtermelésben Tresó szerint a big data elemzésekre épülő fejlesztések jelentik majd. Komoly segítség lehet az elektronikus egyedi azonosítás, a robot fejőrendszer, az automatizált takarmánykiosztás, a mozgásérzékelő, aktivitás figyelő, a lépés/járásmód szenzorrendszer, a belső fül hőmérséklet mérése, az ellési összehúzódások érzékelése – de csak akkor, ha az így összeszedett adatmennyiséget menedzsment információs eszközzé alakítják. Erre a hazai tejtermelőknek is fel kell készülniük mind technikailag, mind emberi erőforrások terén, és az utóbbi az, amin semmiképp nem szabad spórolni – hangsúlyozta Tresó István. Mérsékelni kell a tejtermelés-támogatás függőségét is, és elősegíteni a feldolgozókkal kötendő hosszabb távú megállapodások létrejöttét. A termelőknek azt is mérlegelni kell, hogy mi éri meg jobban a számukra: függetlennek maradni, vagy a biztos piac és a stabilitás reményében egy termelői csoporthoz csatlakozni. A generációváltás kérdése ugyancsak megoldásra vár. Az utóbbi szempontokat minden banki döntésnél, egy-egy cég átvilágításakor figyelembe veszik a pénzintézetek, ahogyan az amortizációt is. Az amortizáció vizsgálatával a jövőt próbálják mérlegelni a bankok. Ha nincs amortizáció, vagy nagyon alacsony, és nem volt beruházás az azt jelenti, hogy a cég pillanatnyi állapota ugyan stabil, de innen fordulhat bármerre. Meg kell nézni, hogy mi okozza az amortizációt, és az középtávon jelent-e olyan előnyt a cég számára, ami indokolja az optimizmust – tette hozzá Tresó.

-kmk-

A K&H-nak elég nagy a kitettsége a tej szegmensben: nagyjából az országos hitelállomány 40 százaléka a feldolgozói, több mint harmada pedig a termelői oldalon realizálódik. A bank részesedése a hazai agrárhitelezésből pedig az MNB adatai alapján eléri a 25,7 százalékot, és további 20,4 százalékot az agrobusinessben.

A cikk szerzője: Kiss Melinda Katalin