Nyár közepén, a gyomirtási szezon végeztével, az őszi kultúrák növényvédelmi technológiájának megtervezése előtt a legnagyobb területen termesztett szántóföldi kultúrákban szerzett gyomirtási tapasztalatokról és a közeljövőben felmerülendő problémákról számolt be Ughy Péter, a Vas Megyei Kormányhivatal gyombiológusa.

Őszi káposztarepcében a tyúkhúr, veronika fajok, mezei árvácska gyomnövények borítottsága folyamatosan nő. Köszönhetően annak, hogy már a kalászos előveteményben is felszaporodnak, valamint a 2–4 levélnél fejlettebb növények ellen nem védekezhetünk hatékonyan. A táblák ezen gyomnövények elleni mentesítését, ill. fertőzés csökkentését az előveteményben kell elvégezni. Az elmúlt években a keresztesvirágú gyomnövények (pásztortáska, zsombor) elleni védekezésre több lehetőség nyílt az etametszulfuron, valamint a Clearfield-es repcékben az imazamox hatóanyagok megjelenésével.

Az őszi kalászosokban szerencsére egyre több termelő felismerte az őszi gyomirtások fontosságát. Az ebben az időben felhasználható hatóanyagok többsége nemcsak a jelentős mértékben felszaporodó nagy széltippan, hanem az ugyancsak ősszel nagy tömegben csírázó pásztortáska, tyúkhúr, veronika fajok, mezei árvácska ellen is hatékony. A készítmények megválasztásánál mindenképpen érdemes a kétszikűek elleni hatékonyságra is figyelni.

Mindkét őszi vetésű kultúrában egyre több megyéből jelezték a keskeny, szálas levű, vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) tömeges fertőzését. A gyomnövény előfordulására savanyú talajokon, ill. forgatásos talajművelésben nem részesített területeken kell elsősorban számítanunk. A kétszikű kultúrákban felhasználható ún. speciális egyszikűirtók szinte teljesen hatástalanok. A gyomnövény ellen eredményesen védekezni csak komplexen, az integrált védekezés elemeinek felhasználásával lehet.

Kukoricában továbbra is az egyszikű gyomnövények elleni hatékony állománykezelés és a kijuttatás időzítése jelenti a legnagyobb problémát. Több mint aggasztó, hogy egyre több helyen jelenik meg a fenyércirok szulfonil-urea rezisztens biotípusa. A glifozát hatóanyagú készítményekkel tarlón hatékonyan védekezhetünk ellenük.

Napraforgóban a korai kezelések kivételével az alapgyomirtások általában megkapták a megfelelő mennyiségű bemosó csapadékot. Posztemergens kezelésekkel és/vagy kultivátorozással kiegészítve a táblák gyommentes képet mutatnak. A parlagfű megjelenését leginkább csak a táblaszéleken tapasztaltuk.

Szójában a sikeres alapkezelések után, sok termelő „elfeledkezett” a posztemergens gyomirtásról, mondván hogy „itt már nem lesz semmi gond”. A május közepén a szója takarásában „megbújó”, még csak szikleveles állapotú parlagfű és selyemmályva növények, a csapadékos időjárásnak köszönhetően, június végére már 40–60 cm-es példányokká fejlődtek. A Clearfield és az Express toleráns árvakelésű napraforgók is jelentős fertőzést okoznak.

Hornyák Attila, a Nógrád Megyei Kormányhivatal herbológusa elsőként az őszi gyomirtások fontosságát hangsúlyozta őszi búzában.

Azokon a területeken, ahol egyszikű gyomnövényekkel fertőzöttek az őszi búza táblák, ott minden esetben indokolt az őszi gyomirtások alkalmazása – hangsúlyozta a szakember. Az őszi gyomirtások hatására nemcsak az egyszikű gyomnövényektől voltak mentesek a gabonatáblák, de a talajon keresztül ható készítmények, amelyeknek a kétszikű magról kelő gyomnövények ellen is van hatása, szinte gyommentesek voltak. Ezen táblákon, ha nem voltak évelő kétszikű gyomnövényekkel fertőzöttek, az idei évben is el lehetett hagyni a tavaszi gyomirtásokat, amely nemcsak költség oldalon, de a munkaerő megtakarítás oldalán is jelentős eredményeket hozott az idei évben is.

A tavaszi gyomirtások esetében több helyen az egyszikű gyomnövények ellen megkésett kezeléseket lehetett látni, sőt azokon a területeken, ahol jelentős volt az egyszikű gyomnövények jelenléte, ott a védekezések után még az újrakelés is megfigyelhető volt.

Kukoricában az idei évben a preemergens gyomirtások hatékonyak voltak, így ha a gyomflóra ismeretében jó volt a gyomirtószer választás, akkor gyommentesek voltak a kukoricatáblák.

A korai posztemergens kijuttatásokat már nehezebben lehetett időzíteni, mivel a hűvös, csapadékos időjárás nem kedvezett a kukoricának, de a gyomnövények is igen elhúzódó, többlépcsős keléseket produkáltak. Az idei évben is azt lehetett tapasztalni, hogy a kakaslábfű, a muhar-félék, a köles-félék, a magról kelő fenyércirok csírázása között akár 2–3 hét is eltelt. Azokon a táblákon, ahol nem korrigálták a védekezéseket egy újabb kijuttatással, mert úgy gondolta a gazdálkodó, hogy csak „néhány szál” egyszikű gyomnövény van a kukoricatáblában, ott biztosan hibás döntés született, mivel az a néhány szál (ami a legtöbb esetben nem is néhány szál) komoly termésvesztést fog okozni betakarításig.

Napraforgóban a vetés után elvégzett preemergens gyomirtások megfelelőek voltak, és az időben és megfelelő mennyiségben érkező csapadék hatására hatékonyak is voltak a védekezések. A hűvös időjárás a napraforgó kelését, kezdeti fejlődését egy picit hátráltatta, de a megérkező felmelegedés hatására robbanásszerű fejlődésnek indult a napraforgó. A kijuttatott preemergens készítmények 96–100%-os hatékonysággal rendelkeztek a magról kelő gyomnövények ellen. Ez a néhány százalékkal a teljes gyommentességtől való elmaradás azonban a legtöbb esetben nem szabad, hogy azt jelentse, hogy nem kell a posztemergens gyomirtásokat alkalmazni. Ha parlagfű van a területen, minden esetben védekezni kell, mert a későbbiek során nemcsak a termésveszteség, a gyommag produktum lesz a probléma, hanem a hatósági eljárást követő növényvédelmi bírság is komoly összeg lesz.

Azokon a területeken, ahol az idei évben időben elvégezték a gazdálkodók a posztemergens védekezéseket, ott a mai napig gyommentesek az állományok.

Labant-Hoffmann Éva növényvédelmi herbológus úgy látja, hogy a kalászosok felett ringatózó széltippan látványa lassan már az érőfélben lévő gabonatáblák állandó kísérője Somogy megyében.

A rég megszokott tanulmányaink, miszerint a széltippan a savanyú kémhatású talajokat részesíti előnyben, lassan idejét vesztik. A népiesen rókafaroknak is hívott gyomnövény már a kötött, lúgos pH-jú talajokon is gyomosít.

A széltippan mellett viszont újabb és újabb egyszikű gyomnövények is kihívást jelentenek a gazdáknak. Olyan egyszikű gyomnövények, amelyek eddig egyáltalán nem voltak jelen a területen, vagy csak az árokparton, ruderáliákon gyomosítottak. Ismerhetjük ugyan őket, mint gabonagyomok, de csak azért, mert nyaralás alatt is a gabonatáblákat figyeljük fél szemmel, és eddig nyugodtan megállapíthattuk, hogy a szomszéd táblája is csak a felnőtt gyomoktól zöldebb.

Somogy megyében a terjedőben lévő egyszikű gabonagyomok a következők: széltippan, egynyári perje, rozsnok-félék, olaszperje, szálkás borjúpázsit. A felsoroltak közül a legkevésbé ismert a szálkás borjúpázsit, mely a tápanyagszegény, savanyú homoktalajok jellemző növénye. Magyarországon, kalászos gyomként, 1990-ben került elő egy extenzíven művelt tritikálé vetés szegélyében. A mellékelt fotót idén készítettem egy belső-somogyi tritikálétáblában. A kép az üzemi kezelésben készült. A területet ősszel korai posztemergensen gyomirtották, majd tavasszal, a nem megfelelő hatékonyságú gyomirtást követően, az egész táblát felülkezelték.

Jellemzően a gazdák csak akkor veszik észre az egyszikű gyomnövényeket vagy ismerik fel fontosságukat, amikor már tömegesen vannak jelen a táblákban.

Megfigyelések alapján a fő fertőzési forrás a szennyezett vetőmag és a tábla környékén található fertőzött árokszélek és ruderális területek. A fertőzés mértékének növekedésében a korlátozott vetésváltás, a talajművelés változása is fontos szerepet játszik. Nem biztos, hogy ez a gondolat általánosan elterjedt, de míg a forgatásos művelés gyomkorlátozó, addig a forgatás nélküli művelés gyomnevelőnek minősül.

A minimális talajművelés egyik gyenge pontja a gyomosodás akkor, ha a gyomirtás módja és technológiája a hagyományoshoz képest nem változik. Feltétlenül indokolt a gyomirtási technológiák hozzáillesztése a változó agrotechnikai műveletekhez. A fenti gyomnövények közül a széltippan, az egynyári perje, az olaszperje, a szálkás borjúpázsit és az ország egyes részein szintén kihívást jelentő vékony egércsenkesz tömeges mennyiségben ősszel kel, az őszi kalászosokkal egyidőben.

A korán virágot érlelő egynyári perje, vékony egércsenkesz és szálkás borjúpázsit esetében a tavaszi kezelések szinte teljes mértékben hatástalanok. Ezen gyomnövényekkel erősen fertőzött területeken a jól megválasztott őszi kezelés alkalmazása elengedhetetlen a megfelelő kultúrállapot kialakításához.

Egy erős fertőzés esetén célszerű a gyomirtást nem csak a kemikáliákra bízni, hanem esetenként – természetesen a talaj védelmét is szem előtt tartva – az ekevasat is elővenni.

Szabó Rolandot, a Sumi Agro szakmai és termékmanagere az idei évben tapasztalt növényvédelmi különlegességekről és a gyomirtás legnagyobb kihívásairól kérdeztük.

Meglátása szerint az idei év a különlegességek tárházából semmivel nem adott sem többet, sem kevesebbet mint ez idáig. A ritkaságok jelenléte a természetben teljesen általános, ellenben a rájuk lelés valószínűsége, a beazonosításuk és amennyiben szükséges az ellenük való védekezés kidolgozása az, ami nehézségekbe ütközik. A botanikai meglepetések közül kiemelte a sok-sok különböző fűfaj borításának előretörését kalászosainkban, de ezek közül is a délről északra tartó kecskebúza több helyszínen történő detektálását és az irányultság nélkül egyre több és nagyobb helyen gondot okozó olaszperje jelenlétét hangsúlyozta. A kukoricásainkban és a napraforgó állományokban pedig egy kelet-nyugat irányú terjedéssel jellemezhető fűfaj folyamatos terjedéséről számolt be, ez pedig az ázsiai gyapjúfű.

• A kétszikűek közül évek óta monitorozom és egyre több helyen találkozom is a két peszérce (vízi és magas) faj egyedeivel, állományaival kukoricában. Érdeklődésem középpontjába azért kerültek, mert herbicidtoleranciájuk hatóanyag és dózis szinten is egyaránt extrém magasnak bizonyult. Az előző faj terjedési iránya nyugat-kelet, míg az utóbbié kelet-nyugat és – ahogy az az ajakosok között gyakorta publikált – a rendkívül gyors spontán hibridizáció végett már fellelhető a közös élettéren a két faj fajhibridje is. Az idei esztendő abszolút újdonsága számomra az orvosi ziliz kukoricában való fellelése. A növény egyedi megjelenésű volt, de életciklusát a gyomirtást követően is sikeresen és sérülések nélkül képes folytatni. A mályvafélék családjába több közönséges gyomnövény tartozik (pl. varjúmák, selyemmályva), de a mályva és a ziliz fajok nagyon ritka társulás alkotói a szántóföldeknek.
• Mi az idei „Top 3” kihívás számomra gyomirtási szempontból? Nehéz ezeket a feladatokat rangsorolni, de tény, hogy két esetben kultúrnövény tömeges árvakelése okozott problémát (kukorica árvakelés tavaszi búzában és csemegekukorica árvakelés takarmánykukoricában), egy esetben pedig a fő célnövény egy hagymás gyomnövény volt (kónya madártej őszi búzában). A három szituációban közös volt, hogy ezekben az esetekben a gyomirtás sokkal inkább gyomszabályozás szintű eredményességgel párosult – de megérte a gondolkozást és a kivitelezést a gazdálkodók legnagyobb örömére. A precíz végrehajtás visszaigazolta, hogy minden extrém esetre van elégedettséggel járó megoldás.

Keszthelyi Sándor, a Kaposvári Egyetem docense a kártevőhelyzetet értékelte. 2016 tavaszára, nyarának első harmadára az ország nagy területén csapadékhiányos, meleg időjárás volt jellemző.

Ez a termesztett kultúráink fenológiai fejlődésében is tetten érhető volt. A napraforgó a meleg és néhol kellő mennyiségű eső hatására a bimbózást követően rendkívül gyorsan megnyúlt. Az őszi árpa, -búza és az őszi káposztarepce „egyik napról a másikra”, hirtelen beérett. Természetesen e hatások az őket károsító állati szervezetek fejlődését, kártételét is alapvetően meghatározták, s hazánk több pontján a korábbi évek trendjeinek ellentmondóan néhány kártevő, kártevőcsoport hangsúlyosan és igen agresszíven lépett fel.

Tavasszal a kalászosokat járva elsősorban a vetésfehérítők és (mindenekelőtt Közép-Magyarországon) a gabonapoloskák káreseményei voltak jelentősek. Ez utóbbi fajcsoport gradációját a megelőző száraz évek és a megélt enyhe tél már sejtetni engedte. Kalászhányás kezdetétől mintegy egy évtizede már a Dunántúlon is meg kellett szokni az először az érő árpa-, majd búzaállományokat meglepő szipolycserebogarak tömegét. Nagy egyedszámú jelenlétük természetesen zavarja a határt bejáró gazda szemét, azonban kártételük csak ritkán indokolja az állománykezeléseket.

A kukoricatáblák szemrevételezésekor sokakat meglephetett a június közepén nagy felületet érintő 6–8 leveles állományok feltűnő levéllyuggatása, melyet a részben a hazánk területén kelt, részben a délről migrált gyapottok-bagolylepke népesség által rakott tojásokból kelt lárvák okoztak. Több helyen már június utolsó harmadától látható volt a kukoricamoly még be nem furakodott lárváinak kártétele. E tények is e fajok idei agresszív fellépésének, s több helyen a fokozott csőrágás, s az ezt követő csőpenészesedés képét vetítik elénk. Az amerikai kukoricabogár imágófejlődéséhez szükséges hőmennyiség hamar összeadódott, így a bogarak tömeges rajzása a megszokottól korábban lépett fel. Pozitívum lehet, hogy ez talán megelőzi a kukorica bibehányásának csúcsát, mely a kiterjedt szántóföldi védekezések elhagyását eredményezheti.

Az őszi káposztarepce esetében a kora tavasszal betelepülő fénybogarak egyedszáma kiugró volt. Ugyanez említhető a későbbi rajzáscsúcsú repcebecő-ormányos fellépésével kapcsolatban is. A repcetáblák betakarítását követően is a tarlót, vagy az azt övező területeket fehér, vagy sárga pólóban járva – arra nagy számban repülve – könnyen megítélhető volt „jelenlétük”. Az idei év további keserű tapasztalata a kapásokat, így a napraforgót meglepő lombszinten károsító bagolylepke lárvák magas száma. Ez a továbbiakban előrevetítheti e polifág fajok későbbi nemzedékeinek napraforgótányéron vagy akár érő szójatáblákban jelentkező súlyosabb kártételének tényét is.

A fehérjenövények kártevői közül a zöld borsó-levéltetű okozott borsó vetőmag-termesztésben 2016-ban szembetűnő károkat. Tömeges jelenlétük gyakran közvetlenül a rovarölő szeres állománypermetezések után – viaszborítottságuknak köszönhetően – is tapasztalható volt. Lucernában a kis csipkéző bogarak június végi csúcsa jóval meghaladta a korábbi évek hasonló időszakának tapasztalatait. Az időjárási trendek folytatódásával (szárazság, meleg) fokozott takácsatka és a vándorpoloska kártétellel is számolni lehet az utolsó vegetációs harmadába lépő szójatáblákban. 

Győr-Moson-Sopron megye szőlőültetvényeiről Havasréti Béla növényvédelmi zoológus elmondta, az év eddig eltelt időszakában is már szokatlanul sok kártevővel találkozhattunk. Ennek oka főként az időjárás alakulásával magyarázható. 

Az elmúlt tél a telelő rovarok szempontjából nagyon enyhe volt. Az év elejei leghidegebb napokon sem süllyedt a hőmérő higanyszála -8oC alá egyik borvidékünkön sem.

Így nem volt meglepő az ékköves araszoló hernyóinak korai megjelenése március végén. A két évvel ezelőtti Sopron környéki tömeges bagolylepke hernyókártétel emléke még élt a gazdákban, figyelték a rügyeket és sok helyen védekeztek is az araszoló hernyók ellen.

A májusi cserebogár már régen nem májusban, hanem egy jó hónappal korábban rajzik. A három éves fejlődésű bogár idei évben rajzó V. törzse a megyében foltokban erős bogárinvázióval rajzott, ahogyan például a Pannonhalmi Borvidéken egyes Ravazd és Écs környéki szőlőültetvényben is. Máshol viszont szinte egyáltalán nem találkozhattunk az imágókkal.

A szőlőmolyok megjelenését, kártételét évek óta kiemelt figyelemben részesítjük. Nyerges szőlőmoly és szőlőilonca gyakorlatilag már évek óta nem, vagy csak néhány példány erejéig található a csapdákban. A tarka szőlőmoly első nemzedékének hímjei azonban idén is nagy egyedszámban látogatták a kihelyezett feromon csapdákat. Az ezt követő hernyókár azonban többnyire elenyésző volt azokon a helyeken is, ahol nem történt védekezés ellenük. Ez a furcsa ellentmondás már évek óta tapasztalható a megye szőlőültetvényeiben, nemcsak az első, de mindhárom nemzedék esetében is.

Az idei évben ismét találkozhattunk tömegesen szívogató atkákkal a szőlőkben. A kétfoltos takácsatka ugyan csak elvétve, ám a már évek óta nem jelentkező szőlő levélatka jellegzetes tünetei már annál gyakrabban voltak láthatók, főként a Győr környéki kiskertek szőlőlevelein.

Néhány ritka vendégkártevő ismét megjelent. A korábbi években hiányzó közönséges teknős pajzstetű Sopron-János telepen, a gyapjas pajzstetű pedig Győrszentivánon adott munkát a permetezőgépeknek.

Az amerikai lepkekabóca első példányait csak az elmúlt év augusztusában találtuk meg a megyében, ám már abban az évben később a megye szinte minden pontjáról jelezték a kártevőt. Idén június közepétől pedig már több helyen is láthatóak a szőlőlevelek fonákán lévő jellegzetes fehér viaszszálak.

A rovarok szempontjából előnyös enyhe tél kétségtelenül legnagyobb haszonélvezői a levéltetvek. Szinte minden termesztett és vadon élő növényen találhatunk kisebb-nagyobb telepeket, így a szőlőn is, ahol azért a korábbi években nem volt tömeges az előfordulásuk.

A kártevők nagy tömege odavonzotta a ragadozókat is. A Pannonhalmi Borvidék egy atkákkal és levéltetvekkel fertőzött szőlőültetvényében katicabogarak népes populációját figyelhettük meg. A már bábozódó bogarakból tőkénként 10–16 db-ot is összeszámolhattunk. Örvendetes tény továbbá, hogy ezen bogarak mindegyike a hétpettyes katicabogár volt, nem pedig az agresszív harlekin katica.

Minden növénykultúra esetében elmondható, hogy az idei év szélsőséges időjárása (április száraz, meleg, majd rendkívüli mennyiségű csapadék, lehűlés, majd felmelegedés) ismételten bizonyította az integrált növényvédelmi technológia (elővetemény, agrotechnika, genetika, peszticid alkalmazás) minden egyes elemének okszerű és időbeni alkalmazásának fontosságát. – jelentette ki Dr. Varga Zsolt, az FMC/Cheminova fejlesztőmérnöke.

Felhívta a figyelmet az idei évben tapasztalt növénykórtani problémákra és ezen veszélyforrások jövőbeni minimalizálására.

Az utóbbi két szokatlanul enyhe téli időszak minden növénypatogén szervezet túlélésének nagyon kedvező körülményeket biztosított. Őszi árpa esetében már február közepén találkozhattunk a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) tüneteivel, amely esetben a kórokozó gomba intenzív fertőzőképessége is kimutatható volt. A védekezéseket az eredményesség érdekében korán és időben el kellett végezni. Ha a későbbiekben hasonló időjárási körülményekre számíthatunk elgondolkodtató egy őszi fungicides állományvédelem technológiába illesztése a fertőzési nyomás minél kisebb szintre történő szorítása érdekében.

Őszi búza állományokban a tavalyi évhez hasonlóan korai és agresszív szeptória (Septoria tritici) fertőzés indult, amelyet a termelők többségének a korán alkalmazott gombaölő szeres kezelésekkel sikerült megállítaniuk. Az követett el hibát, aki az áprilisi csapadékszegény időszakra hivatkozva kivárt a védekezéssel, hiszen idén helyenként és a termesztett fajtától függően a sárgarozsda (Puccinia striiformis) is ismételten komoly veszéllyel fenyegetett. Sajnos a betegségre fogékony fajták sikeres termesztése érdekében el kell fogadnunk azt a tényt, hogy évjárattól függően minimum három állománykezelés is szükséges lehet.

A kórokozó fertőzése drasztikusan megkésett kezelések esetében a zászlóslevél idő előtti leszáradását okozta, de találkozni lehetett a kalászra történt felhúzódása következtében erősen aszott szemek kialakulásával is. Érés előtti időszakban szintén több helyen észlelni lehetett – szintén a tavalyi évben nagy riadalmat okozó – a búzaállományok idő előtti kifehéredését.

Az agrotechnikai és környezeti tényezők együttes hatásaként ezekben az esetekben szártőbetegségek voltak kimutathatóak, amely esetekben dominánsan kiemelkedik a szártő fuzáriózis (Fusarium spp.) jelentősége. Véleményem és eddigi tapasztalataim szerint a jövőben ezen kórtani probléma fokozottabban jelentkezhet a búzatermesztésben. Az őszi káposztarepce intenzív termesztéstechnológiájában a minimum három fungicides állományvédelem kezd elfogadottá válni. Ennek fontosságát idén abszolút érezhették a termelők, hiszen aki csupán a tavaszi kezelést próbálta megspórolni a fómás szárrák (Phoma lingam) nagyon korai károsításával találkozhatott. A fertőzött növények kivilágosodtak, kényszerérettek lettek és bekövetkezett a termésveszteség.

Későbbi időszakban ismét az idei környezeti tényezőket figyelembe véve a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) elleni védelemnek volt óriási jelentősége.

-an összeállítás-

A cikk szerzője: Agro Napló