A kísérleti helyszíneken a beállított táblák lassan kirajzolják a várható hozamokat. Várnunk kell még a betakarítási eredményekre, ugyanakkor végigjárva a területeket, átnézve a művelési zónákat, érdemes a csöveket összehasonlítani egy-egy táblán és egy-egy művelési zónán belül is, hogy visszaadják-e azokat az elvárásokat, amelyeket a tervezéskor megfogalmaztunk. Két területről szeretnénk részletesen írni, összefoglalva a terület bejárási eredményeket, és ismertetve a tanulságokat.

Az első helyszín a szákszendi terület – itt a kivetett tőszámot táblán belül nem változtattuk, csak a nitrogéndózisokat differenciáltuk a művelési zónáknak megfelelően. A másik terület az alsódobszai, itt viszont a táblán belül a művelési zónáknak megfelelően állítottuk be a nitrogén mennyiségét, valamint a tőszámot is változtattuk.

A további három kísérleti területet (Patalom, Tiszavasvári, Dunaegyháza – csemegekukorica) a következő cikkben fogjuk részletezni.

A szákszendi területen (egységes tőszám, művelési zónának megfelelő, változó nitrogéndózis kiadása) megnéztük, hogy az egyes művelési zónákban hogyan alakulnak a csövek, milyen a növények fejlettsége. Mivel a kísérletben kontroll részeket is bevetettünk (illetve műtrágyáztunk), így vizsgálni tudjuk, hogy egy-egy művelési zónában hogyan alakul a csövek hossza/átmérője különböző nitrogéndózisok mellett, hiszen azonos tőszámmal vetettük el az egész területet.

Már a lehatároláskor, de különösen a talajmintázáskor felfigyeltünk a tábla felső részén lévő erodált, lejtős részre. Ezt az alacsony humusztartalom, magas kálcium – a termőréteg szinte az alapkőzetig lemosódott –, és a magas pH jellemzi. A lehatároláskor ezeken a helyeken volt az elmúlt években a legkisebb az NDVI-index, ami egyértelműen jelezte, hogy óvatosan kell ide terveznünk, a terület alacsony potenciállal bír. Jól látható a csövek (és a növények) méretén is, hogy még egy ilyen csapadékos év ellenére sem fejlődnek a növények megfelelően (1. ábra).

Felmerül a kérdés – amire még a tengerentúlon is eltérő választ kapunk a precíziós termelőktől –, hogy érdemes-e az ilyen gyenge helyekre „áldozni”, tápanyaggal feltölteni, vagy csak a minimumot kell kihelyezni az ilyen helyeken, visszavenni a tőszámot, minimalizálni a tápanyagot (költségeket), mert más a limitáló tényező. Vagy egyértelműen jobban megéri a „megspórolt” input anyagokat a közepes és jó termőképességű területekre tenni, növelve azoknak a területeknek a potenciálját. Ezeket a kérdéseket a szezon lezárását követően tudjuk majd elemezni, mindenesetre beszédesek a felvételek (1. és 2. ábra).

Érdemes megnézni, hogy egy-egy művelési zónán belül az alacsonyabb és magasabb nitrogéndózis mennyit tud hozzáadni a csőhöz. Akár a közepes, akár a magas terméspotenciállal bíró művelési zónáknál tapasztalható, hogy a magasabb dózisok egyértelműen nagyobb csöveket eredményeznek. Természetesen ki kell hangsúlyoznunk, hogy mindez az idei évben, ilyen körülmények között: a csapadék nem volt limitáló tényező, a kijuttatott tápanyag hasznosulása szempontjából. A júliusban megjelent cikkben részletesen írtunk arról, hogy a szákszendi területen az NDVI-felvétel alapján a terület mélyebb, lenti (illetve nagyobb szervesanyag-tartalommal bíró része) lassabban melegedett fel, ezért a csírázás, korai fejlődési stádium lassabb volt, a növények lemaradtak a felső, gyorsabban száradó, lazább területekhez képest. Az eltérés növénymagasságban 40–60 cm is volt, virágzásban pedig volt ahol 10–12 nap eltérés is jelentkezett! Féltünk, hogy a később virágzó részek belekerülnek egy „szokásos” hőstresszes időszakba, így nem lesz megfelelő a kötődés.

Nem így történt. A korábban virágzó részeket fogta vissza a rövid, de ütős hőstressz, míg a később virágzó részek virágzása ideális időszakra esett. Ismét egy anomália… Vetésidő. Azoknak van igaza, akik széthúzzák a vetésidőt, több „hullámban” vetnek, így a kockázat csökken.

Sajnos a területen van kukoricabogár kártétel, mivel az elővetemény is kukorica volt, a vetéssel egyidőben kijuttatott talajfertőtlenítő sem segített, sőt az állományban végzett permetezés sem. Különösen a nedves, felázott részeken okozott kárt a vihar, amely az erős széllökésekkel kidöntötte az amúgy is „rágott” gyökerű kukoricát. A kukoricabogár mellett a kísérleti területet a nagyvadak sem kerülik el, ezeket a részeket a frissen készített NDVI-felvételen egyértelműen látni lehet (4. ábra).

A vegetációs index nyomon követése később hozzásegít minket ahhoz, hogy tudjuk majd, hogy a hozamtérképen mi okozza a hozamdepressziót. A heves zivatarok a tábla lejtősebb, középső részén egy-két ideiglenes vízfolyást is kialakítottak, így levezetve a területről a felesleges csapadékot. A csapadékos időjárásban minden kísérleti helyen és hibriden találtunk fuzáriumos szemeket, főleg azoknál a hibrideknél, ahol a cső túlnőtt a csuhélevelen, így azok a szabadban vannak.

Alsódobsza – Borsod-Abaúj-Zemplén megye –, a termelők általában arra panaszkodnak, hogy kevés a csapadék. Az idei évben ez másként volt: „nem szomjazott a kukorica”. Ezen a kísérleti területen DKC4590-es hibrid változó tőszámmal és nitrogéndózissal (táblán belül, művelési zónánként) került elvetésre. Élmény volt az állományban gyalogolni, gyönyörű növények, egyenletes vetés, kitelt, jól kötött csövek. Fontos volt megemlíteni a hibridet, mert erről a hibridről tudjuk, hogy jól kompenzál. Ez azt jelenti, hogy alacsonyabb tőszámnál képes a csövet nagyobbra nevelni, ezáltal a kieső, hiányzó tövek termését részben pótolja. A tervezést is ennek megfelelően végeztük el, az Agro Aim tőszámmodell óvatosságra intett, a földrajzi terület fekvése miatt, pontosabban a már említett átlagos időjárási (csapadék) viszonyok miatt. A tavaszi betárolt csapadék, valamint a terület adottságai miatt a legmagasabb tőszámot 76.850 tőre állítottuk be (kedvezőtlen művelési zóna: 69.850 tő/ha, legjobb adottságú művelési zóna: 76.850 tő). Amit a mostani bejáráson szerettünk volna megnézni, hogy valóban megvan-e a ritkább állományban a hibrid kompenzációs képessége, és ha megvan, az milyen mértékű. A kedvezőtlenebb területeken (táblán belül) kevesebb növényszámmal terveztünk, hogy a konkurencia ne okozzon „stressz” szituációt az állományban, a kedvező adottságú részeken pedig megpróbáljuk kihasználni a maximális, terület adta terméspotenciált. A hibrid a kisebb sűrűségű művelési zónákban egyértelműen nagyobb csöveket nevelt ki. A legnagyobb sűrűséggel elvetett művelési zónában a csövek rövidebbek, kevesebb szemsorral, ugyanakkor igen nagy számban vannak jelen (5. és 6. ábra).

A következő időszakra kitűzött feladatok:

• betakarításhoz – állomány figyelése, szemnedvesség folyamatos mérése,
• hozamtérképezős betakarítógépek felkészítése, kalibrációja,
• betakarításkor a pontos terület mérése.

           
PG konzorcium, Szabó Szilárd, Dr. Milics Gábor

A cikk szerzője: Dr. Milics Gábor