A szántóföldi kultúrák esetében a levéltrágyázás csak a mikroelemek esetében képes a tápelemszükségletet teljes mértékben kielégíteni, makroelemek esetében nem elegendő. A növények teljes tápelemigényét csak levélen keresztüli tápanyagbevitellel nem tudjuk kielégíteni, mert levélen keresztül nagyságrendekkel kevesebbet tudunk bevinni belőle, mint amire a növénynek szüksége van. A tápanyagfelvétel alapvetően talajból, a gyökereken keresztül zajlik, a levéltrágyázásnak kiegészítő szerepe van.

Egyes tápelemekből a növény igénye magasabb, míg más tápelemekből kevesebbet igényel. Amiből nagyobb mennyiséget igényelnek, makroelemeknek, amelyekből kis mennyiséget igényelnek a növények, mikroelemeknek nevezzük.

Makroelemekből (N, P, K), mezoelemekből (Ca, S, Mg) – amelyek ma már inkább makroelemnek számítanak –, illetve mikroelemekből (hogy csak a leggyakoribbakat említsük: Cu, Zn, B, Mn, Fe) a tápanyagfelvétel csak ion formában lehetséges, ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy csak vízben oldva tudják a növények felvenni a tápanyagokat. Ezért nagyon fontos, hogy olyan trágyát válasszunk, amelyek összetevői vízoldható formában találhatók.

Azonban a talaj tulajdonságaitól és a környezeti adottságoktól függően sok esetben a legprecízebb trágyázás sem biztosítja a tápanyag-ellátottságot a teljes vegetáció során. Az ilyen időszakok kivédésére nyújthat segítséget a levéltrágyázás. 10–20%-kal hatékonyabb, mint a talajtrágyázás, de főleg akkor, ha gyors és hatékony beavatkozásra van szükség a termésveszteség, minőségromlás elkerülése érdekében. Mondhatjuk, hogy kiegészíti a talajon keresztüli tápanyagellátást.

Alkalmazásakor a legfontosabb szabály, hogy a megfelelő szert a megfelelő időben használjuk. Bár a levéltrágyázás csak kiegészítésül szolgál, hatékonyságát nagyban befolyásolja a hőmérséklet és a légnedvesség. Ezért a kora reggeli órákban, 20 fok alatti hőmérsékletig a töményebb koncentrációt is kipermetezhetjük, természetesen a gyártói ajánláson belül, de 25 fok felett már ne permetezzünk. A levegő páratartalma is számít, a legkedvezőbb a levéltrágyázáshoz, ha a relatív páratartalom 50–60% felett van, ekkor tud a legtöbb levéltrágya jól felszívódni. Ha 40%-nál kisebb a relatív páratartalom, akkor nem ajánlott permetezni. Magyarországon ma a levéltrágyák piaca virágzik, megszámlálhatatlanul sok levéltrágya van a piacon. Vannak köztük nagyon jó termékek, de rengeteg olyannal is lehet találkozni, amelynél sokszor több a marketing, mint amit a valóságban tud a termék. A jó termékek kiszűrése nem egyszerű a termelő számára, az első lépés, hogy meg kell győződni a készítmény valós hatóanyag-tartalmáról. Abban az esetben, amikor nulla egész valahány század mennyiségben tüntetnek fel egy hatóanyagot, az már annyira kevés, hogy talán jobb lenne, ha fel se tüntetnék, hiszen felesleges.

A lombtrágyázás a technológia elfogadott része lett az elmúlt években. Ennek oka egyrészt az egyre jobb minőségű termékek megjelenése a piacon, másrészt a mezo- és mikroelemek hiánya egyre inkább korlátozzák a kiváló minőségű, magas termésátlagok kialakulását.

A feltett kérdéseket figyelembe véve a következőket tartom fontosnak. A különböző elemcsoportokra gondolva egyértelműen kijelenthető, illetve mindenki által elfogadott, hogy a makroelemek esetében a teljes igénynek csak egy számjegyű %-a fedezhető lombon keresztül. Természetesen itt is vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen alacsony mennyiség is döntő lehet, a teljesség igénye nélkül:
kora tavaszi foszforkijuttatás, egy száraz, aszályos időszakban a N,  kertészeti  kultúrában a kései kálium kijuttatása stb. Ezeket az extrém helyzeteket leszámítva ma már a lombtrágyázás egyértelműen a mikro-, illetve a mezoelemek pótlásának az elsődleges eszköze.  Ennek hangsúlyozása különösen fontos, amikor a hagyományos,  NPK típusú lombtrágyák alapján ítéli meg valaki ennek a technológiának a jelentőségét. Mikroelemek esetében a növény által igényelt teljes mennyiség kijuttatására is lehetőség van, mert az 500–700 g/l hatóanyag-tartalommal rendelkező termékek (megfelelő higítással) erre alkalmasak. (Értelemszerűen az NPK alapon előállított, minimális mikroelem-kiegészítéssel rendelkező termékek gyártási költsége is alacsonyabb). Az új típusú termékeknek a magas mikroelem-tartalom mellett tartamhatással, esőállósággal, keverhetőséggel is rendelkezni kell. Természetesen az igazán sikeres termékeknek van még egy fontos tulajdonsága, a hatóanyagok aránya a növények igényeihez igazítva kerül a termékbe. Az ilyen, növényspecifikus termékeknek a technológiában standard helye van, ezekre kell alapozni a lombtrágyázási technológiákat. Az egy hatóanyagot tartalmazó készítmények mindig egy-egy részfeladat megoldására alkalmasak elsősorban. Ezeknek a termékeknek az összehasonlítása is fontos, hiszen nemcsak a hatóanyag-tartalomban, hanem azok minőségében is nagy különbség van. A kijuttatás időpontjára is fokozott figyelmet kell fordítani. A növényspecifikus termékek esetében a minél korábbi felhasználás az optimális, illetve a kétszeri kijuttatás még jobb, ha a vegetációs idő ezt lehetővé teszi. Az egy hatóanyagú készítményeknél a felhasználási időpont optimalizálása a termékben lévő hatóanyagtól függ, akárcsak a dózis.
A termelőnek a végső döntés meghozása előtt meg kell keresni azokat a növényspecifikus termékeket, amelyek összetételükben, hatóanyag-tartalmukban megfelelnek a szakmai követelményeknek, ezeket árban, dózisban összehasonlítva lehet kiválasztani az ideális terméket. Az alkalmazni kívánt növényvédő szerekkel való keverhetőséget is előzetesen le kell ellenőrizni, attól függetlenül, hogy a legelterjedtebb, legismertebb hatóanyagokkal általában keverhetőek. Óvakodni kell a bizonytalan gyártói hátterű, a hatóanyagokat nem egzakt módon megadó termékektől.

A növényeknek makro-, mezo- és mikroelemekre van szükségük vegetációjuk során. A lombtrágyák az utóbbi igényt tudják maximálisan kielégíteni, a többi tápelem felvételét inkább csak befolyásolni tudják, vagyis jelzést adhatnak a növénynek, de teljes egészében nem pótolhatják azokat.

A makroelemeket elsősorban a talajból veszi fel a növény, amennyiben a talaj állapota, tápelemtartalma lehetőséget biztosít a zavartalan tápanyagfelvételhez. Ma már bevett gyakorlat olyan folyékony, magas nitrogéntartalmú anyagok lombfelületre permetezése, amellyel akár 1 mázsa műtrágyát is ki tudunk váltani, főleg aszályos időben. Magyarország talajait mégis inkább káliumhiányosnak véljük a számtalan elvégzett levélanalízis alapján. Erre a vizsgálatra alapozzuk szakmai döntéseinket, amelyek alapján technológiákat javaslunk.

Két elemet szükséges még megemlítenünk, amelyek az idei évben a korai repce és búza levélanalízis vizsgálatok során hiányoztak a mintázott növényekből. Az egyik az oly sokat taglalt cink, amely nem csak gabonakultúrákban mutat hiánytüneteket, hanem a repcében is egyre erősebben jelentkezik. A másik a magnézium – amely inkább mezoelem –, szintén évek óta visszatérő hiányzó tápelem.

Összességében a lombtrágyáktól nem kell csodát várni; ahol tápelem-, vagy talaj pH-, esetleg egyéb problémák jelentkeznek, ott kellő hatást tudnak biztosítani a jól kiválasztott anyagok. Ahol a növény mindent megkap a megfelelő időben, ahol nincs gond a talaj szerkezetével, tápanyagszolgáltató képességével, a csapadék ellátottságával, ott a lombtrágya szerepe is kisebb. Sajnos előre nem tudhatjuk, hogy mit hoz a vegetáció, ezért kell a biztonságra törekedni a felhasznált anyagokkal, így a lombtrágyákkal kapcsolatban is.

A növényeken mutatkozó tápanyaghiánynak alapvetően két oka lehet:

A szántóföldi gyakorlatban az esetek döntő többségében az utóbbi eset fordul elő. A lombtrágyázás jó hatású, a lombozaton keresztül felvett tápelemek pótolják a gyökerek elégtelen működéséből adódó tápanyagkiesést. A magas színvonalú, jó minőségű folyékony kelatizált lombtrágyák optimális feltételeket tudnak biztosítani növényeinknek. A szélsőséges időjárási viszonyok miatt nehezen veszik fel a növények a műtrágyák által kijuttatott tápanyagokat a talajból, ezért nélkülözhetetlen a lombtrágyázás a vegetáció korai időszakában is. Ezzel együtt vannak olyan esetek, amikor hatásos lehet egy-egy jól célzott lombtrágyázás, hogy a növényt átsegítsük a kritikus helyzeten.

Fontos kiemelni, hogy a növény tápanyagigényét lombon keresztül nem lehet megoldani, azt mindenféleképpen a gyökéren keresztül kell biztosítani, hisz levélen keresztül maximum 4-5 kg hatóanyagot tudunk pótolni. A növény „szája” a gyökere, itt tudja felvenni a számára fontos makro tápelemek legnagyobb részét. Levélen keresztül csak kiegészítő megoldásokat tudunk biztosítani a növény számára, makro-, mezo- és mikroelemek formájában. Szintén fontos, hogy a levélen keresztüli tápanyag-utánpótlás is preventíven a legcélravezetőbb, hisz a mezo- és mikroelemek hiánya a növényben látens, a hiánytünet megjelenése már igen nagy problémát okoz a termelőnek (pl.: minőségi és mennyiségi terméscsökkenés). Mindenféleképpen ügyelnünk kell a Liebig minimum törvényére, miszerint minden tápelemnek optimális mértékben kell a növény rendelkezésére állnia ahhoz, hogy a növény optimálisan fejlődjön. Hiába jut hozzá a növény nagy mennyiségben nitrogénhez vagy foszforhoz, mert ha a kalcium vagy a kén nem elegendő a talajban akkor a növény sárgulni fog, és végül elpusztul. A mostani újszerű nyugat-európai fajták és hibridek maximális terméspotenciálját csak okszerű, célzott, intenzív tápanyag-utánpótlással lehet kihozni, ami magába foglalja a gyökéren és a lombon keresztüli kijuttatást.
A növénykultúrák pontos tápanyagigényét csak talaj- és levélanalízis együttes használatával tudhatjuk meg. Végezetül a hatásos lombtrágyázás érdekében célszerű betartani néhány általános szabályt:

• A lombtrágyázáshoz az esővízhez hasonló minőségű, lágy vizet használjunk. Ugyanakkor kedvezőtlen a szikesítő hatású vizek használata.
• Lombtrágyát egy vegetáció alatt többször, kisebb dózisokban használjunk.
• A 15°C alatti vizekben romlik a lombtrágya­készít­mények oldhatósága.
• A levegő 25°C feletti kijuttatás esetében a tiszta víz önmagában is perzsel, viszont bizonyos vegyületek gázosodnak, ami hatóanyag-veszteséghez és súlyos perzselési károk kialakulásához vezethet.
• Ha növényvédő szerekkel együtt kívánjuk a lombtrágyákat kijuttatni, célszerű először a por alakú (WP) növényvédő szert feloldani, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő készítmény bekeverése, és csak harmadikként adjuk hozzá a permetléhez a lombtrágyát.
• Jó minőségű, kelatizált lombtrágyát használjunk, ezeknél gyorsabb az ionok felvétele.
• Egyszerre 5 hatóanyagnál többet ne juttassunk ki permet formájában, ez nagy átlagban maximum 3 terméket jelent.

Aki tápanyag-gazdálkodással foglalkozik, az jól ismeri azt a grafikont, illetve táblázatot, amely az Agro Naplóban is megjelent 2014 júniusában, és amely azt mutatja meg, hogy a növények tápelemigényének hány százaléka fedezhető lombtrágyázással:

Nem az a kérdés tehát, hogy mire is alkalmas ez a technológia, hanem sokkal inkább az, hogy ezeket a tápelemeket milyen mennyiségben, mikor és milyen hatékonysággal tudjuk a növények számára biztosítani, és azok azt milyen hatásfokkal tudják hasznosítani. Arról többnyire kellő információ áll ma már rendelkezésre, hogy az egyes kultúrák mennyire tápanyagigényesek és hogy milyen fejlettségnél (melyik fenológiai stádiumban), melyik tápelemből mennyire van szükségük.

A növények ásványi anyag kiválogató képessége korlátozott, mert a növény az elemeket elsősorban a fizikai tulajdonsága alapján és nem fiziológiai jelentőség szerint veszi fel. Ezért is lényeges, hogy levélen keresztül adott időpontban/fenofázisban jól hasznosuló, gyorsan beépülő kelatizált, illetve komplex kötésben lévő mikroelemeket tudjunk pótolni. A tápelemek szerves formában való megkötése, azaz kelatizálása számos előnnyel rendelkezik a szervetlen kötéssel szemben:

• stabil kötéssel védi a fémionokat (mikroelemeket),
• oldatban tartja a mikroelemeket,
• a növények számára hozzáférhetővé teszi a mikroelemeket,
• nem fitotoxikus.

A növények alapvetően a gyökerükön keresztül táplálkoznak. Azt azonban nehéz megállapítani (üzemi körülmények között mindenképpen), hogy az adott helyen és pillanatban melyik tápelemből mennyi a felvehető mennyiség a talajban, és ahhoz a növény mennyire fér hozzá. A levélanalízis a kultúra pillanatnyi tápelemigényének meghatározására alkalmas. Ennek egyetlen szépséghibája, hogy nem ismertek azok a „kalibrációs adatsorok”, amelyekkel összevethetők lennének az analízisek eredményei, és amelyek megmutatnák, hogy adott tápanyag-ellátottsági szinten, adott fenológiai stádiumban, adott tápelemből pontosan mennyit kellene tartalmaznia a levélnek. Véleményünk szerint a lombtrágyázással azt kell elérnünk, hogy a növényt hozzuk megfelelő állapotba ahhoz, hogy a tápelemekből annyit tudjon felvenni, amennyire éppen szüksége van, és biztosítsuk ezeknek a tápelemeknek a maximális elérhetőségét. „Növénykondicionálás és növénytáplálás” – e két terület nem választható el egymástól. A növénytáplálás hatékonysága, hatásfoka stabilan jobb, ha a növények élettani folyamatai az adott körülményekkel összhangban és a működésükben zavart okozó abiotikus stresszhatásoktól mentesen zajlanak.

A gazdáknak érdemes odafigyelniük arra, hogy az egyes lombtrágyák pontosan milyen összetételűek, milyen formában tartalmazzák a tápelemeket, a gyártó melyik kelátképzőt használta a gyártás során. Mivel a mezőgazdasági termelést rengeteg külső körülmény befolyásolja, ezek hatását érdemes mérsékelni az alkalmazott agrotechnika hatásbiztonságának növelésével.

-an összeállítás-

A cikk szerzője: Agro Napló