Ajánlás
A mezőgazdasági termelés egy rendkívül komplex rendszer, számos olyan tényezővel szembesülünk, ami hol kisebb, hol nagyobb mértékben befolyásolja az év végi termésünk alakulását. Az egyik legnagyobb befolyásoló tényező az időjárás, amelyre leginkább nem, vagy csak kis mértékben tudunk hatással lenni (pl. öntözéssel). Viszont van számos olyan tényező, amit képesek vagyunk befolyásolni. Ilyen pl. a talajelőkészítés, vetőmag, növényvédő szer, műtrágya stb. választása. A legtöbb input anyagból a gyártók/fejlesztők már igyekeztek a maximumot kihozni, de még mindig van egy olyan tényezőnk, aminek a pontosabb megismerésével és annak fenntartható és egyben környezettudatos használatával az eredményességünket tovább növelhetjük. Ez pedig nem más, mint maga a talaj és annak ismerete. Mivel a termelés itt történik, ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy mindenki ismerje meg földjei adottságait, hogy abból a termelés során a maximális potenciált nyerje ki. Nem mindegy, hogy egy gyenge homokos folt van a táblán belül, vagy pedig egy mélyebb, kötöttebb és nagyobb humusztartalommal lévő talajfolt. Ezeket a részeket először is el kell tudni különíteni egymástól, és az ezeken lévő gazdálkodást is a területrészeknek megfelelően kell kialakítani.
A két éven át futó sorozatunk célja, hogy tematikusan, a termelők számára is minél érthetőbb módon, gyakorlati tapasztalatokkal is tarkítva, lehetőleg sok képpel és ábrával illusztrálva mutassa be azt, hogy milyen fontos megismerni talajainkat.
Bucsi Tamás
TALAJFIZIKA másképpen
Talajszemcsék mérete (talaj fizikai félesége, textúrája)
A talaj fizikai tulajdonságai nagyban meghatározzák a termelésünk eredményességét. Egy táblán belül biztosan mindenki tapasztalta már, hogy egy szántást elvégezve az eke hol könnyebben, hol pedig nehezebben „halad” a földben. Ez azért lehetséges, mert különböző fizikai féleséggel rendelkező talajfoltokon haladtunk keresztül. Ha ténylegesen meg tudjuk határozni (akár terepen, akár laborban), hogy milyen foltok vannak egy táblán belül, akkor akár gazdálkodásunkat is módosítani tudjuk majd a sikeresség érdekében. Egy talajtani leírás esetén elsődlegesen a talajok színét határozzuk meg. A szín meghatározása történhet egyszerű „ránézés” alapján, ebben az esetben azt mondjuk, hogy sötétbarna, barna, vagy például sárga a talaj színe. Vagy létezik egy nemzetközileg elfogadott színskála (Munsell-színskála) is, aminek a segítségével kódok alapján pontosabban meg tudjuk állapítani a talajok színét (1. ábra).
A színmeghatározás után érdemes a talajok szemcseméretét meghatározni. A meghatározás történhet terepen, vagy laborkörülmények között. A vizsgálatok célja, hogy meg tudjuk mondani, hogy az adott talajjal jellemzett területrészen a homok, iszap (vályog), vagy az agyag frakció dominál-e.
Ha laborvizsgálati eredményt kapunk, az Arany-féle Kötöttségi szám jellemzi a talaj fizikai féleséget (KA a 2. számú ábrán). A legnagyobb szemcsemérettel a homok (0,02 mm-nél nagyobb), a legkisebb szemcsemérettel pedig az agyag rendelkezik (0,002 mm-nél kisebb). A leiszapolható rész vizsgálattal szintén meg lehet határozni a szemcsék méretét. Akár házilag is leegyszerűsítve elvégezhető a vizsgálat (egy befőttes üveg, víz és a talaj kell hozzá). A elemzés elve az, hogy a különböző szemcsemérettel rendelkező talajok különböző súlyúak is. A nagyobb szemcsemérettel rendelkező talajok (homok) a legnehezebbek, így azok gyorsan levándorolnak az üveg aljára és a víz gyorsan kitisztul. A durva homokra a vályog, arra pedig az agyag részek ülepednek ki. Minél kisebb a talaj szemcsemérete, annál nehezebben tud kiülepedni, azaz több ideig marad zavaros a víz. A vizsgált befőttes üvegben vályogos homok fizikai féleség van. Alul a nagy mennyiségű homok gyorsan leiszapolódott, arra pedig a vályog réteg rakódott le (1. kép). Ha a talaj nagy agyagtartalommal rendelkezne, akkor akár még 10 perc elteltével is zavaros maradna a víz a sok lebegő, 0,002 mm-nél kisebb szemcsék miatt.
1. kép: vályogos homok „leiszapolódása”
A laborvizsgálatok mellett persze léteznek egyszerűbb terepi vizsgálatok is a textúra meghatározására. Az egyik ilyen vizsgálati módszer az úgynevezett ujjpróba. A vizsgálat lényege, hogy a talajt benedvesítve a mutató- és hüvelykujjunk közé fogjuk és azt elkezdjük dörzsölni. Egy gyakorlott szakember érzi az ujjak között, hogy mekkora szemcsék dörzsölődnek. Az ujjpróba mellett léteznek más terepi vizsgálati módszerek is, ilyen például a gyúrási próba. A vizsgálat lényege, hogy víz hozzáadása után megpróbálunk a talajból különböző alakzatokat formálni. Minél kisebb szemcseméretek vannak a talajban, annál inkább képesek azok összetapadni és lehet őket formázni. Az agyag esetén például a kis szemcsék olyannyira össze tudnak állni, hogy belőlük akár „perec” forma is készíthető (2. kép). Homok esetén viszont semmilyen alakzatot sem tudunk készíteni, mert nincsenek kötőelemek, amik összetapasztanák a talajt.
2. kép: gyúrási próba
Talajfizikai Esettanulmány
(talaj fizikai félesége, textúrája)
Egy folyóvízi öntésterületet vizsgálva talajszelvények szintjeiből és részmintákból is meg lett határozva a 3. képen látható területek textúrája. A közel 32 hektáros területet 2 nagy részre lehetett osztani. A sárga színnel jelölt területen a homok, míg a feketével jelölt területen az agyag frakció dominál a felső 50 cm-ben.
A homok területrész esetén a humusz 1% alatti volt, a terület pedig magasabb fekvésű. Ezzel ellentétben az agyag frakcióval jellemzett területrész sokkal mélyebb fekvésű, vízhatásra uralkodó nyomok is vannak a szelvényben (vas és mangán kiválások), a talaj humusztartalma pedig 3% feletti volt! (sokszor a talaj fizikai félesége a humusztartalommal együtt változik)
A fekete területrész talajtípusa öntésréti, míg a sárga részé homok talaj.
Miért fontos ismernünk talajaink textúráját?
A három fő kategóriába sorolható talajtextúra (homok, vályog, agyag) alapvetően határozza meg talajaink tulajdonságait. Ilyen például az, hogy milyenek lesznek a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (részletesen a következő fejezetben olvashatnak erről), a talaj hőgazdálkodása (milyen gyorsan melegedik fel, vagy hűl le a talaj), milyen szerkezet alakulhat ki a talajban, milyen lesz a talaj tápanyag-szolgáltató képessége stb. Ezek végső soron a gazdálkodás egészét fogják érinteni, azaz alapvetően befolyásolják majd azt, hogy az adott talajfolton milyen talajművelést, vetési időpontot, kivetendő tőszámot kell választanunk, vagy éppen pontosabb képet adhatnak az öntözési időpont megválasztása kapcsán is.
A talaj szerkezete
A talajban lévő szilárd részecskék különböző erők és folyamatok hatására kisebb-nagyobb aggregátumokká rendeződhetnek össze. A legtöbb talaj szemcséi jellegzetes módon állnak össze, ami során jellegzetes szerkezetek alakulnak ki. A szerkezeti elemek vázát a 0,002 mm-nél nagyobb szemcsék képezik, míg az ennél kisebb szemcsék a szerkezet összetapadásában vesznek részt. Ebből is látható, hogy a talajok textúrája igen meghatározza azt, hogy milyen szerkezet alakulhat ki. Egy homok esetén nincs például összetapasztó erő, mert a 0,002 mm-nél kisebb szemcseméretek nem jelennek meg a talajban. Ezért lesz a homok fizikai féleséggel rendelkező talaj általában szerkezet nélküli.
Talajszerkezet értékelése alak szerint
A szerkezeti egységek megjelenése és kifejlettsége alapján a talaj lehet szerkezet nélküli, gyengén, közepesen, vagy erősen szerkezetes. Szerkezet nélküli talajban (4. kép) nincsenek aggregátumok. A talaj kézben fogva teljesen szétesik. Ez leginkább azért lehet, mert a talajban nincsen „kötőelem”, ami szerkezetet adna a talajnak. Kötőelemek esetén igen fontos a CaCO3-t is megemlíteni, ami erős tartást képes adni a talajnak, ha túl nagy mennyiségben van jelen, akkor akár teljesen összecementálódott részek is kialakulhatnak.
4. kép: szerkezet nélküli talaj
A másik véglet az erősen szerkezetes talaj (5. kép). Ebben az esetben nagy mennyiségben fordulnak elő „kötőelemek”, ami miatt akár nyomás hatására az eredeti szerkezet is képes megmaradni. A magas humusz- és agyagtartalommal rendelkező talajok jellemzően stabil szerkezettel rendelkeznek.
5. kép: erősen szerkezetes talaj
Ha morfológiai szempontból szeretnénk vizsgálni a talajt, akkor 3 fő csoportba lehet osztani a szerkezeti elemek megjelenését: köbös, hasábszerű és lemezes szerkezet. A csoportokon belül vannak alcsoportok. A köbös szerkezeti elemeken belül a morzsás szerkezet az egyik legkedvezőbb (6. kép). Ez általában a csernozjom talajokra volt korábban jellemző. A diós szerkezet a morzsánál nagyobb, dióhoz hasonló alakú. A szemcsés szerkezet a morzsához hasonló méretű, de a felülete nem gömb alakú. A poliéder pedig egy kedvezőtlen szerkezet, leginkább nagy agyagtartalommal rendelkező talajon, vagy helytelen talajművelés hatására alakul ki. A talaj szerkezete sok művelés és bolygatás hatására általában sérül. Sokszor találkozunk mostanában morzsa helyett elporosodott csernozjom talajokkal az Alföldön. Ebben az esetben a sok talajforgatást el kell hagyni, érdemes áttérni olyan művelőeszközök alkalmazására, amivel egy menetben minél több munkafázist meg lehet valósítani.
6. kép: morzsa, dió és rögös szerkezet
Bucsi Tamástalajvédelmi szakértő - AGRO AIM Hungária Kft.
FELELJEN a Talajegyetem kérdéseire havonta és NYERJEN értékes ajándékcsomagokat! Kövesse játékunkat 2018. január 22-től a www.agronaplo.hu oldalon, a hírlevelekben és a facebook.com/agronaplomagazin oldalon!
A talajért elkötelezett támogatói kör:
A TALAJEGYETEM következő részei:
A cikk szerzője: Bucsi Tamás
