A 2008-as gazdasági válságot követően a világ jegybankjai éveken keresztül a pénzmennyiség növelésével és 0% közelében tartott kamatokkal teremtettek kedvező pénzügyi környezetet, lendületet adva ezzel a növekedésnek, így segítve a kilábalást. A Fed 2014 végén vezette ki eszközvásárlási programját, de az első kamatemelésre 2015 végéig várni kellett. Azóta az idei kettővel együtt 6 ízben került sor egy-egy 25 bázispontos emelésre, amivel az alapkamat az 1,75–2%-os sávba emelkedett. A júniusi ülésről készült jegyzőkönyvből kiderül, hogy a döntéshozók szerint a gazdaság jó állapotban van és az infláció pusztán átmeneti hatásoknak, elsősorban az olajárak emelkedésének köszönhetően ugrott a 2%-os cél fölé, amire ők nem fognak érdemben reagálni. Aggódnak azonban a kereskedelmi háború okozta feszültség miatt – elsőként 34 milliárd dollár értékű, az Egyesült Államokba érkező kínai import termékre vetettek ki büntetővámot, amire Kína hasonló arányban tett válaszlépéseket – ami lefelé mutató kockázatot jelent a növekedésre, így megakaszthatja a kamatemelési ciklust.

A kérdés a továbbiakban az, hogy meddig emelkedhet az alapkamat. A piaci szereplők várakozásai alapján szeptemberben egy újabb 25 bázispontos emelés jöhet, a decemberi ülés esetében azonban már nagyobb a bizonytalanság. A szeptemberi emeléssel elérhető 2,25% körüli kamatszint már közel lenne a Fed júniusi előrejelzésében vázolt 2,9%-os középtávú egyensúlyi értékhez. Jerome Powellnek, a Fed elnökének a szenátus bankbizottsága előtt tett beszámolója alapján idén még 2 emelésre számíthatunk, míg az infláció alakulásának függvényében jövőre akár hosszabb szünet is következhet a kamatemelési ciklusban, holott a piac egyelőre további három emeléssel számol 2019-ben.

Az EKB később kezdte eszközvásárlási programját mint a Fed és a 0%-os kamat korszaka is később köszöntött az eurózónára. Az eurózóna első igazán jó éve a válság óta a 2017-es volt, amikor a növekedésre vonatkozó várakozás az év elején még 1,5% volt, ami az év végére fokozatosan 2% fölé kúszott (tényadat 2,6%). Ezzel párhuzamosan várható volt, hogy az EKB is leállítja a pénzmennyiség növelését és a júniusi ülésen meg is született a várt döntés a pénzcsap elzárásáról.
E szerint 2018 végéig kivezetik az eszközvásárlási programot (szeptember végéig változatlanul havi 30 milliárd, az év további részében havi 15 milliárd euró lesz a vásárlások összege), ugyanakkor jövő nyárig várhatóan nem lesz kamatemelés.

Ebben az esetben kérdés, hogy 2019-ben valóban elkezdődhet-e a kamatemelés, miután egyre több árnyék vetül az eurózónára. Egyrészt továbbra is terítéken van a Brexit kérdése, ami döcögősebben halad az előzetes terveknél, másrészt a befektetők kockázatvállalási hajlandósága érdemben csökkent az elmúlt időszakban, miután az Egyesült Államok, majd Kína is beváltotta a kereskedelmi háborúval kapcsolatos ígéreteit és Olaszországban egy populista, euroszkeptikus kormány alakult. Noha az infláció júniusban elérte az EKB 2%-os célját és a magas olajárak miatt a következő hónapokban maradhat is e körül, a maginfláció még mindig 1% körül ingadozik. Az első negyedéves növekedés gyengélkedésében több átmeneti tényező is szerepet játszott, így érdemes figyelni a július végén napvilágot látó második negyedéves adatokat, amikor kiderülhet valóban csak egyszeri megingás volt-e az év eleji visszafogott teljesítmény.

A világ vezető jegybankjaival összhangban a kelet-közép-európai régió több országában (Romániában és Csehországban) elkezdődött a kamatemelési ciklus, míg Lengyelországban eddig is, egy régiós összevetésben magasnak számító 1,5%-os kamatszintet tartottak fenn. Magyar vonatkozásban azonban egészen más kép rajzolódik ki, miután az MNB júniusi kamatdöntő ülésén változatlanul hagyta a monetáris kondíciókat, de a kommunikációban volt érdemi különbség a korábbiakhoz képest. A piaci szereplőknek azonban ez nem volt elég, így az ülést követően a forint a 330-as szintig gyengült az euróval szemben és várakozásunk szerint a gyengülés egy része tartós marad. Ezzel a 2014–2017 közötti időszakra jellemző 307–315-ös sávban mozgó EUR/HUF árfolyam a 315–325-ös sávba tolódik. Mivel a globális környezet továbbra is változékony maradhat, a régió devizáinak esetében további hullámzásra számíthatunk, de a forintra nehezedő leértékelődési nyomás alacsonyabb lehet mint korábban. A piac kamatemelési várakozásai felfelé tolódtak; a bankközi BUBOR kamatok érdemben emelkedtek és az állampapír-piaci hozamok is felfelé tolódtak. Mindazonáltal az EKB ígérete szerint csak 2019 második felében kezdi a kamatemelési ciklust, a hazai infláció egy viszonylag gyenge forint árfolyam mellett sem emelkedik a 3%-os jegybanki cél fölé és sokkal kisebb az országban a devizakitettség mint korábban, ami időt adhat az MNB-nek a kamatemelés elodázására egészen 2019 második feléig.

A cikk szerzője: Váradi Beáta