Ezen növekedési fordulat mögött ugyanis kezdetben az exportszektor, illetve az EU-s forrásból megvalósított beruházások álltak. Mivel az exportszektor jelentős része külföldi tulajdonban lévő vállalat, könnyen hozzáfértek olyan forrásokhoz – külföldi működőtőke vagy külföldi hitel –, amelyeket nem a hazai bankrendszer biztosított és az EU-s projektekhez sincs szükség jelentős mennyiségű hitelre. Ezzel szemben a belföldi keresletből élő cégek – amelyek a hazai bankrendszer legfőbb ügyfelei – a felesleges kapacitások, a gyenge ingatlankereslet, a bizonytalan gazdálkodási környezet, a gyenge belső kereslet és a bőségesen rendelkezésre álló olcsó munkaerő miatt nem bővítették kapacitásaikat és emiatt a hitelfelvételtől is ódzkodtak. Ezen túl a hitelállományt a rossz hitelek leírása is folyamatosan csökkentette, így a hitelleépülés folytatódott egészen 2016 végéig. Összességében a 2009. évi válság után közel egy évtizedig folyamatosan csökkent az állomány, és a 2008. szeptemberi, közel 8000 milliárd forintos szintről mintegy 25%-os esést követően 6000 milliárd forint alá süllyedt a nem pénzügyi vállalatok hitelállománya és a GDP arányában közel 30%-ról 17%-ra mérséklődött. A csökkenés régiós összevetésben is jelentős, a cseh és a szlovák állomány nominálisan stagnált, a lengyel pedig lényegében folyamatosan bővült.

2017-től azonban a gazdasági környezet változásával fordult a kocka. Egyrészt a javuló munkapiaci helyzet és az emelkedésnek induló reálbérek hatására fokozatosan emelkedő fogyasztás csökkentette a belföldi keresletből élő ágazatokban a felesleges kapacitásokat. Másrészt a csökkenő hozamkörnyezet és a jegybanki hitelprogramok egyre olcsóbb finanszírozást tettek elérhetővé. Emellett a munkaerőpiacon egyre nehezebben és drágában lehetett új munkaerőt találni, és 2017-re világossá vált, hogy aki nem fejleszt, az lemarad, hiszen nem tud hatékonyságot javítani és nem tudja megtartani a foglalkoztatottjait. Ezen tényezők mindegyike abba az irányba tolta a vállalatokat, hogy kezdjék pótolni a közel egy évtizede halasztott beruházásaikat, amelyhez a cégek jelentős része hitelt vett fel.

Ráadásul ez a folyamat lejátszódott az ingatlanpiacon is, ami a hitelezési folyamatok egyik legfőbb motorja, hiszen a vállalati beruházások jelentős része kötődik ingatlanhoz, illetve a hitelek zöme mögött van ingatlanfedezet. A válság előtt kezdett, majd zömmel befejezett lakások, irodák és ipari ingatlanok kezdetben üresen álltak, a legrosszabb időszakban a budapesti iroda és ipari ingatlanok közel negyede állt kihasználatlanul. A bérlőkért harcoló üzemeltetők és a lakásaikat eladni kívánó tulajdonosok egymás alá ígértek, így a bérleti díjak és az árak is sokat, 30%-ot elérő, vagy meghaladó mértékben estek, emiatt senki nem gondolkodott ingatlanfejlesztésben. A gazdasági növekedés megindulásával azonban ezen ingatlanok fokozatosan új tulajdonosokra és bérlőkre találtak, a kihasználatlanság csökkent, az árak és a bérleti díjak emelkedtek. Végül 2016-ra kiderült, nincsen elég lakás, iroda és ipari ingatlan Magyarországon és megindultak a fejlesztések, amelyek élénkítették a hitelkeresletet. A lakáspiacot élénkítették a kormányzati intézkedések – a csok bevezetése és a lakások áfájának csökkentése – is.

Ezen folyamatok következtében megindult a vállalati hitelpiac bővülése. Miközben az állomány 2015-ben még 12%-kal csökkent, 2016 végén már stagnált, 2017 végén pedig már közel 10%-kal bővült. A legfrissebb, 2018. augusztusi adatok szerint pedig már a 15%-ot is meghaladja a növekedés. A növekedés pedig viszonylag homogén, hasonló mértékben bővül a feldolgozóipar és a belső keresletből élő ágazatok hitelállománya, amin belül viszonylag gyorsan, közel 20%-kal bővülnek az ingatlanhoz kötődő ágazatok – építőipar, ingatlanügyek és az építőipari alapanyaggyártás hitelei.

Mivel a hazai gazdaság a várakozásaink szerint növekedési pályán marad, és a hitelezést meghatározó főbb tényezőkben – kamatkörnyezet, munkaerőhiány, lendületes bérdinamika, ingatlanpiaci fellendülés – sem várunk változást, a következő években folytatódhat a vállalati szektor hiteleinek gyors bővülése, a 2018. évi 15%-ot meghaladó ütemű növekedés 2019-ben is kétszámjegyű maradhat, majd az azt követő években 10% környékére mérséklődhet. Túlfűtött növekedésről azonban ez esetben sem beszélhetünk, hiszen az állomány így is csak éppen eléri majd a GDP 20%-át, ami egyrészt elmarad a jelenlegi cseh és szlovák szinttől, másrészt pedig ekkora növekedés esetén is legfeljebb a kétharmada lesz a hazai válság előtti, 30%-os értéknek.

A cikk szerzője: Tardos Gergely