Ehhez képest mára már nem csupán a szigorítás szüneteltetése, de a lazítás lehetősége – kamatcsökkentés, pénzmennyiség-bővítő programok bevezetése – is terítékre került. Ez a fordulat az MNB-nek is elegendő indokot szolgáltathat arra, hogy az erős növekedés és élénkülő inflációs nyomás ellenére is zérus közelében tartsa a kamatokat.

2018 második felében megváltozott a világ vezető jegybankjainak kommunikációja, amelyek addig a szigorodó monetáris politika – a magasabb kamatok és a piacoknak biztosított többletlikviditás elapasztása, visszahívása – mellett tették le a garast. Az első látványos fordulatot decemberben láthattuk, amikor a Fed elnöke, Jerome Powell azt mondta, nincs kőbe vésve a tervezett kamatpálya, ami 2019-re még kettő, egyenként 25-25 bázispontos emeléssel számolt. Ekkor már az EKB háza táján is érezhető volt a változás szele, amikor decemberben a tervek szerint elzárták ugyan a pénzcsapot, de az eredetileg 2019 második felére ígért első kamatemelés időpontja egyértelműen 2020-ra tolódott. A megváltozó irányt erősítette az EKB márciusi ülése, amikor már nem csupán a szigorítás elhalasztásáról beszéltek, de látótávolságba került egy esetleges lazítás lehetősége is.

A Fed – lényegében az amerikai jegybank – elnöke többször utalt arra az elmúlt fél évben, hogy nem csupán a kamatemelés elnapolására, de akár kamatcsökkentésre is sor kerülhet, köszönhetően az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború gazdaságra gyakorolt negatív hatásának. Eközben bizonyossá vált, hogy a válság alatt, a gazdaság fellendítése érdekében felpumpált pénzmennyiség lassú csökkentését célzó programot szeptemberben leállítják. Ezzel összhangban a júniusi kamatdöntő ülésen nem változtattak ugyan az irányadó kamaton és a közleményben úgy fogalmaztak, „nem valószínű”, hogy 2019-ben kamatcsökkentésre kerülne sor, ugyanakkor hozzátették, hogy figyelni fognak a gyengülő inflációval és növekedési bizonytalanságokkal kapcsolatos jelekre. A monetáris politikai döntéshozók hűtötték a kamatcsökkentéssel kapcsolatos piaci várakozásokat, ugyanakkor teret hagytak maguknak egy esetleges lazításra. A jegybank a 2019-es inflációs előrejelzését 1,8%-ról 1,5%-ra csökkentette és várakozásuk szerint a 2%-os célt 2021-ig nem éri el a fogyasztói árak növekedésének üteme. A kamatdöntő ülést követő sajtótájékoztatón Jerome Powell kiemelte, hogy a jegybank elkötelezett a gazdasági növekedés támogatása mellett és ezzel erősen sugallta, hogy a monetáris politikai döntéshozók szükség esetén készek a kamatok csökkentésére.

Az EKB 2020-as kamatemelési terveit is lesöpörte az asztalról a gyengélkedő európai konjunktúra. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke már márciusban jelezte, hogy az akkor bejelentett új hitelprogramot (ami szeptemberben kezdődik, 2021 márciusáig tart, és amelynek keretein belül negyedévente helyeznek ki kétéves lejáratú hiteleket) követően a jegybank további, a növekedést és az inflációt élénkítő lépéseket tehet. Az Európai Monetáris Unió fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett júniusi konferencián pedig Draghi egyértelművé tette, hogy ha sor kerül újabb lazításra, az a pénzmennyiséget bővítő program feltámasztásában vagy akár kamatcsökkentésben is testet ölthet, mindaddig, amíg a jelenleg 1% közeli infláció nem közelíti meg az EKB 2%-os célját. Az elemzői várakozások szerint először a betéti kamat további (-40 bázispontról -50 bázispontra történő) csökkentése, majd az eszközvásárlási program újraindítása következhet.

A japán központi bank (BoJ) júniusi ülésén nem változtatott a monetáris politikai kondíciókon, de jelezte, hogy összhangban a világ többi mértékadó jegybankjával hajlandó további gazdaságélénkítő intézkedéseket bevezetni, hiszen a japán infláció is messze elmarad a kívánt 2%-os céltól.

A Bank of England esetében sem hozott változást a júniusi ülés a monetáris politika keretrendszerében, ám a jegybank megjegyezte, hogy megnövekedett a megállapodás nélküli Brexit lehetősége és fokozódtak a globális kockázatok. Ennek tükrében a BoE is hamarosan lépéskényszerbe kerülhet.

Az MNB májusi kamatdöntő ülése óta eltelt időszakban még tovább erősödött a hazai és a nemzetközi környezet közötti kettősség. A hazai, májusi fogyasztói árindexek az inflációs nyomás erősödéséről árulkodtak, míg a havi konjunktúraindikátorok alapján a második negyedévben is erőteljes növekedési dinamikára számíthatunk. Eközben a globális növekedési kilátások romlásával összhangban a világ vezető jegybankjai egyre-másra veszik újra napirendre egy esetleges lazítás lehetőségét. A globális konjunktúra lassulása, valamint az alacsony importált infláció hazai növekedésre gyakorolt hatása már az MNB előrejelzési időhorizontján megjelenik, ami elegendő indokot szolgáltathat a hazai monetáris politikai döntéshozóknak a szigorítás elodázására.

A cikk szerzője: Váradi Beáta