Nemcsak az emberi egészségre nézve jelent veszélyt, a növény- és állatvilágot, a műanyag és faanyagokat is károsítja az UV-sugárzás – hívta fel a figyelmet a Másfélfok szakportál.
A Csípőteleki Tehenészeti Telep 2012 szeptemberében történt átadását követően milyen tapasztalatokról, illetve milyen eredményekről tudnak beszámolni? – kérdeztük Bíró Andrást szarvasmarha ágazatigazgatót.
A sertésdizentéria világszerte, így Európában is, a gyakran elõforduló betegségek közé tartozik. Eltekintve az SPF (specifikus kórokozóktól mentes) sertésektõl, a betegség az állo-mányok mintegy 1/3-ában klinikailag is jelen van, az állományok egy további jelentõs része pedig tünetmentesen fertõzött. A közvetlen veszteségek és a gyógykezelés magas költségei miatt a betegség gazdasági szempontból a legjelentõsebbek közé tartozik Európában és a világ többi nagyobb sertéstenyésztõ országában is.
A sertéstelepek egy részén a megfelelõ, az apró részletekre is kiterjedõ telepi higiénia kérdésköre valahogyan mindig a „mostohagyerek” kategóriába tartozott. Talán az új (és a felújításra került) gazdaságokban foglalkoznak alaposabban és körültekintõbben a témával. Sok esetben a telep infrastrukturális adottságai nehezítik meg a higiéniai szint jelentõs mértékû javítását, máskor viszont csupán a megfelelõ „hozzáállás” hiányzik. Természetesen az adott farm gazdasági helyzete és a tevékenység jövedelmezõsége is jelentõs szerepet játszik a gazdálkodásban. Megkérdõjelezhetetlen tény viszont, hogy a korrekt, a telep adottságaihoz igazított prevenciós higiéniai program jelentõs megtakarítást eredményez. A cikkünk tárgyát adó, „Sertéstartás” címû higiéniai kézikönyv hasznos segítség lehet a napi sertéstelepi munkavégzés során, így elsõként a kiadvány menedzsmenttel foglalkozó fejezeteibõl adunk egy kis ízelítõt.
Talajaink termõképességét nagymértékben meghatározza a talaj biológiai aktivitása. A talajban élõ mikroorganizmusok élettevékenységük révén hozzájárulnak a talaj kémiai, biológiai és fizikai tulajdonságainak alakításához, így optimális feltételeket teremtve a termesztett növények számára.
A GBP program célja, hogy megfelelõ gyakorlati tapasztalaton alapuló, jól és hatékonyan mûködtethetõ higiéniai gyakorlat megvalósítását tegye lehetõvé a mindennapi telepi rutin során. Cikkünkben szeretnénk az olvasó elé tárni a telepeken tett látogatások alapján összegyûjtött tapasztalatokat. Természetesen a jól mûködõ elemeket most nem taglaljuk, megpróbáljuk inkább csokorba gyûjteni a fõbb problémákat, melyek mindenképpen megoldásért kiáltanak.
A szarvasmarhák lábvégbetegsége egyik leggyakoribb oka a telepi selejtezéseknek világszerte. Különösen jellemzõ ez a magyar tehenészetekre, az istállóban tartott nagy létszámú állományokra.
A lábvégmegbetegedések oktanát vizsgálva fertõzõ és nem fertõzõ eredetû tényezõket kell megkülönböztetni, és védekezni ellenük. A megbetegedések jelentkezése mellett nagy fontosságú a helyesen kivitelezett évi kétszeri csülökkörmözési munka. Az Agro Napló korábbi számaiban megbeszélésre került a körmözési munka jelentõsége. Rámutattam a gyakorlati munkavégzés során elõforduló problémákra, a fertõzõ eredetû megbetegedések megtárgyalása után azok megelõzõ lábvég-fürdetési lehetõségeit tekintsük át.
A Food Analytica Laboratóriumi és Innovációs Kft. „Élelmiszerbiztonság és innováció a Dél-Alföldi régióban” címen 2008. május 30-án Gyulaváriban a Wenckheim-Almássy kastélyban regionális élelmiszerbiztonsági konferenciát szervezett a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával.
Az elmúlt évszázaddal kezdõdõen az erõsödõ urbanizáció, az ipar, a kereskedelem és az úthálózatok növekvõ területigénye a mezõgazdaság által hasznosítható termõföld területének csökkenéséhez vezetett.
Az etológia (viselkedéstan) a biológiai tudományokhoz tartozik, így az állattenyésztés is foglalkozik vele.
A fiatal malacok számára a megfelelõ fehérjeforrás kiválasztása nem könnyû feladat.
Nem volt az még olyan nagyon régen, amikor a kanász naponta kihajtotta a falu disznóit a legelõre, ahol az állatok élvezték a friss levegõ, a mozgás, a sokféle táplálék és vitaminok kedvezõ hatását.
Az utóbbi évek során rengeteg figyelem fordult a malactakarmányozásra, annak fontosságára a cirokvírus kártételének csökkentésében, valamint a jobb teljesítmény elérésében, azonban a koca takarmányozása csekély hangsúlyt kapott.
A vágóállatok levágásának és leölésének állatvédelmi szabályairól szóló, a 26/2002 (IV. 13.) FVM rendelet szerint módosított, 9/1999 (I. 27.) FVM rendelet megjelenése óta, számos vágóhídon gondot okoz, hogy az elektromos kábítást hogyan, milyen paraméterek mellett végezzék, ugyanis a rendelet csupán a következõ kitételeket teszi.
Mi az ENAR? Az ENAR az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerek rövidítése, amely meghatározott állatfajok (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló) teljes körû és egységes elvek szerint felépített nyilvántartását jelenti az Európai Uniós és a hazai jogszabályok alapján.
A toxoplazmózis világszerte elterjedt parazitás betegség. Kórokozóját, a Toxoplasma gondii nevû egysejtût (Protozoa) elõször 1908-ban patkányban írták le, és 1969-70-ben bizonyították be, hogy végleges gazdája a macska. Juhok, kecskék és sertések között vetéléssel és elhullással járó megbetegedést okozhat. A toxoplasmák elõfordulását eddig több mint 300 emlõs- és 60 madárfajban állapították meg.
A BSE, (szarvasmarhák szivacsos agyvelõgyulladása) a központi idegrendszer zavaraival járó, gyógyíthatatlan betegség. A BSE-t okozó kóros prionok az idegsejtekben található normál prionok genetikai mutációjával keletkeznek. A prionok a vírusoknál egyszerûbb, DNS-t nem tartalmazó, csak fehérjébõl álló részecskék. A betegség során az agyvelõ állománya szivacsszerûvé válik, mert az idegsejtek egy része elhal. A prionok a fertõtlenítõszereknek ellenállnak, elpusztításukhoz 133 oC hõmérséklet szükséges. A BSE-n kívül számos prion-betegség ismeretes, pl. a juhok súrlókórja, az ember Creutzfeldt-Jakob kórjának régi (CJD) és új (vCJD) variánsa.
A gazdasági haszonállatok védelmét, a tartási és ellátási feltételek meglétét minden állat és állomány esetére ki kell terjesztenünk. A nagy egyedszámú állományok esetén ennek kiemelt jelentõsége van. Az Állatvédelmi Törvény mellékleteként az állattartás általános elvei mellett kidolgozásra kerültek a sertések tartásának minimális kívánalmai és az ezeket tartalmazó irányelvek. A mi hatályos jogszabályunk, a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályai (32/1999. (III. 31.) FVM rendelet) nagyrészt azonosak az Európai Unió irányelveivel.
Hogyan tovább magyar alma?
